Fejezet

1501 20|                  kirõl Peti által tudta, hogy otthon van - talán nem indul
1502 20|              tájismerete vala szükséges, hogy e roppant síkon irányát
1503 20|                  ne!... ne, te sárga!... hogy kapaszkodik az istenadta!...
1504 20|                 azzal vége. Teringettét, hogy húznak, egész kezem elzsibbadt! -
1505 20|            suhantva -, csak az jó benne, hogy nem messze tart. Mit mondasz,
1506 20|                  ez több boldogság, mint hogy azt szerencsétlen helyzetökben
1507 20|             fejét csóválá, lehete látni, hogy nem alszik. A gulyás, ki
1508 20|           ostorával, csak azt válaszolá, hogy: - Nincs semmi baj, ne félj,
1509 20|              észrevett, eszébe juttaták, hogy a Tisza talán mégis kiáradt.
1510 20|              biztatva.~- Dehogy a Tisza! hogy beszélhet kend így - szólt
1511 20|               panaszra csak azt mormogá: hogy az út, melyen jöttek, sáros
1512 20|                   két órával közelebb, s hogy mikor most négy nap erre
1513 20|      szekerünkkel; nem emlékezik kend?~- Hogy a menkõbe ne emlékezném,
1514 20|                  e részében oly csekély, hogy ezen tölgyek kivágatása
1515 20|             kihangzott, néha víg hahota, hogy szinte irigyelhetéd ez embereknek
1516 20|                 esztendõkben, csak éppen hogy a legnagyobb fergetegtõl
1517 20|     kijavíttatott, észre lehetett venni, hogy e kunyhó - soha egészen
1518 20|           mellett annyira leereszkedett, hogy alatta egyenesen megállni
1519 20|              hõsi erénybõl összegyártva, hogy az ember - én magam emlékezem
1520 20|                oly szépek, oly csábítók, hogy szinte bámulni lehet, miként
1521 20|                 magoknak típusokat, mint hogy a természetet örök változékonyságában
1522 20|                  utána rohannak, anélkül hogy egyéb jutna eszökbe, mint
1523 20|                midõn figyelmessé tettek, hogy azon undoron kívül, mellyel
1524 20|                 elsõ szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést, mellyel
1525 20|                  magasabb feladata, mint hogy bizonyos mennyiségû fehér
1526 20|             nyert tehetségeit, ahelyett, hogy velök embertársai legszentebb
1527 20|                kinek isten szívet adott, hogy embertársai szenvedéseit
1528 20|                 emberi cél után fáradva, hogy erõsebben hathasson, azt,
1529 20|                  fel földjét, mert érzé, hogy e munkával öndicsõségére
1530 20|            gyengeségeirõl, mert érezzük, hogy mi ellen a kritikus kifogásokat
1531 20|                az embernek bámulni kell, hogy a könyvben nem szép mû,
1532 20|                 mindenki láthatta volna, hogy a tekintetet, melyben a
1533 20|                 mért, az jutott eszembe, hogy eleget katonáskodtam, s
1534 20|                  eleget katonáskodtam, s hogy most egyszer megpróbálhatja
1535 20|       hõstetteirõl beszélt, midõn látta, hogy a másik szavaira nem válaszol
1536 20|           embereknek adta azt. Ki hinné, hogy a virág, mely az érzéketlen
1537 20|                 akarák õt kényszeríteni, hogy nejét vajúdásai között elhagyja;
1538 20|                 Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek Sz.-Vilmos felõl?
1539 20|                  eltûré, mióta hallotta, hogy ellenség közelg, tökéletesen
1540 20|                   s állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson.
1541 20|              jobbra, másszor balra, csak hogy senki ne dughassa be fegyverét
1542 20|                 a zsiványok tudtára adá, hogy meneküléshez reménység nincsen.
1543 20|            fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó
1544 20|         ostromlók közé oly rémülés jött, hogy része szaladásnak eredt.~
1545 20|         tanácskozott. Emlékezetre méltó, hogy e haditanácsnál Macskaházynak
1546 20|     várakozásainkat.~- Biz én nem tudom, hogy fogunk boldogulni, teins
1547 20|       tehetségeit már azáltal bizonyítá, hogy nagy hadvezérek módjára
1548 20|                  hallatszottak, mutaták, hogy e lövések is találtak.~Az
1549 20|           részint, mert csakugyan hivék, hogy a zsiványoknak töltött fegyverök
1550 20|            kommisszárius, ki végre látá, hogy egymaga a zsiványokon nem
1551 20|             parancsolatának, noha tudja, hogy mihelyt kezébe kerül, fel
1552 20|             emberek, kiknek kötelessége, hogy a zsiványokat megfogják,
1553 20|                 alattvalóinak példát ad, hogy veszély nincs, mellyel a
1554 20|             segíthetett - hol van Viola? hogy merészeltetek visszajõni
1555 20|             kiáltá ismét a többiekhez -, hogy nekem a zsiványokat kötözve
1556 20|               Lehetetlen! ki mondta azt, hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró
1557 20|                 tudni, ki merte mondani, hogy lehetetlen. Amit én parancsolok!...
