Fejezet

2501 29|            eljöttek napjában, s anélkül, hogy a házba lépnének, ablakánál
2502 29|               kívánva, azon ürügy alatt, hogy még írnia kell, szobájába
2503 29|         átgondolá, arra határozta magát, hogy a zsiványt fel fogja keresni. „
2504 29|      szemrehányástól mentem meg magamat, hogy valamit elmulasztottam,
2505 29|              sajátomhoz juthattam volna. Hogy e lépésem valaki által megtudassék,
2506 29|                ismeretére vala szüksége, hogy a keskeny úton, mely kertek
2507 29|               aludt, s Tengelyi anélkül, hogy valakivel találkoznék, ért
2508 29|             alkalommal nemegyszer mondá, hogy szebb helyet a Tisza hosszú
2509 29|              csakugyan nem találhatni, s hogy ha a törökdomb nem lenne
2510 29|                  s midõn magát meggyõzé, hogy senki sem jõ, ismét tovább
2511 29|                Tengelyi már hinni kezdé, hogy Viola megbánta, vagy nem
2512 29|              közelítének, s meggyõzõdve, hogy Viola valahogy megismertetett
2513 29|             körültekintett; miután látá, hogy a jegyzõ nincs többé itt,
2514 29|                 Szemlátomást meglátszik, hogy erre ment - szólt a révész,
2515 29|              ment - szólt a révész, csak hogy sietésöket mérsékelje, figyelmöket
2516 29|                     mi közünk van ahhoz, hogy a fiskálist megölték?...
2517 29|       Macskaházynak szeretete bírt arra, hogy gyilkosát üldözze, anélkül,
2518 29|              gyilkosát üldözze, anélkül, hogy ez ildomos tanácsra hallgatna,
2519 29|              meggyõzõdéssel tért vissza, hogy a gonosztevõnek nyoma elveszett.
2520 29|                 mellett állt, észrevevé, hogy a kertnek a házhoz vezetõ
2521 29|                  inkább tûrt volna, mint hogy egész fáradságát meghiúsulva
2522 29|         válaszolt a másik - nem tudja-e, hogy e háznál már több zsivány
2523 29|                  szemlátomást elfelejti, hogy Tengelyi uram háza nemes
2524 29|                  S ezzel Ferkó, anélkül, hogy magát többé feltartatná,
2525 29|                 csak késõbb mondhatá el, hogy Macskaházyt megölték, s
2526 29|                  Macskaházyt megölték, s hogy gyilkosának nyomait követve
2527 29|          emlékezve nem lehete kétségben, hogy az ügyész e szerencsétlen
2528 29|                 meg, valószínûleg azért, hogy az irományokat tõle elvegye...
2529 29|                 borzadott e gondolatnál, hogy a gyilkosságnak, habár tudatlanul,
2530 29|              alássan - mondá a révész -, hogy szemlátomást nyomon jöttünk,
2531 29|             jöttünk, az olyan igaz, mint hogy itt vagyok; de hogy éppen
2532 29|                 mint hogy itt vagyok; de hogy éppen a zsivány nyoma volt-e?
2533 29|               többieknek itt mondtam is, hogy ne jõjenek be, mert tudom,
2534 29|                  jõjenek be, mert tudom, hogy a ház kúria, de...~- Kend
2535 29|          felgerjedésben - ha azt hiszik, hogy a gyilkos házamban van,
2536 29|                  kutassanak fel mindent, hogy egy hely ne maradjon vizsgálat
2537 29|               valamennyien meggyõzõdtek, hogy semmi idegen a háznál nincs...
2538 29|         Tengelyihez azalatt a bíró jött, hogy õt a kastélyba hívja, s
2539 29|                nótárius, mikor hallotta, hogy a fiskálist megölték?~-
2540 29|                    Talán csak nem hiszi, hogy a fiskálist ez ölte meg? -
2541 30|               nézve abban gyönyörködünk, hogy másokat belõle kizárunk,
2542 30|                  kívül abban találhatók, hogy beszélhetünk... Mint a méh
2543 30|               mert hisz pénznél csak az, hogy legyen mit kiadnunk: gondolatoknál,
2544 30|                 kiadnunk: gondolatoknál, hogy legyen mit elmondanunk -
2545 30|              esküvés mellett azt állítá, hogy Macskaházy, mikor kérdeztetett,
2546 30|               hívá tanúbizonyságul arra, hogy az ügyvéd csak azt mondta,
2547 30|                  ügyvéd csak azt mondta, hogy Tengelyi úrral szólni akar,
2548 30|                által bepecsételteté, az, hogy a haldoklónak utolsó szava
2549 30|              hatást tett, s képzelhetni, hogy ez nem kissé nevelé a viták
2550 30|             mondá a szakács még azalatt, hogy Nyúzót kocsijából kisegíté.~-
2551 30|            szakács nagy örömmel jelenté, hogy a gyilkos megfogatott.~-
2552 30|         különösen felhívatva érzé magát, hogy a szolgabírónak õ adja a
2553 30|                megkötöztem kezét, lábát, hogy...~- Igen, teins uram -
2554 30|               kezdé, míg a többiek, azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem
2555 30|                azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem volt zsidó, kiáltozák
2556 30|              türelmesb hallgatót remélt, hogy a fiskális úr, miután megölték
2557 30|               arra kérve a teins urakat, hogy addig csak az õ jól fûtött
2558 30|                 a szakácsné panaszkodva, hogy ki sem is hallgatják, rosszkedvûen
2559 30|            elõadását -, világosan látja, hogy nem is lehet más. Minden
2560 30|                 ki csak arra emlékezett, hogy esküdtjét alig bírta felkölteni.~-
