Fejezet

  1 1 |            tisztviselõi méltósággal az elõbbi. - Nyúzó Pálnak vannak kémei,
  2 2 |      gonosztettére, s hogyha a tisztek elõbbi bánásmódukat meg nem változtatják,
  3 6 |            vigasztaló szónoklatánál az elõbbi est zaját s az élet egyéb
  4 7 |             néha mégis megtörténhetik, elõbbi kedvesöktõl nem értve -
  5 7 |            mégsem jelöltetett ki többé elõbbi hivatalára, melyet a nemesség
  6 8 |            ökleit és sarkantyúit, s az elõbbi kiáltások között egyenesen
  7 8 |               kedvese elõtt, kitõl még elõbbi hibáiért engedelmet kelle
  8 9 |          mondom - szólt hangosabban az elõbbi mérges táblabíró -, hogy
  9 9 |          hatással valának, legalább az elõbbi ellenvetések nem ismételtettek
 10 10| kisasszonyoknak jóestvét kívánt.~Vilma elõbbi félelme s e zsidó alázatos
 11 11|         elõször, éppen akkor, midõn az elõbbi szabad elveitõl eltért,
 12 11|            többé, s az ifj-asszony, ki elõbbi idõkben a házat határtalanul
 13 14|             lehetõségek közé tartozik, elõbbi nyugalma helyett mondhatlan
 14 14|           cigány nyugtalanságát látva, elõbbi gyanúját máris megbánta ‑,
 15 15|           helybenhagyásával a szavazás elõbbi módon tovább folyt.~- De
 16 15|               míg a per tart, mindenki elõbbi állapotában marad.~- Tengelyi
 17 15|             míg nemesítõ pere lefolyt, elõbbi állapotában maradjon.~-
 18 17|            Ákos elmosolyodott, de arca elõbbi szomorú kifejezését vevé
 19 17|              vala szüksége, hogy magát elõbbi helyén fenntarthassa: János,
 20 17|              ágyához ment, s miután az elõbbi borítást leszedve s a sebet
 21 17|             legkisebb szócska, mely õt elõbbi hivatására inté, ha valamely
 22 17|               közbe Kálmán - beszéltem elõbbi orvosával, s azt mondá,
 23 18|             csak Bandi kocsis állt még elõbbi helyén, minden sötétség
 24 19|                beszélt, míg az esküdt, elõbbi melódiájához visszatérve,
 25 20|                a komolyság, mellyel az elõbbi szólt, úgy látszott, nemigen
 26 21|              lovaihoz, s miután azokat elõbbi helyökön találá, tanyájához
 27 22|              véleményében; legalább az elõbbi - kinek e pillanatban talán
 28 22|                igen hibázik - szólt az elõbbi nyugodtan -, ha ebben részemrõl
 29 22|         törvényszéket - szóla ismét az elõbbi, látva, hogy fáradozása
 30 22|                Liptáknét, felolvastatá elõbbi vallomását, mely szerint
 31 22|       megjegyzéssel, hogy miután a rab elõbbi vallomását ugyan sem vissza
 32 22|                olyakat vallott, miknek elõbbi vallomásában nyoma nincs,
 33 22|            másnapra halasztatnék?~- Az elõbbi vallomást kell hitelesíteni -
 34 22|            nekem mindegy - folytatá az elõbbi -, aki bíró vagy törvényszék
 35 23|            házhoz közelített, midõn az elõbbi, figyelmessé téve követõje
 36 23|              megmenthetjük? - szólt az elõbbi, midõn a szobába jöttek.~-
 37 23|              magtárkulcs - folytatá az elõbbi nyugodtan - édesanyjánál
 38 24|                 nyugodtabb vala, mint, elõbbi kétségbeesését látva, valaki
 39 24|                gulyásnak öccse, miután elõbbi urától bizonyítványát s
 40 24|          vezetni. Ott - húsz mérföldre elõbbi élete színhelyétõl, magányos
 41 24|             Persze - szólt sóhajtva az elõbbi -, inkább hatszor robotra
 42 24|       parancsolat - sóhajtott ismét az elõbbi -, az uraknak könnyû parancsolni.