1558 20|                   Akárhogy, csak erõsen, hogy a vér kevesebbé folyjon,
1559 20|          találunk.~- De mikor én mondom, hogy meg kell fogni - kiáltott
1560 20|                 Nyúzó, fejét csóválva -, hogy kommisszárius úr éppen most
1561 20|                No úgy, fiaim! no, rajta, hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró
1562 20|                  félreállva.~- No, várj, hogy hívnak?~- Kovács Miska,
1563 20|                 meg. Mihelyt észreveszi, hogy ily kevesen vagyunk s a
1564 20|             tapasztalásból meggyõzõdött, hogy a zsiványok golyói ennyire
1565 20|           hallgatott. Meg volt gyõzõdve, hogy végnapja eljött, s félelem
1566 20|              lábai elõtt. Eszébe jutott, hogy más alkalommal életét neki
1567 20|            elhagyni bajában. Most hallá, hogy ellenségei új megtámadáshoz
1568 20|           megtámadáshoz készülnek, érzé, hogy késõ s panasz nélkül várá
1569 20|                  meg fog halni, ugyebár? Hogy lenne, Viola - tevé hozzá
1570 20|                úgy egészen megbocsátani, hogy ismét szabadon mehessek;
1571 20|                mehessek; csak úgy értem, hogy bezárnak öt, tíz, húsz esztendõre,
1572 20|       megfeledkezett. El vala határozva, hogy e kunyhó falai alá temeti
1573 20|             hírrel menjen ki a világból, hogy legnagyobb jóltevõjét szerencsétlenné
1574 20|             mindenki azt kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius mondá,
1575 20|                 természetesnek látszott, hogy az otthagyott fegyverek
1576 20|                 Macskaházy bosszankodva, hogy reményökben megcsalattak,
1577 20|               égõ viskóhoz. Így történt, hogy midõn Viola leégett hajakkal
1578 20|                ez örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak Sz.-Vilmosra-i
1579 20|                 között, anélkül azonban, hogy közülök, kik új szaladásnak
1580 20|          válaszolt a másik mosolyogva -, hogy egyszerre sül el. De csak
1581 20|                állt.~Ne várják olvasóim, hogy az érzelmeket írjam le,
1582 20|           Zsuzsit - ki az istenért kéré, hogy magokkal vigyék - vállára
1583 20|                  áradás túlsó partjához, hogy a futóknak lépteit hallhassák.~
1584 21|                   A szegény ember tudta, hogy hazud, tudta, hogy mihelyt
1585 21|                tudta, hogy hazud, tudta, hogy mihelyt Peti tüze fellobog,
1586 21|              között fogják találni; vagy hogy legalább üldözõinek kezeibe
1587 21|                     De mikor már mondom, hogy Viola nem volt itt - válaszolt
1588 21|              veszély környezé, ahelyett, hogy remegne, õ vele osztá veszélyeit;
1589 21|               pillanatai elmúltak; érzé, hogy férjének s gyermekeinek
1590 21|            szívében.~- Köszönöm, István, hogy így gondoskodik rólam -
1591 21|         meghatott hangon -, nem szükség, hogy aggódjék, ismét jól érzem
1592 21|              magamnak - akkor nem félne, hogy valamitõl még elborzadhatok
1593 21|           megnézé a halottakat, s látva, hogy egy sem férje, égõ darab
1594 21|                  annyira volt elvakítva, hogy nem is tudta, kinek kezeibe
1595 21|             magához jött is, nem engedé, hogy saját lábain menjen -, nem
1596 21|         többieknél beszédesebb, elmondá, hogy azon pillanatban, mikor
1597 21|                  és Macskaházy álltak, s hogy egyik közülök valamit ki
1598 21|              poroszlóinak megparancsolá, hogy kössék meg jó erõsen, ha
1599 21|                  káromkodásokban állt, s hogy ehhez semmi köze, vagy hogy
1600 21|              hogy ehhez semmi köze, vagy hogy azt sem tudja, mily írásokról
1601 21|       hasonlókban, mikbõl Viola láthatá, hogy Tengelyi irományainak átvétele
1602 21|                  el fog tagadtatni, vagy hogy azok Macskaházy kezébe kerültek,
1603 21|                  annyi ideig törekedvén, hogy birtokukba jusson, ez irományokat
1604 21|                   Isten maga nem akarja, hogy életemben valami jót tehessek!
1605 21|            nyugalom, minõ azé, ki látva, hogy végzetének ellenállnia nem
1606 21|              jött ki Porvárról, megtudá, hogy Viola reggel Kislakra fog
1607 21|               hol a statárium összeül, s hogy az öreg Kislaky úrhoz -
1608 21|                  most elõször észrevéve, hogy fázik -, s õ kikötve, ott
1609 21|               ugye, s az emberek látják, hogy alszik? nem hiszi senki,
1610 21|                 alszik? nem hiszi senki, hogy csak tetteti magát?~- Már
1611 21|             emberek ehhez? nem látják-e, hogy férjem ártatlan? Ki hallotta
1612 21|            ártatlan? Ki hallotta valaha, hogy gonosztevõ aludhatnék? No,
1613 21|                 Peti csak azt válaszolá, hogy nem szólt senkivel, hogy
1614 21|                 hogy nem szólt senkivel, hogy egyébiránt talán fel fogják
1615 21|                   Mit gondolnak õk vele, hogy ártatlan, s lelkiismérete
1616 21|               lelkiismérete oly nyugodt, hogy kemény földön jobban alszik,
1617 21|              kell õt.~- Szegény asszony, hogy bírnál te Kislakig menni?~-
1618 21|                 fuvarozá, míg Peti maga, hogy Tengelyinek hírt vigyen
1619 22|             bírhatá az elsõ embert arra, hogy azokat megízlelje. Pedig
1620 22|         megízlelje. Pedig ki tagadhatja, hogy ami hiúságunk kielégítését
1621 22|              jótéteményei közé tartozik, hogy miként testi táplálékra
1622 22|                hiúságát olyképp alkotta, hogy az kielégítését a legkülönbözõbb
1623 22|            jámbor teremtések, érdemesek, hogy egy sorba állíttassanak
1624 22|                 azon nagy elsõséget adá, hogy ez utóbbi, ha sokáig koplaltunk,
1625 22|             másikat fölülmúlja, anélkül, hogy közülök a legnagyobb rész
1626 22|                  azon veszélybe jöhetne, hogy Aristidesként polgártársai
1627 22|              Testedet, véredet kívánják, hogy érettök nagy nevet cserélhess
1628 22|                kerül s indítványt téssz, hogy tíz krajcárra szállíttassék
1629 22|                  minek azt köszönhetjük, hogy a népszerûség, mely a világ
1630 22|            közvélemény annyit karol fel, hogy közöttök senki magát emiatt
1631 22|         szentírás azon parancsára nézve, hogy a nõ urának szót fogadjon,
1632 22|          papucskormány alatt élnek, csak hogy az ingatag, melytõl megválniok
1633 22|            ezerek jóllaknak, s ahelyett, hogy az eleség fogyna, mindig
1634 22|              mindig azon meggyõzõdéssel, hogy most ismét magasabban áll,
1635 22|          érezheti magát: nem tagadhatni, hogy e világon alig találunk
1636 22|                 nem mondhatok mást, mint hogy azért teszem, hogy tudtokra
1637 22|                  mint hogy azért teszem, hogy tudtokra adjam; miszerint
1638 22|               viselve mindig mondhatjuk, hogy nekünk is valami s pedig
1639 22|              fontos dolgunk van anélkül, hogy valaha fáradoznunk kellene.~
1640 22|                hivatalos levélben kérte, hogy a rögtönítélõ törvényszék
1641 22|              vala minden túlbuzgóságtól, hogy a szomszédok nemegyszer
1642 22|                 azért tartatik Kislakon, hogy a sõrék magoknak rajta példát
1643 22|            magára vállalta.~- Aztán csak hogy minden kommoditás meglegyen -
1644 22|          másikhoz -, szedje össze eszét, hogy jó magas s fõképp erõs legyen.
