Fejezet

 1 1 |               várják a vendéget. A többi magában értetõdik.~- Igen, ha eljõ -
 2 2 |          egypárszor életében föl is tevé magában, hogy lakának ezen hiányát,
 3 2 |                 egy nagy fájdalmat horda magában. Az öreg lelkész nem panaszkodott,
 4 2 |        megismerkedett, majdnem eltökélte magában, hogy törvényes ügyeit reá
 5 2 |                 hallatlan dolog vala már magában véve is, hogy a nemes táblabírói
 6 8 |                 azért ragasztatott, mert magában nem hangzott úgy, hogy tiszteletet
 7 9 |              minden hallgatóit meggyõzé, magában világos; s habár késõbb,
 8 9 |                hogy minden centralizáció magában ugyan kártékony s veszélyes,
 9 11|               mely a tekeasztalt foglalá magában. Szóval, ki Angliában volt,
10 11|                szimpátiákkal vádolnának, magában az se baj, nézzünk Angliára,
11 14|                    szólt szemeit törülve magában -, e bajokat Vilmámnak ismerni
12 14|                  minden örömeinket. Ha a magában legközönyösebb tárgy kedvesünk
13 14|              Most Violát hívom - mormogá magában -, ezek is szeretik egymást.
14 15|         nemességnek kétharmadát foglalja magában, s azért a tárgy fontossága
15 15|                  a jegyzõ erõsen feltevé magában, hogy a választásban ily
16 15|                hitte volna ezt!” sóhajtá magában.~Tengelyi, haragtól lángoló
17 17|           összevarrása bízatott, mégis e magában könnyûnek látszó foglalatosságban
18 17|                orvosi tudományban, de ez magában igen világos s egyszerû.
19 17|                  ez igaz volna!” - szólt magában, s szomorú gondolatokba
20 19|              Megmaradtunk!” szóla, félig magában, s a bú messze elszállt
21 19|              zsidó van, így gondolkozott magában, és ha édesapja meg nem
22 19|                 Részeg!” - gondolá Nyúzó magában, s felkelve nem minden nehézség
23 19|                házra.~- Furcsa - gondolá magában Kenyházy, midõn azok ketten
24 20|          hypochondricus? - gondolá Nyúzó magában, míg a lovak lassan ügetve
25 20|             emlékeknél. „S mégis - mondá magában, s öklei görcsösen összeszorultak -,
26 20|                lehet ez? - gondolá Viola magában - talán Peti s a gulyás;
27 21|               akasztófára? - szóla végre magában, midõn Nyúzó a többiekkel
28 22|             nagyobb zavart okozott e hír magában Kislaky házában. - Az érdemes
29 22|                õt meghallgatták, feltevé magában, hogy részérõl megmentésére
30 22|               vagyok - így szóla sokszor magában -, mit keresek én az emberek
31 22|             tölté el. - Istenem! - mondá magában - ez ember élete lelkemen
32 23|                volna háladatos - gondolá magában tovább, midõn a szobából
33 23|                   gondolá az öreg huszár magában, míg lassú léptekkel a tiszttartólak
34 24|                leszek - így gondolkozott magában -, senki e vidéken Violáról
35 24|                  katona eleinte feltette magában, hogy az egész megmentési
36 24|                felett, melyeket belsejök magában rejtett, s noha a katonaviselt
37 24|            vonulva, már káromkodni kezde magában, hogy Nyúzót nem bírta eléggé
38 24|               Mindjárt gondoltam - szóla magában -, itt valami gazság céloztatik.
39 24|             veszve vagyok” - így gondolá magában, s dunnája alá bújt. Másrészrõl
40 25|                 fellépése nemes vala már magában is... Helyzetében, ki a
41 25|              jöhet ez ily késõn? gondolá magában, s nem tulajdonítva több
42 26|                bánjék velem? - így szólt magában. - Miért fáradtam, miért
43 27|               magát. „Ez asszony - szólt magában, midõn a kocsi a kapun kigördült,
44 27|                feláldozza? - így gondolt magában - sõt ha ezt teszi, nem
45 27|                kell gondoskodnom - szólt magában, nagy léptekkel fel s alá
46 27|                 folytatá a másik mintegy magában - fontos irományok! A keresztelés
47 27|             dõljön el. Réty úr õnagysága magában véve igen jó, szíves úri
48 28|              lehettem oly bolond - szóla magában -, hogy Vilmát megkérjem?
