Fejezet

 1 3 |          elõbbiekhez, épp midõn Ákos, Etelka testvérével, hozzájuk lép.~-
 2 3 |   figyelmezteté.~- Nem hiszem - szóla Etelka nevetve -, Macskaházy igen
 3 3 |              a hûvösbe álljon.~- Édes Etelka kisasszony, magácska azt
 4 3 |               után elindult.~Rétyné s Etelka, amaz aggodalmak közt, ez
 5 6 |               készült. Ákos s nõvére, Etelka, a kertben sétáltak. Egyike
 6 6 |              arcot is széppé tehetné? Etelka azon ritka egyediségek egyike,
 7 6 |               lenne szüksége, pár nap Etelka társaságában elég, hogy
 8 6 |            pár évvel fiatalabb, mégis Etelka vala az, ki Ákos szenvedélyességét
 9 6 |            meglátszott.~Jõnek - szólt Etelka Sz.-Vilmos felé fordulva,
10 6 |           reménylek - szóla nyugodtan Etelka, testvére kezét fogva -,
11 6 |                szóla közbe mosolyogva Etelka - mily ellenek? mily fondorkodások?
12 8 |         mihelyt a kávé szétosztatott, Etelka, ki az egész idõ alatt lehetõ
13 8 |      hihetõképp egyedüli oka az, mert Etelka szobaleánya, Rózsi, a ház
14 8 |             Kálmán, kit ez alkalommal Etelka szomszédsága s a nyájas
15 8 |           hangján kezde beszélni; míg Etelka komoly tekintete s rövid
16 8 |            nem, én jól tudok mindent; Etelka nem szeret, nem fog szeretni
17 8 |               elmondá: mi nyájas volt Etelka iránta az ebéd kezdetén;
18 8 |              miután az ebéd vége felé Etelka rá se nézett. Hogy mindennek
19 8 |    vágyódhatik, hogy õ örülni fog, ha Etelka más karjaiban fogja föltalálni
20 8 |                Biztossá tevé barátját Etelka szerelmérõl, s mi több,
21 8 |               Képzetében már Kálmán s Etelka egész ivadéka ugrándoza
22 8 |         hangzik el, s mi jó volna, ha Etelka ennyi dicsõségnek tanúja
23 8 |              fölkeresnék, s diadallal Etelka szobájába hoznák?” Az ispán
24 8 |           világgal, s hogy ennélfogva Etelka s Kálmán lakodalma mindjárt
25 8 |              és angyali mátkája, Réty Etelka kisasszony!” harsogott az
26 8 |            fölkiált: „vigyük az úrfit Etelka kisasszonyhoz, szeretett
27 8 |              elkövetett mindent, hogy Etelka neve az ovációból kihagyassék,
28 8 |          elõtt öszvegyûltek, s hallva Etelka s Kálmán nevét, egy része
29 8 |             sz.-vilmosi tisztelõi már Etelka ajtajához értek, s küszöbe
30 8 |              intézte a dolgokat, hogy Etelka helyett csak szobaleánya
31 8 |             szoba Macskaházyé vala, s Etelka szobájával ugyanazon folyosóra
32 9 |               De a mai történet, hisz Etelka mátkájának kiáltatott ki.~-
33 10|           ebédelt, a betegnél volt, s Etelka Vilmával beszélgetve a második
34 10|              napjainak nagy részét, s Etelka mestereitõl vele együtt
35 10|               vezetõt nem választott. Etelka teljes mértékben viszonzá
36 10|              akarni megfeledkezett; s Etelka, kinek akaratát a kis háború,
37 10|            Hát nem láttad õt? - szólt Etelka, félretéve munkáját - bizony
38 10|                 Õ javíthatlan - szóla Etelka, felkelve helyérõl -, képzeld
39 10|     kellemetlen tárgyról - tevé hozzá Etelka oly hangon, melybõl mindenki
40 10|      barátjáról.~- Igen, Ákos - szólt Etelka, kényszerített mosollyal
41 10|             tovább folytatá munkáját. Etelka ablakhoz állva kinéze a
42 10|           apád haragját - szólt végre Etelka, ismét barátnéjához ülve -,
43 10|         tûrnöd kell, kedvesem - szóla Etelka, sírva fakadt barátnõjét
44 10|                Szegény Vilmám - szólt Etelka felsóhajtva -, s mégis alig
45 10|               van!~- Kicsoda? - kérdé Etelka, hasonlóan oda fordítva
46 10|              testeden remegsz - szóla Etelka, megfogva barátnéja kezét -,
47 10|               hozok, az segíteni fog.~Etelka fölkelt, hogy vízért a konyhába