1645 22|                maga csak arra vigyázzon, hogy a pandúrok s cselédek is
1646 22|               annyi szorgalmat tanúsíta, hogy ki õt ma látá, szinte sajnálta,
1647 22|                ma látá, szinte sajnálta, hogy a faluban nem tartatik naponként
1648 22|           tiszttartójától elõször hallá, hogy a törvényszék házában fog
1649 22|                  elég nagy-e a vármegye, hogy éppen itt szemem elõtt kell
1650 22|                 sokért nem adta volna -, hogy a teins úr, mint a vármegyének
1651 22|             neveztetett ki. Már az igaz, hogy a törvényszék más helyen
1652 22|                  illendõség úgy kívánta, hogy a többiek inkább elnökük
1653 22|               esztendei termésemet, mint hogy tulajdon határomon egész
1654 22|               jámbor háziasszony kiment, hogy vendégeinek elfogadására
1655 22|                 elég készültséggel bírt, hogy szükség esetében a többieket
1656 22|             azért nem kis fontosságú az, hogy hol valamely tárgyról egyenlõ
1657 22|                 nézve meg fogja vallani, hogy többségeink e tulajdonnal
1658 22|               nem is gátolja egyéb, mint hogy többségeink tanácsadók helyett
1659 22|                  formálhatnak igényeket, hogy csak csinosaknak tartassanak;
1660 22|               általános vala a vélemény, hogy Völgyesy kedves ember mindamellett; -
1661 22|              öreg Kislaky, ki megtudván, hogy Viola elfogatott s hogy
1662 22|                  hogy Viola elfogatott s hogy elítélésénél neki kell elnökölni,
1663 22|                 táblabíró, midõn hallák, hogy jegyzõül a fiatal alügyészt
1664 22|              tagjait látva meggyõzõdött, hogy közöttük egy sincs, kinek
1665 22|               igen alapos észrevételére, hogy az idõ már közel jár tizenegy
1666 22|             közel jár tizenegy órához, s hogy miután a napok rövidek,
1667 22|             magát a háziasszony elõtt -, hogy nagysádnak soká alkalmatlankodjunk.~-
1668 22|                nõ könyörgésén, megígéré, hogy ha csak lehet, férjének
1669 22|                   s csak azt jegyzé meg, hogy Viola talán nem oly vétkes,
1670 22|                azt kérdjük, zsivány-e és hogy fogták meg? ha fegyverrel
1671 22|               vármegye azért küldött ki, hogy példát állítsunk fel, nekünk
1672 22|             Viola tízszer megérdemlette, hogy felakasztassék - mondá Macskaházy
1673 22|                 távozóhoz -, ha anélkül, hogy kötelességedet sértenéd,
1674 22|                 eresztheted, engedd meg, hogy legalább e pár órát még
1675 22|              másik -, csak azt sajnálom, hogy azt a kettõt ott nem akasztják
1676 22|               közel állt többször ahhoz, hogy hasonló sorsra jusson -,
1677 22|                  csak ügyes ember lenne, hogy a szegény nyomorult ne szenvedjen
1678 22|                  hát én csak azt hiszem, hogy valami cigány fogja felakasztani.
