Fejezet

3001 33|            Helyzete szörnyebb vala, mint hogy azt átgondolva vigasztalást
3002 33|                 átgondolá, meggyõzõdött, hogy hacsak Viola a hatóság kezébe
3003 33|               mellyel beszélt, meggyõzé, hogy a beszélõ igen öreg lehet.~-
3004 33|                elõbbi, midõn észrevette, hogy az új jövevény válaszolni
3005 33|               most pedig azt fogták rám, hogy a pásti rablásnál, hol három
3006 33|            köhögve az öreg -, nem látod, hogy köhögök? Kérd meg Pistát,
3007 33|                köhögök? Kérd meg Pistát, hogy õ beszélje el, miképp ölte
3008 33|              rántsd meg üstökét, de jól, hogy felébredjen, azután vágd
3009 33|                irgalomért kért, mutaták, hogy a vén gonosztevõ parancsolata
3010 33|                  jegyzõ feltevé magában, hogy rabtársaival semmi érintkezésbe
3011 33|             semmi. Pedig egy esztendeje, hogy a két gyerekkel bajlódom.~-
3012 33|            halála órájára gondolna, mint hogy vén korában e szegény gyermekeket
3013 33|      Megköszönhetik a nemes vármegyének, hogy õket hozzám záratta, itt
3014 33|           halántékai, minden azt mutatá, hogy oly korhoz jutott, minõt
3015 33|                kifejezést adtak, mutatá, hogy e tömlöc-patriarchánál,
3016 33|             inkább megnyugtatást érezél, hogy e kéz tõrt ragadni nem képes
3017 33|               látád õt, nem kívánhattad, hogy e szerencsétlennek szenvedései,
3018 33|                  szomorúan panaszkodott, hogy bizonyosan rosszul igazították,
3019 33|              szebben, mint most. Ni, ni! hogy felnyúl a láng: csak nõj,
3020 33|              bundájába takarva hevert -, hogy megint az egész tömlöcöt
3021 33|              kérdé: miként történhetett, hogy e fiú még a tömlöcben is
3022 33|               tekinte, s kinek felelete, hogy inni nem fog, a tömlöcök
3023 33|        számításának köszönheté Tengelyi, hogy most békében hagyatott,
3024 33|             foglalatoskodhatnak anélkül, hogy egy félórában tízszer személyes
3025 33|                 tartozik. Nem szükséges, hogy érzékeny filantrópia szempontjából
3026 33|                sem igen láthatják által, hogy a jogállapotok fenntartása
3027 33|          érdekökben is fekszik, átlátom, hogy állományainkban szigorú
3028 33|                   hát szükséges-e azért, hogy a rab börtöne homályában
3029 33|           gyanítanak? vajon szükséges-e, hogy a rab sorsa inkább a tömlöctõl,
3030 33|                  mint bírájától függjön? hogy míg gyûléseinkben a halálos
3031 33|            szerencsés helyzetben vagyok, hogy nézeteim e tárgyra nézve
3032 33|                vala, a jegyzõt tudósítá, hogy mindez Völgyesy úrtól jõ,
3033 33|              mindez Völgyesy úrtól jõ, s hogy csak ma legyen béketûréssel,
3034 33|                  tevé hozzá jókedvûen -, hogy király is elfeküdhetnék
3035 33|          ágyvetésében, midõn észrevette, hogy Tengelyi borát alig kóstolja. -
3036 33|              különösen szívemre kötötte, hogy a legjobból hozzak. Magam
3037 33|           ajtajában ülök, s eszembe jut, hogy hajtottak máskor télben-nyárban
3038 33|               élénken. - Nem vágyódik-e, hogy e láncoktól szabaduljon?~-
3039 33|               estéken, néha eszembe jut, hogy jó volna pajtásaimmal a
3040 33|               inkább gondolt volna, mint hogy a jegyzõ az õ erkölcsi romlottsága
3041 33|                 mert Völgyesy úr mondta, hogy vigyázzak, hogy a nemzetes
3042 33|                  mondta, hogy vigyázzak, hogy a nemzetes úrnak valami
3043 33|               egypárszor úgy megkínozta, hogy majdnem szörnyû nyavalyába
3044 33|               szinte bundájára feküdt -, hogy valahányszor csak férfit
3045 33|              csínyt tehettek azok eddig, hogy rabságra jutottak? - kérdé
3046 33|                 a vizsgálódásnál kisült, hogy csupa gyerekek rakták, mind
3047 33|                  Völgyesy úr azt mondja, hogy betegség! Meg is hiszem;
3048 33|           felgerjedése, az utazás, s az, hogy múlt éjszaka nem aludt,
3049 34|               szomorú meggyõzõdésre jut: hogy a megelégedés, melyet keresett,
3050 34|            utakon törekszik felfelé, nem hogy a tömeg fenséges állását
3051 34|             fenséges állását bámulja, de hogy önmagát emeltebbnek érezhesse;
3052 34|               emeltebbnek érezhesse; nem hogy sokaktól láttassék, de hogy
3053 34|              hogy sokaktól láttassék, de hogy szemeinek tágasabb kilátás
3054 34|              azon meggyõzõdéshez jutott, hogy egész életének irányát elhibázta.~
3055 34|            ajándékozva meg, melyek arra, hogy szerencsések legyünk, belsõ
3056 34|             hiúsága, s ezek nem engedék, hogy azt, mit sorsától nyert,
3057 34|            osztozott, rövid idõ kellett, hogy a hiúsághoz hajlandó ifjú
3058 34|        aljasságát, s elkövetett mindent, hogy atyját e szándékáról lebeszélje.
