Fejezet

1001 12|               szerkezet, mely elég erõs, hogy nekünk szabadságunkat megtartsa,
1002 12|             megtartsa, oly gyenge volna, hogy vele, ha akarjuk, a népet
1003 12|             mindez, mert Veszõsy átlátá, hogy oly országban, hol a nép
1004 12|               használja befolyását arra, hogy e megyében oly tisztviselõk
1005 12|               önbecsülést érez keblében, hogy az egész emberi nemre általános
1006 12|               bár igaza, s függne tõlem, hogy a népnek az lehetnék, mi
1007 12|         becsületes emberek. Nem szükség, hogy megnevezzem, a kegyelmes
1008 12|          engedelmesség megszokása teszi, hogy egész seregek egy hõsként
1009 12|           legboldogítóbb része éppen az, hogy aljas indulatokat is nemes
1010 12|                 elragadtatni nem engedé, hogy állásáról megfeledkeznék -,
1011 12|        föláldozzuk, terjedhet-e annyira, hogy annak mások szerencséjét,
1012 12|               helyzetemben volna, látná, hogy vannak dolgok, nemesek,
1013 12|              együttvéve - nem érdemli-e, hogy érte fáradjunk?~Itt a szólót
1014 12|              között, mely körülfogandja, hogy mind e zaj, mind e lárma,
1015 12|                  nem ide való.~- Mondja, hogy Magyarországban sehová sem
1016 13|               tanyákon - hol a kortesek, hogy külsõ befolyástól megõriztessenek,
1017 13|            hozott, s kést, villát hozzá, hogy megehesse, jól is lakhatik.
1018 13|              gondosan bezárva az udvart, hogy senki el ne szökhessék,
1019 13|        hihetõképp elsõ tekintetre tudná, hogy Sz.-vilmosi János úr, vagy
1020 13|           Jancsival találkozott; sem az, hogy a tömlöcöt olyankor látta,
1021 13|                  benne nem volt, sem az, hogy õt egyszer látva, képét
1022 13|           vonulnak át földünkön anélkül, hogy nyomokat ne hagynának maguk
1023 13|           fejcsóválva -, ki hitte volna, hogy kend még úgy maga jókedvébõl
1024 13|               verve. - Épp azért megyek, hogy megismerjenek. Majd ha föl
1025 13|               annyit bosszantott, látja, hogy én nemesember vagyok, s
1026 13|           világért sem maradnék el, csak hogy haragjokat lássam, s ha
1027 13|                még meggondolja az ember, hogy nem kerül semmibe!~A zsidó,
1028 13|               magára, ha Viola megtudná, hogy minap a tiszteletesnél kend
1029 13|              pillanatig csend lõn. - Már hogy bolondozhatik kend így? -
1030 13|         ön-füleimmel hallottam Violától, hogy annak, ki a tiszteletesnél
1031 13|                  vagy talán észrevetted, hogy Viola rám gyanakszik?~-
1032 13|                tudja senki más, mint te, hogy a tiszteletesnél voltam,
1033 13|                  kinek eladtam.~- Igen - hogy azután hurokra kerüljek?
1034 13|                     Hát minap mibe múlt, hogy el nem fogták? Ha cimboráinak
1035 13|            csapva öklével - csak látnád, hogy parancsol! Mikor a tömlöcbõl
1036 13|              tolva -, szinte nevetséges, hogy ily embernek Viola parancsoljon.~-
1037 13|          hörpentve a palackból -, és még hogy parancsol! Minap egy parasztnak
1038 13|            káromkodások közt parancsolá, hogy hajtsam vissza, mert szegényembernek
1039 13|               teins szolgabíró úr minap, hogy Viola Tiszarétre jõ?~- Hallgass,
1040 13|                   de én tudnék alkalmat, hogy Violán kemény bosszút állhatnál,
1041 13|         egyszerre kortes szerepébe esve, hogy szintén rengtek a ház falai.~-
1042 13|               suttogva a másik - s ugyan hogy?~- Ha kendnek bátorsága
1043 13|           Tengelyi uramnál vannak.~- Jó, hogy tudom!~- Csendesen, csendesen,
1044 13|             ferdíté el még inkább -, már hogy szerezted e kulcsokat?~-
1045 13|          Megnéztem a ládát, megismertem, hogy a porvári vásáron egy ismerõsömtõl
1046 13|             Pénzládát nem úgy csinálnak, hogy azt minden bolond, kinek
1047 13|            Kendnek más dolga nincs, mint hogy a ház elõtt strázsáljon,
1048 14|          határoztak; ki nem látná által, hogy midõn mi magyarok új tisztikart
1049 14|             melyet oskoláinkban nyerünk. Hogy a levegõ helyett, melyben
1050 14|                 annyi nemes kezek által, hogy maga is sokallá megtiszteltetését.
1051 14|                   ki arról panaszkodott, hogy Servetként futva az obskurantizmus
1052 14|                 keblét tölti, több, mint hogy magába rejteni, nagyobb,
1053 14|            magába rejteni, nagyobb, mint hogy kimondani tudná; ki találna
1054 14|              ébredõnek nincsenek színei, hogy paradicsomát másokkal láttassa.~
1055 14|                vala, mikor Ákos, anélkül hogy távozása észrevétetnék,
1056 14|              Etelka bátyjának megígérte, hogy kedvesét a tisztújítás alatt
1057 14|               szenvedéseit kipótolhatja. Hogy Vilma s fõképp a hölgynek
1058 14|       bámulhatják, de csak ha elfeledik, hogy a jegyzõnek hazajötte a
1059 14|        lehetetlenségek közé tartozott, s hogy hatalom nincs, mely, ha
1060 14|                 õ fáradni s izzadni fog, hogy a malacpecsenye, mellyel
1061 14|               mennyi vigyázat szükséges, hogy a pulykapecsenye, e hazai
1062 14|                trónról mondott volna le, hogy szívét a szegény falusi
1063 14|             ossza meg, miként gyanítaná, hogy mások nem így számolnak,
1064 14|                   nem intének-e szüléim, hogy inkább Macskaházyhoz menjek,
1065 14|                mikor példánkon láthatja, hogy csak szerelem az, mi e földön
1066 14|                szereti, hányszor mondta, hogy érte jótáll. - S a boldog
1067 14|            melyet a gondolatnál érezünk, hogy kedvesünk mindenét nekünk
1068 14|                  van-e nagyobb, mint az, hogy mi köszönhetjük neki minden
1069 14|           hordjuk keblünkben, s érezzük, hogy kinek mindent áldozánk,
1070 14|            percek s órák múltak anélkül, hogy a boldog ábrándozó észrevenné
1071 14|               ment, fejét csóválva látá, hogy az óra nyolchoz közeledik.