2561 30|             válaszolt a másik büszkén -, hogy ezt a gyilkosságot bizonyosan
2562 30|                  én nem gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre vetemedék;
2563 30|               ember volt!~- És még minap hogy tarokkozott - mondá elérzékenyedve
2564 30|            tekintetet vetve a szakácsra, hogy ily valamit csak gondolni
2565 30|             mindenki irigyli járásunkat, hogy a teins urat bírjuk; de
2566 30|                azért határozta el magát, hogy mívelt embernek tartassék,
2567 30|                  szakácsnak tudtára adá, hogy a rabot felhozathatja, s
2568 30|                 a rabot felhozathatja, s hogy a hajdú készen legyen. Mire
2569 30|           vallomást felírhatta; anélkül, hogy a megyének beszámolandó
2570 30|              szokott, s azért ne várják, hogy az üveges zsidónak vallatását
2571 30|                  vannak, kik azt hiszik, hogy bánásmódunkat mindig azon
2572 30|          beléillesztheti... mit bánja õ, hogy tetszik neki? s Nyúzó ezen
2573 30|              látszik, kötelességül tevé, hogy azzal, kivel éppen szólnak,
2574 30|               felosztjuk, talán kisülne, hogy mindenkinek megadták a magáét. -
2575 30|               utálá, mindent elkövettek, hogy a fõbírót még inkább felgerjesszék
2576 30|                  kérdés úgy intéztetett, hogy feleletét mintegy magában
2577 30|                  szemére, s azt állíták, hogy elõtte zsidó ellen pert
2578 30|                is, ebbõl nem következik, hogy ugyanezen elvek szerint
2579 30|               bizonyosan nem felejté el, hogy elõdei üdvezítõnket keresztre
2580 30|              semmi, mi õt arra jogosítá, hogy bárki által az ártatlanság
2581 30|             engem régen ismer...~- Igen, hogy semmirevaló gazember vagy -
2582 30|             zsidó könyörgõ hangon -, már hogy lett volna magánkívül, mikor
2583 30|               mind ott voltak, s látták, hogy a fiskális úr fejét rázta;
2584 30|                   s végre mégis bizonyos hogy a fiskális urat csak az
2585 30|                 fõbírájának parancsával, hogy az ifjasszony mint tanú
2586 30|           nyilvánítá a jelenlevõk elõtt: hogy most az igazság bizonyosan
2587 30|                mondá... s még inkább az, hogy a fõbíró által mindjárt
2588 30|             kérdések után arra intetett, hogy vallomására meg fog eskettetni,
2589 30|              gondolatot támaszták benne, hogy az egész csak az alávaló
2590 30|                 ez intés után megjegyzé, hogy ami korát illeti, õ keresztlevelét
2591 30|             semmi bizonyost nem mondhat, hogy azonban ami saját meg gyõzõdését
2592 30|              Nyúzó mosolyogva kijelenté, hogy csak a többiekre nézve mondjon
2593 30|           elõször kötelességül tétetett, hogy beszéljen, s a fõbíró õt
2594 30|                  õt különösen arra inté, hogy elõadásában semmit el ne
2595 30|               igaza, midõn elõre mondta, hogy ez asszony kikérdezése haszontalan?~-
2596 30|                tart-e, vagy bolondjának, hogy egész életét kezdetétõl
2597 30|               szólt a szakácsné bámulva, hogy ily dolgok valakit nem érdekelhetnek -,
2598 30|                  mikor a teins úr mondta hogy ne hagyjak el semmit.~-
2599 30|                  ne hagyjak el semmit.~- Hogy ne hagyjon el semmit, mi
2600 30|              kérdeznek, s én azt mondom, hogy özvegy vagyok, akkor csak
2601 30|                  is meg kell nevezni, és hogy meddig éltünk egymással,
2602 30|                  s kérem alássan azt is, hogy jól éltünk, s mikor halt
2603 30|                kérdésre felelve: igaz-e, hogy mikor ez átkozott zsidót
2604 30|                  csak azt, vajon igaz-e, hogy szegény meghalt barátom,
2605 30|              édes galambom, köszönöm. De hogy a fiskálishoz visszatérjek -
2606 30|     türelmetlenségét észrevevé - szegény hogy lett volna magánkívül, hiszen
2607 30|            fõbíró alig juthatott szóhoz, hogy a szakácsot arra intse,
2608 30|                     Tisztán emlékezik-e, hogy Macskaházy csakugyan Tengelyit
2609 30|                     S én meg azt mondom, hogy elõször rázta fejét, azután
2610 30|                 míg a hajdú kiküldetett, hogy a háznép közül azokat híja
2611 30|                 Kenyházyt figyelmezteté, hogy jegyezze fel különösen,
2612 30|               azért rendelte maga elébe, hogy a kérdésben levõ pontot
2613 30|                 közünk; fõdolog csak az, hogy mikor kérdezték: ki ölte
2614 30|              kinek nem az vala szándoka, hogy Tengelyi ellen gyanút támasszon,
2615 30|           állítását akará bebizonyítani, hogy az ügyvéd csakugyan elébb
2616 30|                meg elég lelki nyugalmat, hogy Nyúzót figyelmetessé tegye,
2617 30|          egyezett, s most is azt mondja, hogy a haldokló Tengelyit ugyan
2618 30|              látta, csaknem sírva mondá: hogy õ szegény özvegy, s a nemzetes
2619 30|                  jobban érti e dolgokat, hogy azonkívül a fiskális úr
2620 30|               mellét látva úgy megijedt, hogy nem is tudta, mi történik
2621 30|                  tanú világosan állítják hogy Macskaházy haldokolva...
