Fejezet
1 1 | nem kétlem, Réty Ákos s Kislaky Kálmán vonnák magukra figyelmöket.
2 1 | Angyalbandi - vén cigányunk.~Kislaky, ki most az öreg Petit -
3 1 | tartod magadnál - szóla Kislaky nevetve -, míg Violát elfogod,
4 7 | tornácon Réty alispán úr, Kislaky Bálint, Nyúzó fõbíró s még
5 7 | figyelmünket magára vonja: Kislaky Bálint, ismerõsünknek, kivel
6 8 | között létezett. Az öreg Kislaky ti., kiben Kálmán atyját,
7 8 | olvasóim közül valamelyik Kislaky Bálint urat meglátogatná,
8 8 | divatszerûbben nem lépett föl, mint Kislaky Kálmán; de ha poharak vagy
9 8 | tartózkodtak, addig az öreg Kislaky, ki szíve jókedvében egy,
10 8 | Etelkára kelle szállni, az öreg Kislaky joggal mondhatá, hogy a
11 8 | kívánataiban, s az öreg Kislaky, kinek szemei egész ebéd
12 8 | háromszáz hanggal „Éljen Kislaky Kálmán”-t kiáltának. Az
13 8 | útnak indult. Igaz, hogy Kislaky követének a titokról szint
14 8 | kertnek vette útját, s hogy Kislaky, ki elõttök szinte a kertbe
15 8 | találják, gondolják meg, hogy Kislaky azok közé tartozott, kik
16 8 | történteket; midõn „éljen Kislaky Kálmán és angyali mátkája,
17 8 | káromkodott, maga az öreg Kislaky is, ki fiát Etelkának bemutatni
18 11| hatalmasabbnak látszott, sõt Kislaky, Sóskuty s Slacsanek kivételével,
19 15| mellett a bárón kívül az öreg Kislaky, teins Slacsanek, s hogy
20 15| úgy - sóhajtott az öreg Kislaky -, öcsém! - szólt egy korteshez
21 15| Kérem alásan - szólt Kislaky felugorva székérõl -, ez
22 15| De miért e falak? - szólt Kislaky - úgyis háromszor feldöntötték,
23 15| szólt mindig melegebben Kislaky. - Hisz ezek az emberek,
24 15| a küldöttséget, s ebbõl Kislaky barátját sem véve ki, figyelmezteté,
25 15| nagysád akármit - szólt Kislaky, ki még folyvást fejét csóválva
26 15| de - kiáltott a jámbor Kislaky.~- I say - szakítá félbe
27 15| elõttünk?~- De kérem - szólt Kislaky legnagyobb türelmetlenséggel -,
28 15| ketrecbõl. Hej, Pista - mondá Kislaky, az egyik kortest, ki épp
29 15| soha.~- Mit mondtam - szólt Kislaky diadalörömmel arcain -,
30 15| tette szavazatát - szólt Kislaky megelégedéssel -, már kérdem,
31 15| tehát - szólt a lelkesült Kislaky, ki mindig a titkos szavazás
32 15| fiókba vetésére felszólítson.~Kislaky bosszankodott.~Sóskuty,
33 15| Tengelyi, kivel együtt Kislaky Kálmán, a sz.-vilmosi jegyzõ,
34 15| társaságra, maga az öreg Kislaky, ki Tengelyit egyébiránt
35 15| ijedten visszavonult, az öreg Kislaky, fia mellé sietve, a Rétyekhezi
36 15| belsejökbe. Maga az öreg Kislaky nem tudta volna megmondani,
37 16| leszálltak, s emez megköszönve Kislaky szívességét, gyalog sietett
38 21| összeül, s hogy az öreg Kislaky úrhoz - ki e járásban statáriális
39 22| adjam; miszerint az öreg Kislaky, ki a megyét soká mint alispán
40 22| zavart okozott e hír magában Kislaky házában. - Az érdemes tiszttartó
41 22| jöttek.~Az elsõ hintóban Kislaky báró Sóskutyval, a másikban
42 22| púpos hátát érté - s az öreg Kislaky, ki megtudván, hogy Viola
43 22| tarokkozni tud.~Midõn e társaság Kislaky házához ért, Nyúzó s Macskaházy
44 22| végezhetünk - jegyzé meg Kislaky szerényen.~- Ugyan kérem,
45 22| múlik.~- Igazság, - mondá Kislaky, ki addig majd feleségére,
46 22| statáriális eset - mondá Kislaky, örömmel megragadva mindent,
47 22| Igen, de mégis - mondá Kislaky.~- Mondom: luce meridiana
48 22| kétség.~- Igazság - sóhajta Kislaky -, pedig megeskettettük,
49 22| hiszi Völgyesy úr - mondá Kislaky nyugtalanul -, úgy talán
50 22| csalódol, Nyúzó barátom - mondá Kislaky -, ez nem lehet becsületes
51 22| Gyanús, igen gyanús - mondá Kislaky, míg Zátonyi egyet szippantva
52 22| kettõ s nem kevesebb, s Kislaky maga nem vala egészen tisztában