1072 14|                 s azzal könnyíte lelkén, hogy leányát vigasztalni kezdé:~-
1073 14|                  s az egyetlen baj csak, hogy az egész vacsora elromlik.
1074 14|               eddig nem is gondolt arra, hogy e szerencsét valami megzavarhatná,
1075 14|                 szavainál eszébe jutott, hogy valamely, Ákoson történt
1076 14|             valóságos nevetség gondolni, hogy valami árokba esett, vagy
1077 14|      egyszersmind átka ifjú napjainknak, hogy a lehetséges és valószínû
1078 14|                 borzadott a gondolatnál, hogy Ákos ily idõben künn a nagy
1079 14|                  ki neki százszor mondá, hogy az éj annak, kinek szeme
1080 14|                 szokott, nem is sötét, s hogy majdnem lehetetlen útját
1081 14|                     Magam is azt hiszem, hogy eljõ - monda Vilma remegve -,
1082 14|             ízben még azt is megbocsátá, hogy neki köszönteni elfelejtett,
1083 14|          gyereket láttam; ki tehet róla, hogy ilyenkor mindig Jancsim
1084 14|              mindig Jancsim jut eszembe. Hogy szerettem, mily boldogok
1085 14|                   Liptákné, mióta hallá, hogy Violát tulajdon emberei
1086 14|        kérdéseket intézett hozzá, inkább hogy a felelõnek szavát, mint
1087 14|            panaszt: - Hát idegen vagyok, hogy tekintetes úrnak neveznek?
1088 14|                boldogság vala kifejezve, hogy Ákos, megragadva kezét,
1089 14|      szenvedéllyel -, oly gyalázatosnak, hogy Vilmám szeretetére érdemetlenné
1090 14|         környékez, bír-e az elég erõvel, hogy szívét el ne ossza ennyi
1091 14|                Vilmának egész szív kell, hogy magát boldognak érezhesse,
1092 14|                érzé magát a gondolatnál, hogy leányát fényes helyzetben
1093 14|               egy kívánatunk is anélkül, hogy éppen a teljesülés pillanatában
1094 14|                  meg vala gyõzõdve, mint hogy azt, ki maga sem kívánt
1095 14|                  ha valamirõl azt hiszi, hogy elveivel ellentétben áll,
1096 14|              lehet-e meggyõzõdése ellen, hogy leányát boldogítsa? s nem
1097 14|                   s nem reménylhetjük-e, hogy bármi méltán érezze büszkeségét
1098 14|                 ez nem mondá-e százszor, hogy megegyezéséért jótáll.~Erzsébet
1099 14|         megnyugodott. Ákos elmondá neki: hogy Vilmát a szomszéd megyébe
1100 14|                 isten nem fogja engedni, hogy valaki szétszakítsa szíveiteket.
1101 14|              szoríthatom, s eszembe jut, hogy e kéz az enyém leend, hogy
1102 14|               hogy e kéz az enyém leend, hogy egykor, talán rövid idõ
1103 14|                álmodom, és szinte félek, hogy valami bajnak kell történnie,
1104 14|               történnie, mert nem lehet, hogy ember ily szerencsés legyen
1105 14|                 Igen, és a köd; mondják, hogy a sz.-vilmosi lápokban már
1106 14|              jutnék, most nem elég mély, hogy gyermek fúlhatna belé; s
1107 14|                keresztülmentem, az volt, hogy nem találtam egyenesen ide.