1679 22|                 látja kend, ott jár. Ni, hogy néz, bizonyosan az lesz,
1680 22|              magad kínoztad agyon.~- Már hogy beszélhet kend ilyeneket -
1681 22|                testvéröccse, azt mondta, hogy akasztani mindég cigánynak
1682 22|                 hát a statárium csak az, hogy az urak összeülnek s azután
1683 22|              kend - felelt amaz -, arra, hogy valaki felakasztassa magát,
1684 22|                de mikor hallotta valaki, hogy olyan, aki mást felakasszon,
1685 22|        küszöbéhez csupa szomorúságokban, hogy mást nem akasztathatnak.~
1686 22|             Violát? s milyen halavány? s hogy hosszú haja lenyíratott
1687 22|            felolvasása azért kívántatik, hogy meghallgassák, s ha Zátonyi,
1688 22|                  figyelmezteté Sóskutyt: hogy denique e fiatal embernek
1689 22|            praxisa nincs, másképp tudná, hogy e felolvasás csak éppen
1690 22|                 csak éppen formadolog, s hogy életrevaló jegyzõ azt négy
1691 22|              azon állítással lépett fel, hogy e jelentésbõl Viola esetét
1692 22|                 és inkább elmegyek, mint hogy így bánjanak velem.~Az elnök-
1693 22|      szenvedélyesség arra vala számítva, hogy Völgyesyt, ki az egész megyében
1694 22|           nyugodtan csak azt jegyzé meg, hogy tekintetes Nyúzó úr stilisztikus
1695 22|      készültségén éppen nem kétkedik, de hogy a jelen leírásból, mely
1696 22|             kívül hiteles, nem tûnik ki, hogy a rab folytonos üldözésben
1697 22|                  szokott éles hangján -, hogy a rögtönítélõ törvényszékek
1698 22|          zsiványok ellen rendeltetvék, s hogy mihelyt ezeknek valamelyike
1699 22|                 sül ki ezen jelentésbõl, hogy Viola csakugyan haramja?~-
1700 22|                 a jelentésben világosan, hogy Viola ismert zsivány s haramja?~-
1701 22|                veheti rossz néven senki, hogy tapasztalása nincs, ilyeneket
1702 22|                  elnök sóhajtva kimondá, hogy a többség véleménye szerint,
1703 22|              álltak, ismerik, ha mondom, hogy tanúbizonyságaik tökéletesen
1704 22|              elborzadtam, lehetetlenség, hogy hazudott volna.~Sóskuty,
1705 22|              említés tétetik, megjegyzé, hogy mióta Istenben boldogult
1706 22|              azon meggyõzõdést mondá ki, hogy a lehetõ legcélszerûbb módon
1707 22|             örömében, azt meré állítani, hogy hosszú bírói gyakorlata
1708 22|                Völgyesy, ki, midõn látá, hogy Kislakyt kivéve a törvényszék
1709 22|          meghallgatták, feltevé magában, hogy részérõl megmentésére is
1710 22|         összhangzásában látok okot arra, hogy vigyázóbbak legyünk. Fõképp,
1711 22|           biztossá tehetem méltóságodat, hogy célja el nem éretett. A
1712 22|            Azonban, mi a tanúkat illeti, hogy a tárgyhoz visszatérjek,
1713 22|                tekintetes törvényszéket, hogy azon rendkívüli összhangzás,
1714 22|                  meggyõzõdést gerjeszti, hogy összebeszéltek.~- Csakugyan
1715 22|             melyrõl szólunk, oly fontos, hogy azt, ki esze fitogtatására
1716 22|                 hivatalosan jelenthetem, hogy mióta a megye fogságából
1717 22|              Viola cimboráitól elvált, s hogy az elõttünk álló gonosztevõ
1718 22|                mit vall? Vallja elõször, hogy Viola vele rablási szándékát
1719 22|                 is, mennyire csudálatos, hogy ez történhetett, ha a tanú
1720 22|            második, mit a tanú vall, az, hogy midõn a rablás éjszakáján
1721 22|                 készült? miként történt, hogy õt Tiszaréten senki nem
1722 22|              Tiszaréten senki nem látta? hogy, amint kérdésemre mondá,
1723 22|          burnótszelencéjébõl, megjegyzé, hogy a dolgok ezen állásában
1724 22|                  ismét az elõbbi, látva, hogy fáradozása sikertelen, de
1725 22|           méltóztassék figyelembe venni, hogy e két ember nem ugyanazon
1726 22|              ujjain kezdé bebizonyítani, hogy kettõ csakugyan kettõ s
1727 22|                  igyekvék bebizonyítani, hogy miután a zsidó s Cifra egészen
1728 22|               talán tízszer számolá elõ, hogy kétszer kettõ - négy, egyszer
1729 22|               mind meg valának gyõzõdve, hogy a fiatal ügyvéd óriási szofizmát
1730 22|            ajtaja mellett állt, jelenté, hogy még két tanú van, ki meghallgattatni
1731 22|                   Liptákné, elhallgatva, hogy Violát aznap Tiszaréten
1732 22|             annyi köszönettel tartozott, hogy róla a rablást feltenni
1733 22|                héttel elébb maga mondta, hogy a nótárius írásait el akarják
1734 22|            írásait el akarják rabolni, s hogy tegye figyelmessé.~- S ugyan
1735 22|                  S ugyan kirõl beszélte, hogy az írásokat el akarják rabolni? -
1736 22|            nevezte meg, csak azt mondta, hogy hatalmas emberek.~Itt Macskaházy
1737 22|           megvetõleg.~- Olyan igaz, mint hogy itt állok, teins uram -
1738 22|                  ha a nótárius megtudja, hogy szegény Viola házánál megfordult,
1739 22|               kovács csak azt bizonyítá, hogy midõn a lövést hallására
1740 22|              Cifrát ismerte meg benne, s hogy meg merne esküdni fejére,
1741 22|                meg merne esküdni fejére, hogy az nem Viola, hanem Cifra
1742 22|        törvényszék látja, épp annyit ér, hogy vele pipát gyújthatunk.
1743 22|               visszajött, azt referálta, hogy egy helyett kettõt akasztatott
1744 22|                ha teljesen meggyõzõdött, hogy az nem érdemetlent ért:
1745 22|                 borzadott a gondolatnál, hogy ezen ember, kit most ép
1746 22|                  eskü mellett megígérte, hogy ha kezébe kerülök, felakasztat.