2622 30|                     én csak azt mondtam, hogy a fiskális elébb rázta fejét,
2623 30|                 juthatott volna eszembe, hogy Tengelyi úr azáltal gyanúba
2624 30|            akinek tetszik, s az is igaz, hogy engem kérdezni nem fognak:
2625 30|                 éles hangján a fõbíró -, hogy Macskaházy a nótáriust nevezte?~-
2626 30|   összeköttetésekben volt. Sokan hiszik, hogy a nótáriussal nem bánt úgy,
2627 30|            szakácsné pedig, ki azt hivé, hogy Tengelyinek az által használhat,
2628 30|                   a nótárius azt esküvé, hogy szegény barátom az õ kezei
2629 30|                   melyet afelett érzett, hogy Tengelyit bajba keverheti.~
2630 30|            szólni akart, de midõn látta, hogy Nyúzó reá éppen nem figyel,
2631 30|                 jegyzé meg az esküdtnek: hogy ha a fiskálist nem a zsidó,
2632 30|                 mire a fõbíró, ahelyett, hogy felelne, azon kérdéssel
2633 30|              segítõi vagy biztatói? Mert hogy a tettet magát senki más,
2634 30|               Vallj igazán! úgyis látod, hogy cimboráidnak már nyomán
2635 30|               annyira olvashatá jövõjét, hogy mintegy ösztönszerûleg vállát
2636 30|                 mintha sejdítette volna, hogy szerencsétlenség fog történni,
2637 30|           ismeretes; a legkülönösebb az, hogy rablás, amint hallom, nem
2638 30|                  a cselédek azt mondják, hogy a meggyilkoltnak óráját
2639 30|              fiskálisa levén, gondoltuk, hogy talán irományok lehetnek
2640 30|                 meg nem gyõztem magamat, hogy semmi el nem veszett.~Serer
2641 30|                 az lehetetlen!... Tudom, hogy Macskaházy mindig pártfogója
2642 30|              elhalványult e pillanatban, hogy mind férje, mind Nyúzó egyszerre
2643 30|                   és a bûnjelek olyanok, hogy a tettesrõl kérdés sem lehet -
2644 30|              egyre rázta fejét, s mondá: hogy Tengelyirõl ily valamit
2645 30|                   s csak azt jegyzé meg: hogy miután Macskaházy s a jegyzõ
2646 30|              Bánni veled? majd meglátod, hogy bánnak veled - mondá Nyúzó
2647 30|              tekintetes úr úgy megkínoz, hogy végre inkább mindent magamra
2648 30|               hívá, s neki halkan mondá: hogy e zsidót csakugyan ártatlannak
2649 30|           csakugyan ártatlannak hiszi, s hogy jobbnak tartaná, ha vallatásánál
2650 30|                  midõn lelkére esküdött, hogy a zsidó hazudik, s hogy
2651 30|                  hogy a zsidó hazudik, s hogy a lehetõségig nyájasan bánt
2652 30|          meghatását észrevevé, õt kérék, hogy inkább menjen vissza -,
2653 30|                szoktam meg a gondolatot, hogy ily, szörnyû módon kelle
2654 30|          melyekért ennyit tett, anélkül, hogy eddig birtokukhoz jusson,
2655 30|                  Az alispánné jól tudva, hogy e néhány levél Vándory irományainak
2656 30|            hasztalan! s már hinni kezdé, hogy Macskaházy, a többit elégetve,
2657 30|                  tartá meg, mely - arra, hogy velök a kívánt váltókat
2658 30|             összefüggését. Miután tudta, hogy az irományok, melyek Tengelyi
2659 30|                voltak, igen természetes, hogy a jegyzõhöz szóló egyes
2660 30|            elégeté, miként történhetett, hogy szobájában Tengelyi egyes
2661 30|              megerõsíté az, midõn hallá, hogy a zsidónál hamis kulcsok,
2662 30|                Tengelyi maga azt állítá, hogy irományai Macskaházynál
2663 30|               léphet fel velök, anélkül, hogy az ellene támadt gyanút
2664 30|                  meggyõzõdését mondá ki, hogy a dolgot mindenesetre szigorúan
2665 30|                 Meglehet - tevé hozzá -, hogy a semmirevaló lopni jött
2666 30|                  látszottak, lehetetlen, hogy a gyilkolásban részt vett
2667 30|             mondá Réty, ki a gondolaton, hogy az, ki ifjúságában egykor
2668 30|           vádoltatik, annyira megindult, hogy e pillanatban az engedékenységrõl,
2669 30|               meg fogom vizsgálni magam, hogy az alávaló rágalom, mely
2670 30|               maga után... ez több, mint hogy nyugodtan eltûrhetném.~Az
2671 30|        eltûrhetném.~Az alispánné, látva, hogy férje nincs oly hangulatban,
2672 30|             férje nincs oly hangulatban, hogy vele e tárgy iránt tovább
2673 30|          szólhatna, csak azt jegyzé meg, hogy az egésznél rágalomról szó
2674 30|              rágalomról szó sem lehet, s hogy részérõl maga sem kíván
2675 30|                  sem kíván egyebet, mint hogy a bûnjelek, melyek eddig
2676 30|               lépett, csak azzal felelt, hogy ebbeli kívánata bizonyosan
2677 30|            melyeket a sebész - megtudva, hogy a gyilkosság csak egy szegény
2678 30|   tagadhatatlanul be szokta bizonyítani, hogy az agyonütött nem sebei,
2679 30|                fakadt, de nem tagadhatá, hogy neki csakugyan úgy látszott,
2680 30|               gyilkosa iránt kérdezé, de hogy bizonyosan csalódott, s
2681 30|                  bizonyosan csalódott, s hogy õ ostoba asszony, ki mindent
2682 30|          megmaradtak, nem tagadta senki, hogy a haldokló, midõn a zsidó
2683 30|       valamannyiök által bizonyíttatott, hogy az ügyész meggyilkoltatása
2684 30|              zsidó, ki régen észrevette, hogy a gyanú Tengelyi ellen fordul,
2685 30|                 térdre borulva megvallá, hogy csakugyan lopási szándékkal
2686 30|                  most persze azt akarná, hogy csak tolvajnak tartsuk,
2687 30|                 de azért mégis bizonyos, hogy része volt az ölésben is.~-
2688 30|               tízszer is intett fejével, hogy nem én öltem meg; azután
2689 30|              erõs urat, mint Macskaházy, hogy is ölhetné meg!?~- No már,
2690 30|            szakács.~- Bíz én nem tudtam, hogy az ott van - sóhajtott a
2691 30|                 A kulcsár itt megjegyzé, hogy a zsidók nagy mesterek,
2692 30|                  pedig tudva levõ dolog, hogy vérfoltokat könnyebben moshatni
2693 30|                az alispán maga elismeré, hogy a vérmennyiség után, melyet
2694 30|              alig foghatni meg, gyilkosa hogy maradhatott volna vérfoltok
2695 30|                 meg, azt nem tagadhatod, hogy a kályhalyukban voltál?