49 28|               bevádolhatja. De, gondolta magában, elõre kikérem becsületszavát;
50 28|                 szobájában. „Így - szóla magában -, még egypár nap, s az
51 29|               semmi esetre - így gondolá magában -, ily alávalóságot nem
52 30|                   hogy feleletét mintegy magában foglalá, a gyilkosságot
53 30|                  egy egész könyv írására magában hivatást nem érzett, félretette
54 30|        szeszélyét. „A fiatal - így szólt magában, míg az alispánt s nejét
55 30|           vetemedett volna - így gondolt magában -, mi az, mi õt arra majdnem
56 31|                 igazság kimondására erõt magában nem érez. Fogadd el a gyengeséget
57 31|                  teins úr elég erõt érez magában megfeledkezni a barátságról,
58 33|                 s ámbár a jegyzõ feltevé magában, hogy rabtársaival semmi
59 33|             anyagi szenvedéseket foglalt magában! Minden nélkülözés, a legkínzóbb
60 34|          számomra marad - így szólt Réty magában, s szívét leírhatlan kínok
61 34|                  élettõl, s inkább bízik magában, mint hogy merész feltételektõl
62 34|            csekély legyen az erõ, melyet magában érez, elhagyni hazáját nem
63 35| paraszt-szenvedések apoteózisát foglalja magában - megcáfoljam.~Tudva való
64 35|            képtelenség - gondolá sokszor magában. - E lelketlen emberhalom,
65 35|               mindezt, s sokszor feltevé magában, hogy felhagyva minden magasabb
66 35|            nyomára, s akkor az egész vád magában elenyészik; talán...~Itt
67 35|                embere volt. Azt gondolja magában: a nemzetes úrnak sok pártolója
68 36|               bizonyosabb, hogy igen sok magában józan ember lehet a világon,
69 36|                  mindent, mi szép és jó, magában foglal. Az ember, kiért
70 36|                   melynek szükségét õ is magában hordá, de melyet senkinek
71 37|                 jár, miután itt a haszon magában a fizetésben fekszik. -
72 37|                 él, akár nem - így szólt magában -, a zsidó magánkívül van;
73 37|                  Mi lehet ez? - gondolta magában. - A zsidó magánkívül volt;
74 37|                 Meg kell tudnom! - szólt magában tovább. - Az asszony, ki
75 37|    elhallgatnának?~- Mit tegyek? - szólt magában elborzadva a helyzet elõtt,
76 37|               palackra függesztve Rétyné magában. - Hallottam emberekrõl,
77 37|              beveszem mind - szólt ismét magában, s ujjai görcsösen szoríták
78 37|                Csakugyan beteg - gondolá magában -, bizonyosan cseppjeit
79 38|        becsületes emberré lett - gondolá magában -, s minek bántsam? Tengelyi
80 38|                  üldözéseket várhat, már magában egy neme a szerencsének;
81 38|             szerencsétlen - szólt egykor magában, midõn a mezõn magányosan
82 38|                 idegennek közeledése már magában is figyelmet gerjesztett;
83 38|                 haszna lehet - így szólt magában -, Tengelyi jótevõm, meg
84 39|                születtem.”~Viola föltevé magában, hogy Tiszarétre megy, s
85 39|              Zsuzsi! - így szólt sokszor magában - csak miatta ne kellene
86 39|                 tíz esztendõre - gondolá magában -, kínozzanak, tegyenek
87 39|                 elsikkasztaná, s föltevé magában, inkább végsõ csepp véréig
88 39|                 nagy rónaságon - gondolá magában - távolról meglátok s kikerülhetek