1108 14|               ide. A köd oly sötét volt, hogy ámbár százszor lovagoltam
1109 14|                 legyen, isten áldja meg, hogy épp akkor jött utamba s
1110 14|                 kedvesére - anyám mondá, hogy még éjjel vissza fog lovagolni.~-
1111 14|               Mit tegyek, ha azt akarom, hogy látogatásom titokban maradjon,
1112 14|              halkabban, midõn észrevevé, hogy Erzsébet azalatt boldog
1113 14|            elmondom, miként szeretlek, s hogy szerelmeden kívül e világon
1114 14|                 érezhetném; ha elmondom, hogy az élet mennyország, ha
1115 14|               atyám õ, s hányszor mondá, hogy senkit e világon inkább
1116 14|            külsejû. Atyám nekem adta át, hogy gazdálkodjam. A rég elhagyott
1117 14|              alig tarthatá vissza magát, hogy õt kebléhez ne szorítsa -,
1118 14|             Vilma elpirult.~- Oh, mondd, hogy szeretsz, mondd, hogy bármi
1119 14|             mondd, hogy szeretsz, mondd, hogy bármi történjék, tõlem elválni
1120 14|                 tõlem elválni nem fogsz, hogy enyim vagy.~- Tied - szólt
1121 14|                 melyet kinyitván, hallá, hogy a másik szobából valaki
1122 14|                inkább meg vala gyõzõdve, hogy a bennszólók Erzsébet s
1123 14|                Petit a kapu felé küldve, hogy Cifrára vigyázzon, maga
1124 14|                 zsidó hasztalan küzdött, hogy a vaskéztõl szabaduljon,
1125 14|               földre esett. Viola félve, hogy a zajra valaki kijön, minden
1126 15|        színhelyére hurcolá. Azt mondják, hogy magasabb állásúak azokat,
1127 15|           köszönik, le szokták nézni, de hogy ez legalább Taksony megyében
1128 15|           viseltek; s nekem úgy látszik, hogy azon sz.-vilmosi kortes,
1129 15|                  többször mondá: mi kár, hogy szeretett elnökünket az
1130 15|      régiségbúvár véleménye szerint oka, hogy bizonyos beszédeket magyarul
1131 15|     meggyõzõdéssel tekinthet maga körül, hogy hazánk legalább tisztviselõk
1132 15|            népeknél nem lenne szokásban, hogy az elaggott katonák közköltségen
1133 15|                 fölötte kellemes jogban, hogy parancsolhasson, részesíti,
1134 15|           mindenki annyira meggyõzõdnék, hogy a tisztviselõk munkássága
1135 15|                  azon szabályain alapul, hogy mielõtt embert valaminek
1136 15|                  célnak is. Nem akarjuk, hogy tisztviselõink büszkék legyenek
1137 15|                 megismertetjük? Akarjuk, hogy helyeiken szilárdan megállva,
1138 15|          tehetnénk célirányosabbat, mint hogy õket karjainkon körültáncoltatva,
1139 15|              arról tudósítom olvasóimat, hogy aznap Porváron a zöld bódé-
1140 15|                láttak, feltalálhatták, s hogy eszerint minden hosszasabb
1141 15|                táblabíró fejét csóválta, hogy az udvar közepén a két párt
1142 15|         alkalomnál közönségesen, inkább, hogy annyi érzeménytõl feszült
1143 15|                  keblén könnyítsen, mint hogy valaki által hallassék,
1144 15|       rendetlenségnek nevezni nem lehet, hogy magamat tökéletesebben kifejezzem,
1145 15|               korlátoltatott is annyira, hogy a különbözõ pártok emberei
1146 15|           mellyel elnöki székérõl látta, hogy mind a két küldöttség ládáival
1147 15|             Krivér Sóskutynak nem súgja, hogy ámbár reá csak két járás
1148 15|                 mosolyogva megjegyezvén, hogy ily kicsiségekkel gondolni
1149 15|                ezért hozatott szõnyegre, hogy kitudassék: Réty vagy Bántornyi
1150 15|              Kislaky, teins Slacsanek, s hogy Bántornyi pártja is képviselve
1151 15|               mikor a teins megye látja, hogy lehetetlenséget parancsolt -
1152 15|                 mutatni a küldöttségnek, hogy õ bírja legjobban. Estig
1153 15|                  s itt oly légvonal van, hogy valamennyien megbetegszünk.~
1154 15|                 botrányos vitatkozásnak, hogy a küldöttséget, s ebbõl
1155 15|             mutata -, teljes lehetetlen, hogy így folytassuk.~- De kérem -
1156 15|               James -, árt-e az valamit, hogy ezek az emberek itt valamely
1157 15|                  aki olvasni nem tud, az hogy szavazzon? Tízet láttam
1158 15|             láttam bemenni, kirõl tudom, hogy egy betût nem ismer. Épp
1159 15|                haját simítva, megjegyzé, hogy rendkívüli esetek minden
1160 15|                   Mire Sáskay megjegyzé, hogy amint a teins úr maga láthatja,
1161 15|                 James úr a kapuhoz ment, hogy mindenkit golyójának a második
1162 15|            elnöki tehetségeket mutatott, hogy senkinek panaszra oka ne
1163 15|                 legalább abban hasonlít, hogy a diadalmaskodó körül az
1164 15|                 csak azért kapatnak föl, hogy a pártnak zászlói legyenek;
1165 15|              küzdött, csak oda vezettek, hogy erõsebben tartassék.~Tengelyi
1166 15|                  erõsen feltevé magában, hogy a választásban ily viszonyok
1167 15|               athénei polgárainak adott, hogy pártok összeütközésénél
1168 15|               dörzsölve azt mondta neki, hogy az akciák jól állnak, s
1169 15|                 csak ellenzés bírt arra, hogy ismét a párthoz szegõdjék,
1170 15|                magáénak nem nevezhetett. Hogy a jegyzõ, ki atlétai vagy
1171 15|             választónak utasítást ada -, hogy engedheti e visszaélést,
1172 15|                És még azt merik mondani, hogy a megye parancsolatát nem
1173 15|                  indulattal, midõn látá, hogy ez ellenmondás között a
1174 15|              nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa elõtt áll;
1175 15|               legale, két bírói személy, hogy a történtekrõl tanúságot
1176 15|             mellett tanúságot fog tenni, hogy a nemesség titkosan szavazott,
1177 15|              nevetett, Tengelyi anélkül, hogy magát a zaj között érthetõvé
1178 15|             méltósággal, melyet anélkül, hogy egyet köpne, senki elérni
1179 15|            vásáron elkövetteték, kisült, hogy az csupa nemesek által vitetett
1180 15|            fõügyész panaszkodva jelenté, hogy az alperes taval meghalt:
1181 15|                  megindulása nem engedé, hogy csak egy szót szóljon.~Nyúzó
1182 15|                  egész nemesség nevében, hogy szavazástól tiltassék el.~
1183 15|               fogja nekem bebizonyítani, hogy nemtelen vagyok? - szólt
1184 15|             világon, nem azért tétetett, hogy reá felelet adassék -, senki
1185 15|                  ne feledje el uraságod, hogy ehhez is irományok szükségesek.
