Fejezet

  1 1 |        mosolyogva megfogván barátja kezét -, e mezõ nem zöldell-e
  2 1 |        nyájasan megszorítva barátja kezét Vándory -, hidd el, bírjuk,
  3 1 |    megvesztegetést -, õ is odatartá kezét, sõt kész volt a legnagyobb
  4 1 |              hogy hegedûjétõl, mely kezét már egészen feltörte, megszabadítsák.~-
  5 1 |            Tengelyi megfogá barátja kezét s így szólt: - Mit mondasz -
  6 3 |            kérdé Ákos, mostohájának kezét csókolva, ki azalatt hív
  7 4 |     gondolám én is - szóla Erzsébet kezét szorítva -, s áteresztém
  8 5 |             közelíte, s a végszónál kezét barátságosan vállára tevé; -
  9 5 |        tûznél meglátá, fölugrott, s kezét megragadva elvoná a világos
 10 5 |       viszonzá a másik kiszabadítva kezét, s ismét a tûzhöz közelítve -,
 11 5 |         szóla közbe Peti megragadva kezét -, néha egy kis bosszú csöppet
 12 5 |             megszorítá hív bajtársa kezét, s sebes léptekkel közelgett
 13 5 |            egyszerre megfogja Viola kezét: - Megláttak - súgá a zsidó
 14 6 |          nyugodtan Etelka, testvére kezét fogva -, hol egy részrõl
 15 6 |   szenvedélyesen megcsókolva nõvére kezét Ákos -, oh, csak ezt tudjam,
 16 8 |        mondá Ákos, melegen szorítva kezét -, esztelenségeket beszélsz.~-
 17 9 |         több joggal nem dörzsölheté kezét, mint Taksonynak boldog
 18 10|         letéve munkáját s barátnéja kezét megfogva -, nincs oly dolog
 19 10|          Etelka, megfogva barátnéja kezét -, ha anyád látna, megijedne
 20 10|        szólt Vilma, megfogva Etelka kezét - ki lehet ez ily késõn?
 21 12|         magát. A fõispán megszorítá kezét, s miután kiment, sóhajtva
 22 13|           szólt az üveges, megfogva kezét -, hisz föllármázza az egész
 23 14|      felragyog, a remegést, mellyel kezét nyújtja, aki hallaná a hangot,
 24 14|             én - suttogott a másik, kezét vállára téve -, nem ismer
 25 14|    kifejezve, hogy Ákos, megragadva kezét, azt ajkaihoz szorítá: -
 26 14|      összpontosult, megszorítá Ákos kezét, s remegõ hangon mondá: -
 27 14|              megfogva a piruló lány kezét -, mikor jöttem, szemeiben
 28 14|          annyi érzemény hangzik, ha kezét ajkaimhoz szoríthatom, s
 29 14|              Vilma nem vonta vissza kezét, melyet Ákos szenvedéllyel
 30 14|           szólt Ákos remegõ hangon, kezét szenvedéllyel szorítva ajkaihoz -,
 31 14|             szólt Vilma sóhajtva, s kezét szemérmesen visszavonva -,
 32 14|             ismét ajkaihoz szorítva kezét emez - ha isten két lénynek
 33 15|           éljen Bántornyi-t kiálta, kezét rázá -, ha az angol alkotmányba
 34 16|         Erzsébet asszonyom - szólt, kezét a nõ karjára téve Vándory -,
 35 16|      meghajtá, Zsuzsi vállára tette kezét, s így szólt: - Igazad van,
 36 16|             Tengelyiné, a távozónak kezét nyújtva -, de még beteg
 37 16|       Vándory, barátja vállára téve kezét -, tudod, veszteség ért
 38 16|         fájdalmadat. Hidd el - tevé kezét szorítva hozzá -, ha a sors
 39 16|          így - szóla Erzsébet férje kezét megragadva -, szívem megszakad,
 40 16|          vonula át, megszorítá neje kezét, mely még az övében pihent,
 41 16|         szólt végre eltaszítva neje kezét Tengelyi - leányom megbecstelenítve!~
 42 17|    válaszolt felemelkedve ágyában s kezét karjára támasztva Ákos. -
 43 17|          van egy, ki ily alkalommal kezét nem nyújtaná az után, mi
 44 17|            s megszorítva barátja ép kezét, elsietett.~Ákos égõ homlokát
 45 20|          mely után a fiatal zsivány kezét kiterjeszté -, úgyis több
 46 20|         szemeit pajtására szegezve, kezét, mellyel ez ismét a kulacs
 47 20|           elõtt. „Nem, nem - szóla, kezét éghez emelve -, bocsássa
 48 20|             halkan a zsivány, egyik kezét Viola felé terjesztve.~Viola
 49 20|            fiú - mondá Viola, midõn kezét társa reszketõ ujjaiból
 50 21|      Zsuzsim - tevé hozzá, megfogva kezét - férjed nem is volt itt,
