Fejezet

1501 33|                 szerencsétlent bántástól, ha éppen akkor a tömlöctartó
1502 33|                   a haszontalan gyereket, ha az ott, ki a pálinkát hozatta,
1503 33|                általánosan találtatik.~És ha vannak tárgyak, melyek a
1504 33|               Magam voltam a kocsmában, s ha én megyek, a kocsmáros nem
1505 33|                  szokott tréfálni, tudja, ha egyszer megcsal, mindjárt
1506 33|                urat s a nemzetes urat is. Ha mindennap ily bort adnak,
1507 33|                    Sõt néha rossz idõben, ha én szárazon a konyha ajtajában
1508 33|                 másik nyugodtan -, fõképp ha csizmát váltok, nem hiszi
1509 33|                 verték reám. De ki tudja, ha a láncokat leveszik rólam,
1510 33|                       És a szabadság? no, ha igen szép idõ van, fõképp
1511 33|                    s nem lesz semmi baja. Ha Völgyesyt vallotta prókátorának,
1512 33|                 fejezni. Az ilyen gyerek, ha kiszabadul is, nem tehet
1513 33|              élnek, beküldte ide hozzánk. Ha felnõnek, szép gazember
1514 34|               semmi, mi õt azzá teheté, s ha természetét követve a körön,
1515 34|                  miként megvetné önmagát, ha legjobb barátja iránt ily
1516 34|          kifejlõdött; s csak természetes, ha apja után az alispáni széket
1517 34|               érezzék, de kik örvendenek, ha lassanként lépcsõrõl lépcsõre
1518 34|                   nem tarthatá fel magát. Ha eddig örült, hogy a megyében
1519 34|                elragadtatá magát; s Réty, ha nejét soha forrón nem szerette
1520 34|                 õt szerencsétlenné tevék. Ha ismét természetes hajlamának
1521 34|                   meg hiúsága tárgyait, s ha magát egy téren reményeitõl
1522 34|            kedvében jártak, úgyhogy Réty, ha nejének ellent akart is
1523 34|                  mellett becsületesebb, s ha ez nem volna is, sokkal
1524 34|            zsivány igazat mondott-e?~- És ha minden, amit a zsivány mondott
1525 34|                 volna - válaszolt neje -, ha azt, mivel vádoltatom, tettem,
1526 34|                  téged, mint engem vádol. Ha ellenem fellépnél is, a
1527 34|                 gonosztett üldözõje, vagy ha azt eltitkolni segíté, mint
1528 34|                 eltitkolása lehetséges, s ha az sikerül, becsületes nevét
1529 34|                 holott ellenkezõ esetben, ha az egésznek felfedezéséhez
1530 34|                tárgyává válnak, s õ maga, ha nem is a bíró - legalább
1531 34|           elkövetésénél ott vesztette; de ha õ felmentetik, nem válik-e
1532 34|               legcélirányosabbnak tartom, ha a levelet, mely Rétyt oly
1533 34|                viszonyunkra, hogy szavam, ha lehet, az ösvényrõl, melyen
1534 34|                   magadtól, ám legyen; de ha Tengelyi soha barátod nem
1535 34|                   barátod nem lett volna, ha ellenségednek tartod, vajon
1536 34|                 nem akarsz.~Igen, Sámuel, ha a múlt idõre visszatekintesz,
1537 34|                   képest, melyet élvezék, ha karjaim közé szoríthattalak,
1538 34|              karjaim közé szoríthattalak, ha bátyádnak neveztél, ha egyes
1539 34|                    ha bátyádnak neveztél, ha egyes szavakra vagy valamely
1540 34|                 de végre van testvérem, s ha majd az felnõ, mi boldogok
1541 34|               múltak, mióta ezt tevém, de ha szobádon körültekintek,
1542 34|                   most is bánat tölti el. Ha egy szeretõ szót szól, ha
1543 34|                 Ha egy szeretõ szót szól, ha nyugtalanságomat észrevéve,