3059 34|                 De mikor atyjától hallá, hogy ezáltal éltének legszebb
3060 34|         rimánkodott, s a férfiak mondák, hogy soha a megyében ily fiatal,
3061 34|                ily fiatal, az asszonyok, hogy soha ily csinos fõbíró nem
3062 34|          valamennyien abban megegyeztek, hogy Tengelyi e hivatalt úgysem
3063 34|          felszólalt, csak arra használt, hogy átlátva hibáját barátja
3064 34|         felfogásom szerint fõokai annak, hogy e hiba nemzetünknél annyira
3065 34|            vetettek szemére s azt hivék, hogy a tartózkodás, mellyel minden
3066 34|             sokáig nem kívánt mást, mint hogy Taksony megyében õ legyen
3067 34|                 vagy hatáskör szükséges, hogy magokat kielégítve érezzék,
3068 34|               Rétynek eszébe sem jutott, hogy minden párttól egyiránt
3069 34|             magasztaltatott. A gondolat, hogy sokak által irigyeltetik,
3070 34|                sokak által irigyeltetik, hogy majdnem mindenki bámulja,
3071 34|                 késõbb is, midõn átlátá, hogy neje szépségén s elmésségén
3072 34|                  célul tûzte ki magának, hogy Réty hiúságát azon magasabb
3073 34|               fel magát. Ha eddig örült, hogy a megyében elsõnek tartatik,
3074 34|                  s mennyire nem érdemes, hogy egy élet céljaul tûzessék
3075 34|                 naponként arra intetett, hogy inkább borának, mint érdemeinek
3076 34|               boldogságát abban kereste, hogy vele mindenki megelégedjék,
3077 34|                  Csalódik, ki azt hiszi, hogy ki ifjú korában gyengének
3078 34|                által hamar odavettetett, hogy eddig szerencsésnek tartott
3079 34|                teremtett, nem arra való, hogy magának magasabb vagy távolabb
3080 34|                  inkább sejdíteni kezdé, hogy közte s azon párt között,
3081 34|            áldozott fel megelégedésének, hogy legalább ennek tökéletes
3082 34|                így Réty is. Meggyõzõdve, hogy a népszerûség, mellyel egykor
3083 34|            viseltetett, Rétyt odavezeté, hogy barátjai tõle mindinkább
3084 34|           becsületedet megmentheted, az, hogy egész befolyásodat e szerencsétlen
3085 34|             eliszonyodott a gondolattól, hogy gonosztevõkkel akaratlan
3086 34|                 által jõni fog. Sejdíté, hogy éltének nyugalma elveszett,
3087 34|            éltének nyugalma elveszett, s hogy mint a gonosztevõnek, ezentúl
3088 34|             fellépnie; középút nem volt. Hogy e kettõ között Réty a másodikat
3089 34|           gyakorolt, meggondolása annak, hogy a tett eltitkolása lehetséges,
3090 34|            ottléte azáltal magyarázható, hogy a jegyzõ azokat gonosztette
3091 34|       használtaták, s meggyõzõdve arról, hogy férjének jóléte önterveinek
3092 34|          kormányok néha igénybe vesznek, hogy mindenkinek legtitkosabb
3093 34|          megszûntem, mióta meggyõzõdtem, hogy használása neked káros lehet.
3094 34|             emlékeztetni e viszonyunkra, hogy szavam, ha lehet, az ösvényrõl,
3095 34|                  áldozál, megérdemlik-e, hogy értök lelked nyugalmát örökre
3096 34|              ismered az alávalókat, kik, hogy öngonosztetteiket elpalástolják,
3097 34|               vádat emelnek; tûrheted-e, hogy e föld legbecsületesebb
3098 34|           ellenei által így elnyomassék? hogy a legjobb, legszeretõbb
3099 34|               tõled függ?~Nem gondoltam, hogy azt, mit tõled legszorosabb
3100 34|  kényteleníttessem; meg voltam gyõzõdve, hogy miután Tengelyi szenvedéseinek
3101 34|              kérései nem bírhattak arra, hogy e szerencsétlen, általad
3102 34|             Lelkemnek fáj, de szükséges, hogy emlékeztesselek azon sokszor
3103 34|        kívánatomat megtagadni nem fogod; hogy eszedbe juttassam azon kötelességeket,
3104 34|         visszatekintesz, nem tagadhatod, hogy mindig testvérileg bántam
3105 34|                de már eléggé kifejlõdve, hogy a változást észrevegyem,
3106 34|              világra jöttél: mivel félt, hogy apám örökségét meg fogom
3107 34|              annyira szerencsétlen volt, hogy reményeimmel mindig a távol
3108 34|               inkább bízik magában, mint hogy merész feltételektõl visszaijedne.
3109 34|                  s az ifjú nem gyanítja, hogy midõn más pályára lép, bajait
3110 34|              csak újakkal cseréli fel, s hogy az örömek, melyeket élvezett,
3111 34|            arcaimon lefolytak, ahelyett, hogy mint máskor tevé, a pityergõ
3112 34|            titkolhatjuk el, ki gyanítja, hogy a szerelem, melyet mások
3113 34|                meggyõzõdéssel mentem el, hogy senki által nélkülöztetni,
3114 34|                  meheték; neki köszönöm, hogy távollétem elsõ éveiben,
3115 34|               oly sebesen és váratlanul, hogy hollétemrõl senkit nem tudósíthatván,
3116 34|        gyermekkoromban sejdíteni kezdém: hogy alig van ember, kiben közelebbi
3117 34|            külföldön sem; de a gondolat, hogy mindezen kötelékek, melyek
3118 34|               mégis meg fognak szakadni; hogy azok, kiket szeretni tanultam,
3119 34|             használni erejöket, mint én; hogy semmi maradandó viszonyba
3120 34|                 haláltól s azt gondolva, hogy ez mindennek véget vet:
3121 34|                szeretetében, nem hittem, hogy gondatlan lépésemet megbocsáthatja,
3122 34|             magamba fojtám vágyamat. Az, hogy bátyám halála után senki
3123 34|                 minden ifjú, a gondolat, hogy mindent magamnak köszönhetek,
3124 34|            magamat; s habár a reményrõl, hogy szülõföldemre egykor visszatérek,
3125 34|               tehetem, midõn hírt vevék, hogy a heidelbergi egyetemre
3126 34|                  de nekem szívem mondta, hogy testvéremet fogom találni.
