Fejezet
1 1 | tokaji hegy csúcsát látom, a kedves város tûnik fel emlékemben:
2 1 | adhata lakhelyül.~- Ismét kedves vidékünket ócsárlod - szólt
3 2 | házához visszatért - nejének kedves arcát a kis táblák mögött;
4 2 | mindig ritkábban említé kedves ápolóját, míg végre a boldogság,
5 2 | vagy lassanként elhaló zene kedves emléke tartá fenn magát
6 2 | magasabban áll annál, melyet kedves Plutarchjában tanult - az
7 2 | ideje engedé, visszatért kedves arcképeihez, melyekhez lelke
8 2 | sötét erdõségben, míg lelke kedves ábrándjait követé. A lakosok
9 2 | csöndesebb vala ugyan, mióta a kedves fiú körébõl távozott, s
10 2 | nézve nem kétkedett, hogy e kedves lénynek napjai számítvák.
11 2 | valahányszor szóba álltak, kedves Jónás- s Lászlónak nevezék,
12 3 | mindig eltölti szavával, s e kedves madártól talán csak abban
13 3 | S valóban azt gondolja, kedves barátom? - sóhajta az alispánné -
14 3 | minden, mi az életben kedves s neki becset ád, kényszerítnek...~-
15 4 | nem szabad.~- Csalódol, kedves leányom - viszonzá Tengelyi
16 4 | hagyni.~- Igazságod van, kedves Vilmám - szólt a jegyzõ,
17 4 | megnézem...~- Ne fáradjon, kedves atyám - szóla Vilma nyájasan -
18 4 | neheztelni, nem vagy-e jó s kedves, egyetlen leányom, éltemnek
19 6 | nincs erõnk mást akarni.~- Kedves Etelkám, mi boldoggá téssz!
20 6 | zongorához ültem s egypár kedves dalát énekeltük, komolysága
21 8 | órákig elsóhajtozának néha kedves fioknak finnyás szokásain,
22 8 | kedvében, alig ismertek volna kedves táncosukra.~Ákos e tekintetben
23 8 | törte fejét. Az öreg úr rég kedves Kálmánjának szánta Etelkát.
24 8 | jelenlétében eltelt; miután azonban kedves jegyzõjét a kortesek vállain
25 8 | együtt, eltávozott.~S most, kedves olvasóim, habár nehánynak
26 9 | s ha a szoba falai s a kedves káposztaszag nem maradnak
27 9 | kortesek Kálmánnal jöttek. Kedves nagyságom - mondám én, midõn
28 9 | terem minden oldaláról e kedves szavak: „itt van a leves”,
29 10| s mi szívünket eltölti, kedves ajkakról hallhatjuk; s a
30 10| s Vándory a vallásban, kedves tanítványaiknak adtak; s
31 10| körülnézek.~- Hagyd el, kedves Etelkám; meglehet, hogy
32 10| után.~- És a zsidó mit kért kedves atyámtól? Úgy látszott,
33 11| ijedtséggel látá, hogy James úr kedves paripájára készül ülni,
34 11| csoda? Mi, s talán te sem, kedves olvasóm - bármennyire legyek
35 14| politikájában.~Elsõ szerelmünk kedves napjai! ki írhatja le boldogságtokat
36 14| lelkének egész hatalmával egy kedves lényt fogott körül; ha egy
37 14| mint az elhangzott dalnak kedves visszhangja szólal fel,
38 14| végigfutott képzetében, mely kedves leányára várt.~S Vilma bent
39 14| után inkább vágyódnám.~- Kedves Ákosom, fiam, ha úgy akarja -
40 14| szerelméért becserélnék.~- Igen, kedves Ákosom, elhiszem - szólt
41 14| fenyeget, mint a porvári úton, kedves Vilmám, nyugodt lehet -
42 15| Igen, de ki parancsolhat kedves nemes társaink érzelmeinek? -
43 16| kéz nyájasan ereszkedett a kedves gyermek homlokára, a kemény
44 19| tanult; nem e mellé ülteté-e kedves feleségét, midõn õt házához
45 20| barátságosan szólítgatva kedves tátosait: - Vércse, ne!...