2696 30|            szinte a zsidóhoz fordulva -, hogy más becsületes embert gyanúba
2697 30|             vádolná s mást mondana, mint hogy a gyilkos tettetett hangon
2698 30|                tettetett hangon szólt, s hogy csak azt hallá, miként bizonyos
2699 30|               gondolá, s mikor ahelyett, hogy a gyilkost megfogja, nyomról
2700 30|            biztosítva nincs - tartóztat, hogy valami hatalmasabb ellen
2701 30|                ellen fellépjen; akár az, hogy Macskaházynak halálát oly
2702 30|                 egyszersmind elhatározá, hogy semmit, mi által a jegyzõre
2703 30|                  ment volna a jegyzõhöz, hogy neki az egészrõl jelentést
2704 30|                  nem kevésbé Ferkónál -, hogy a gyanút a jegyzõrõl elhárítsák.~-
2705 30|                  s kocsishoz fordulva -, hogy ez ugyanazon bot, melyet
2706 30|              elátkozá belsõképp önmagát, hogy a fokost nem dobta inkább
2707 30|       alázatossággal csak az jegyzé meg, hogy a bot ugyan bizonyosan az,
2708 30|                  az, melyet találtak, de hogy sem õ, sem pajtásai egy
2709 30|                  egy szóval sem mondták, hogy e botot a gyilkos vesztette
2710 30|                találták, igen valószínû, hogy azt a jegyzõ aznap elvesztette.
2711 30|                 csak arra figyelmezteté, hogy akkorra tartsa beszédét,
2712 30|            intéssel külde ki a szobából, hogy senki a legszigorúbb büntetés
2713 30|             valami, mi nekem azt mondja, hogy lehetetlen!~- De kérem a
2714 30|              most magam is hinni kezdem, hogy csakugyan lopásért jött,
2715 30|         csakugyan lopásért jött, hallja, hogy a gyilkos Macskaházytól
2716 30|                 meggondolta-e fõbíró úr, hogy - szólt az alispán, midõn
2717 30|        megjegyzéssel szakíttatott félbe, hogy Nyúzónak igazsága van, másképp
2718 30|                gyûlésen elhatároztatott, hogy míg nemességét be nem bizonyítja,
2719 30|               kezénél fogva, komolyan -, hogy Tengelyi ily tettre képes
2720 30|            alispánné éles hangon -, azt, hogy ellenségem... s ne félj,
2721 30|     meztelenségében látva eszébe jutott, hogy eddig egész életét e szívtelen
2722 30|                vagy valaha gondolahatám, hogy mindennek ily véghez kell
2723 30|              Nyúzó, ki régen észrevette, hogy ha Tengelyit sérti, nõmnek
2724 31|          felgerjedt állapota nem engedé, hogy nyugalmat találjon. Azon
2725 31|              találjon. Azon meggyõzõdés, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola
2726 31|              jelenlétét tudva, ahelyett, hogy a gonosztettet megakadályozná,
2727 31|              kezdett, elment Vándoryhoz, hogy tõle ez új szerencsétlenségében
2728 31|            Vétkeinek közepette, anélkül, hogy egy perc engedtetnék, melyben
2729 31|        feleletterhe rajtam, ki gyanítva, hogy irományaim Macskaházynál
2730 31|     Macskaházynál vannak, elgondolhatám, hogy Viola csak erõszakos módon
2731 31|                 hozzájuk, s ki ahelyett, hogy õt ebben megakadályoztassam,
2732 31|             zsivány meghívását követtem, hogy véres zsákmányát tõle átvegyem?...~-
2733 31|                 gondolat szívedet tölti, hogy e szerencsétlen azt hihetõképpen
2734 31|                     mely azt parancsolá, hogy mihelyt a zsivány ittlétérõl
2735 31|       körülmények között, hol nem arról, hogy bírájának, hanem csak hogy
2736 31|               hogy bírájának, hanem csak hogy hóhérjának adjad által,
2737 31|               büntetni?~Vándory felhozá, hogy ha ezen okoskodás más esetben
2738 31|                sem lehet kötelezni arra, hogy felebarátjának halálához
2739 31|           halálához segédkezet nyújtson; hogy õ, részérõl készebb volna
2740 31|                kötelességet teljesítsen; hogy Tengelyi helyzetében minden
2741 31|           mindezekre csak azt válaszolá, hogy õ az egész dolgot egészen
2742 31|                  más világban tekinti, s hogy azok, kik felõle ítélni
2743 31|               válik, mindent elkövetett, hogy õt az egész történet bejelentésétõl
2744 31|                 már azért is gyanúsíták, hogy Viola nejét házába felvevé,
2745 31|              vallomásom arra szolgáland, hogy az róla elháríttassék.~Minden,
2746 31|          barátjától elérhetett, az volt, hogy felfedezésével várni fog,
2747 31|              vasban a megyeházhoz? Való! hogy helyzetemben szintúgy cselekedtek
2748 31|         mosolyogva. - Olvastam többször, hogy a tizenhetedik század alatt
2749 31|                   derekasan megveretett, hogy példáján amaz lássa, mit
2750 31|            tagjai nem büntettetnek... de hogy a példa ne hiányozzék, annyival
2751 31|                 Réty iránt. Megfoghatom, hogy te, ki vele egykor oly szoros
2752 31|     meggyõzõdését vitorlaként használta, hogy egyszer egy, másszor más
2753 31|                bûnének oka nem más, mint hogy érdeke vagy szenvedélyei
2754 31|                el.~- Távol legyen tõlem, hogy ezt tegyem - mondá Vándory
2755 31|                  nyugodtan -; jól tudom, hogy az erény nem más azon erõnél,
2756 31|                  tett. Csak azt állítom: hogy bármi menthetetlen legyen
2757 31|           bizonyosan terjedni nem fog, s hogy sem neje befolyása, sem
2758 31|                  az, mi, ha eszembe jut, hogy fiam hihetõképp a nemtelenek
2759 31|                  dolgait viszi, anélkül, hogy tõle istenen kívül valaki