3127 34|      összeköttetéseimet, s hozzád jövék, hogy éltem tapasztalásait s azt,
3128 34|               Nem azért írom mindezeket, hogy szemrehányásokat tegyek -
3129 34|            meggyõzõdés ébredt keblemben: hogy nem állok egészen elhagyatva
3130 34|                  titok nem vala, hol az, hogy én tõled valamit kérjek,
3131 34|      valószínûtlennek látszott, mint az, hogy te kérésemet megtagadhatnád.~
3132 34|                 sõt voltak, kik bámulák, hogy annyira különbözõ korunk
3133 34|                  vala, soha nem sejdíté, hogy testvérek vagyunk. Csak
3134 34|                 s azon határozatra bírt, hogy Németországot válasszam
3135 34|                   Tudtam általad azt is, hogy apám vágyódik utánam; de
3136 34|                fogna érzeni. A gondolat, hogy fia egy mesterember leányát
3137 34|          vágyódás tölté el. Elhatározám, hogy hazatérek, s anélkül, hogy
3138 34|               hogy hazatérek, s anélkül, hogy szándékomról tudósítanálak,
3139 34|            elõször átléptem, meggyõzött, hogy jobban teszem, ha míg atyám
3140 34|          nyugalmát zavarhatá. Feltettük, hogy nem szólunk, s miután közbenjárásod
3141 34|                  szentelhetém napjaimat, hogy végsõ éveit derültebbekké
3142 34|         mindkettõt kezünknél fogva kért, hogy egyetértõk legyünk, s egymást
3143 34|                Atyám halála után, annak, hogy álnevemet letéve mint testvéred
3144 34|          érezhetéd, de mert nem akartam, hogy a világ elõtt irántam ennyire
3145 34|                 új hivatásomat, s érzém, hogy azt családi nevem alatt,
3146 34|            családi nevem alatt, anélkül, hogy különcnek neveztessem, nem
3147 34|                fellépése okozni fog, az, hogy közbeszélgetés tárgyává
3148 34|              halála után magam kértetek, hogy valóságos viszonyunkról
3149 34|               okok, melyek azt javaslák, hogy benne megmaradjak, számosabbak
3150 34|              ellen, s te önként ígérted, hogy soha semmit tõled nem kérhetek,
3151 34|                 egyszer érzém életemben, hogy embertársaimnak inkább használhattam
3152 34|           ébreszd bennem a meggyõzõdést, hogy mindezt érdemetlenért tettem,
3153 34|            mindezt érdemetlenért tettem, hogy mindenemrõl csak azért mondottam
3154 34|                 csak azért mondottam le, hogy általad rosszra használtassék!~
3155 34|               becsületét. Nem szükséges, hogy a módokat elmondjam; de
3156 34|                  elõtted, ha nem akarod, hogy a pillanatot átkozzam, melyben
3157 34|              által arra bíratám magamat, hogy önérdekeimet jólétednek
3158 34|           azonnal az alispánhoz sietett, hogy vele barátja iránt szóljon.~
3159 34|           alispánt; nem vala elkészülve, hogy bátyjával most szóljon,
3160 34|                  nem lennék meggyõzõdve, hogy a jóindulat, melyet isten
3161 34|            tetteinknek érzete oly kínzó, hogy tõle menekülni akarván,
3162 34|          jutottál - sóhajtott Vándory -, hogy tetteid megbánása helyett
3163 34|               mint õ? kinek köszönhetem, hogy egyetlen fiam házamat haragban
3164 34|                  Vándory feddõ hangon -, hogy a szelíd kötelék, mellyel
3165 34|               istentõl adott hatalmadat, hogy kínoztad azt, ki egykor
3166 34|            igazság karját, habár látnám, hogy hibázik, én nem tarthatom
3167 34|                  meghagytam esküdtjének, hogy míg Tengelyi rabsága tart,
3168 34|                midõn arra emlékeztetlek, hogy testvéred szól hozzád.~Réty
3169 34|          követelve lépnék fel. Te tudod, hogy valót mondok, s nem fogod
3170 34|             mondok, s nem fogod tagadni, hogy testvérileg bántam veled.~
3171 34|         számtalanszor adott ígéretednek, hogy soha semmit, mi emberileg
3172 34|               inkább meg valék gyõzõdve, hogy semmit tõled kérni nem fogok,
3173 34|                 egyszer áldám istenemet, hogy magamat e pálya elhagyására
3174 34|               gyermekeitekben. S ki oka, hogy e szerencsés napok megváltoztak?~
3175 34|                  éltem leghõbb kívánata, hogy e két fiatal ember, kiket
3176 34|               neveltem, s kikrõl tudtam, hogy egymást boldogítandják,
3177 34|                 büszkeséged nem tûrheté, hogy fiad egy jegyzõ leányát
3178 34|             bizonyosan nem tûrtem volna, hogy Tengelyivel így bánjék.~-
3179 34|                 juthatott volna eszembe, hogy valakinek érdekében lehet
3180 34|               irántatok, láthatád abból, hogy midõn a történet után irományaimat
3181 34|              vádolá, miután meggondolám, hogy Tengelyi irományai senki
3182 34|                  beccsel nem bírhatának, hogy ily gonosztett elkövetésére
3183 34|               életem legnagyobb keserve, hogy felõled csak egy percig
3184 34|              tûrhetõbbnek látszott, mint hogy senkivel helyzetérõl ne
3185 34|       Szerencsétlen végzetem úgy akarta, hogy e szörnyeteget válasszam
3186 34|                 napra felvetém magamban, hogy õt e titokba beavatom, napról