46 20| elégíthetik. A költészet kedves játékká aljasul, ha a kor
47 22| bírnak, többnyire ez akaratos kedves irányában való papucskormány
48 22| vélemény, hogy Völgyesy kedves ember mindamellett; - mi
49 22| magát sértve érezhetné, s kedves Kálmánja azon kis reménytõl
50 22| látta a fájdalmat, mely e kedves teremtés arcain elterült,
51 23| szemei az egész idõ alatt kedves fia mosolygó arcain függtek -,
52 23| nemde, fiam!~- Úgy van, kedves anyám. Fellebbezzük a pert.
53 25| érzelmei ily pillanatban.~- Kedves atyám, jó, hogy e tárgyról
54 25| elégtétellel tartozom, és...~- Kedves fiam - szólt közbe, fejét
55 25| melybe e családot hoztam.~- Kedves fiam - mondá Réty oly érzékenyen,
56 25| országbíróvá, ha iparkodol.~- De, kedves apám - szóla Ákos, nem nyomhatva
57 25| mit most én bírok, és...~- Kedves apám - szakítá félbe Ákos
58 27| halálunk által biztosítjuk kedves barátainkat s szomszédainkat,
59 27| fordulatot vett.~- Jó, hogy e kedves gyermek kiment - szólt,
60 27| mely egykor szívemnek oly kedves vala, s melynél ifjúságom
61 27| ki mindketten, ha az én kedves Erzsébetem akkor Tengelyi
62 27| tõlem függne!... Higgye el, kedves Erzsébet asszonyom, csak
63 27| mint nekem? De vajon, hát e kedves leány csak úgy lehet-e szerencsés,
64 27| bámulva néze reá.~- Igen, kedves Erzsébet asszonyom - folytatá
65 27| tudja méltányolni. Én magam, kedves Erzsébet asszonyom - tevé
66 30| Tengelyit sérti, nõmnek kedves szolgálatot tesz, a szerencsétlen
67 31| kívántatott.~- De meggondoltad-e, kedves Jónásom? - kérdé Erzsébet,
68 31| biztató hangon -, lám, te jó kedves leányom voltál mindig, soha
69 31| igazat mondott. - Bocsánatot, kedves apám! - tevé hozzá könyörgõ
70 31| végsõ nyomorúságában.~- Kedves Erzsébetem - szólt a jegyzõ
71 31| mihelyt a szobába lépett.~- Kedves Ákosom - szólt kezét megragadva
72 32| keserûséggel tölté el.~- Ne sírj, kedves leányom! - mondá Vilmához
73 32| valósággal sírt, nyakamba borult, kedves fiának nevezett; mondá,
74 34| elõmutatom.~A levél így szólt: ~ ~Kedves öcsém! ~Tudod, nem szoktam
75 34| névvel, mely egykor szívemnek kedves vala, de mellyel élni megszûntem,
76 35| szomszéd megyékben is. Ha kedves ételeit kérded: a kocsonya-
77 35| s azért õrizkedett, hogy kedves hazájával ily viszonyba
78 36| nyomulni érzé, maga küldé el a kedves teremtést, kinek önfájdalmát
79 37| jelenetekben édes nagysám s kedves teins uram címzések - bármennyi
80 38| titkolt könnyek nyomát a kedves arcokon; megérté a soha
81 38| mint a kis Pista volt, oly kedves gyerek nincs s nem egyhamar
82 39| inkább, mint azt, mit e kedves teremtés túlélni nem fogna. - „
83 39| jó Hollóm - szólt, midõn kedves paripájának nyakát veregeté -,
84 39| e díszes címérõl is, de kedves Kálmánja boldog, s ez a
|