2760 31|                 körülöttük zajog. De az, hogy e hazában néhány száz vagy
2761 31|                 löketett vissza, de csak hogy egész osztályával azon állásra
2762 31|                  követelhet? Megengedem, hogy azok, kik most a szabadság
2763 31|                azon gondolatot támasztá, hogy a jegyzõ házánál szerencsétlenség
2764 31|                 Mi rendkívüli van abban, hogy a fõbíró barátom házához
2765 31|                     A fõbíró azt mondja, hogy a fiskálist, azt az átkozott
2766 31|               emberek igazságtalanságát, hogy, mint többször mondá, semmi
2767 31|             voltam készülve mindenre, de hogy valaha gonosztettel fogok
2768 31|           gonosztettel fogok vádoltatni, hogy valaha bíró elõtt aziránt
2769 31|                kénytelen védeni magamat, hogy gyilkosságot nem követtem
2770 31|                kalapját s botját keresé, hogy Tengelyit házához kövesse. -
2771 31|              nemzetes asszonynak mondta, hogy Tengelyi úron nehéz gyanú
2772 31|              úron nehéz gyanú fekszik, s hogy õt vallatni fogja: azt hittem,
2773 31|             minden betût felírt, láttam, hogy a gazember csakugyan úgy
2774 31|               akarta kikérdezni, mondta, hogy õ nemesasszony, s másra
2775 31|              akar; a fõbíró azt felelte, hogy a nemzetes úr nem nemes
2776 31|         elfutottam ide a nemzetes úrért, hogy csak valaki legyen a háznál,
2777 31|                is fáradtak volna annyit, hogy nemességemtõl fosszanak
2778 31|                ha nem az vala szándékuk, hogy annyival jobban üldözhessenek?~-
2779 31|     kiváltságához, nem bírathatott arra, hogy a fõbíró kérdéseire feleljen;
2780 31|              Macskaházyról szólva mondá: hogy ez ember még kezei által
2781 31|                 oly összhangzásban volt, hogy az alispán, ki Nyúzót minden
2782 31|              azon kénytelenségbe juthat, hogy magát igazolnia kell, s
2783 31|                   s meg vagyok gyõzõdve, hogy ha a teins úrtól függ vala,
2784 31|            állítja, világosan azt mondá: hogy a most meggyilkolt még a
2785 31|                meghalni; miután tudatik, hogy a meggyilkolt iránt azon
2786 31|                   nem mutatta meg senki, hogy nem vagyunk nemesemberek,
2787 31|                 világon, kit, ha tudnám, hogy ellenem ily gyanúban van,
2788 31|                tartanék érdemesnek arra, hogy vele a dolgok való állását
2789 31|                  vére arcaiba nyomult -, hogy e gúnyoló szeszély hivatalos
2790 31|               véve magán -, nem tagadom, hogy sok körülmény elsõ tekintetre
2791 31|             gyõzni még a fõbíró urat is, hogy csalódott. - S itt Tengelyi
2792 31|            bizonyíthatá inkább, mint az, hogy az ügyész szobájában oly
2793 31|                 késõn, s miként történt, hogy a révész s kocsis által
2794 31|                  mosolygással ült ott -, hogy Tengelyi úr Viola meghívását
2795 31|              meghívását azonnal követte? hogy késõ éjszaka egészen magányosan
2796 31|                 helyre ment, csak azért, hogy az ország legnagyobb zsiványával
2797 31|               hozzám írt soraiból látám, hogy magát irántam háladatosságra
2798 31|                 volna, hacsak már azért, hogy a híres zsivány kezevonásával
2799 31|               nincs?~Tengelyi kijelenté, hogy elmondott mindent, mi a
2800 31|         önvallomása szerint is bizonyos, hogy õ a gyilkolásnak szándékát
2801 31|            fõbíró. - Jegyzõ úr elismeri, hogy irományait Macskaházy birtokában
2802 31|                egy pillanatig mást, mint hogy a zsivány erõszakos módon
2803 31|           majdnem a bizonyosságig kisül, hogy a gyilkosságnak elkövetését
2804 31|               által nem buzdíttatik... s hogy ez csak a jegyzõ úr lehetett,
2805 31|          viselteték, arra használja fel, hogy házát gonosztevõk tanyájává
2806 31|                 Nyúzót figyelmessé tevé, hogy erre semmi szükség nincs,
2807 31|                  nem tartá szükségesnek, hogy elöljárójának e pontra nézve
2808 31|                sem vétetik tekintetbe.~- Hogy merészel az úr engem rablók
2809 31|              emberek annyira elbámultak, hogy elsõ pillanatban nem tudva,
2810 31|            hozatott, csak arra szolgált, hogy elfojtott dühét kitörésre
2811 31|           mellyel magát eddig viselte. - Hogy merészelem így nevezni?! -
2812 31|                 felbõszült tisztviselõ - hogy merészelem én így nevezni,
2813 31|                 miután tudva való dolog, hogy mikor Violát múlt restauráció
2814 31|               mint Tengelyi maga, arról, hogy Viola Vilma megegyezésével
2815 31|            tudott, esküvéssel bizonyítá, hogy az üldözött soha, mióta
2816 31|             mondá az asszony sóhajtva -, hogy mikor Violát a faluban üldözték,
2817 31|            annyira féltem, ha megtudják, hogy még azt sem beszéltem el
2818 31|               Viola, mikor elment, kért, hogy megmondjam: hogy a nemzetes
2819 31|                   kért, hogy megmondjam: hogy a nemzetes úr írásaira vigyázzon;
2820 31|                 ház kamarájába, anélkül, hogy valaki tudná?~- Ki mondta
2821 31|                  tudná?~- Ki mondta azt, hogy senki nem tudta? - válaszolt
2822 31|                     Én csak azt mondtam, hogy a nemzetes úr nem tudta,
2823 31|              akasztani, s kértem Vilmát, hogy a szegényt a házba hozhassam.