 43 25|                 melynek történeteit az elõbbi fejezetekben leírtam - s
 44 25|              mint olvasóim, e történet elõbbi részeire visszaemlékezve,
 45 26|          tanácsot kérve közlé, csak az elõbbi nap késõ este érkezett haza
 46 26|           kitelt, bizodalmas hangon az elõbbi - mikor az ember egész életét
 47 26|                szokott éles hangján az elõbbi -, s valóban kár, ha nagysád
 48 26|         asszonyom - válaszolt a másik, elõbbi gúnyoló hangján. - Viola
 49 26|            gúnyoló hangján. - Viola az elõbbi törvényszék elõtt az alispánné
 50 26|         tömlöcében! - folytatá a másik elõbbi hangján. - Megengedem, nemsokára
 51 26|            elfogadásával - folytatá az elõbbi.~- Tudom.~- A lejárás minden
 52 27|                asszonyom - folytatá az elõbbi, mennyire lehetett érzékeny
 53 27|            asszonyom - vága szavába az elõbbi -, ha úgy volna, azt hiszi,
 54 27|           nemzetes asszonyt - kérdé az elõbbi, nem is figyelve a másik
 55 27|               Vannak bizony - szólt az elõbbi tovább, fejével barátságosan
 56 27|            szólt megnyugtató hangon az elõbbi -, hogy ezt ily fiatal uraknál
 57 27|            fogom venni - vága közbe az elõbbi -, inkább, mint hogy ily
 58 27|              emlékeztetsz? - kiálta az elõbbi botját emelve, míg karját
 59 28|          szekrénybe zárva, a többieket elõbbi helyökre visszatette, s
 60 28|                nem tudom - folytatá az elõbbi még mindig neheztelve -,
 61 29|                Bánom is én! - szólt az elõbbi tovább menve - mikor Violát
 62 29|               sáros volt - folytatá az elõbbi.~- Nagy csuda, ily idõben! -
 63 29|               meg? - vágott szavába az elõbbi, megállva.~- Én bizony,
 64 30|                is hinnék - folytatá az elõbbi -, miképpen rázta fejét;
 65 30|          férjem magánkívül? - mondá az elõbbi - férjem magánál volt végsõ
 66 30|           lármázott még hangosabban az elõbbi - s aki nem úgy vall, az
 67 30|                szerencsétlen tanút, ki elõbbi vallomását most minden módon
 68 30|          alispán, ki, amint tudjuk, az elõbbi napot közel jószágán tölté,
 69 30|               A rab s mellette a hajdú elõbbi helyökön álltak, s az elõbbi
 70 30|           elõbbi helyökön álltak, s az elõbbi nyugtalan tekintetet vetve
 71 30|         mindenes, s habár a többiek is elõbbi ellenkezõ vallomásuknál
 72 30|             alázatossággal - felelt az elõbbi -, kinn a konyhában hagytam,
 73 31|          válaszolt amaz, még mindig az elõbbi hangon.~- Jó asszony, mi
 74 31|            reggel, értem - folytatá az elõbbi -, mikor már a faluban voltam
 75 32|        Feltartóztatott? - válaszolt az elõbbi - és még mennyire! Ha két
 76 32|               mennyire! - válaszolt az elõbbi. - Soha oly határozottan
 77 32|               azt hiszem - folytatá az elõbbi -, mikor még pipázni sem
 78 32|                 I say - mondá ismét az elõbbi -, a solitary confinementnál
 79 32|                zártak be - folytatá az elõbbi -, olyanoknak, akik pénzt
 80 33|               semmi baj! - folytatá az elõbbi - kinek pénze van, nálunk
 81 33|       örökkévaló hallgatás? - mondá az elõbbi, midõn észrevette, hogy
 82 33|                 Nem bizony! - szólt az elõbbi rekedt nevetés közt - csakhogy
 83 33|                  No, sebaj! - mondá az elõbbi - talán gráciát kapsz. Csak
 84 33|                kevesebb - válaszolt az elõbbi. - Lólopásért is voltam
 85 34|            céljairól megfeledkezett, s elõbbi modorához, mely szerint
 86 34|                 Hagyján! - folytatá az elõbbi, ki mindig melegebben, majdnem
 87 34|             szemeit az éghez emelve az elõbbi -, midõn házamnál az elsõ
 88 34|             reményeidrõl - folytatá az elõbbi biztató hangon -, meglátod,
 89 35|     történetíró feladatául kitûz; s az elõbbi, ha állításainak bebizonyítására
 90 35|                  válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. - Azt hiszi, ártatlanságomnak?
 91 35|         Tengelyi uram - szólt ismét az elõbbi majdnem könyörgõ hangon -,
 92 35|             illeti - vágott szavába az elõbbi -, fogadni mernék, hogy
 93 36|              az, mielõtt a zsidó ismét elõbbi eszméletlenségébe visszaesik,
 94 37|            valószínû... s Rétyné ismét elõbbi aggodalmaiba esett vissza.~„
 95 38|                   Meghalt?! - mondá az elõbbi még inkább bámulva - mikor
 96 38|             Már csak az, hogy életének elõbbi színhelyét elhagyni kényteleníttetett,
 97 38|              messze földre? - kérdé az elõbbi.~Az öreg János, ki jelen
 98 38|                testvérét - folytatá az elõbbi remegõ hangon -, gyermektelenül
 99 38|                ha uram, vagy másvalaki elõbbi életemrõl kérdezett, hányszor
100 38|              kell halnia - folytatá az elõbbi -, sokszor gondolkoztam
101 38|                  mondá Violához, ki az elõbbi helyen megállt -, elfelejtettem
102 39|            szaladást, eleget kergettek elõbbi uraddal, én rajtad többé