53 22| Ez ügyes taktika által Kislaky, kire Völgyesy szavai eddig
54 22| bátran, jó asszony - biztatá Kislaky nyájasan -, ne féljen semmit.~-
55 22| nézheté.~- Igaz - mondá Kislaky.~- Mindenesetre e tanúbizonyságok
56 22| válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy bámulva fordultak
57 22| rabot mentsége elõadására. Kislaky ismétlé e kérést.~- Tekintetes
58 22| szóról szóra igaz - sóhajta Kislaky -, Tiszarétre jöttem másnap,
59 22| nagyon különös - mormogá Kislaky.~- Azt a teins törvényszék
60 22| lesz lehetséges - mondá Kislaky, ki annyival nyugtalanabbnak
61 22| Hát talán mégis - mondá Kislaky félénken - az ítélet kimondását
62 22| mentsen meg - mondá az öreg Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ
63 22| állhassanak.~Maga az öreg Kislaky, fia kedveért kerülni akarván
64 22| szavazatot?~- Az igaz - mondá Kislaky, ki így két legfõbb kívánatát,
65 22| tökéletes függetlenség; - s Kislaky e pillanatban nem tudta,
66 22| egy hangon a többiek; csak Kislaky mondá, hogy alázatos véleménye
67 22| szerkesztetni nem fogom.~Kislaky e nyilatkozat által látszólag
68 22| Sóskuty, Zátonyi, az öreg Kislaky maga nemegyszer csodálkozva
69 22| szavait sem érthettük, s maga Kislaky, mennyire rögtön pirosuló
70 22| Halljuk, halljuk! - szólt Kislaky a legnagyobb figyelemmel.~
71 22| támogatott ítéletét. Csak Kislaky vala hátra még, s ki a jámbor
72 22| Gondoljuk magunkat helyzetébe. Kislaky nyájas, jószívû ember vala,
73 22| kedvest téve mindenkinek, Kislaky elvénült anélkül, hogy ez
74 22| várathatjuk már.~- Igazság - szólt Kislaky, felébresztve mély gondolataiból -,
75 22| legyen.~- Mert, mert - mondá Kislaky nyugtalanul - a halálos
76 22| nyilván ki ne mondja; de Kislaky állandó maradt bizonytalanságában,
77 22| emberét, s tudta, hogy ha Kislaky az ítélet kimondása elõtt
78 22| tekinteni nem szabad, hogy Kislaky úr, bár vérzõ kebellel s
79 22| kiáltott a szerencsétlen, Kislaky lábaihoz borulva -, irgalmat,
80 22| ne öljék meg férjemet!~Kislaky, meghatva e jelenettõl,
81 22| Szegény asszony - mondá Kislaky -, a bírónak nehéz, de szoros
82 22| hogy tömlöcbe zárjanak.~Kislaky szorult kebellel nézé a
83 22| folytatá az esdeklõ, észrevéve Kislaky felgerjedését - mit neki
84 22| Szegény asszony - szóla most Kislaky, szemeit törülve -, az ítéletet
85 22| táblabírák így mulattak, Kislaky távol a többiektõl mély
86 23| közé tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején történt változást
87 23| megjegyezte: hogy teins Kislaky úr kuriális épületeit sárból
88 23| végpillanatait.~Az öreg Kislaky azalatt nejétõl követve,
89 23| gonosztevõ lett légyen is, kinek Kislaky életét megmenthette volna.~-
90 23| egészen más! - válaszolt Kislaky szomorúan. - Más törvényszéknél
91 23| nõ.~- Én sem - válaszolt Kislaky -, Macskaházynak alávalósága
92 23| tréfálj, fiam - monda az öreg Kislaky -, amit mondasz, lehetetlen.~-
93 23| de - szóla közbe az öreg Kislaky, kinek arcain a rövid örömsugár
94 23| szerencsétlent.~Az öreg Kislaky azalatt nagy léptekkel,
95 23| belé!~- Boldog! - sóhajta Kislaky, a kandalló mellé ülve -
96 23| készületekre emlékezve, kiment, s Kislaky pipára gyújtva, tarokkozó
97 24| vörös s fehér bort, melyet Kislaky vendégei máskor kaptak,
98 24| hozzáfoghat, s maga az öreg Kislaky most elõször évek óta nem
99 24| képesek nem voltak.~Midõn Kislaky fiával szobájába jött, a
100 32| léptekkel a megyeházat elhagyá, Kislaky Kálmán jött elébe. Tiszarétrõl
101 34| hidegebbnek látszott. Az öreg Kislaky s Bántornyi Tiszarétre,
102 38| hozzá - mint Vándory vagy Kislaky Kálmán - közelebb álltak,
103 39| boldognak érezze?~Az öreg Kislaky nem vágyódik ily dicsõség
|