1186 15|                  nincs baja. Egyébiránt, hogy kandidáltatott, sõt nemesi
1187 15|                fõügyészek nem vigyáznak, hogy a nemesség az adózók terhére
1188 15|        parancsolja - folytatá a másik -, hogy mindenki míg nemesítõ pere
1189 15|        megszólított, kezeit dörzsölve -, hogy a tekintetes alispán úr
1190 15|                  láttam, csak azt tudom, hogy nemessége a megyében kihirdetve
1191 15|              rezgõ hangjait hallá: érzé, hogy azon emberek egyike elõtt
1192 15|          kötelességül teszi nem engedni, hogy egy közülök gaz fontorkodások
1193 15|                   az ember elfeledhetné, hogy ott van - szólt növekedõ
1194 15|                azon kérést intézé hozzá, hogy õt a megyeházból kivezetve,
1195 15|                    csak akciózzanak meg, hogy a perbeli irományokból legalább
1196 15|        becsületes emberrõl valamit mond, hogy az azonnal minden jogaitól
1197 16|                és sírt; fõképp pedig az, hogy Ákost férje tilalmának ellenére
1198 16|                házánál titkon fogadta, s hogy az egész történet elferdítve,
1199 16|              intéseinek lehete köszönni, hogy Vilma végre nyugodtabbá
1200 16|                 ládát megvizsgálva látá, hogy saját irományai egészen,
1201 16|              nagyságát, de meggyõzõdése, hogy isten a jó embert e világon
1202 16|               jól lesz. Ákos eltiltotta, hogy cselédei közül valaki hírt
1203 16|               többször, s én megígértem, hogy kívánatát teljesíteni fogom,
1204 16|                   Leányom becsülete! Oh, hogy nem fogadtam szavát! - És
1205 16|                történet után fiát abban, hogy vigyázatlanságáért mint
1206 16|                   keserû kifejezéssel -, hogy mindezt Viola hozta házunkra,
1207 16|                magához jött, elbeszélte, hogy éjjel hazafelé ballagva,
1208 16|            kapunkat nyitva látá, tudván, hogy férjem Porváron van, mindjárt
1209 16|          gyilkost ûzõbe vette, esküszik, hogy az Cifránál, Viola egyik
1210 16|               maga Liptákné megvallotta, hogy Viola ugyanez este a faluban,
1211 16|                 Legyen áldva az úr neve, hogy úgy van - szólt Vándory,
1212 16|               mondá Erzsébet meghatva -, hogy férjedet védelmezed, hisz
1213 16|            védelmezed, hisz megesküdtél, hogy el nem hagyod bajban s nyomorúságban;
1214 16|                magam is szeretném hinni, hogy igazat mondasz, de hiába,
1215 16|                  Erzsébet maga megbánta, hogy kimondá. Vándory nehány
1216 16|   szerencsétlenségünket, ha eszembe jut, hogy bennünk senki e világon
1217 16|                 világon nem bízik többé, hogy a legbecsületesebb emberek,
1218 16|            nótáriusné azt hiszik rólunk, hogy legnagyobb jóltevõink iránt
1219 16|                  sohasem jutott eszembe, hogy valaki lehetne, ki engem
1220 16|         lelkesülve Zsuzsi -, azt hittem, hogy boldogabb nem is lehetnék,
1221 16|                Eleinte nem is gondoltam, hogy oly ember, mint õ, engem
1222 16|                 létemre miként hihettem, hogy engem fog szeretni. Ha künn
1223 16|                   Viola jó ember; de az, hogy elvesz, nem jutott eszembe,
1224 16|            jutott eszembe, s imádkoztam, hogy isten õrizzen meg ily kevély
1225 16|             magához szorított, és mondá, hogy farsangra elvesz, velem
1226 16|             megfordult a világ, s hivém, hogy az angyalok irigylik szerencsémet.~-
1227 16|                 bírna annyi lélegzettel, hogy egész bánatát kimondja,
1228 16|              folytatá: - Igen, s lássák, hogy mindennek vége van, ez az,
1229 16|                 ámbár férjem azt mondta, hogy míg kötelességének eleget
1230 16|            használ. Most õszkor két éve, hogy kisleányom született, reggel
1231 16|             bábától megtudta, házunkhoz, hogy Viola menjen mindjárt négy
1232 16|                  s megmondta a hajdúnak, hogy ma nem mehet, hisz annyit
1233 16|                  telkes gazdák közül, de hogy mégis szívesen elmegy akármikor,
1234 16|             megint visszajött, s mondta, hogy akármint legyek én, férjem
1235 16|                nem mentheti fel magát, s hogy jõni kell, mert senkinek
1236 16|          bosszankodott, de midõn kértem, hogy minden izgága elkerülése
1237 16|            kocsisunkkal vissza, s mondá, hogy Viola jõjön, mert a nagyságos
1238 16|               Viola látta fájdalmimat, s hogy nem maradhatok nála nélkül,
1239 16|         maradhatok nála nélkül, s mondá, hogy bármit tegyenek, elég ha
1240 16|              Mire a hajdú is azt mondta, hogy maga sem cselekednék másképp,
1241 16|                  cselekednék másképp, de hogy mégis jobb lesz elmennie,
1242 16|               forspontját leszolgálta, s hogy õ ma nem megy istenének
1243 16|               tudom, oly rosszul lettem, hogy nem láttam s nem hallottam
1244 16|                 sírtunk s szitkozódtunk, hogy az ártatlant, csupán mert
1245 16|      fenyegetõdzve ment a többiek elõtt, hogy Viola majd meg fog lakolni
1246 16|                és hányszor? megmondta-e, hogy az uraság szolgálatára hívatott?