2824 31|               kívülünk más valaki tudta, hogy az, akit keresnek, itt van.
2825 31|                 Ha rosszul cselekedtünk, hogy Violát elrejtettük, ám nem
2826 31|                  Tengelyi maga nem kéri, hogy menjen leányáért, mint kívántatott.~-
2827 31|                  én meg vagyok gyõzõdve, hogy Liptákné hazudik. Soha leányom
2828 31|       felvilágosítása szükségessé teszi, hogy némely kérdésekre feleljen -
2829 31|             Vilmához fordulva -, igaz‑e, hogy Viola, mikor a faluban kerestetett,
2830 31|              tartózkodás nélkül: igaz-e, hogy Viola házunknál volt, s
2831 31|                  Viola házunknál volt, s hogy te ittlétére engedelmet
2832 31|              Tengelyi ismét -, én tudom, hogy az egész csak rágalom. Tudom,
2833 31|               egész csak rágalom. Tudom, hogy nem lettél volna képes ily
2834 31|        engedelmem vagy legalább anélkül, hogy késõbb tudósítanál. Lám
2835 31|             hazugsággal mentegeti magát, hogy Violát engedelmeddel rejtette
2836 31|                el házunkban.~A gondolat, hogy az igazságnak nyílt megvallása
2837 31|                emelve, bizonyságot tett, hogy ez asszony igazat mondott. -
2838 31|               magam mondtam Liptáknénak, hogy ha lehet, Violát rejtse
2839 31|           házunkban; én magam kértem õt, hogy csak apámnak ne mondjon
2840 31|             mondjon semmit, mert tudtam, hogy bármi természetes, ha mindent
2841 31|       természetes, ha mindent elkövetek, hogy egy szerencsétlent halálától
2842 31|             sóhajtott, s Réty megjegyzé, hogy az egész elõadásban semmit,
2843 31|               arcának kifejezése mutatá, hogy lelkén azon fájdalmaknak
2844 31|           közelített s kezét fogá, kéré, hogy ne nyomassa el magát fájdalma
2845 31|                     ha oda kelle jutnom, hogy tulajdon leányomtól csak
2846 31|         fáradjanak. Engedjenek két órát, hogy dolgaimat rendbe szedve
2847 31|              emeltetik ellenem, szükség, hogy védelmemre készüljek, s
2848 31|             Nyúzó, miután még megjegyzé, hogy úgysem tudja, mennyire egyezett
2849 31|               meg a tömlöc szabályaival, hogy a vádlott családjával szólhasson,
2850 31|                én, részemrõl azt hiszem, hogy valamint e viszonyok között
2851 31|                  édes álomba szenderült, hogy noha szobája a lelkész szobájához
2852 31|    megindulásától elfojtott hangon kéré, hogy bármi történt is közöttök
2853 31|                  mindent el fog követni, hogy egykori barátját e szerencsétlen
2854 31|           Megvallom, nem is vevém észre, hogy még szerencsénk van, úgy
2855 31|              szerencsénk van, úgy hivém, hogy miután a dolog, mely érdekét
2856 31|             semmi más nem vezetett, mint hogy jelenlétem által önnek,
2857 31|               használja befolyását arra, hogy oly szolgabíró választassék,
2858 31|               tartóztathat vissza attól, hogy hivatalával vissza ne éljen.~-
2859 31|             arról akarom biztossá tenni, hogy bármi súlyosaknak látszassanak
2860 31|               elég jók voltak meggyõzni, hogy azon véghetlen s határtalan
2861 32|                 alatt annyi történhetik, hogy még a boldogabb ember is,
2862 32|               szabadulhat a gondolattól: hogy a kört, melybõl habár csak
2863 32|                  fogja többé feltalálni. Hogy Tengelyi veszélyes állásában
2864 32|             férfiasságára vala szüksége, hogy kesergõ családja számára
2865 32|              órára is, s ha meggondolom, hogy mindennek én vagyok oka!~-
2866 32|              ekképp? Azt gondolod talán, hogy vallomásod helyzetemet nehezítheti?~-
2867 32|             rossz emberek atyámra fogni, hogy Viola elrejtését maga is
2868 32|     szerencsétlenséget reánk, ha nem az, hogy Zsuzsit s gyermekeit házunkhoz
2869 32|                által arra emlékeztetett, hogy talán éppen ez igazságtalan
2870 32|                  azzal vigasztalá nejét, hogy fogsága mindenesetre csak
2871 32|         mindenesetre csak rövid lehet, s hogy addig is, miután Vándory
2872 32|            hagyatni.~Erzsébet újra kéré, hogy õt Porvárra követhesse,
2873 32|            követhesse, de a jegyzõ érzé, hogy ha azon kínos pillanatokban,
2874 32|        segedelmével arra bírá feleségét, hogy legalább most az elsõ napokban
2875 32|                Az elsõ napokban szükség, hogy egészen enhelyzetemmel foglalatoskodjam.