 51 21|          Violáné, megfogva a cigány kezét - ugye, s az emberek látják,
 52 22|           kétségbeesve csapta össze kezét, mintha házát nagy szerencsétlenség
 53 22|           mondá Zátonyi összecsapva kezét - hát nem áll-e a jelentésben
 54 22|           az öregasszony, felemelve kezét -, megesküszöm reá, s nem
 55 22| pálcáztatást, megcsókolni a hóhérok kezét, vagy éppen ott kelletett
 56 22|       vagyok - válaszolt a zsivány, kezét éghez emelve -, de az nem
 57 22|        Völgyesyhez futott, megrázta kezét, s kéré igen tisztelt barátját,
 58 22|            kötelektõl feltört egyik kezét csókolá, s a nõ reszketve
 59 22|              Csókold meg a teins úr kezét, lám, tõle függ apád élete -
 60 23|           Völgyesy, megfogva Kálmán kezét, ki már az ajtó felé indult -,
 61 23|         Kálmán örömében összecsapta kezét, Völgyesy megvallá, hogy
 62 23|         szólt felesége, megszorítva kezét -, becsületes nevedet nem
 63 23|          hangon, midõn utána ment s kezét vállára tevé.~- Arról gondolkozom -
 64 24|        Kálmán, meghatva, megszorítá kezét, s szinte szobájába vonult,
 65 25|          Vilma iránt szóljon, ennek kezét szorítá, látni lehetett,
 66 25|            bírom? - vága közbe apja kezét szenvedéllyel megragadva
 67 25|                Ákos eleresztve apja kezét, felugrott pamlagáról.~-
 68 26|             melegen szorítá az ifjú kezét... s midõn ez védelmére
 69 26|             szólt, bizalmasan ismét kezét szorítva Macskaházy - éppen
 70 27|            mégis Tengelyinek nyújtá kezét, és így...~- Ha fiskális
 71 27|         térdre borul, ég felé emeli kezét, félig magánkívül van, végre,
 72 27|             A fiskális úr?! - szólt kezét összecsapva végre Tengelyiné.~-
 73 27|         kiálta nejéhez fordulva, ki kezét még mindig visszatartá. -
 74 28|             megragadta a szakácsnak kezét, s ismét szólni akart...
 75 30|         mindenes -, úgy megkötöztem kezét, lábát, hogy...~- Igen,
 76 30|            menni.~- Nagysád - mondá kezét összecsapva Serer -, beteges
 77 30|          alispánnak, ki összecsapva kezét, mintegy elmeredve bámulatában
 78 31|   lelkesedéssel megragadva Tengelyi kezét -, szebb napok közelgnek,
 79 31|             barátjához közelített s kezét fogá, kéré, hogy ne nyomassa
 80 31|               Kedves Ákosom - szólt kezét megragadva Erzsébet -, odavagyunk,
 81 31|         ragyogott, midõn Vándorynak kezét szorítva halkan mondá: -
 82 32|         megindulását, midõn barátja kezét utolszor szorítja. - De
 83 32|              mondá Ákos Tengelyinek kezét szorítva - bár Vilmát nõmnek
 84 32|           midõn Ákosnak még egyszer kezét szorítva, a lovak végre
 85 32|          kísérje, fiatal barátjának kezét szorítá, s isten szabad
 86 34|       pillanat jut eszembe, melyben kezét utólszor ajkaimhoz szorítám,
 87 34|            s látszó zavarban nyújtá kezét a belépõnek. A lelkész nem
 88 34|             A lelkész nem fogadá el kezét, s közönségesen oly szelíd
 89 34|       görcsösen megragadá a lelkész kezét, arcai égtek. - Hát te is?! -
 90 34|             válaszolt emez testvére kezét fogva -, de hidd el, ti
 91 35|         végre az ügyész, barátjának kezét szorítva, elment, hogy az
 92 36|            leheletét, szívére tette kezét, az nem dobogott, szemébe
 93 36|             A rab görcsösen szorítá kezét, s könnyei egyre folytak,
 94 36|      Vándory elborzadva összecsapta kezét.~- Megelõztettem - folytatá
 95 37|           kiszáradt ujjaival Rétyné kezét görcsösen megszorítá -,
 96 37|        félbe a szólót Rétyné, midõn kezét a zsidó ujjaitól megszabadítani
 97 37|             a pamlag mellé térdelve kezét megragadá, görcsösen összeszorult
 98 38| bármennyiszer szorítottuk barátaink kezét, az eset ritka, hol e szorongatások
 99 38|     felsóhajtott.~- Látja kend, aki kezét embervérbe mártotta, annak
100 39|              midõn hozzá lehajolva, kezét megfogá - nézz rám, Viola!~-
101 39|      mondják neki, hogy csókoltatom kezét, s ne gondolja, hogy Viola