1544 34|                 emberekhez fûzték, végre, ha hazámba visszatérek, mégis
1545 34|                 határai közé szoríttatik. Ha társaim hazájokról szólván,
1546 34|       lelkesedésökben részt nem vehettem; ha láttam, miként köztök azok
1547 34|             szintúgy cselekedett volna, s ha érdemem volt, azt bõven
1548 34|                   éreztem keblemben erõt. Ha a hölgyet, kit magamnak
1549 34|                   te magad jobbnak látád, ha a kis hivatalt, melyet nyertem,
1550 34|           meggyõzött, hogy jobban teszem, ha míg atyám él: magamat nem
1551 34|                  magamat nem nevezem meg. Ha nevem- s követeléseimmel
1552 34|        adósságokban nem keveredtél volna; ha most, mint testvéred lépek
1553 34|                   mit te megtagadnál; így ha néha valakit segíteni akartam,
1554 34|               inkább használhattam volna, ha születési jogaimról le nem
1555 34|                   a módokat elmondjam; de ha valaha szerettél, ha apád
1556 34|                   de ha valaha szerettél, ha apád végkérése szent elõtted,
1557 34|                  végkérése szent elõtted, ha nem akarod, hogy a pillanatot
1558 34|                  áldozta volna s áldozná, ha javad kívánja~bátyád: Boldizsár. ~ ~
1559 34|                    mondá emez komolyan -, ha a szívek megváltak, minek
1560 34|                 magadtól?! Oh, Boldizsár! ha még te is, ki oly irgalmas
1561 34|                  nem jöttem volna hozzád, ha nem lennék meggyõzõdve,
1562 34|           átengedéd. De nincs idõd késni, ha magadhoz nem térsz, a rossz,
1563 34|                    kit megsértett, fõképp ha hibáját jóvá nem teheti,
1564 34|                    nem bámulhatjuk tehát, ha Réty Tengelyi nevénél e
1565 34|                  felléphetni isten elõtt, ha tõled majdan Tengelyi szenvedéseiért
1566 34|                   bíró talán elutasítana, ha most egyszerre nevemet s
1567 34|                     csak kérdeni akarlak: ha ezen idõt késõbbi életeddel
1568 34|                   szemrehányásokat tenni, ha e joggal visszaéltél is.
1569 34|                   áldani fogom istenemet, ha tõled igazságtalanságomért
1570 34|                   legtitkosabb érzelmeit. Ha bírája elõtt áll, ha vallomása
1571 34|           érzelmeit. Ha bírája elõtt áll, ha vallomása életébe kerülne,
1572 34|                   hozzád állok, s miként, ha a hatalmadban levõ irományokkal,
1573 34|                   kell áldozni önmagadat, ha java kívánja; de hol egy
1574 34|      büntetlensége csak úgy érethetik el, ha érte az ártatlant áldozod
1575 34|           válaszolt a másik -, s hidd el, ha nõm feláldozása Tengelyinek
1576 34|                   s gyûlölni tanultam. De ha nõmet a bíró elébe állítom,
1577 34|               nõmet a bíró elébe állítom, ha tulajdon, ha gyermekeim
1578 34|               elébe állítom, ha tulajdon, ha gyermekeim nevét megmocskolom,
1579 34|             jelelt, s nem panaszkodhatsz, ha boldogtalanná váltál. A
1580 35|                  oly nehezen nélkülözünk? Ha a gazda tavaszkor földjét
1581 35|                  aratás között fekszik; s ha életünk regényét bevégeztük -
1582 35|            feladatául kitûz; s az elõbbi, ha állításainak bebizonyítására
1583 35|               elmélkedés talán nem sok, s ha olvasóim megfontolják, hogy
1584 35|           megbocsátják e kitérést, fõképp ha tekintetbe veszik, mennyi
1585 35|            emeltessék. Csak tõlem függ, s ha e három hónap történetét
1586 35|                Ebédekrõl szólhatnék, hol, ha a közmondás: in vino veritas,