3187 34|                 nem bírtam; így történt, hogy nõm e viszonyról mindaddig
3188 34|                képes, azt kívánta tõlem, hogy Tengelyit vagy inkább leányát
3189 34|              Megvallom, szerettem volna, hogy fiam másképp válasszon,
3190 34|        elleneztem nõm akaratát. Ekkor õ, hogy - mint mondá - gyengeségemet
3191 34|               látod, annyira neheztelni, hogy megbánod nagylelkû tettedet,
3192 34|             miután általa kigúnyoltatám, hogy egy szegény lelkész- s egy
3193 34|                 akarsz, csak tõled függ, hogy jószágaink felének birtokába
3194 34|                vagy csak képzelhettem-e, hogy midõn a viszonyt, melyben
3195 34|            kényszerítve helyzetem által, hogy minden befolyásomat ez alávalóság
3196 34|                   Mennyivel bizonyosabb, hogy Tengelyi irományai ügyvédünk
3197 34|         valószínûbbé válik a bíró elõtt, hogy a gyilkolás, mellyel vádoltatik,
3198 34|              midõn maga is meggyõzõdött, hogy az alispán Tengelyi megszabadítására
3199 34|               szomorúan csak arra kérte, hogy a jegyzõt fogsága alatt
3200 34|              teljesíttettek, s megígéré, hogy holnap maga Porvárra megy,
3201 34|            hatott Vándoryra. Azért jött, hogy öccsének szemrehányásokat
3202 34|                  annyi bizalom tölti el, hogy a kincs, melyet magadban
3203 34|               szoktál nevezni; meglátod, hogy életnézetem nemcsak a legboldogítóbb,
3204 34|                 részemrõl, elõbb hiszem, hogy a nap többé fel nem jõ láthatárunkon,
3205 34|                 láthatárunkon, mint azt, hogy isten nem boldogságra teremtette
3206 35|               kiváltságai közé tartozik, hogy érdektelen korszakokon átlejtve,
3207 35|            történeteket azért adnak elõ, hogy belõlök többnyire hamis
3208 35|                  állanak-e azoknál, kik, hogy bizonyos morális igazságokat
3209 35|               intenek-e arra mindketten, hogy õrizkedjünk a szolgaságtól?
3210 35|       kötelességeimrõl szólok, ahelyett, hogy azokat teljesítsem, azaz
3211 35|                ha olvasóim megfontolják, hogy egy egész kellemetlen tél
3212 35|             csábított már csak azért is, hogy az ellenem emelt vádat -
3213 35|           megcáfoljam.~Tudva való dolog, hogy a magyar nemesség, mely
3214 35|                 úgy rendezte el dolgait, hogy nyárban, õszkor s tavaszkor
3215 35|             tûzvén ki magának feladatul, hogy a híres csárdás, melynek
3216 35|                jó társaságba vezethetém, hogy azok között, kik lerészegedtek,
3217 35|           regényem szegény személyeivel, hogy végre magam is szinte elparasztosodtam.
3218 35|               sokszor - azzal végzõdött, hogy hajlandóságom egykori tárgyát
3219 35|                 kikerülöm. Azt is tudom, hogy oly regény soha nem érdekelt
3220 35|                 oly szerencsétlen valék, hogy több érdekes egyediséggel
3221 35|               ruháját s csillagot mutat, hogy mindenki a hercegre ráismerjen -
3222 35|              annyira szokottakká válnak, hogy kimondásuk csak oly hatást
3223 35|                  dobta, s õt felszólítá, hogy azt hozza vissza. A lovag
3224 35|                 ezt, s azért õrizkedett, hogy kedves hazájával ily viszonyba
3225 35|               tudta jobban, miként arra, hogy haladjunk, szükséges egyszer
3226 35|                 volt inkább meggyõzõdve, hogy a természet, midõn két fület
3227 35|               arra akart figyelmeztetni: hogy hallgassunk jobbra s balra
3228 35|          kiképezte magát, miután hihetõ, hogy egész életében gazdálkodva
3229 35|            viseltetett: feljogosíták õt, hogy emeltebb fõvel járjon körül,
3230 35|        résztvevõleg suttogták egymásnak, hogy Erzsébet szerencsétlenségét
3231 35|                   s melynek a természet, hogy eltiportatástól megõrizze,
3232 35|                  látá, erõt adának neki, hogy azzá legyen, mire szüleinek
3233 35|        ártatlanságáról, s erõsen remélé, hogy az igazság ki fog világlani
3234 35|          annyival inkább, mert azt hívé, hogy szenvedéseinek egyik oka
3235 35|                   Éjszaka, ha észrevevé, hogy anyja alszik, néha órákig
3236 35|              térden állva kérte istenét, hogy könyörüljön szülõinek ártatlan
3237 35|              történt. Kevés ember tudja, hogy azon gyengeség, melynek
3238 35|           szemrehányásokat tett magának, hogy családja bajai között ily
3239 35|                ki látja át ifjú korában, hogy azon eszmék, melyekért lángolunk -
3240 35|                lángolunk - szebbek, mint hogy azokat valósítani lehetne;
3241 35|             azokat valósítani lehetne; s hogy az, mit tevékenységünkkel
3242 35|                 elérhetünk, nem érdemli, hogy érte lelkesüljünk. Ákos
3243 35|              csak azon fáradozott volna, hogy azt, mi eszméiben magasabb,
3244 35|                  sokakkal együtt járhat; hogy nagyszerû érzeményeit hangos
3245 35|             látott, nem buzdítá õt arra, hogy kegyei után fáradjon. A
3246 35|                  A legjózanabb vigyázni, hogy vele érintkezésbe ne jöjj.
