Fejezet

 1 1 |         szenteit, s maga a fõbíró, mire - bármi hihetetlen - szemtanúkat
 2 1 |          rosszul vehetné ki magát.~Mire a szolgabíró, elméssége
 3 1 |            szeretném tudni, miért?~Mire az esküdt fejét csóválva
 4 2 |         fölfogása, ez vala minden, mire az öreg Ézsaiás fiát oktatá,
 5 2 |          minden gyermek kebelében, mire a nevelés hatalmát ki nem
 6 4 |       beteg asszonyt akarom látni; mire õ megjegyzé, hogy bizony
 7 5 |          közbe remegve egy pandúr, mire feleletül csak egy csattanás,
 8 7 |            s nagyszerû tárgyakról; mire a szónok sokszor félbeszakasztatva
 9 8 |        boldogtalansága okát kérdé, mire a másik, mindazon részletességgel,
10 9 |        öreg báró halála szükséges, mire tisztújításig az idõt kevesellé,
11 9 |   kevesellé, más módokat javasolt.~Mire a báró válaszolá: hogy õ
12 9 |         munka fölolvasására kérni; mire az indítvány elfogadtatván,
13 9 |    tanácskozás szent termeiben is, mire újabb idõkbõl sok dicsõ
14 9 |           nekitüzesedve Slacsanek.~Mire az egész társaság: „helyesen
15 9 | szándékukban megakadályoztassanak; mire azonnal több jelenlevõ ajánlkozott,
16 9 |          az pedig: legény a gáton. Mire Sáskay megvetõleg vállat
17 10|             s jõjön fél óra múlva; mire az üveges azt felelte, hogy
18 10|       látszik, kissé rosszkedvû. - Mire Vilma, hogy a beszélgetésnek
19 11|            meg az egész környéket. Mire a két tisztviselõ egyiránt
20 11|            bizony már itt lehetne! Mire vendégeinek egy része „bizony
21 11|          kerthez ért; míg a kalap, mire mint tálcára tévedésbõl
22 11|      érdemeket, hasztalan mindazt, mire emberek büszkék lehetnek -
23 12|          második kiadást nem érne, mire természetesen most gondolni
24 12|         helyzetemben azt tehetném, mire szívem int, ha az, kinek
25 14|     szavaknak nem az vala hatásuk, mire céloztattak. Vilma, kit
26 14|         kését Viola mellének döfé, mire az ellenét egy arcára adott
27 15|  küldöttségének hely készíttetett. Mire Sóskuty mosolyogva megjegyezvén,
28 15|         éljen Bántornyit kiáltott, mire közönségesen minden künnlevõk
29 15|    lehetetleneknek látszanának is. Mire Kislakyt kivéve, az egész
30 15|           félbe James -, ki látja, mire szavaznak ott benn, bárkit
31 15|        ugyan...~- És kend?~- Igen.~Mire Sáskay megjegyzé, hogy amint
32 15|           teins úr nem vádolhat. - Mire az öreg nagyot sóhajtott,
33 16|         tõlem a király fiának sem. Mire a hajdú is azt mondta, hogy
34 17|         meghatározni, tulajdonképp mire szenteljék a fiú jeles tehetségeit?