1587 35|                   jól mulathatni, fõképp, ha a bank az alispánok egyike
1588 35|             praesente medico nihil nocet, ha az, ki a törvények fenntartásával
1589 35|                 színházban nem tapsolnak, ha pénzökért nem valami herceget
1590 35|                  a szomszéd megyékben is. Ha kedves ételeit kérded: a
1591 35|             idegen kelmét - kivévén csak, ha a magyarnál olcsóbb - nem
1592 35|                 mennyire szereti hazáját? Ha vele egy ideig társalkodtál,
1593 35|              elhagyta kedvesét. Csatlósy, ha egyetlen kedvese, a haza,
1594 35|                semmi veszedelmesebb, mint ha kedvesünk sok költségünkbe
1595 35|           tartozott, büntetéssel fenyíté, ha e törvény Corpusjurisunkban
1596 35|                 szerezték. Nagy családok, ha valamely uralkodó meghal,
1597 35|            tökéletes, s csak észre mutat, ha Porváron az új arisztokráciának
1598 35|                egyik oka õ maga. Éjszaka, ha észrevevé, hogy anyja alszik,
1599 35|               kívánatainak, gyáván enged, ha akarata nagyobb erõvel jõ
1600 35|                 szerencsésnek érzi magát.~Ha valaha fiatalember, Ákos
1601 35|                    Ákos e koron túl volt. Ha más viszonyokban él, ha
1602 35|                   Ha más viszonyokban él, ha mindazok, miket apja körül
1603 35|                 vissza nem ijesztik, vagy ha Vilmát nem ismeri - talán
1604 35|               férfias elszántság, mellyel ha segélye kívántatott, fellépett,
1605 35|             taposómalom az élet, melyben, ha lebukni nem akarunk, elõre
1606 35|        legszerényebb kívánatainkat sem; s ha mi magunk voltunk igazságtalanok
1607 35|                 akkor nyeri egész becsét, ha átfúrva felsoroltathatik;
1608 35|                 ember akkor ér legtöbbet, ha természetes sorából ki nem
1609 35|                  sülni, most vagy késõbb. Ha már be kell bizonyítanom,
1610 35|               mily megalázás lehet abban, ha Rétyvel egypár nyájas szót
1611 35|          ártatlanságomnak? Isten mentsen; ha a fõispán felõlem nem szól
1612 35|                   azt állítom, hogy abban ha a fõispánt és Rétyt kéri,
1613 35|             lépést tenni vonakodhatnék.~- Ha ítéletem elhalasztását kérem,
1614 35|               ártatlanságán nem kétkedik. Ha esküdtszékeink volnának,
1615 35|                 naponként tízszer jött, s ha más dolog nem volt, s a
1616 35|              csakugyan igaz volna-e, hogy ha Violának nyomára jöhetünk,
1617 35|                  Viola kerüljön kezünkbe. Ha õ, mit eddigi magaviselete
1618 35|                     No, így nem is csuda, ha nem akadtak nyomára - válaszolt
1619 35|               nincs is más mód a világon. Ha valaki lopott portékára
1620 35|                vén kópé ma odavezethetne, ha akarna; de ki tudja, nem
1621 35|                    s nem sok baja lesz; s ha Viola a vármegye kezére
1622 35|          statárium elébe kerülni nem fog. Ha pedig rendes bíró elébe
1623 35|         elöljáróságnak feladni nem fogja, ha mindjárt az egész vármegye
1624 35|                   el nem hagyom szökni, s ha Violát nem hozzuk magunkkal,
1625 35|                   bánom, ne higgye senki, ha elmondom, hogy megvertük
1626 35|         portékáihoz csakugyan nem juthat, ha irántok nem a rabok között
1627 35|                   kis gondolkozás után. - Ha valaki a rabok vagy hajdúk
1628 35|              huszár maga is átlátá.~- No, ha úgy van, teins uram - mondá
1629 35|              miért nem volna úgy, fõképp, ha még a vicispán úr is meg
1630 35|                  legyek becsületes ember, ha Violát magammal nem hozom.
