Fejezet

 1 1 |               Nagyságos, méltóságos uram, hisz én ártatlan, szegény,
 2 1 |      tagadok semmit, édes nagyságos uram, semmit sem - tevé sírva
 3 1 |  gonosztevõt?~- Hát csak úgy, teins uram - viszonzá a megszólított -,
 4 1 |             kívántatik.~- Õt, teins uram - viszonzá a kérdett -,
 5 1 |                Dehogy láttuk, teins uram - viszonzá amaz -, alig
 6 1 |            Oh, édes nagyságos teins uram - rimánkodék a cigány -,
 7 3 |                Nem, nem, tekintetes uram - viszonzá Macskaházy, még
 8 3 |         remegett, mint most barátom uram. - Ej, be merész ember ön,
 9 7 |      Halhatatlan férfiú!~Tekintetes uram!~Ha Hellas vagy Róma a múzsáktól
10 8 |            Ott leszek thekhinthetes uram! - felelt a másik hang,
11 11|            felé indult.~- Én, teins uram - felelt a kertészlegény.~-
12 11|        mosolygását.~- Fõtisztelendõ uram, mit csinál? - suttogá Sóskuty -
13 12|        Mindjárt itt lesz, kegyelmes uram. Excellenciád nem képzelheti,
14 12|           van.~- Nagyobb, kegyelmes uram, mint falusi jegyzõnek valaha
15 12|               Nem hiszem, kegyelmes uram! Mély meggyõzõdésû emberek
16 12|      parancsolhat. - Igen, Tengelyi uram, ez az, mit öntõl tudni
17 12|          jellemzi, sehol. Kegyelmes uram, az ország, hol boldog nép
18 12|         külsõ szín által, kegyelmes uram! A magyar paraszt emelt
19 12|        Sokat, igen sokat, kegyelmes uram! - mondá a jegyzõ lelkesedve. -
20 12|      teljesíti. Oh, vegye kegyelmes uram, pártolása alá e szegény
21 12|    említenénk? Higgye el, kegyelmes uram, a hatalomnak sohasem hiányzanak
22 12|           hagynom õket?~- Kegyelmes uram, sokkal inkább ragaszkodom
23 12|         vagyunk gyõzõdve. Kegyelmes uram! a nép nem vesz részt politikai
24 12|     népszerûségnek. Igen, kegyelmes uram, minden társaságnak megvan
25 12|          szakítá félbe.~- Kegyelmes uram, az éji zene közelg, én
26 12|        utána.~- Mit mond, kegyelmes uram - szóla a titoknok, ki most
27 15|            idõvesztés.~- Tekintetes uram - jegyzé meg Sáskay -, a
28 15|          tud?~- Dehogy tudok, teins uram, nem vagyok én tót diák,
29 15|      mérgesen Slacsanek -, nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa
30 15|            hirdettette ki, Tengelyi uram, nemességét a megyében?~-
31 15|             a szavazást, s Tengelyi uram menjen haza irományaiért.~-
32 15|            állapotában, mint jegyzõ uram, míg irományait elõ nem
33 16|              hagyja el, tiszteletes uram, nótáriusnénak igaza van,
34 17|             fejét csóválva.~- Teins uram! - monda végre a huszár,
35 17|      egészen nekiszomorodott, teins uram! - jegyzé meg János, minden
36 17|       türelmetlenül.~- Ha jó, teins uram, hát minél többször rakjuk
37 17|             huszár megállt. - Teins uram? - szóla.~- Mi kell?~- Hát
38 17|             kell szomorkodni, teins uram. Isten, azt mondják, valamennyi
39 17|           aggódom?~- Hát min, teins uram? - szólt a huszár jókedvûen,
40 17|            ránéz. De tudja-e, teins uram, mit tennék én, ha úgy lennék,
41 17|             szobába lépett.~- Teins uram, itt hozom a jeget s a feldsert -
42 17|             meg?~- Mi tudjuk, teins uram, mi, kik az egyetembe jártunk
43 19|           törni, csak hogy Tengelyi uram írásait szerezzem meg; járjon
44 20|    felfordulunk - kiáltott Nyúzó -; uram teremtõm! állj meg! tartsd
45 20|            fogunk boldogulni, teins uram - mondá a kommisszárius,
46 20|        kötözve hozzátok el?~- Teins uram - fohászkodott az egyik
47 20|              no, majd adok!~- Teins uram - mondá a kommisszárius
48 20|       hangja remegett.~- Nem, teins uram - szóla a kommisszárius