1747 22|                 teins úrnak köszönhetem, hogy nem mint becsületes ember
1748 22|          becsületes ember haltam meg; de hogy felakasztatom, azt nem ígértem
1749 22|                  Látod, mikor hallottam, hogy nekem azt szántad, akkor
1750 22|             akkor én is megesküdtem reá, hogy ha meg te kerülsz az én
1751 22|                 most kinek volt igaza?~- Hogy végem van, azt jól tudom -
1752 22|                  teins úr nem jól teszi, hogy szerencsétlen emberrel tréfát
1753 22|           figyelmezteté a törvényszéket, hogy a vádlott s a bírák egyike
1754 22|           annyiban méltatott figyelemre, hogy Nyúzó az elnök által eléggé
1755 22|                  fõbíró úr elõre mondta, hogy fel fognak akasztani, minek
1756 22|              valamely fára az erdõben.~- Hogy vallhat meg kend valamit -
1757 22|        utasításban világosan kimondatik, hogy minden erõszakos vallatás
1758 22|            Völgyesy - elébb tudnia kell, hogy sorsa nem egyedül Nyúzó
1759 22|            fõbíró úrnak akaratától függ; hogy a teins törvényszék védelmét
1760 22|           szívesen ki fogja hallgatni, s hogy ítéletében nem haragot vagy
1761 22|                  erre.~Völgyesy anélkül, hogy e szavakat figyelemre méltatná,
1762 22|                áldja meg a kegyességért, hogy rajtam segíteni akarnának,
1763 22|                 után hozzá -, ha mondom, hogy egykor becsületes ember
1764 22|         használ-e az valamit? ha mondom, hogy nem saját akaratomból, hanem
1765 22|        kénytelenségbõl lettem zsivánnyá? hogy soha szegény embert nem
1766 22|              csak éppen annyit raboltam, hogy élhessek; hogy - kivevén,
1767 22|                 raboltam, hogy élhessek; hogy - kivevén, midõn magamat
1768 22|                lehet - mondá Völgyesy -; hogy volt az, amit kend mondott,
1769 22|              volt az, amit kend mondott, hogy nem saját akaratából lett
1770 22|              haszontalan paraszt létemre hogy mertem szeretni feleségemet,
1771 22|             mertem szeretni feleségemet, hogy merészeltem ellentállani,
1772 22|                  szolgabíró parancsolta, hogy lehúzzanak? ugye, teins
1773 22|                  azt gondoltam magamban, hogy habár paraszt vagyok, miután
1774 22|              nekem is; én nem gondoltam, hogy szegény ember kutya, kit
1775 22|                el. Isten látja lelkemet, hogy a rablásban ártatlan vagyok -
1776 22|                 ide; én csak azt mondom, hogy az írások nálam voltak,
1777 22|                az írások nálam voltak, s hogy kihoztam magammal a kunyhóból;
1778 22|              legyen, én csak azt mondom, hogy kihoztam magammal.~- Mese -
1779 22|                  elõtt. Tisztán éreztem, hogy valaki a csomót kezembõl
1780 22|                 azért adtam meg magamat, hogy ezek ne égjenek el velem,
1781 22|           többiek mind csak azt mondták, hogy mikor kijöttem, senki a
1782 22|             fõbíró úr egészen eltagadja, hogy írásokat hoztam volna magammal.
1783 22|             fõbíró úrnak megparancsolni, hogy az írásokat adja által.~-
1784 22|                azzal akartam meghálálni, hogy ezen írásokat, melyek reá
1785 22|              Nyúzó, felugorva székérõl - hogy mersz ilyeneket rám fogni?
1786 22|                    Tengelyi azt beszéli, hogy nemességi irományai raboltattak
1787 22|                  Nyúzó még dühösebben -, hogy az irományokat én loptam
1788 22|                el?~- Én csak azt mondom, hogy az írásokat kihoztam magammal -
1789 22|            magammal - válaszolt Viola -, hogy azokat valaki kiragadta
1790 22|             valaki kiragadta kezembõl, s hogy ez iránt a teins törvényszék
1791 22|                  Nyúzó ellökve székét -, hogy színe elõtt közbíráinak
1792 22|               Viola nyugodtan válaszolá, hogy hatalmukban áll, de hogy
1793 22|                 hogy hatalmukban áll, de hogy amit mondott, ismételni
1794 22|                  deákul nem emlékezteti, hogy ugyanazon hatodik rész tizedik
1795 22|                  erre Sóskuty megjegyzé: hogy az instrukciónak ily módoni
1796 22|                 sõt megverhetné anélkül, hogy a felakasztáson kívül más
1797 22|      komolysággal nem nyilatkoztatja ki, hogy bármit határozzon a törvényszék,
1798 22|             megyében mindenki azt mondá, hogy a tiszaréti fiskális csupa
1799 22|                  más ítéletre találna -, hogy miután a rab engem is vádol,
1800 22|                  hozzá. Kend azt mondja, hogy mikor a kunyhóból kilépett,
1801 22|              mely benn a kunyhóban volt, hogy egy ideig nem láttam semmit.
1802 22|              parasztok mind azt mondják, hogy a teins urak voltak ott,
1803 22|               voltak ott, és én éreztem, hogy valaki az írásokat kiragadja
1804 22|             fényt terjesztett egyszerre, hogy szinte megvakultunk.~- S
1805 22|                 szinte megvakultunk.~- S hogy hozta kend ki írásait?~-
1806 22|            kezébõl, s csak akkor láttam, hogy csak ártatlan kendõ, melyben
1807 22|                 fordult - ha azt hiszed, hogy írásokat hoztál ki magaddal,
1808 22|              Tengelyi írásait betakarta, hogy bántás rajtok ne történjék;
1809 22|              miként fogja bebizonyítani, hogy az írások belõle kivétettek?