48 10|                 szólt Vilma, megfogva Etelka kezét - ki lehet ez ily
49 10|              ellentétben álltak, hogy Etelka, fõképp midõn a rémülést
50 10|               nem takarhaták el. Maga Etelka kellemetlenül meghatva érzé
51 10|              úr nincs idehaza - szólt Etelka -, jõjön kend késõbb, vagy
52 10|               várhat kend - válaszolt Etelka türelmetlenül -, nincs kutya
53 10|         Tengelyi nem lép a szobába, s Etelka elõtt meghajtva magát, leányát
54 10|           becsülni tisztújítás elõtt.~Etelka, ki sértve, hamarjában feleletet
55 10|             ne feledjem, azt üzenteti Etelka kisasszonynak, hogy mindjárt
56 10|          barátságos beszélgetés után, Etelka megölelve barátnéját, elhagyá
57 14|            olvasóim emlékezni fognak, Etelka bátyjának megígérte, hogy
58 17|         akadályt látott, mely közte s Etelka között emelkedik, s az ifjak,
59 22|         Tengelyi védelmére fellépett, Etelka kezének elnyerésére még
60 23|             sértetett meg, s helyette Etelka írt. Olvasd magad - tevé
61 23|          levelet általadva, míg arcai Etelka nevénél elpirultak. - A
62 23|        lekötelezve e nemes tetteért. ~Etelka ~- Látod, meg kell õt mentenem,
63 23|              kiket te s még kevesebbé Etelka és Ákos, büntetõ perbe keverni
64 23|               ítélve?~- Ha a teins úr Etelka kisasszony, akarám mondani,
65 23|               tõlem tanulta. Kálmán s Etelka szép pár, a fiú jól illik
66 23|             ki férjével együtt olvasá Etelka sorait. - Igazságod van,
67 23|              hogyisne lenne szerelmes Etelka belé!~- Boldog! - sóhajta
68 25|       szobájában tarthatták volna, ha Etelka apjával Tiszarétre nem jön
69 25|   látogatásába beléegyezzenek. Miután Etelka, bátyjának jó éjszakát kívánva,
70 25|              felbomlása bizonyos... s Etelka jobb s nemesebb teremtés
71 25|           Tengelyi irányában viselte. Etelka ismeré szeretetét. Majdnem
72 25|             száz alkalmat nyújtott -; Etelka sem maradhatott közönyös
73 25|               hanem férfit keres... s Etelka nemegyszer mondá Ákosnak,
74 25|          senkit inkább nem szeret. De Etelka egyike vala azon hölgyeknek,
75 25|         felszólalt, érzé, hogy maga s Etelka között egy új válaszfalt
76 25|       alárendelni meggyõzõdéseinknek. Etelka, ki Kálmán egész szeretetét
77 25|       eltávolítva gondolá... legalább Etelka reá emlékezve, soha nem
78 25|             vegyületben tûntek fel. - Etelka felült ágyában. Sebes lépések
79 25| visszaemlékezve, tudni fogják - éppen Etelka szobájának szomszédságában
80 25|           minden szavát meghallá: úgy Etelka most ez éji csendben minden
81 25|           mondá a másik hang, melyben Etelka azonnal mostohája szavát
82 25|              a szólót az alispánné. - Etelka apjával tegnap este visszajött,
83 25|             mérséklé hangját, úgyhogy Etelka többé mit sem hallhatott;
84 25|        nyugtalanságot, mellyel Ákos s Etelka aznap reggelén, melyen János
85 25|               nem semmisíttettek meg. Etelka hallá, midõn Macskaházy
86 25|           mindig a legokosabb - mondá Etelka. - Macskaházy egypár napig
87 25|           megsemmisíttessenek - mondá Etelka, - nem szükséges egyebet
88 25|          Vigyázz magadra - mondá most Etelka, midõn a pamlagról felkelt
89 28|           mióta Ákos kiköltözködött s Etelka szüleivel elment, a ház
90 32|              s Ákossal, kikhez késõbb Etelka jött, fájdalmukban, s kövessük
91 35|            mint õ ez egész idõ alatt. Etelka az utósó történetek által
92 35|            szeretete mellett, mellyel Etelka iránt viseltetett, nem gyõzheté
93 35|            mindezen kis hibák mellett Etelka rég el vala határozva, s
94 39|          öregúrnak s nejének elég. Ha Etelka férjével néha kevesebbé