1631 35|                  Neki is szegénynek jobb, ha stráfját kiállja; s hogy
1632 35|              másvalaki nem válik szabóvá, ha Napóleon sz. Ilona szigetére
1633 36|                   s így csak természetes, ha most, midõn elbeszélésem
1634 36|               jobban, mennyire bosszantó, ha az író, történetének fonalát
1635 36|                 akkor becsülik leginkább, ha elég lágy s mindenfelé csavartatható,
1636 36|                  mely akkor legkedvesebb, ha az, mi benne elmondatik,
1637 36|                 új világot tudna építeni, ha csak egy pont adatik neki,
1638 36|                  tehetségem sem otthonos? Ha Danton engem kérdez vala:
1639 36|              hazánkat cipõnk talpán, sõt, ha midõn elmenénk, cipõnknek
1640 36|                   valót elfelejthetném, s ha olvasóim nem bocsátanák
1641 36|               annyi haszonnal járna, mint ha az orvosi tekintetben kiadott
1642 36|       megalapítására elég lehetett volna, ha tudniillik egy tény, bármi
1643 36|                  helyheztettek, s Brutus, ha tõrét soha nem mozdítja
1644 36|                   emberek között él, csak ha szüntelen tolakodik s lármáz,
1645 36|                  ebben fekszik. Olvasóim, ha e nagy kincs után vágyódnak,
1646 36|           helyzetbe jutott, hogy betegei, ha bajuk történt, csak magokat
1647 36|                  védõkre is számolhatott. Ha a beteg érvágás után halt
1648 36|                   hatásának tulajdoníták. Ha a fõorvos ezen szép tulajdonságaihoz
1649 36|                 mily orvos nem örvendene, ha sok beteghez juthat - egészen
1650 36|           egypárszor a tömlöcbe vezetett, ha dolgukat a lehetõségig sietve
1651 36|             átmenõket. Néha éj közepette, ha minden egyéb hallgatott,
1652 36|                  rabok imádságát hallá, s ha ez elhangozott, ismét csend
1653 36|             suttogva beszéltek egymással. Ha a hajdúk reggel a tömlöcbe
1654 36|             Tartsanak itt két esztendeig, ha kell, halálom órájáig, csak
1655 36|                 kezeivel támogatva fejét. Ha a vasrostély reggel kinyittatott
1656 36|            sírjával lehete felcserélni.~S ha e sors még csak vétkeseket
1657 36|                 még csak vétkeseket érne! ha az áldozatok között, kiket
1658 36|                 filantrópiának nevezitek, ha valaki eszetekbe juttatja
1659 36|                 egy vagy más ily egyedet, ha például mint tanú a megyeházához
1660 36|              másodszor, nem is szeretném, ha valaki által túlzó filantrópnak
1661 36|            elmondását akkorra tartom fel, ha valaki valószínûtlennek
1662 36|                 szülõi- s gyermekeirõl, s ha a könnyeket szemeibe nyomulni
1663 36|             vádoltattak - jobbnak tarták, ha a házban, hol vallásról
1664 36|             képviselve; nem ártott tehát, ha legalább két embernek eszébe
1665 36|        Jeruzsálemöket feldúlva gondolják, ha a reverzálisok által egypár
1666 36|           vigasztalásaiban részesítsenek. Ha Vándory s e katolikus káplán
1667 36|                   istentelenségnek mondá, ha az egyház minden dekretálisai
1668 36|                   a másik bálványozásnak, ha valaki hitének alapját a
1669 36|             szerencsétlennek szívébe, ki, ha e biztató szózat nem hangzik
1670 36|                   szinte csodálatos vala. Ha a tömlöcbe jött, s a rabok
1671 36|             Boldog a gyermekkor! a férfi, ha élete minden céljait elérte,