2876 32|                 Ákos módot fog szerezni, hogy tõletek minél többször tudósítást
2877 32|                van Ákos?~Erzsébet mondá, hogy midõn az alispán elment,
2878 32|                  eltávozott, hihetõképp, hogy vele szóljon, s rövid idõvel
2879 32|             lángoltak, szemein látszott, hogy sírt.~- Szóltál apáddal? -
2880 32|                  fiának nevezett; mondá, hogy Tengelyinek ártatlanságáról
2881 32|        ártatlanságáról meg van gyõzõdve, hogy szíve vérzik, ha arra gondol,
2882 32|                  a világon meggyõzhetne, hogy Tengelyi ártatlan, s hogy
2883 32|                hogy Tengelyi ártatlan, s hogy minden becsületes ember
2884 32|                  beszédnek vége az vala, hogy kérésemet nem teljesítheti,
2885 32|             kényszerítheti reá - szóval, hogy nem tehet semmit. Hisz nem
2886 32|               semmit. Hisz nem mondta-e, hogy szíve vérzik... mi többet
2887 32|                  le, s azt mondja nekem, hogy apám így fog felelni kéréseimre:
2888 32|                 nem akar, ha nem akarja, hogy átkozzam végzetemet, mely
2889 32|             szólt-e igazat, midõn mondá, hogy kérésedet nem teljesítheti?~-
2890 32|                nehéz küzdelmeibe került, hogy kérésedet megtagadja.~-
2891 32|                  s csak arra kéré Ákost, hogy amennyiben lehet, õt fogsága
2892 32|                 hogylétérõl tudósítsa. - Hogy pártfogásodba ajánljam -
2893 32|                hídján” állt, a gondolat, hogy minden oldalán palotát s
2894 32|                 eszébe jutnak; de abban, hogy a dózsepalotában palotát
2895 32|    összegyülekeznek, elõre gondoskodnak, hogy tanácskozásaik alatt szomjúság
2896 32|                  gyenge fejökbe nem fér, hogy minden dolgok között éppen
2897 32|                 s kik, midõn örvendenek, hogy a pest-budai part lánchíddal
2898 32|                 nem tartják közönyösnek, hogy rabjaink - s közöttük talán
2899 32|          keresztül a megyén, csak azért, hogy tömlöceit megtekintse; s
2900 32|             adatott, s rájok parancsolt, hogy valamennyien kártyázzanak,
2901 32|                 bizony õk lennének okai, hogy az említett tél rendkívül
2902 32|                ellen, világos tanúságul, hogy ily gonosz emberek a legellenkezõbb
2903 32|                  mellett már az is szól, hogy e nevelõ-intézetnek (hisz
2904 32|            szaporodnak.~Olvasóim tudják, hogy megyeházaink nemcsak tanácskozó
2905 32|           céljainak egyik legfõbbike az: hogy találkozó helyül szolgáljon...
2906 32|             fõügyészi hivatalba anélkül, hogy a dolgozó egyedeket egész
2907 32|                találnók körülvéve, mely, hogy a munkán segítsen, beszélgetve
2908 32|               értesíttetett, ott maradt, hogy az egykor oly büszke s most
2909 32|                igaz! már két esztendeje, hogy nem fejeztek le senkit!
2910 32|            kijelenté azon meggyõzõdését, hogy Tengelyit e vádra nézve
2911 32|                   miután Nyúzótól hallá, hogy az alispánné a rabot a lehetõ
2912 32|             Kenyházynak belépte s a hír, hogy rabjával együtt szerencsésen
2913 32|               központosítá, s mondhatom, hogy Bandi, minden érdemei mellett,
2914 32|                 Van egy római közmondás, hogy: ki jól el tudott a világ
2915 32|                 Természetünkben fekszik, hogy a tapshoz, melyet ez élet
2916 32|             volna legalább önmaga elõtt: hogy sokkal jobb vala elrejtve
2917 32|                 tartatik - mindamellett, hogy oly könnyen érzi magát,
2918 32|                    Sohasem hittem volna, hogy ennyi bajunk lesz!~- Hát
2919 32|                   mint vártalak. Tudtam, hogy valaminek kell lenni, mi
2920 32|              gerjesztének, igen sajnálá, hogy azokra tagadólag kell felelnie -,
2921 32|                  csinált? Mirõl beszélt? Hogy viselte magát?~- Hát sehogy
2922 32|                 nagyon szívemre kötötte, hogy rabommal a lehetõ legnagyobb
2923 32|          beszélni, mint mikor azt mondá, hogy: Tengelyi úr... még úrnak
2924 32|             tudom, mintha most szólna... hogy Tengelyi úrnak, mondá, ártatlanságáról
2925 32|      ártatlanságáról meg van gyõzõdve, s hogy mindent elkerüljek, mi úgyis
2926 32|             elmentem, különösen megkért, hogy a gonosztett kinyomozásában,
2927 32|                  járjak el, s tudva van, hogy az alispán nejével soha
2928 32|               mert tapasztalásból tudta, hogy vannak az életben oly körülmények,
2929 32|               oly erõseknek mutatkoztak, hogy nemcsak a rabok szabadulási
2930 32|                  azon szokás divatozott, hogy a láncok megválasztása Karvalynak
2931 32|               lépe fel azon véleménnyel, hogy a vas felveretésében csak
2932 32|                kértem meg Tengelyi urat, hogy ügyét reám bízza.~- Így
2933 32|                mindent el fogok követni, hogy azt, kinek védelmét magamra
2934 32|                   s meg vagyok gyõzõdve, hogy e részben tisztelt alispánunk
2935 32|               tartott, az lõn eredménye, hogy Tengelyi további rendelésig
2936 32|             feleletterhe rajta fekszik), hogy Tengelyi elszökése ellen
2937 32|          ellenmondásával csak azt nyeré, hogy Sáskay által arra emlékeztetett,
2938 32|                 kívántatik, tudva levén, hogy bizonyos pénztárnak tartalma,