3247 35|                  ne jöjj. Ákos úgy hivé, hogy ki egy szeretett lénynek
3248 35|                inkább meggyõzék Etelkát, hogy miután e földön teljes tökélyt
3249 35|                 a szívbõl erednek. Igaz, hogy Kálmán vígabb óráiban még
3250 35|               gyõzheté magát le annyira, hogy sokszor az agarászatról
3251 35|                mostohája százszor mondá, hogy soha e házasságban megegyezni
3252 35|         egyediségeknél mindig, ahelyett, hogy jellemét megváltoztatná,
3253 35|          szögletességökön vesszük észre, hogy tágasabb körbe valók, mint
3254 35|                  várhatunk egyebet, mint hogy ifjúságunk felette szép
3255 35|                 mit várhatunk mást, mint hogy magunkon is tapasztalandjuk,
3256 35|                 sokszor feltevé magában, hogy felhagyva minden magasabb
3257 35|                soha átlátni nem akarják, hogy mívelt századunkban az,
3258 35|                bírhaták õt még arra sem, hogy Rétyvel csak szóljon. Minden
3259 35|                már be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok gonosztevõ, nem
3260 35|               egyszerû levél által kéri, hogy perének döntése elhalasztassék.~-
3261 35|      elhalasztassék.~- És én azt mondom, hogy van benne megalázás - válaszolt
3262 35|                   De hisz nem szükséges, hogy kegyelemért kérjen - szólt
3263 35|                én nem kívánok mást, mint hogy csak barátságosan bánjék
3264 35|               barátságosan bánjék velök, hogy azokat, kik részvétet mutatnak,
3265 35|                de a tapasztalás mutatta, hogy ily társalkodás nem marad
3266 35|                  hallgatott.~- Mit akar, hogy tegyek? - szól végre meghatásában
3267 35|                  hanggal. - Azt kívánja, hogy Nyúzót térden állva pártfogásáért
3268 35|                  noha nem titok elõttem, hogy ilynemû perorvoslatoknak
3269 35|                  azáltal segíthet magán, hogy aljasságra vetemedik. Bíráink
3270 35|                   de kívánhatja-e tõlem, hogy öreg napjaimra egész éltemet
3271 35|              reményeimrõl; meggyõzõdtem, hogy Sisyphus, ki, a régiek szerint,
3272 35|           aljasságából kiemelni akarják; hogy a Danaidák hordaja hamarább
3273 35|            melynek más célja nincs, mint hogy a mutató végsõ órájához
3274 35|             boldogítására, legföllebb, - hogy azoknak, kik hozzám legközelebb
3275 35|           elõttem bánatát, én jól tudom, hogy mit miattam szenvedett,
3276 35|                 végre még az kívántatik, hogy meggyõzõdésemet áldozzam
3277 35|                   Ez több, barátom, mint hogy nyugodtan elviselhetném.~-
3278 35|                 nem fogja tagadni senki, hogy becsületes ember önvétke
3279 35|                  de én csak azt állítom, hogy abban ha a fõispánt és Rétyt
3280 35|                  fõispánt és Rétyt kéri, hogy perének eldöntése elhalasztassék,
3281 35|                világos elismerése annak, hogy ügyem igazságában nem bízom? -
3282 35|            Völgyesy -, elismerése annak, hogy a szükséges környülmények
3283 35|          kénytelenek vagyunk megvallani, hogy amint a dolgok most állnak,
3284 35|                  jelleme annyira ismert, hogy habár a környülmények puszta
3285 35|             ígéretek által arra bírható, hogy igazat valljon; talán Violának
3286 35|               szakítá félbe, ki anélkül, hogy valaki jöttére ügyelne,
3287 35|              Tengelyi nem egyszer mondá, hogy soha nemesebb szívet nem
3288 35|                  csakugyan igaz volna-e, hogy ha Violának nyomára jöhetünk,
3289 35|                   Viola nem lesz bolond, hogy szolgabíró elébe álljon.~-
3290 35|                elõbbi -, fogadni mernék, hogy a vén kópé ma odavezethetne,
3291 35|                  az alispán mondta neki, hogy Viola statárium elébe kerülni
3292 35|               egyszer kiállta, jótállok, hogy halállal nem fog büntettetni.~-
3293 35|                egész vármegye jótáll is, hogy nem lesz bántása; de vannak
3294 35|           parasztruhában vele, jótállok, hogy el nem hagyom szökni, s
3295 35|               higgye senki, ha elmondom, hogy megvertük a ferkót Aspernnál.~
3296 35|                tanácsát oly jónak tartá, hogy a konyhásrab elbocsátására
3297 35|                lelkemet, mindent tennék, hogy ez átkozott tömlöcbõl megszabadítsam:
3298 35|              akarnék munkás lenni abban, hogy apjokat felakasszák. Más
3299 35|                   ha stráfját kiállja; s hogy feleségének s gyermekeinek
3300 35|                  kezét szorítva, elment, hogy az alispánnal a konyhásrab
3301 35|        gondolkozott. Ki áll oly magasan, hogy elõre mondhatná: ezen ember,
3302 35|           feltételezi? bizonyos csak az, hogy nincs hang oly távolálló,
3303 36|       fõvárosokban megfordultak, tudják, hogy az évnek ezen szaka az,
3304 36|             halálozások történnek. Arra, hogy az év, melyben történetünk
3305 36|                  például azt jelentenék, hogy valamely adószedõ pénztára
3306 36|          Regényemnek egy nagy hibája az, hogy felette sokat okoskodom;
3307 36|                csak azért szerezték meg, hogy tisztességesen megjelenhessenek
3308 36|             minden alkalmat megragadnak, hogy magoknál tudatlanabbakat
3309 36|               indultunk egymással útnak, hogy a legmagasabb csúcsok egyikérõl
3310 36|             olvasóimmal. Azért követnek, hogy oda vezessem, hol Ákost
3311 36|            regénybe valók; azt is tudom, hogy az emberek az igazságot,
3312 36|                  tesz. Tudva való dolog, hogy a regény bajszos férfiak-
3313 36|                tartom, Archimedes mondá, hogy új világot tudna építeni,
3314 36|              talpán? azt feleltem volna, hogy igen. Elvisszük magunkkal
3315 36|                 nem vagyok eléggé költõ, hogy még akkor is, midõn mûvemet
3316 36|            minden, mit tehetek, csak az, hogy hibámat bévallom, s javulást
3317 36|                 meggyõzhetnék mindenkit, hogy boldog földünk a policiának
3318 36|                kellemetlen helyzetbe jõ, hogy ámbár ökreit máskor néha
3319 36|                  sem nyerhet engedelmet, hogy azokat tulajdon mezejére
3320 36|               fõorvos tudniillik, látva, hogy a felsõbb rendelésben csak
3321 36|              indítványt tett a gyûlésen, hogy miután már több esztendõn
3322 36|              volt dög, azonban bizonyos, hogy a taksonyi földesurak ökreiket
3323 36|             színhelyéül - abban fekszik, hogy alig találhatunk olyat,
3324 36|            például fõorvosomról anélkül, hogy Taksony megyének alkotmányos
3325 36|                  tegyek. Tudja mindenki, hogy a fõorvosnak ki által történendõ
3326 36|                   mennyivel bizonyosabb, hogy igen sok magában józan ember
3327 36|                  megyében, de mondatott, hogy franciául s angolul tud,
3328 36|               így egészen arra születve, hogy az ellenkezõ pártok szavazatait
3329 36|                míveltebb emberek tudják, hogy a fõorvosnak e megyei nyavalya
3330 36|            nagyszerû, mai világban arra, hogy híressé váljunk, elég lehetne.