1247 16|           káromkodni, majd adok mondani, hogy istenednek, hogy a teins
1248 16|                mondani, hogy istenednek, hogy a teins vármegyének sem
1249 16|                 többiek ellene vallanak; hogy a faluban volt, abban nincs
1250 16|                szól, s mások nem tudják, hogy az, mivel õt vádolják, mégis
1251 16|                  áldani fogom istenemet, hogy felesége voltam. Ily nemes
1252 16|                  virágágyra fekteté; de, hogy Zsuzsi angyal, az igaz,
1253 16|              gondviselésen, midõn látja, hogy ily lénynek ily sors jutott
1254 16|              csalódik, de vajon maga az, hogy a jó annyiszor csalódhatik,
1255 16|                jó annyiszor csalódhatik, hogy csalódásait annyi ideig
1256 16|             boldogságát? Nem teszi-e ez, hogy az élet jó s rossz óráit
1257 16|               kit apja Porvárra küldött, hogy Macskaházynak hírt vigyen -
1258 16|             töltésrõl Kálmán tapasztalá, hogy oly nyugtalanság nincs,
1259 16|              sietett hazafelé.~- Igaz-e, hogy kiraboltattunk? - szólt
1260 16|                 válaszolt, s csak abból, hogy fejét néha türelmetlenül
1261 16|               rázá, lehetett észrevenni, hogy beszédöket hallja.~- Jól
1262 16|             küszöbén, nemde? De tudod-e, hogy nemtelenek vagyunk? Igen,
1263 16|                 nem tartám szükségesnek, hogy nemességemet itt a megyében
1264 16|         lehetséges, sõt nem valószínû-e, hogy az irományok, melyek a rablónak
1265 16|                  nem bizonyíthatod-e be, hogy irományaid elraboltattak,
1266 16|                  történetedet, elmondom, hogy gyermekeid vannak, fiad,
1267 16|            falusi lelkész, a trón elõtt, hogy egy falusi jegyzõnek nemességet
1268 16|           szerezzél! Ej, be boldog vagy, hogy eddig élhetél, s az élet
1269 16|                 a királynak alkalmat ad, hogy hatalmával jótéteményre
1270 16|                  király oly magasan áll, hogy a falusi lelkész elõtte
1271 16|           kérésedet? De hát nem látod-e, hogy az egész rablás nem véletlen
1272 16|          pártolást vársz. Vagy talán az, hogy nemességem egész életemen
1273 16|                véletlen volna? Véletlen, hogy a küldöttséghez csupa elleneim
1274 16|              csupa elleneim neveztettek? Hogy soha, ma reggelig, mikor
1275 16|                  a fiatal pár szerelmét, hogy becstelenítésrõl szó nem
1276 16|            nehány vigasztaló szót monda, hogy semmi ok sincs, miért Ákos
1277 16|          jelenlétében ne találkozhatnék; hogy Ákos becsületes szándékkal
1278 16|         elkeseredve. - Ha valaki hallja, hogy titkon Porvárról ellovagolva,
1279 16|     következtében jõnie nem volt szabad, hogy éjfélkor itt lányomnál volt,
1280 16|              biztosan leköti? S tudod‑e, hogy lányod szerencsétlenségére
1281 16|           szerencsétlenségére számoltál, hogy majd átkozni fogja emlékedet,
1282 16|           Ismerted nézeteimet, kértelek, hogy Ákost ne fogadd el házunkban,
1283 16|             tevéd, már kész volt a terv, hogy megcsalhass. Ákos elõre
1284 16|                   nem kívánva mást, mint hogy valamiképp idõ elõtt haza
1285 16|                  békében, ha nem akarod, hogy elátkozzam a pillanatot,
1286 16|                veled az oltárhoz léptem; hogy elátkozzam...~Tengelyi nem
1287 17|                az ifjú szinte szégyenlé, hogy, mint mondá, ily kicsiség
1288 17|            odaszegzett nyúlfül arra int, hogy mind e vadászkészület nemcsak
1289 17|                  minden arra emlékeztet, hogy úrfi szobában vagyunk, nem
1290 17|              szülék célszerûnek tartják, hogy gyermekeiket az üléshez
1291 17|                ülés által szolgálják le, hogy érdemök nagyobb legyen,
1292 17|               engem illet, azonban tény, hogy az egész Réty-kastélyban
1293 17|           Ákoséihoz hasonlítani lehet, s hogy éppen arról, melyen most
1294 17|             ablak felé fordult, s mondá, hogy fertelmes. Kálmán felkelt,
1295 17|              Kálmán ellen, „ki ahelyett, hogy a beteget mulatná, ott ül
1296 17|                  minden módon igyekezve, hogy valami beszélgetést idézzen
1297 17|                 talán csak nem gondolod, hogy sebemen aggódom?~- Hát min,
1298 17|                 Más baj? Igazság! Ej no, hogy is felejthetem el - szólt
1299 17|              minden módon tudatni akará, hogy Ákos baját tökéletesen felfogta. -
1300 17|           megértésére szükséges tudniok, hogy az öreg János, ki 1814-ben,
1301 17|                vala, a Rétyek jól tudák, hogy nyalkább legényt találhatnának,
1302 17|             fejér sóval vegyíttetik - de hogy hívebb embert, olyat, kiben
1303 17|                  mert lelkének jólesett, hogy oly valaki váltja tányérait,
1304 17|                  nõtt, fõképp ha tudjuk, hogy a kulcsári hivatal, mely
1305 17|             között. A szolgának jólesik, hogy valakivel, kit nagyságos
1306 17|                magas is; a gyermek örül, hogy végre egy felnõtt, nagy
1307 17|                Ha Liptákné, mert tudjuk, hogy õ vala Ákos dajkája, a szobából
1308 17|               ült a földön, s vigyázott, hogy fölbukva meg ne üsse magát;
1309 17|                által megdorgáltatott is, hogy huszárból dajkává vált,
1310 17|          születnek, s nem ritkán látjuk, hogy a legszilajabb, ki minden
1311 17|                gondoskodnak másról, mint hogy öröksége minél nagyobb legyen;
1312 17|              házhoz jött, örömmel látta, hogy növendékét az öreg huszárra
1313 17|       regényekben is tûretnék, mondanám, hogy Ákos az öreg huszár által
1314 17|                  legalább bizonyíthatom, hogy a gyermek örömei közt nem
1315 17|               igyekezetre vala szüksége, hogy magát elõbbi helyén fenntarthassa:
1316 17|               mindeddig nem foghatá meg, hogy azok az átkozott ferkók
1317 17|                történeti tévedésben élt, hogy seregeink a háború kezdetétõl
1318 17|      gyönyörködött, s tagadni nem lehet, hogy Ákos elsõ történettudományát
1319 17|                 apja huszárjától nyerte. Hogy ez attól, melyet iskolában
1320 17|             meríté tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek képzelõtehetségére
1321 17|          felsóhajtott.~- Reménylhetem-e, hogy szüleink valaha megegyeznek?