1672 36|           élvezett; de a zsidó mit talál, ha e korára emlékezik? - megvetést,
1673 36|                  mentheti.~S mi bámuljuk, ha a zsidó megromlott, ha azon
1674 36|                    ha a zsidó megromlott, ha azon magasabb érzelmeket,
1675 36|   szerencsétlenebb a többi raboknál, mert ha néha lázas álmaiból egy
1676 36|            legalább némiképp enyhíthesse. Ha Porváron volt, naponkint
1677 36|                    s õ ehhez tartá magát.~Ha a zsidó zavart álmaiból
1678 36|               vonásait látá maga mellett. Ha néha éjjel felébredett,
1679 36|                   teljesíté kívánságát, s ha a beteg kérdezé: ki küldte
1680 36|                    ki ágya mellett ült -, ha a tiszteletes úrral nem
1681 36|              Tengelyihez, hová a lelkész, ha a városba jött, közönségesen
1682 36|            mindenekelõtt menni szokott, s ha azon hírrel tért vissza,
1683 36|                 nem sokat veszt életével; ha a föld alatt leszek, ott
1684 36|                 talán békével hagynak. De ha mindazon jóra gondolok,
1685 36|               eddig mint a kutyával bánt, ha arra gondolok, hogy mindezt
1686 36|                alávalónak kellene lennem, ha, miután életemben alig tettem
1687 36|              magamért kívánom; vétkeznél, ha életednek e legfontosabb
1688 36|              zsidókat, mit tapasztaltunk? Ha több ily keresztényeket
1689 36|                   azzal fenyegetett, hogy ha Tengelyi igazolására csak
1690 36|                   kétezer forintot ígért, ha...~Vándory elborzadva összecsapta
1691 36|               Tengelyinek nem használhat, ha az, mielõtt a zsidó ismét
1692 36|              isten irgalmas lesz irántad, ha te e földön az elnyomott
1693 36|               háláljam meg jótéteményeit, ha nem így?~- Ha gyengének
1694 36|              jótéteményeit, ha nem így?~- Ha gyengének érzed magadat -
1695 36|            kitehetnéd - mondá Vándory, ki ha barátját másképp is megmentheté,
1696 36|                hogy ennél többet mondjál. Ha kiviláglik, hogy a szerencsétlen
1697 37|                bizonyosan tudhatá, miként ha csak a nagy lépcsõn felmegy,
1698 37|             mellett - mert gyönyörûséges. Ha ezt életökben csak egyszer
1699 37|              találjuk, miként adjam okát, ha azon általános ülési szenvedélyre
1700 37|                ember, vagy talán nagy úr; ha kérdezed: miként lettek
1701 37|                   nappal elõbb teremté, s ha e sorozatot felzavarni nem
1702 37|         kilencedik címét láták megsértve, ha a magyar földesúr, a Szent
1703 37|                   nevezhetõ kínzásnak az, ha valamely jobbágy elõfogatra
1704 37|              Vándory például - ki máskor, ha szenvedések enyhítésérõl
1705 37|                  melyik híres munkájában. Ha olvasóim nem hiszik, hogy
1706 37|              meghonosítani nem akarnának. Ha a lófuttatás s rókavadászat
1707 37|         emlékeztetve, mely elkövettetnék, ha azon állatok nem részesíttetnének
1708 37|               volna a magyar nemességbõl, ha valamit, mire felülhet,
1709 37|                miért hívattak a beteghez, ha nem azért, hogy tett vagy
1710 37|              hallgatóztam - mondá amaz -, ha akartam is volna, füleim
1711 37|                újra türelmetlenné lett. - Ha akarják, hogy valamit valljak -
1712 37|                kívántam soha magamnak; de ha lennének, talán lekötve