3331 36|                  Azt hiszi valaki: arra, hogy magunknak az irodalomban
3332 36|            zsebkönyvbe vagy folyóiratba, hogy neve többször forduljon
3333 36|           versecskét írta, híres férfiú. Hogy nevét fenntartsa, csak kevés
3334 36|                 hasonlóságok; innen van, hogy orvosok, kik saját tudományukban
3335 36|                 kiépülõ szívesen hallja, hogy veszélyben forgott, s így
3336 36|         emberektõl jövén, mindenki látá, hogy nem a magasztalt tanár valamely
3337 36|             kellemetes helyzetbe jutott, hogy betegei, ha bajuk történt,
3338 36|         tulajdonságaihoz hozzászámítjuk, hogy minden hypochondrikus agglegénynek
3339 36|                agglegénynek azt javaslá, hogy megházasodjék, kisasszonyoknak
3340 36|                  is, s meg kell vallani, hogy õ most is hív maradt jelleméhez,
3341 36|               ragályos betegségeknél az, hogy a nyavalya elterjedését
3342 36|              egyszersmind az éretett el, hogy a porvári rabok egészen
3343 36|         kipótolák a szabadság élvezetét, hogy Taksony megyének nemes és
3344 36|                  volt, s gondolni lehet, hogy ragályos nyavalya idejében
3345 36|                reggel a tömlöcbe jöttek, hogy azokat, kik még egészségesek
3346 36|              õket. Mindenki rimánkodott, hogy csak tömlöcét nyissák fel
3347 36|              vánszorogtak fel a lépcsõn, hogy csak még egyszer szíhassák
3348 36|                  néha egypár visszatért, hogy szerencsétlen pajtásukat
3349 36|               egyet kérték ki kegyelmül, hogy egy börtönbe zárassanak.
3350 36|                  jött, az istenre kérte, hogy hívjon öccséhez orvost,
3351 36|             hívjon öccséhez orvost, vagy hogy vigye ki a tömlöcbõl, s
3352 36|          tömlöcbõl, s kérje az alispánt, hogy õ, az idõsebb s vétkesebb
3353 36|              hallva, azt kelle felelnie: hogy nem teljesítheti, mert a
3354 36|             teins vármegye azt rendelte, hogy ameddig a betegség tart,
3355 36|                egyike hozzá - nem látod, hogy meghalt?~A rab elborzadva
3356 36|    kétségbeesését. Elmondá rabtársainak, hogy néhány nap múlva szabad
3357 36|              esztendõn át megtartá, csak hogy miután minden kínokat kiszenvedett,
3358 36|                lesz-e valaki oly merész, hogy mert a legújabb idõrõl beszélek,
3359 36|                  ki csak azt állítandja, hogy az esetek, mikrõl szólok,
3360 36|            eljárás úgy volna elrendezve, hogy a vádlottaknak egy része
3361 36|              különbség azon egyen kívül, hogy az elítélt gonosztevõ büntetésének
3362 36|                  egyes emberek, anélkül, hogy bûntettért elítéltettek,
3363 36|               elítéltettek, sõt anélkül, hogy ilyennel csak vádoltattak
3364 36|             azokat; de elõször, átlátom, hogy miután tömlöceinkbõl pénzért
3365 36|         megzavart súlyegyen kívánja azt, hogy helyökbe olyanok zárassanak
3366 36|               valószínûtlennek gondolná, hogy a porvári tömlöcben igen
3367 36|                  nejét láthatta - mondá, hogy jól érzi magát, kérdezõsködött
3368 36|                 maga lement a hajdúkkal, hogy tudtára adja, de õ magánkívül
3369 36|           irgalmasabbak az emberek, kár, hogy ez irgalom akkor jó, mikor
3370 36|                  s csak arra használtak, hogy e szerencsétlenek egypár
3371 36|              ember arra fordítja idejét, hogy azon számtalanok közül,
3372 36|         vallásukról szólnak, nem hiszem, hogy sok pontra nézve egymással
3373 36|            jegyzõnek védõje, azt kíváná, hogy magányosan zárassék el,
3374 36|                 élettörténete. Születve, hogy családja nyomorúságát ossza,
3375 36|                 karjai között feltartva, hogy már zsenge gyermekkorában
3376 36|                   elhagyva szülõi házát, hogy szabadság helyett egész
3377 36|                gyermekének ismerte-e õt, hogy tõle szeretetet kívánhatna?