1322 17|       megegyezést értem, mely abban áll, hogy miután meggyõzõdtek, hogy
1323 17|                hogy miután meggyõzõdtek, hogy szándékunkat akadályozniok
1324 17|                  jó, s mégis ez kellene, hogy Vilmám szerencsés legyen.
1325 17|            Tengelyi ma a zsidótól hallá, hogy írásai elraboltattak, abból,
1326 17|             írásai elraboltattak, abból, hogy nemessége éppen akkor vonatott
1327 17|                 de az egészbõl láthatám, hogy õt is csak mások eszközének
1328 17|               nemegyszer mondá útközben, hogy e két lopást ugyanazon kezek
1329 17|            válaszolt Kálmán halkabban -, hogy ez irományok családodat
1330 17|            szegény fiút úgy kínozta...~- Hogy elszökött - vága közbe Ákos -,
1331 17|                 s az emberek azt hiszik, hogy Vándory õt ismerte, vagy
1332 17|              talán még most is ismeri, s hogy az írások talán õt illetik.~-
1333 17|           gondolatra hozza az embereket, hogy a tiszteletesnek oly dolgokat
1334 17|                tevé, fogai közt morogva, hogy õ azt már eddig tízszer
1335 17|              Sererben minden oly magyar, hogy ha utazóink egyike, ki népünk
1336 17|         foglalatosságban is úgy járt el, hogy minden pár, mely kezein
1337 17|           tetszett, s ki talán azt hivé, hogy a gyermek, mert mint az
1338 17|                 ki nem arra teremtetett, hogy mûvei lábbal tapodtassanak,
1339 17|                ki magával tisztába jött, hogy hadvezérnek vagy tudósnak,
1340 17|          sebészévé emelkedhetik, anélkül hogy különös szerencsére szüksége
1341 17|                  azon észrevételt tévén, hogy késével többször a bõr alatt,
1342 17|              fölötte dolgozik, azt hivé, hogy inkább sebésznek, mint borbélynak
1343 17|                  is javallanám senkinek, hogy Serer úrhoz másképp szóljon.
1344 17|          találván, szíve örömében mondá, hogy: „a teins úr úgy érti e
1345 17|                volna” - tudvalevõ dolog, hogy a borbély fényes nappal
1346 17|                   Igen, hanem oly kicsi, hogy magától meggyógyul - mondá
1347 17|            tekintetet vete a huszárra. - Hogy méltóztatott aludni?~- Jól.~-
1348 17|        Tökéletesen.~- Csak azt sajnálom, hogy elõbb nem hívattattam, hogy
1349 17|              hogy elõbb nem hívattattam, hogy eret vághattam volna.~-
1350 17|           jalappát s chinát, orvosságot, hogy a beteg izzadjon, s az izzadság
1351 17|              érzem magam.~- Ki hallotta, hogy homoeopatha valakinek visicatort
1352 17|               tudomány feladata...~- Az, hogy az orvos gyógyítson - pótolá
1353 17|            kötelességének eleget tegyen; hogy megpróbáljon mindent, mit
1354 17|            felmentheti-e kötelességétõl, hogy neki mindent beadjon, mit
1355 17|      professzorainktól öt évig tanultuk, hogy a beteg nem gyógyul meg,
1356 17|                teszünk, azzal jõnek elõ, hogy a beteget a természet gyógyította
1357 17|                  orvosával, s azt mondá, hogy miután a betegség gyógyíthatlan
1358 17|             gyógyíthatlan volt és látta, hogy a beteg szörnyen kínlódik,
1359 17|                  Már kérdem, józan ember hogy foghatja fel eszével ennek
1360 17|                     Az igen természetes, hogy a teins úr ezt nem érti -
1361 17|                  azon célból teremtette, hogy vele a hideglelést meggyógyítsuk.~-
1362 17|          meggyógyítsuk.~- De honnan van, hogy mikor isten a kolbászt s
1363 17|                 nem fogja tagadni senki, hogy ha valamibõl oly parányi
1364 17|             felelt ez - csak azt hiszem, hogy a homopatica és a - - nem
1365 17|           homopatica és a - - nem tudom, hogy hívják, mindegy. Ha gyomrom
1366 17|                  ült, részvéttel kérdé: „hogy érzi magát?”.~Serer Jánossal
1367 17|                  ment; Kálmán észrevéve, hogy társasága nem kívántatik,
1368 17|             abból, ha az ember ahelyett, hogy tisztújításnál kötelességét
1369 17|                mindig enyelegve, de úgy, hogy idegen is észrevehette volna
1370 17|            meggondolhatta volna maga is, hogy e nevelés nem jegyzõ leányának
1371 17|                 nemét s önmagát azáltal, hogy becsületes leányról így
1372 17|                    Menyemrõl? s tudod-e, hogy Tengelyi nemessége is kétségbe
1373 17|          szüksége többé; egy okkal több, hogy nõül vegyem.~- Tengelyinek,
1374 17|        kifejezése látszólag változott -, hogy a rablás nem sükerült, s
1375 17|                  el mostohájától, mondá, hogy az egész falu véleménye
1376 17|               sietve fölkelt, s mondván, hogy még valami sürgetõs dolga
1377 17|                    szóla végre - mondád, hogy Tengelyi a rablás bujtogatójának
1378 17|                 mondta.~- És azt hiszed, hogy a rablást Viola követte
1379 17|                 el.~- S te minap mondád, hogy Viola gulyástoknál többször
1380 17|                mindjárt, mondd meg neki, hogy Violát keresse fel, ha az
1381 17|               csapva szidni kezdé magát, hogy is nem jutott ez régen eszébe! -
1382 17|               borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos asszony azóta
1383 18|              ismerve, nemigen gyanítják, hogy ez ország, mióta a törököt
1384 18|              elevenebb szorgalomra inti, hogy mint õk, úgy õ munkája által
1385 18|                határhalmok intenek arra, hogy e föld egyesek által tulajdonnak