1810 22|           Macskaházy szüntelen tagadják, hogy tõle valamit kezökhez vettek,
1811 22|                  volna valaki, ki látva, hogy a kunyhóból valamit hozott
1812 22|               rab iránt most mutatott -, hogy ezen szegény ember egyáltalában
1813 22|           meghiszem, sõt igen valószínû, hogy Tengelyi írásai nála voltak,
1814 22|               nála voltak, az is hihetõ, hogy azokat ki akarta hozni magával;
1815 22|                  a szegény úgy megijedt, hogy csak egy pár csizmáját mentette
1816 22|             mondani fog, esküdni mernék, hogy csak meggyõzõdése szerint
1817 22|                 fõbíró úrnak vagy nekem, hogy Tengelyi írásait, ha csakugyan
1818 22|              végre felemelve fejét kéré, hogy a hajdúk küldessenek ki,
1819 22|                 küldettem ki a hajdúkat, hogy vallomásomat a tekintetes
1820 22|          eltitkolására, csak azt mondom; hogy a tekintetes úr ezt maga
1821 22|        hihetõképp legjobban fogja tudni; hogy egyébiránt nagy okának kelletett
1822 22|               vala, azon egy kivétellel, hogy senkit bajba keverni nem
1823 22|            keverni nem akarván, sem azt, hogy midõn Tiszaréten üldöztetett,
1824 22|                 s Liptáknéval szólt, sem hogy a zsidó s Cifra által szándéklott
1825 22|              kérést intézé a többiekhez, hogy a rabhoz õ intézhessen némely
1826 22|                 úgy általánosan véve is, hogy a jegyzõ irományait valaki
1827 22|                barátaira, ha megtudatik, hogy vele folyvást összeköttetésben
1828 22|          Macskaházy tovább.~Viola mondá, hogy az üldözés alatt Tiszaréten
1829 22|                  esküvést ajánlva mondá, hogy igen.~- Viola azt vallotta -
1830 22|         Liptáknéhoz Macskaházy tovább -, hogy kenddel eziránt akkor szólt,
1831 22|            Liptákné azon meggyõzõdésben, hogy Viola csakugyan e vallomást
1832 22|                  vallomást tette, mondá, hogy ez teljesen igaz, de hogy
1833 22|                hogy ez teljesen igaz, de hogy Tengelyi nem tudott semmit,
1834 22|              Tengelyi nem tudott semmit, hogy az üldözött házánál tartózkodik.~
1835 22|         hazugságot? Az egyik azt mondja, hogy a rablási szándékról, melyrõl
1836 22|             senkinek sem szólt, a másik, hogy arról elõre tudósíttatott,
1837 22|            tudósíttatott, s pedig azért, hogy Tengelyit vigyázatra intse,
1838 22|         elmulasztott. A rab azt állítja, hogy üldözése alatt Tiszaréten
1839 22|             Tiszaréten nem volt; tanúja; hogy az illetõ tárgyról éppen
1840 22|                 Kitõl kaptad azt a hírt, hogy az üveges zsidó s Cifra
1841 22|             hatszor halt volna meg, mint hogy leghívebb barátját bajba
1842 22|                csak azt mondtam: tudtam, hogy a rablás történni fog.~-
1843 22|             éppen oly bizonyosan tudtad, hogy a rablás történni fog, hát
1844 22|           jelentést?~- A teins úr tudja, hogy fejemre díj tétetett.~-
1845 22|              urat nem találta, és tudta, hogy én is meg fogom akadályozhatni,
1846 22|          Macskaházy mindig gúnyolódva -, hogy az, ki valamely rablást
1847 22|                  Mégis, miután tudtátok, hogy a rablásra ketten készülnek -
1848 22|              mondá az ügyvéd -, különös, hogy nem mentetek el ketten.
1849 22|                   De a zsidó azt mondja, hogy te követted el a rablást,
1850 22|        legnagyobb része csak azon fárad, hogy a többség neki adjon igazságot.
1851 22|              csak másokkal hitetheti el, hogy evett belõle, bár maga jól
1852 22|                   bár maga jól tudja is, hogy soha a fához sem közelített.
1853 22|     következéseit elfogadja inkább, mint hogy annak hibásságát elismerné,
1854 22|                ezerszer meggyõzõdött is, hogy az csak utánzás - sehol
1855 22|                voltak, melyekért kíváná, hogy Viola a törvényszék által
1856 22|                meggyõzék a jelenlévõket, hogy - mint Nyúzó mondá - az
1857 22|                 vigyázatlanul jártak el, hogy beszélgetésöket egy harmadik
1858 22|              tartozik -, ki fogja hinni, hogy ezen harmadik, meg akarván
1859 22|             egykori cimborájához fordul? hogy a zsidó s Cifra, ha magokat
1860 22|                 nem vallotta-e be Viola, hogy a rablás csak a zsidó által
1861 22|                  által követtetett el, s hogy Cifrát a helyszínen nem
1862 22|              kovács éppen arra esküszik, hogy Cifrát látta s õt vette
1863 22|              vette ûzõbe; mibõl világos, hogy e tanú vagy tudva hamisan
1864 22|             hamisan vall, vagy legalább, hogy setét éjszaka lévén, az
1865 22|               három órát kell engednünk, hogy a halálra készüljön, s ötkor
1866 22|                 két órára van szükségem, hogy azt jegyzeteimbõl annak
1867 22|              teins úr csinálná, elég jó, hogy - a rabbal aláíratván -
1868 22|                fejét azon megjegyzéssel, hogy miután a rab elõbbi vallomását
1869 22|             kérdé Sóskuty bámulva - azt, hogy a nótárius irományait teins
1870 22|        megszólított -, s az parancsolja, hogy ez esetnek elõadásában,
1871 22|                  még ma haza kell menni, hogy krumplit szedessen; és ha
1872 22|              udvariasság is azt kívánja, hogy siessünk.~- Hol egy ember
1873 22|              jegyzõ úr kinyilatkoztatja, hogy magát lelkiismerete szerint
1874 22|         kötelesnek érzi, s mikor látjuk, hogy azt félóra alatt nem végezheti
1875 22|                 oly esetek voltak közte, hogy ha a dolog rendes törvényszék
1876 22|           utasításban egyszerûen az áll: hogy a rab vallomását aláírja,
1877 22|                rab vallomását aláírja, s hogy abban neve, életkora, gonosztette
1878 22|              módja bennfoglaltassék. Az, hogy minden szamárság, mit neki
1879 22|             volna is, méltóztatik tudni, hogy a tiszaréti jegyzõ ellen
1880 22|               nemességi per kezdetett, s hogy Violának vallomása, legalább
1881 22|       némelyeknek igen szívökön fekszik, hogy én s fõképp Rétyné õnagysága
1882 22|             megismerheti barátjait, mert hogy e tárgyak említése nem szükséges,
1883 22|            mentsen meg - mondá a báró -, hogy ez irományokban valami olyan
1884 22|               Mennyire illõ s méltányos, hogy Völgyesy úr, ki a tisztújításnál
1885 22|                  alkalmat használja fel, hogy bosszút álljon, azt mindenki
1886 22|          eljárásukat is arra használják, hogy politikai elleneiken bosszút
1887 22|                  megijedt a gondolattól, hogy elnöksége alatt oly valami
1888 22|               csakhogy nem gondolta meg, hogy a rab egész vallomásának
1889 22|            jegyzõnk maga sem kívánhatja, hogy e megye legelõkelõbb családainak
1890 22|          akadályozhatja Macskaházy urat, hogy ezen védelmére szükséges
1891 22|              kedvezõ szavazat szükséges, hogy a rab a haláltól felmentessék.