3378 36|          rendezzük el társaságunkat úgy, hogy jótettek után se honfitársainknak
3379 36|                öt, s hamar meggyõzõdött, hogy e szerencsétlen által csak
3380 36|              lelkész mindent elkövetett, hogy e rabnál is, mint a többieknél,
3381 36|               mennyivel inkább reménylé, hogy a zsidó által oly dolgoknak
3382 36|            minden feleletbõl kilátszott, hogy a lelkész látogatásait csak
3383 36|                  s Vándory, meggyõzõdve, hogy jötte a rabnak terhére van,
3384 36|         reménység, talán az egyen kívül, hogy a megye orvosai által gyógyításba
3385 36|             eddig mutatott, mióta hallá, hogy felgyógyulásához reménység
3386 36|      felgyógyulásához reménység nincs, s hogy lázában érthetetlen nyelven
3387 36|                  akkor, mikor észrevevé, hogy látogatásai a zsidónak kellemetlenek,
3388 36|                 most mindent elkövetett, hogy e szerencsétlennek helyzetét
3389 36|                 Vándorynak úgy látszott, hogy a szamaritánusról írt evangélium
3390 36|      vallástársainkra terjesztetik ki, s hogy a szent könyvben, melyhez
3391 36|                ki nála volt, azt állítá, hogy valahányszor e nevet kimondá,
3392 36|                  három hét múlt anélkül, hogy a beteg állapotjában változás
3393 36|              Teste nem bírt elég erõvel, hogy a szükséges krízisen átmehessen,
3394 36|                 hagyja martalékját, csak hogy, miután e földön még egyszer
3395 36|              Csak egy kívánata vala, az: hogy Vándoryt, mielõtt lázába
3396 36|               térve kérdezett, megtudta, hogy nem álmodott, midõn a lelkészt
3397 36|              többször ágyánál gondolá, s hogy mindazon jótéteményt, melyet
3398 36|           nyugtalanabb lett, midõn látá, hogy jóltevõje, ki, amint mondatott,
3399 36|                 azon hírrel tért vissza, hogy Vándory mégsem jött, a beteg
3400 36|                ki õt, úgy látszott, csak hogy szenvedjen, állítá e földre;
3401 36|                     végem van, én érzem, hogy meg kell halnom, nem is
3402 36|                  bánt, ha arra gondolok, hogy mindezt keresztény tette
3403 36|              erõs hitnek -, azt gondolá, hogy a pillanat eljött, melyben
3404 36|                alig tettem más jót, mint hogy magamat vallásomtól elcsábíttatni
3405 36|                  a lelkész megindulva -, hogy megtérésedet magamért kívánom;
3406 36|                  arról akarná meggyõzni, hogy a lelkészen kívül senki
3407 36|                 Vándory. - Nem tudtad-e, hogy egy más ártatlan vádoltatik
3408 36|             vádoltatik e gonosztettel, s hogy igaz vallomásod becsületét,
3409 36|               asszony azzal fenyegetett, hogy ha Tengelyi igazolására
3410 36|               szólt végre -, megígértem, hogy hallgatni fogok, de ez asszony
3411 36|                  reménnyel, mert átlátá, hogy amit hallott, Tengelyi igazolására
3412 36|            Vándory azonban meggyõzõdött, hogy ez egész vallomás Tengelyinek
3413 36|                 neked idõt s erõt adott, hogy vétkeidet megbánhasd, s
3414 36|          mennyire én látom, elégségesek, hogy Tengelyit a gyanútól, melynek
3415 36|               szenved, megtisztítsák; de hogy õszinte vallomásod hitelességgel
3416 36|           hitelességgel bírjon, szükség, hogy legalább két tanú elõtt,
3417 36|            Vándory -, miként remélheted, hogy isten irgalmas lesz irántad,
3418 36|                  Vándoryra függesztve -, hogy háláljam meg jótéteményeit,
3419 36|               túl vagyok.~- Nem szükség, hogy vallomásodban akármi olyat
3420 36|          szerzõdtél, most sem szükséges, hogy ennél többet mondjál. Ha
3421 36|                  mondjál. Ha kiviláglik, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola
3422 36|             által gyilkoltatott meg, az, hogy te is hasonló szándékkal
3423 37|                   természetesen az volt, hogy teljes hitelességû tanúkat
3424 37|                Vannak, kik azt hirdetik, hogy nyolcszázados alkotmányunk
3425 37|             kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy minden, mi e hazában egykor
3426 37|                most leülepedett. E hon - hogy egészen új hasonlattal éljek -
3427 37|             ülnek; ki vonhatja kétségbe, hogy azon módon, melyen annyi
3428 37|               legalább nem tapasztaljuk, hogy a közjó elõmozdítására üléseken
3429 37|             tudok más okot mondani, mint hogy azok, kik legbuzgóbban járnak
3430 37|                  ülések száma, ahelyett, hogy kevesednék, naponta szaporodik;
3431 37|                elõidézték s fenntartják? Hogy e kérdés az õ körükhöz tartozik,
3432 37|                  tényt motiválok. Annak, hogy Taksony rendeit, kik az
3433 37|                  lenne igen természetes, hogy személyeinknek legalább
3434 37|              látja elégséges okát abban, hogy ilyetén egyesület Angliában
3435 37|           dicsõség után vágyódott. Való, hogy tökéletesen fekete embereket -
3436 37|              emancipáció azzal kezdõdik, hogy a szolga tíz esztendeig
3437 37|            megszöktek, Bántornyi átlátá, hogy hazánk ily társaságnak mûködésére
3438 37|          mûködésére még meg nem érett, s hogy más térre kell fordítania