1386 18|              nevezni, mi csak abban áll, hogy másokat valaminek használatától
1387 18|     használatától kizárunk, s nem abban, hogy vele magunk élünk, s az
1388 18|                  el e határokon anélkül, hogy létének nyomát hagyná maga
1389 18|             átmenõ miként ne emlékeznék, hogy egykor sírjába fog szállni
1390 18|             tölté lelkét. Eszébe jutott, hogy a napokban farkasokról hallott
1391 18|                   mennyivel inkább érzé, hogy célját jelen gyenge állapotában
1392 18|            lelkén a gondolat villant át, hogy Violája száguld utána; dobogó
1393 18|                  Violáné. Eszébe jutott, hogy hány szerencsétlen térdelt
1394 18|            életében.~Az asszony felkelt, hogy tovább menjen, midõn egyszerre
1395 18|            ismerõs vala, de nem annyira, hogy elsõ pillanatban tudná,
1396 18|             Ismerte alávalóságát, tudta, hogy minden kegyetlenség, mely
1397 18|               hûségén, s többször mondá, hogy még júdásává lesz. Mindez
1398 18|               hová megy?~Violáné felelt, hogy a kislaki gulyáshoz.~- Ugye
1399 18|                 mondtam? Mihelyt hallám, hogy Violának szabad járata van
1400 18|                 a házhoz, elõre mondtam, hogy rablás lesz a vége. Oly
1401 18|                    Az egész falu mondja, hogy kend.~- Az egész falu? Peti
1402 18|              arcain, fõképp midõn hallá, hogy Macskaházy Cifrát kocsijára
1403 18|               kézével homlokára csapva - hogy is szólhatott kend Cifrával
1404 18|              gulyás szavaiból észrevevé, hogy férje veszedelemben forog,
1405 18|          naponkint megfordult, meghagyá, hogy ha Peti, kit ide rendelt,
1406 18|            tartani; kérvén egyszersmind, hogy ez alkalommal pár napi eleséget
1407 18|                 sem természetesebb, mint hogy midõn Cifra délután a tanyához
1408 18|           szaladás végett elvált, hallá, hogy árulóra bízta titkát. Azok
1409 18|             vigasztalásul.~Két óra múlt, hogy Cifrát s Macskaházyt látta,
1410 18|                  elõbb Viola rejtekéhez, hogy neki hírt vigyenek? Itt
1411 18|                  már? Igaz, Peti mondta, hogy a fõispán hazaküldte. De
1412 18|                 De átkozott én magam is. Hogy az ördög harmincháromszor
1413 18|                 De ki is gondolta volna, hogy Cifra ily gazember lehet,
1414 18|               lehet, harminc esztendeje, hogy zsivány, s még õ árulkodik,
1415 18|                  volt itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak írásai vesztek
1416 18|               írásai vesztek el, s kért, hogy szerezzem vissza, hogy mondjam
1417 18|                   hogy szerezzem vissza, hogy mondjam meg, hol van Viola;
1418 19|            sokszor úgy elbúvik elõttünk, hogy az egész világot kikutatnók
1419 19|          magasabb szempontokat mellõzve, hogy jó bagaria csizmát húzhass
1420 19|                idõ, midõn még nem tudva, hogy az emberek a történetben,
1421 19|                 között, mondom, olvasám, hogy a föníciaiak csak annak
1422 19|              agyag, az egész utca olyan, hogy belõle mintázni lehetne,
1423 19|              lenyomata visszamarad, úgy, hogy mihelyt a föld megszárad,
1424 19|            valaki, alázatosan megvallja, hogy ott nem volt; de említsd
1425 19|                   megvallják alázatosan, hogy nem tudják, mit jelentenek;
1426 19|                  kérdenéd: mi lehet oka, hogy Pharao hét vastag s éppannyi
1427 19|                vala legkitûnõbb jelleme, hogy benne egyenes úton senki
1428 19|               alá vonni, talán ez az ok, hogy Garacson csak füstpénz követeltetik.~
1429 19|                  alá azért vonult volna, hogy híveiben kielégíthetlen
1430 19|              tartozom, ha nem említeném, hogy ugyanezen falu magasabb
1431 19|                  sokat vitáztak anélkül, hogy tisztába jöhettek volna;
1432 19|               semmi természetesebb, mint hogy földesuraink, mind jobbágyaik,
1433 19|                  annyira teljesíttetett, hogy alig lehetett nemtelen földet
1434 19|           vétetett kétségbe senki által, hogy nem egy parasztcsalád vándorolt
1435 19|        parasztcsalád vándorolt tovább, s hogy mindenét magával vihesse,
1436 19|             térnének be, mint ide. Igaz, hogy a födélnek csak egyharmada
1437 19|                 választatott, valószínû, hogy a még eddig szalmával fedett
1438 19|                vastagon gomolyog a füst, hogy akaratlanul jó vacsorára
1439 19|                  nemesség tudósíttatván, hogy Bántornyi emberei között
1440 19|               talán alig jutna eszünkbe, hogy a fõbírót hivatalos kiküldetésében
1441 19|               volt semmi, mi arra mutat, hogy zsiványok elfogásában járnak
1442 19|                 ha azonban meggondolják, hogy éppen tisztújításról jövünk,
1443 19|                fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás: mely
1444 19|               tisztviselõnket arra bírá, hogy Tiszarét helyett, hová küldetett,
1445 19|             menjen.~Mindenekelõtt Nyúzó, hogy a fõispán iránti tiszteletét
1446 19|                  kívánhatná igazságosan, hogy a tiszaréti járás törvényes
1447 19|                 Írva áll a szentírásban, hogy boldogok, kik éheznek és
1448 19|           legboldogabb országának); - de hogy az is boldog állapot, ha
1449 19|            vármegye csak nem kívánhatja, hogy õk magok fogják el Violát?