1892 22|                nem szükséges egyéb, mint hogy Viola életben maradjon,
1893 22|            folytattatván, bebizonyuljon, hogy hazudott, és hogy - min
1894 22|         bebizonyuljon, hogy hazudott, és hogy - min szinte nem kétkedem -
1895 22|          felderült -, én magam, csak már hogy a teins alispán iránti tiszteletemet
1896 22|                bíráknak értésére adhatá, hogy nem a rabnak tökéletes felmentését,
1897 22|                 forintba mernék fogadni, hogy zsivány volt. Ne féljen,
1898 22|                adatott a nemes megyének, hogy vele ne éljen.~- A rögtönítélõ
1899 22|             adatott a nemes vármegyének, hogy magát évenkint egy bizonyos
1900 22|                  az utasítást forgatá -, hogy a büntetés nem, lehet más,
1901 22|                 nem fogja tagadni senki, hogy tõlünk az kívántatik, hogy
1902 22|               hogy tõlünk az kívántatik, hogy a gonosztevõket felakasztassuk,
1903 22|            gonosztevõket felakasztassuk, hogy ez hivatásunknál fogva kötelességünk...~-
1904 22|                nevében kinyilatkoztatom, hogy ez emelkedett érzelmû asszonyságnak
1905 22|                 fájni fogna, ha hallaná, hogy személyes tekintetek, melyekkel
1906 22|                 kívánhatnék inkább, mint hogy a rab életben maradva, még
1907 22|                 talált, kinyilatkoztatá, hogy õ részérõl, ha e nemes nyilatkozat
1908 22|                  által nem emlékeztetik, hogy csak még azon kérdés maradhat
1909 22|             többiek; csak Kislaky mondá, hogy alázatos véleménye szerint
1910 22|           Zátonyi úrtól megjegyeztetett, hogy a legfelsõbb utasítás szerint
1911 22|               kimondásánál kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~-
1912 22|              részemrõl kinyilatkoztatom, hogy a jegyzõkönyvet másképp,
1913 22|                  igen tisztelt barátját, hogy ne vegye rossznéven, ha
1914 22|               okait, csak azt válaszolá, hogy senki a többség határozatainak
1915 22|                  szívesebben, mint õ, de hogy vannak dolgok, melyekre
1916 22|           önmeggyõzõdésével számolhat, s hogy a jelen eset azok közé tartozik.
1917 22|              segíti ki azon ajánlatával: hogy miután senkit meggyõzõdése
1918 22|                  az instrukcióban arról, hogy az öt ítélõ táblabírón kívül
1919 22|                vitte a dolgokat ennyire, hogy a gonosztevõt érdemlett
1920 22|           Völgyesy úr most, midõn látja, hogy célját a lemondás által
1921 22|            emberek ajkai, midõn hallják, hogy tõlem jõ; nekem nincs mit
1922 22|                sebe van, bizonyos lehet, hogy a fájdalmas érintések nem
1923 22|                 szó s néha éppen amiatt, hogy az, mi õt testi hibájára
1924 22|               férhettek, vala szükséges, hogy valaki érdemeirõl helyesen
1925 22|              lehet egyrészrõl kimondani, hogy a rögtönítélõ törvényszék
1926 22|                  mert meg vala gyõzõdve, hogy mint a törvényszék jegyzõje,
1927 22|              feltámadt egész önérzete. - Hogy egy tiszteletbeli alügyész
1928 22|          tapasztalatlanságát bizonyítja, hogy õt ezen neheztelni látjuk.
1929 22|               ezen neheztelni látjuk. De hogy miután eddig nem tudta még,
1930 22|                õt nem fogják arra bírni, hogy ez egész eljárásban, melyet
1931 22|             legkisebb részt vegyen.~Kár, hogy epikus költõ nem vagyok,
1932 22|              Sóskuty oly sebesen hadart, hogy még elsõ szavait sem érthettük,
1933 22|           személyesen sérteni; engedjék, hogy szavaimat megmagyarázzam.~-
1934 22|                mindig mérgesebben - azt, hogy a tekintetes törvényszék
1935 22|            gyilkosokból áll? De tudja-e, hogy az úrnak többé szava nincs?