49 22|          mint hogy itt állok, teins uram - mondá az öregasszony,
50 22|           ne féljen semmit.~- Teins uram, megvallom - szólt Liptákné -,
51 22|       Ugyebár?~- Az nem igaz, teins uram - szólt a rab, s mély férfias
52 22|            fölött.~- Köszönöm teins uram jóindulatát - mondá a rab -,
53 22|           nincs mentség. Lám, teins uram - tevé kis hallgatás után
54 22|            Nyúzó.~- Nem mese, teins uram, hanem tiszta igazság! -
55 22|         darab írást láttam.~- Teins uram - szóla Viola érzékenyen -,
56 22|            tovább.~- Szörnyû, teins uram, alig láttuk egymást, és
57 22|      ördögöd nincs.~- Mondom, teins uram - válaszolt nyugtalanul
58 22|         fogom feledni.~- Méltóságos uram! - szóla Völgyesy bámulva.~-
59 22|          borulva -, irgalmat, teins uram! ne öljék meg férjemet!~
60 22|          nézé óráját.~- Ugye, teins uram, be kell zárni? - folytatá
61 23|  gondoskodik.~- Az nem járja, teins uram - felelt az öreg, fejét
62 23|            nem nagy baj. Hej, teins uram! tevé hozzá János - ha mindaz,
63 23|           János fennszóval -, teins uram - tevé hozzá halkan, Kálmánhoz -,
64 23|           lovát, majdnem mint az én uram, pedig az tõlem tanulta.
65 23|          pipázva állt.~- Jól, teins uram! - válaszolt a megszólított -
66 23|      célunkhoz.~- Ej, sokkal, teins uram, igen sokkal - válaszolt
67 23| hosszadalmasságán.~- Hát úgy, teins uram - szólt a huszár, még halkabban
68 24|        máskor legénykedtél?~- Teins uram - válaszolt a megszólított,
69 26|         számoljon. Ugye, Macskaházy uram? hát most ismerkedünk meg
70 27|           Jobb lesz, teins fiskális uram, ha ilyenekkel felhagyunk -
71 27|      tanúkat találni, hogy Tengelyi uram egyenesen grófoktól származik.
72 27|             De kérem, édes nemzetes uram - szólt a másik nyugtatólag -,
73 27|           Igen, igen, édes nótárius uram - folytatá a másik gúnyolva -,
74 28|         ágyhoz vonva. - Ugye, teins uram - szólt Macskaházyhoz -,
75 28|          érthetõ semmi.~- De, teins uram, hisz nem is lehetne más! -
76 29|             visszatartva - nótárius uram házánál a zsiványt csak
77 29|            elfelejti, hogy Tengelyi uram háza nemes kúria - mondá
78 30|        lábát, hogy...~- Igen, teins uram - folytatá a kocsis -, úgy
79 30|             Macskaházy úr jó kegyes uram volt, ha õ élne, nem bánnának
80 30|            semmi esetre sem szakács uram fogja megítélni; egyébiránt
81 30|          ember ellen, mint Tengelyi uram, minden bolond beszéd után
82 30|        vonta.~- Amint mondom, teins uram - szólt Nyúzó -, e véres
83 31|            veheté. - Igazság, teins uram - mondá az asszony sóhajtva -,
84 31|             reám számolhat.~- Teins uram - mondá Tengelyi komolyan -,
85 32|             vágyódnék.~- Hát, teins uram - válaszolt Karvaly -, az
86 33|          mert azt, úgymond fiskális uram, bizonyosan le fogják fejezni.
87 35|          õrizkedik.~- Édes Tengelyi uram - szólt ismét az elõbbi
88 35|         kérdé Völgyesy.~- Hát teins uram - válaszolt a másik -, akármelyik
89 35|           bácsinak neveztek - teins uram, nem akarnék munkás lenni
90 35|             akármi, de halál, teins uram, az furcsa dolog.~Völgyesy
91 35|               No, ha úgy van, teins uram - mondá bajszát pödörve -,
92 35|            legyen, arról majd az én uram gondoskodik. No, csak eresszék
93 36|                Oh, édes tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge hangon,
94 36|          rázta fejét. - Tiszteletes uram - mondá sóhajtva -, ne kívánja
95 37|         édes nagysám s kedves teins uram címzések - bármennyi virággal
96 38|         teremtésként az erdõben; ha uram, vagy másvalaki elõbbi életemrõl