35 17|              mondá nevetve Kálmán, mire az öreg János nagy megelégedéssel
36 17|        Viola által követtetett el. Mire Rétyné sietve fölkelt, s
37 19|           óra elõtt bevégeztetett. Mire a fõispán szinte értesíttetvén
38 19|           ment s megrázá vállánál, mire a másik fölemelve fejét
39 20|         szûk hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó
40 20|             én többet tettem, mint mire köteles voltam... teljesítettem
41 22|    emésztésre alkalmatlanná válik, mire a másiknál alig találunk
42 22|   legnagyobb fényûzésnek tartatik, mire csak a természettõl leggazdagabban
43 22|        fogják: miért írom mindezt? Mire nem mondhatok mást, mint
44 22|           dolga van az embernek! - mire két társa helybenhagyólag
45 22|          nincs? - kérdé az utóbbi. Mire az asszony kibocsáttatott.~
46 22|     tartozó tréfákkal hagyjon fel. Mire azonnal a rabnak vallatása
47 22|           becsületes ember voltam, mire egész Tiszarét helységét
48 22|            is be fogja panaszlani. Mire Sóskuty csak a mostani ifjúság
49 22|        kérdé, megmarad-e mellette? mire az öregasszony esküvést
50 22|       ügyész az elnökhöz fordulva; mire ez parancsolatot adván,
51 22|        tenni fel a rab vallomását. Mire azonban Zátonyi úrtól megjegyeztetett,
52 22|           eset azok közé tartozik. Mire a törvényszék még nagyobb
53 22|            Viola meg akar halni!~- Mire való ez a haszontalan asszonyi
54 23|              Parancsolj mindennel, mire szükséged van, ne kímélj
55 25|          háznép jókor alunni ment, mire fõképp a háziúrnak, reggeli
56 25|            társalkodva egymással - mire Kislak szomszédsága száz
57 25|         alszik, mindent meghall. - Mire Macskaházy, ki az alispán
58 25|         ismeri a vigyáztalanságot, mire Tengelyi, ki nem akará,
59 25|        leszek kénytelen azt tenni, mire magamat, mint becsületes
60 26|         akadályokat tenni nem fog. Mire Vándory örömragyogó szemekkel
61 27|   alispánné kegyeit újra megnyeri, mire a legbiztosabb módnak az
62 30|        Tengelyi úrral szólni akar, mire nézve szinte a konyhaszolgáló,
63 30|             szörnyen megfáztunk. - Mire a megszólított arra kérve
64 30|        hogy a hajdú készen legyen. Mire emez, ki már úgyis alig
65 30|           néz ki az ártatlanság? - mire Kenyházy s a szakács, a
66 30|       társaságunknak tagja volna - mire, ha mindazok, kik a nyelvet
67 30|           elõtt hazudni merészelt. Mire az asszony elrémülve a kályhához
68 30|       kereshetett a kályhalyukban; mire a fõbíró, ahelyett, hogy
69 30|      kérdék: rosszul érzi-e magát? Mire amaz csak azt kérdé: vajon
70 30| szenvedélyes ember, mint Tengelyi, mire vetemedhetik.~- Majd kihozzuk -
71 30|       valamit feltenni nem akarna, mire magát késznek érezi: s így
72 30|           magyaráztathassanak meg. Mire az alispán, ki azalatt a
73 30|          jegyzõ aznap elvesztette. Mire Nyúzó a szólót csak arra
74 31|          magát, e házban nem volt; mire a fõbíró gúnyosan mosolyogva
75 32|     szenvedélyességében, ki tudja, mire vetemedhetnék. Azonban én
76 34|        Könnyen simulok bárkihez, s mire késõbb tapasztalás tanított,
77 34|       jóvátegye, önmaga tette azt, mire engem nem bírhatott. A gondolat,
78 35|           szerelmünknek nem árt, s mire õ késznek mutatkozott. Csatlósy
79 35|            neki, hogy azzá legyen, mire szüleinek szükségük vala -
80 36|          mindenfelé csavartatható, mire sokszor nem elég figyelemmel
81 37|           nemességbõl, ha valamit, mire felülhet, nem talál: Vándory,
82 37|             de létem megszûnte az, mire vágyódva várnak?” - Borzadott,
83 37|            látta volna, miként az, mire minden reményét építi, legfölebb
84 37|          gondolja magát. Ki tudja, mire nem képes kétségbeesésében?
85 38|         múltjában, akár jövõjében, mire megnyugvással tekinthetett?
86 38|        híják, ne volna! nem tudni, mire ítélhetik, ha nem sül ki