1936 22|                  kifejeztek, nem engedé, hogy a szólót tovább lehessen
1937 22|        Franciaországból; igen valószínû, hogy a kocsonya is ugyanezen
1938 22|                köszönheti ez idegen ház, hogy közüle egy a nagynak nevével
1939 22|                nélkül -, de engedjék meg hogy nem azoknak kedveért, kik
1940 22|    burnótszelencéjébe nyúlva, megjegyzé, hogy csak ijesztgetni akar.~-
1941 22|        figyelmessé tevé a törvényszéket, hogy a rögtönítélõ törvényszék,
1942 22|                írásait azért rabolta el, hogy magát velök táplálja? mi
1943 22|            Völgyesy csak azt jegyzé meg, hogy az eset olyan, melyet a
1944 22|            világosan azon meghagyás áll: hogy e törvényszék minden, a
1945 22|          ismételte a báró méltósággal.~- Hogy a tekintetes urak a rabot
1946 22|                 nem szenved kétséget; de hogy eljárásukat soha bírói eljárásnak
1947 22|            eljárásnak tartani nem fogom, hogy benne soha mást erõszaknál
1948 22|        eskettettünk-e meg ülés kezdetén, hogy ítéletünket egészen a legfelsõbb
1949 22|                 teheté magát arra nézve, hogy meggyõzõdése szerint a bíróban
1950 22|            akarja: valószínûleg látszik, hogy a vádnak a vádlóval egyszerrei
1951 22|                 egyikre nézve valószínû, hogy a rabnak elítélése személyes
1952 22|                  elõtt kinyilatkoztatja, hogy vele személyes ellenségeskedésben
1953 22|                mindent el fogok követni, hogy ez égbe kiáltó vétket mindenki
1954 22|               helyig megyek panaszommal, hogy ez alávaló bánásmódnak érdemlett
1955 22|         kihallható, Völgyesyt meggyõzék, hogy minden további szólás haszontalan;
1956 22|                  sokan, talán azt hivék, hogy gorombaság s igazság többnyire
1957 22|            megnyugtatás terjedhetett el, hogy soha igazságosabb bírák
1958 22|                 egymásra; szegény Viola, hogy éppen ilyenkor kellett kezeik
1959 22|             nyilvánossá vált. Tudva van, hogy a nyilvánosságnál polgári
1960 22|              válnék; azonban nem hiszem, hogy a magyar demosnak azon tagjai,
1961 22|               Viola megfordult, gondolá, hogy ítéletének meghallgatására
1962 22|                   isten áldja meg azért, hogy szegény ember létemre annyit
1963 22|                kérem, csak azt vigye ki, hogy szegény feleségemet ide
1964 22|               felolvastatott, megjegyzé, hogy benne mindazokról, melyeket
1965 22|                azonban Macskaházy mondá, hogy csak az a kérdés, vajon
1966 22|        foglaltakat valóknak állítja-e? s hogy minden egyebet, amit mondott,
1967 22|          szelencéjét azon megjegyzéssel, hogy soha több baja statáriumnál
1968 22|          törvényszéket figyelmessé tevé, hogy három óra múlt, a hosszú
1969 22|                 már feje is megfájult, s hogy sietniök kell.~Macskaházy,
1970 22|                   azzal végzé elõadását, hogy ez esetben a halálos ítéletrõl
1971 22|               Zátonyi nevetve megjegyzé, hogy e perben érzelgõ asszony
1972 22|             kényteleníttetnek, s kiknek, hogy akaratuk küzdelmek által
1973 22|                Kislaky elvénült anélkül, hogy ez élet setét oldalaival
1974 22|           megismerkedett volna; anélkül, hogy egyszer oly valamihez kellene
1975 22|            egyszerre az kívántatik tõle, hogy õ, ki ez életnek egész becsét
1976 22|             egészen; mert nem valószínû, hogy Viola, ha késõbb halálra
1977 22|              miért nem mondhatnók ki ma, hogy holnap reggel kevesebb dolgunk
1978 22|           tisztában voltam magammal. Jó, hogy barátai közt van, mert bizony
1979 22|              alig tarthatá vissza magát, hogy a megvetést, melyet e gyengeség
1980 22|            mondva, mindig csak azt kéré, hogy az egész holnapig halasztassék.~
1981 22|                 ismeré emberét, s tudta, hogy ha Kislaky az ítélet kimondása
1982 22|                mindent el akart követni, hogy Viola halálos ítélete, melynek
1983 22|                  a teins úr úgy kívánja, hogy csak holnap ítélünk, a dolog
1984 22|                észrevevé, azt adá hozzá: hogy Viola ugyan nagy gonosztevõ
1985 22|                kétségkívül megérdemlené, hogy tíz napig siralomházban
1986 22|                 siralomházban tartassék; hogy azonban ember ember marad,
1987 22|               volna.~Macskaházy elmondá, hogy ez bizonyosan soha az annyira
1988 22|           elnöknek szándékában nem volt, hogy ily gyengeség soha eszébe
1989 22|               soha eszébe nem juthatott, hogy senki nálánál jobban nem
1990 22|      szenvedelmeit tekinteni nem szabad, hogy Kislaky úr, bár vérzõ kebellel
1991 22|                kívánja az emberszeretet, hogy Violát mindjárt halálra
1992 22|              szüksége említtetett, s az: hogy ki a gonosznak megbocsát,
1993 22|                 az ég elég szívet adott, hogy azon, mit naponként maga
1994 22|               hajdúnak halk észrevétele, hogy bizonyosan most készítik
1995 22|                 ha megkérem, lehetetlen, hogy elítéljék -, s szemei szüntelen
1996 22|             ostoba fiúra, ha azt mondta, hogy ne öljék meg apját. Nem
1997 22|                Zsuzsi mindig térdelve -, hogy a büntetéstõl felmentsék.
1998 22|             maradjon. Talán maga mondta, hogy nem bánja a halált, oh,
1999 22|                  apját híja, nem hinnék, hogy Viola meg akar halni!~-
2000 22|                 jobb.~- Hát azt mondtam, hogy õ nem szereti? - sóhajta