3439 37|      Mindenekelõtt nem tagadhatja senki, hogy ebbeli törekvése tisztán
3440 37|                  volt. Azután valószínû, hogy ez esetben azok, kiknek
3441 37|              követeli, miután tudva van, hogy isten az állatokat az embereknél
3442 37|                késõbb, miután megtudták, hogy az egyesületi pénztárba
3443 37|          polgártársaikat, világos levén, hogy azok, kik most csak állatokról
3444 37|              tagja, oly szolgaságra jut, hogy tulajdon igáslovát kedve
3445 37|     tûzkármentesítést hozott be, de úgy, hogy a nemesek magokat ezen szabálynak
3446 37|         alapszabályai közé azt vevé fel, hogy az, egyesület az állatkínzást
3447 37|                tapintatának köszönhetni, hogy a társaság e csiklandós
3448 37|             tartozott - nem foghatá meg, hogy míg lenn e megye tömlöcében
3449 37|                mondom, nem foghaták meg, hogy azon pénzbõl, melyet a marhák
3450 37|                  Ha olvasóim nem hiszik, hogy e szavakat német mondta:
3451 37|             nézve a világon. Fennállnak, hogy fennálljanak, ez legfõbb
3452 37|               valami foglalatosság kell, hogy el ne unja magát, s azon
3453 37|           szüksége túlzott optimizmusra, hogy az általa alapított egyesület
3454 37|                legfölebb azt mondhatnám: hogy a logikus egymásutánban
3455 37|             eddig nem vergõdhettünk fel. Hogy az állatkínzási egylet virágzó
3456 37|                egészen két hónapja múlt, hogy a porvári nagy utcán a fõügyész
3457 37|                  találkozván, észrevevé, hogy ezen ember, midõn kitér,
3458 37|               vala, s a másik, ahelyett, hogy e baráti intésnek engedne,
3459 37|              ülésérõl, s úgy megdöngeti, hogy alig ülhetett fel ismét.~
3460 37|                   út közepén észreveszi, hogy lovai a mély sárban eltikkadtak.
3461 37|        fárasztani; legyen elég mondanom: hogy a közszellem, mely mint
3462 37|                szélnek neveznek, tudjuk, hogy az emberek többsége mégis
3463 37|                ki, miután keresztülvivé, hogy az öszvérek fájdalom - hogy
3464 37|              hogy az öszvérek fájdalom - hogy Taksony megyében ily állat
3465 37|                 csatáikban gyõztek, úgy, hogy a régi dicsõségnek majdnem
3466 37|             elõbb Völgyesyt, ki anélkül, hogy tanácskozásaiban részt vegyen
3467 37|        gerjesztett jötte, s fõképpen az, hogy sietve távozván, Bántornyit
3468 37|                  s érdekelve látszottak, hogy az elsõ tulajdon testvérének
3469 37|      legmegfoghatatlanabbnak azt tarták, hogy éppen Völgyesyt s Bántornyit
3470 37|                   melyek között majd az, hogy Völgyesy s Bántornyi egy
3471 37|                  talán reávett; majd az, hogy tanúságuk valamely házasságnál
3472 37|                ideig mindent elkövetett, hogy a jelenlevõket szórakozásukból
3473 37|            nappal késõbbre halasztatott.~Hogy James úr a dolgok ezen fordulatán
3474 37|                aggasztá õt. Mióta tudta, hogy a zsidó egészen magánkívül
3475 37|              értett, s most megelégedve, hogy mondókáját elmondhatta,
3476 37|        elmondhatta, fölmegy Tengelyihez, hogy ugyane hangon tovább beszéljen.”
3477 37|               zavarodva, annyira bámulá, hogy a nagyságos alispánnéhoz
3478 37|                 is ártatlannak gondol, s hogy éppen ezért nagy részt vesz
3479 37|                 el, nem valának olyanok, hogy az alispánné magát általok
3480 37|                  beteghez, ha nem azért, hogy tett vagy teendõ felfödözésérõl
3481 37|                 semmit, csak azt hiszem, hogy alkalmasint gonosztetteit
3482 37|           érthetnék, de csak úgy hiszem, hogy arról szóltak. Soha a tiszteletes
3483 37|        türelmetlenné lett. - Ha akarják, hogy valamit valljak - mondá
3484 37|               jõnek már? - Mondtam neki, hogy a tiszteletes úr csak most
3485 37|                  úr csak most ment el, s hogy maradjon nyugodtan. De õ
3486 37|                látni, nagysás asszonyom, hogy bántotta lelkiismerete,
3487 37|               vallomását? s mikor hallá, hogy igen, egészen nyugodtnak
3488 37|                 lehetett, s remélheti-e, hogy Tengelyinek leghívebb barátai
3489 37|                  nem lehetek-e bizonyos, hogy azon percben, melyben veszélyben
3490 37|                Nem! inkább akármit, mint hogy magamat ez ember elõtt megalázzam!
3491 37|              fejét rázá, látni lehetett, hogy magát addig semmire nem
3492 37|       mindenesetre bírálóim is, kik azt, hogy Rétyné, mihelyt reá szüksége
3493 37|           igazságtalan volna. Sem abban, hogy Réty házában, mint annyi
3494 37|             patkányok voltak, sem abban, hogy az alispánné azokat kiirtani
3495 37|              valószínûtlenség nincs. Az, hogy Rétyné az arsenicumot, melyet
3496 37|          tapasztalásból tudván mindenki, hogy arsenicumot csak patikában
3497 37|               minden tekintete arra int, hogy nem szenvedéseim, de létem
3498 37|                 oka lehetett volna arra, hogy engem vádoljon, holott mindig
3499 37|             magát annyira félelme által, hogy mindjárt e kétségbeesett
3500 37|              eszesebb asszony volt, mint hogy helyzetét nyugodtabban átgondolva