1713 37|               kérdezõsködjék; nem ártana, ha azok tennék, kiket az orvosi
1714 37|                   a méregnek ellentállna, ha órákig ott kellene feküdnöm
1715 37|             elõször villant fel agyában - ha minden, mit a zsidó vallomásáról
1716 37|                   beszélt, nem igaz? vagy ha a zsidó Vándoryt csakugyan
1717 37|                 legjobban, mit vallott; s ha Vándory által elcsábíttatott,
1718 37|              szunnyadozik. Szegény ember, ha még azt tudná, hogy a nagyságos
1719 37|                errõl kell beszélnem vele. Ha csakugyan magába szállt,
1720 37|                   mégis jobb volna talán, ha itt maradnék. A beteg szavamat
1721 37|                valamit fogai között, kik, ha beteget ápolni kell, szegény
1722 37|                     hogy beszélhetsz így? ha valaki hallaná.~- Bánom
1723 37|                  munka között azt mondád: ha Macskaházyt valaki megölné...~-
1724 37|                   Rétyné - ki hisz neked, ha ellenem vádakat emelsz?~-
1725 37|               alispánné szenvedélyesen -, ha nem teszed...~- Fenyegetõddzél
1726 37|              teszi föl, hogy szót fogad - ha óvakodásra intetik oly valamitõl,
1727 37|                 veszi be; mégis jó volna, ha valakit hínék.~A szobaleány
1728 38|               vonta volna a közfigyelmet. Ha gazdag földesasszony, ki,
1729 38|                   még akkor is borzasztó, ha halálánál minden illõ formák
1730 38|                   kételkedik inkább, mint ha valami hivatalosan tudtára
1731 38|                   magyarázatnak; s mivel, ha már igazsághoz nem juthatunk,
1732 38|              minden jótulajdonokról: úgy, ha életünk társaitól örökre
1733 38|                  iránt nem érzett soha, s ha egykor érzett volna is,
1734 38|          áldozatául esett, nem történnek, ha õ maga reájok alkalmat nem
1735 38|                   reájok alkalmat nem ad? Ha nejével a helyzet iránt,
1736 38|         határozatára, mihez soha nem jut, ha férjében támaszt lát maga
1737 38|              létezõ gyanút inkább nevelé. Ha az elrabolt irományok Macskaházynál
1738 38|               csak úgy lehetett segíteni, ha Viola, az igazság kezébe
1739 38|                  Vilma iránt viseltetett, ha kérdezék, hosszan mentegetõdzött,
1740 38|                    de ezt ne kérje tõlem. Ha életemmel megszabadíthatnám
1741 38|                  fog szabadulni így is, s ha nem, legalább becsületesen
1742 38|               családjára végsõ ínség vár; ha Zsuzsi közel rokonom nem
1743 38|                 megy hát vissza az ember, ha az ellenséget megverte?~-
1744 38|                    mert kommandírozzák, s ha mint katona nem engedelmeskedik,
1745 38|               megverhessék. Látod, Gazsi, ha katona lennél, s ily kérdéssel
1746 38|                nem húzhatott ki belõle, s ha mást kérdezett, szintazon
1747 38|                    mint lovászunk. Az is, ha a lótisztításról vagy abrakolásról
1748 38|            ellenkezõ meggyõzõdésünket; de ha végre azt vesztjük el, s
1749 38|         filozófiája szerint: ki egy úton, ha csak ballagva is, tovább
1750 38|                szükség áprilisra várnunk, ha förgeteg után, melytõl szinte
1751 38|                  után azt válaszolá: hogy ha ma nála maradnak, holnap
1752 38|                  bámul - mondá a másik -, ha azt hallja, hogy szomszédja,