2939 32|                csak azon óvását adá elé, hogy miután a teins alispán azt
2940 32|               teins alispán azt kívánja, hogy Tengelyivel minden kímélettel
2941 32|        teljesíttetik, természetes lévén, hogy mivel a rab vas nélkül záratik
2942 32|         ismertetem. Ne higgye az olvasó, hogy midõn ezeket leírom, talán
2943 32|             halálát, hanem azt kívánták, hogy megjavuljon s éljen, azzal
2944 32|                  vigasztalhaták magokat, hogy pincében a bor megjavul,
2945 32|               pincében a bor megjavul, s hogy ugyanez történik talán oly
2946 32|               gondolkoztak, elmondhaták, hogy miután a pokol köztudomás
2947 32|                századunk nem is érdemli, hogy fiai ily alkotmánnyal bírjanak,
2948 32|           háttérbe szoríthatná, anélkül, hogy a költõnek szüksége volna
2949 32|              alkotmánnyal bír; az egész, hogy új hasonlattal éljek, gyönyörû,
2950 32|                 attól kellene tartaniok, hogy tömlöctartójok által elfelejtve
2951 32|              látszott, s talán oka volt, hogy e tömlöcben a skorbut soha
2952 32|         méregdrágák; azonban nem hiszem, hogy ez maga Taksony megye rendeit
2953 32|     ellenmondásának dacára, elhatározta, hogy bizonyos drágább orvosságok
2954 32|            körülménynek lehete köszönni, hogy a megye, ámbár rabjainak
2955 32|                 borzadott a gondolatnál, hogy Tengelyi ezeknek akármelyikébe
2956 32|           védettje részére azt követelé, hogy míg pere tart, ezeknek egyikében
2957 32|                ötszáz rabot úgy elzárni, hogy mindenik külön-külön lakjék?
2958 32|               nincs hely? Mert ahelyett, hogy az embereket, mint kellene,
2959 32|                 Én éppen nem ellenezném, hogy Tengelyi magányosan zárassék
2960 32|             látszott, a hír igen hatott, hogy az alispán Tengelyivel minden
2961 32|             mondta a fõügyész már félve, hogy Millbanke tömlöcének századszor
2962 32|                    de mit tehetünk róla, hogy négy szobába egyenként elzárva
2963 32|           elzárva csak négy ember fér, s hogy e magány-börtönök el vannak
2964 32|              után történni fog, anélkül, hogy kíváncsiságát tapasztalás
2965 32|                 már harmadik esztendeje, hogy itt van, pedig biz az ártatlanul
2966 32|                  néha bizony megtörtént, hogy egyet-mást a parasztok vagy
2967 32|                  oly erõvel fõbe ütötte, hogy véletlenül meghalt, s akkor
2968 32|               bosszúságában megesküdött, hogy akárkit lopáson kap, arra
2969 32|                  nem tehetett mást, mint hogy a bárót hathónapi fogságra
2970 32|                  beszélni. De azt hívém, hogy a báró régen megszabadult,
2971 32|             nincs is egyéb panasza, mint hogy - amint mondja - soha tarokkban
2972 32|           esténként Sáskayval játszik, s hogy egy idõ óta kedve szerinti
2973 32|                oly tökéletesen utánozva, hogy senki nem ismerhette volna
2974 32|               teins megye azt határozta, hogy egynek e tömlöcök közül,
2975 32|             teins megye azt parancsolta, hogy egy szoba üresen tartassék,
2976 32|                Maga a fõügyész sem hivé, hogy a kímélet, mellyel Réty
2977 32|              bánni kíván, annyira mehet, hogy kedvéért felesége eleségkamaráját
2978 32|             mondá Völgyesy, midõn látta, hogy e téren nem gyõzhet -, ha
2979 32|                  többé, mi akadályoztat, hogy inkább a három rab közül,
2980 32|               hoznék, fõképp ha hallaná, hogy ez egy nótárius kedvéért
2981 32|            haraggal párosult, megjegyzé, hogy ily gyermekség felett napokig
2982 32|                 vitatkozni nevetséges; s hogy Völgyesy úr a perben védelmezheti
2983 32|                  A teins alispán akarja, hogy minden kímélettel bánjunk
2984 32|         tanácskozásnak végét.~- Bámulom, hogy legalább is félmázsás vasat
2985 32|                  velem.~Az ügyész mondá, hogy ez embertelen bánásmód legfeljebb
2986 32|                 csak holnapig tarthat, s hogy maga kimegy az alispánhoz,
2987 32|                   ki midõn azt üzenteté, hogy Tengelyivel minden kímélettel
2988 32|         kímélettel bánjanak, nem akarta, hogy a legnagyobb gonosztevõkkel
2989 32|              szerencsétlenségnek tartja, hogy gonosztevõkkel egy börtönbe
2990 32|               ily idõs... s látni fogja, hogy ebben a tömlöc az élettõl
2991 32|                ezzel a jegyzõ nem tûrve, hogy õt a tömlöc ajtajánál tovább
2992 32|           érkezett, s mint mondá, azért, hogy Tengelyi mintlétérõl kérdezõsködjék,
2993 32|                 lovát hagyta, s anélkül, hogy a szegény állatot kipihentetné,
2994 32|              felé nyargalt, meggyõzõdve, hogy az alispán, ha Tengelyi
2995 33|                 helyrõl annyira kizárák, hogy ott még déltájban is legfeljebb
2996 33|                  gyakoroltak Tengelyire, hogy a tömlöctartó biztatásait
2997 33|           rabokat káromkodva megintette, hogy új társuknak semmiképp ne
2998 33|               éjszakára?~A jegyzõ mondá, hogy legfeljebb még egy szalmazsákot
2999 33|             lehet velök.~Tengelyi mondá, hogy ha jónak látja, hozzon akármit,
3000 33|                igyátok ki egészségére, s hogy senki ne háborgassa semmiben. -