1450 19|            emlékeztetének: nem mondhatá, hogy Nyúzó, midõn hazajött, helytelenül
1451 19|                 tudva van, elsõ kelléke, hogy semmi utunkban ne álljon.
1452 19|                  nézve hasonló szekrény, hogy reá is ruhák, írások, kalap
1453 19|                 közönségesen rajta ül -, hogy a helyet, melyet elfoglal,
1454 19|                oly összevissza rakatnak, hogy közöttük botlás nélkül elmenni
1455 19|               ezen élvezet ahhoz képest, hogy belépve mindenki látá, miként
1456 19|                 Éva akkor érzék elõször, hogy édeni boldogságuk elveszett,
1457 19|                 ki sem köphetik, anélkül hogy valaki ellenök keserû panaszokra
1458 19|                nem kell - hála istennek! hogy legalább még magyar szavunk
1459 19|                   s összeszorítá fogait, hogy a rövid szárú pipa homlokáig
1460 19|             örömében úgy megrészegedett, hogy még máig sem tudja, miként
1461 19|                kortesek elszakítottak, s hogy felesége most két éve két
1462 19|              mint némelyek hiszik, igaz, hogy annyival boldogabbak vagyunk,
1463 19|                 másik, mindig kacagva -, hogy készültek ellenünk, s azért
1464 19|              föltettem magamban...~- Jó, hogy nem nemesember többé - mondá
1465 19|             menjünk - mormogá a másik -, hogy kárát megkerítsük.~- Igen,
1466 19|               azt hittem, nem is tudják, hogy hazajöttem.~- Valami instansok -
1467 19|              megelégedhetett volna - jó, hogy jössz, majd preferáncozhatunk.~-
1468 19|                 Talán bizony azt hiszed, hogy részeg vagyok - kiálta Nyúzó -,
1469 19|                 vagyok - kiálta Nyúzó -, hogy nem vagyok eszemen? Átkozott
1470 19|                    Nem vagyok én részeg, hogy most kimenjek - kiáltott
1471 19|          méltósággal.~- De mikor mondom, hogy holnapig az írásokat nem
1472 19|               járni nyakamat törni, csak hogy Tengelyi uram írásait szerezzem
1473 19|                ki s mondd a pandúroknak, hogy mindjárt nyergeljenek.~-
1474 19|                   s mondasd a biztosnak, hogy nehány vasvillás emberrel
1475 19|                  Ne félj, nem szükséges, hogy éppen közel menjünk, magam
1476 19|                 Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már Sz.-Vilmos
1477 20|                  a dolog oly rendkívüli, hogy olvasóim talán hihetetlennek
1478 20|                  nem beszéltem volna el, hogy ez éjjel a kislaki gulyás
1479 20|                  indultak, az egyik pár, hogy Violát akasztófára kerítse,
1480 20|            akasztófára kerítse, a másik, hogy õt megmentse: az egyik mint
1481 20|                rendkívüliebbé teszi, az, hogy ez alkalommal a barátok
1482 20|             jöttek csak valamivel elõbb? Hogy a jelen esetben ellenkezõt
1483 20|                 tulajdonítható. Az elsõ, hogy Viola barátai nem mûvelt
1484 20|                  nem teheték; a második, hogy ildomos emberek - s Nyúzó
1485 20|                nem szívesen kezdik azon, hogy tulajdon nyakukat töressék,
1486 20|              zsákokat viszesz a vásárra, hogy a lyukakra nem vigyázsz?
1487 20|                mélyen beütõdött szájába, hogy ha nappal lenne, mindenki
1488 20|                mindenki azt hitte volna, hogy a fõbíró ez elválhatlan
1489 20|               teli van betegekkel.~- Már hogy lehet az ember ily hypochondricus? -
1490 20|                 ki, midõn eszébe jutott, hogy neki sem felesége, sem gyermeke
1491 20|              gyermeke nincs, ebben arra, hogy életéhez ragaszkodjék, talán
1492 20|            ismerõsömtõl hallám többször, hogy jól nevelt ember, ha veszedelemmel
1493 20|                  bizonyít egyebet annál, hogy mûvelt ember mások ítéletétõl
1494 20|         bátorságát. Barátom van, merész, hogy százakkal szembeszállna,
1495 20|            ideálját, s ím, akkor hallám, hogy mikor a kolera uralkodott,
1496 20|                  tetteinkben, nem tudom, hogy boldogulhatnak ítéleteikkel.
1497 20|               úgy értelmezi mindenikünk, hogy magát az erényesek sorából
1498 20|                  nem haladhat oly hamar, hogy bármennyi eltérések után
1499 20|             hagyhatjuk itt e társaságot, hogy ha így haladnak, a gulyás
1500 20|            társát. Igaz, jó három órája, hogy Violáné Garacs mellett Cifrával