1753 38|                   nem lenne-e mégis jobb, ha õt békén hagyja? „Szegény,
1754 38|                 felakasztani, s ki tudja, ha Viola kezökbe kerül, megtartják-e
1755 38|            megtartják-e szavokat? s akkor ha felesége kétségbeesik, s
1756 38|                  csak az vígasztalá, hogy ha Violát fölkereste is, abból
1757 38|             vármegyének fel fogja adni, s ha vele szólhat, talán módot
1758 38|                   lehetett volna, mondom, ha boldogságunk csak jelen
1759 38|    kényteleníttetett, elkeseríté örömeit, ha reá új körében ilyenek vártak
1760 38|     megelégedettnek nem érezheti magát, s ha a szerencse rá halmozná
1761 38|                   történetébõl állanak, s ha új lakhelyén az emberek
1762 38|                 biztonsága egy hajszálon? Ha egykori ismerõsei közül
1763 38|              megszokta volna helyzetét, s ha nem is szerencsésnek, legalább
1764 38|                   végre be tudjon szokni. Ha Viola nejét, mint reménylé,
1765 38|                hisz maga Damocles kardja, ha valakinek évekig feje fölött
1766 38|               Zsuzsi ezek közé tartozott. Ha kedveseit megtarthatja,
1767 38|                övéit öleli, öröklõ leend; ha ezektõl megfosztatik, van-e
1768 38|                     szólt Zsuzsi sokszor, ha kisdede arcain azon szomorú
1769 38|                   dagasztá, hangja, mely, ha valami által gyermekeire
1770 38|                 is el kelle érnem?! Talán ha kiszenvedtem volna a halálbüntetést,
1771 38|                  sokáig begombolva, járt, ha megszorítva nincs, mindig
1772 38|               Belõlem ugyan a teins urak, ha megnyúznak, sem fognak semmit
1773 38|                nem tudni, mire ítélhetik, ha nem sül ki ártatlansága,
1774 38|                emberét tömlöcbe hoztam; s ha te nem jössz s helyzetérõl
1775 38|                meghalok! A veszett kutya, ha betegségét érzi, elfut a
1776 38|                    véresek még most is, s ha az egészet, amint történt,
1777 38|             minden gyerek elmondhatja; de ha egyszer bezártak, kiszabadulni,
1778 38|                  úgy hiszem, tanácsosabb, ha elõbb más módot próbálunk
1779 38|                van - folytatá a huszár -, ha magamnak nem hiszik, még
1780 38|                   világról. Mert elõször, ha az ily szolgálatnak vége
1781 38|              mondom neked, bolond lennél, ha a tekintetes urak kezébe
1782 38|               véletlenül rám ismerhetett. Ha valakit távolról házam felé
1783 38|                  teremtésként az erdõben; ha uram, vagy másvalaki elõbbi
1784 38|                Így élni, János, nem élet; ha felakasztanak, csak pokolbeli
1785 38|               fogja tartani szavát; azaz, ha lehet - tevé hozzá -, de
1786 38|                  azt mondom, sokkal jobb, ha...~- Ne szóljon kend nekem
1787 38|                  arról, nem lenne-e jobb, ha magamat önként átadom a
1788 38|              átadom a törvénynek? s talán ha kend nem jõ, s Tengelyi
1789 38|                 szemeit kezével törülve - ha fiamra gondolok, megfelejtkezem
1790 38|                szó, mit tõle hallottam; s ha itt maradok, ugyan teljesíthetem-e
1791 38|                 nyugodalma ily tett után. Ha bíráim elítéltek, nyugodt
1792 38|     gyilkosságomért szenvedjek; s mit ér, ha ellene küszködöm?~- Igen,
1793 38|                 végre remegõ hangon - oh, ha erre gondolok, elhágy bátorságom!
1794 38|               bátorságom! De mit tehetek? Ha látnám, hogy a szegény asszonynak
1795 38|          asszonynak keservét enyhíthetem; ha nem volna oly szerencsétlen,
1796 38|            világon, melyet nem tûrnék el. Ha lelkiisméretem furdalna
1797 38|               lelkiisméretem furdalna is, ha remegve kellene töltenem
1798 38|           töltenem életem minden napjait, ha tudom, hogy örökre elkárhozom:
1799 38|                   kell, egyszerre. Talán, ha én is meghaltam, megkönyörül
1800 38|                   úgy sincs nyughelyök; s ha nem, legalább, ha engem
1801 38|           nyughelyök; s ha nem, legalább, ha engem felakasztottak, nincs
1802 38|                  rád nézve is talán jobb, ha strófodat kiálltad, legalább
1803 38|               illeti, az ostobaság volna. Ha magad akaratából jössz,
1804 38|                  végnapjáig szégyenleném, ha valaki azt mondaná: Violát
1805 38|                 rövid gondolkozás után -, ha kend jobban szereti, menjen
1806 38|                  mondhatok valamit, hogy, ha elmegyek, meg ne ijesszem;
1807 38|                    szólt az öreg János -, ha már rászántad magadat, jobb,
1808 38|                  rászántad magadat, jobb, ha legalább most Zsuzsinak
1809 38|             Zsuzsinak nem szólsz. Késõbb, ha egyszer Porváron vagy, majd
1810 38|               magam jövök feleségedért; s ha a vicispántól meghallja,
1811 38|                     Zsuzsi hazajöhetne, s ha nálad lát, fõképp ily ruhában,
1812 38|                    elfelejtettem mondani: ha határozatodat megbánod,
1813 39|                  az szüntelen veszélyben, ha emberek közé ment, hol valaki
1814 39|            teljesítette volna föltételét, ha neje, észrevéve elfogultságát
1815 39|                 szerencsétlen érzeni fog, ha a dolgok valódi állását
1816 39|                  kezeibe adja magát, vagy ha ezt nem találná ott, legalább
1817 39|                   ne kellene aggódnom, de ha megtudja, hogy a vármegye
1818 39|               rosszabb volna dolgom. Így, ha magamat feladom, legalább
1819 39|                vigasztalására szolgált. - Ha valaha férfi nyugodtan nézett
1820 39|                   el fogok tûrni mindent, ha õt néha láthatom. Hisz végre
1821 39|                Ilyen emberi természetünk; ha oly helyzetbe jutottunk,
1822 39|            becsületes ember pártfogására, ha Tengelyit jelen szerencsétlen
1823 39|                   ez irományokat most is, ha kezébe kerülnének, elsikkasztaná,
1824 39|                 reá nézve abból támadhat, ha fényes nappal közeledvén
1825 39|               legtanácsosabbnak látszott, ha útját tovább folytatja. - „
1826 39|                  itt, s igen természetes, ha most ugyanazon helyre jövén
1827 39|                   szemeit éghez emelve.~- Ha zsivány, nem menekülhet
1828 39|                    ötszáz forintot ígért; ha elmegyek, idejõnek pajtásaim,
1829 39|                   hogy én lõttem agyon.~- Ha nem mégysz, mindjárt fõbe
1830 39|                  felkapva. - Vérpénzedet, ha más nem, magam fizetem meg.~
1831 39|                 fogod behunyni szemeimet, ha meghalok, mint én tettem
1832 39|            szemeit a szólóra függeszté -, ha kend házam mellett elmegy,
1833 39|                 hagyhattam el bajában; és ha megmondtam volna, hová megyek -
1834 39|                olvasóimra bízhatnám, kik, ha könyvemet eddig félre nem
1835 39|                 öregúrnak s nejének elég. Ha Etelka férjével néha kevesebbé
1836 39|                   hogy valamint az erõmû, ha hasztalan vesztegel, idõvel
1837 39|           társaságtól visszavonulni; mert ha az emberi társaságban a
1838 39|                 így nincs ember, ki néha, ha valakinek éppen gazságával
1839 39|               tartatnék. Nem csuda tehát, ha Nyúzónak is voltak barátai,
1840 39|                   ember csak akkor fárad, ha a két elsõnek bõvében van.
1841 39|                  Isten veletek, olvasóim! Ha vannak köztetek, kik elbeszélésem
1842 39|               dolgokat akartam elmondani. Ha nehányan a nyíltságot rosszalljátok,
1843 39|     árnyoldalairól szóltam, higgyétek el, ha nem volnék meggyõzõdve,
1844 39|               csalódásokkal vigasztaljam. Ha a képet, melyet elõtökbe
1845 39|                dolgok, melyekrõl szóltam, ha nem is egy megyének szûk
1846 39|               mulatni, használni akartam; ha törekvésem nem volt sikertelen,
1847 39|                   megtagadta; s a vándor, ha egyenlõ felszíneden átment,
1848 39|             bámulva nagyszerûséged elõtt? Ha a nap szürke határod fölött
1849 39|                 azt egykor takarták; vagy ha az éj sötét nyugalma borult