Fejezet
1 1 | mondtam - tevé hozzá Ákoshoz fordulva, ki azalatt szinte a lovasokra
2 1 | szóla a pandúrok egyikéhez fordulva -, beszélje el kend, János,
3 1 | folytatá - pandúrjaihoz fordulva -, hát mit tett ez a vén
4 1 | Pista - szóla pajtásához fordulva, ki helybenhagyólag inte
5 1 | szóla Nyúzó a pandúrokhoz fordulva, kik bámulva fõbírájok szokatlan
6 1 | Most - szóla a pandúrokhoz fordulva - induljatok.~Ki e rövid
7 1 | úrfi - szóla ez Ákoshoz fordulva -, ha már éppen mennem kell,
8 3 | vizsla egyszerre a sûrûnek fordulva ugatni kezd. Az ágak közt
9 3 | kert szögleténél fölfelé fordulva a fák által eltakartatik
10 4 | szegények - szóla a többiekhez fordulva, kik addig körülállták -
11 4 | hétéves fiú, ki anyja felé fordulva könnyek közt követé minden
12 4 | Reménylem - tevé Erzsébethez fordulva hozzá -, küldél valamit
13 5 | arcával épp az ablak felé fordulva, Viola kisfia, korának boldog
14 6 | szólt Etelka Sz.-Vilmos felé fordulva, honnét nagy porfelleg a
15 7 | szóla halavány öccséhez fordulva Réty -, hogy merészelsz
16 9 | Slacsanek ismét a fõjegyzõhöz fordulva; midõn látá, hogy a forrás,
17 9 | teins úr - folytatá Rétyhez fordulva - 5000 forinttal áll ott,
18 10| reményltem - szólt Etelkához fordulva, míg Vilma apja kalapját
19 10| látja - szólt Etelkához fordulva Tengelyi -, hány embert
20 11| Sóskuty a küldöttséghez fordulva, mely most fegyverkezetten
21 14| kedvesem - szólt Vilmához fordulva -, vitesd ki az abroszt
22 15| öcsém! - szólt egy korteshez fordulva, ki éppen Réty alispánt
23 15| méltóságodat - szólt Sóskutyhoz fordulva, miután a két táblabírót
24 15| kapu alá, a társasághoz fordulva kérdé:~- Vajon hát nem titkos
25 15| a fõbíró a küldöttséghez fordulva -, bármint bámulják a teins
26 15| ön - mondá Macskaházyhoz fordulva, ki azalatt szinte az asztalhoz
27 15| alatt egyiktõl a másikhoz fordulva Tengelyinek pártolókat keresett. -
28 15| gúnyosan, a nemességhez fordulva -, csak akciózzanak meg,
29 15| Slacsanek, Kálmán apjához fordulva, félig halkan mondá: - Ha
30 16| szólt haraggal Erzsébethez fordulva Tengelyi - s te kívánod
31 17| János? - szólt az öreghez fordulva, ki mintha már a botot kezében
32 20| te gazember - mondá ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel.
33 20| hozzá, a pandúrok egyikéhez fordulva -, s kösd be bal karomat.
34 20| ez? - kiálta egy másikhoz fordulva.~- Ez öcsém, András, ez
35 20| zsiványt - szóla a többiekhez fordulva, kik lassanként körülötte
36 22| meglegyen - mondá az elsõhöz fordulva -, s fõképp az akasztófára
37 22| tevé hozzá, Völgyesyhez fordulva -, szokott ügyessége szerint
38 22| folytatá a többiekhez fordulva, midõn a szabályokat, melyek
39 22| küldhetnénk - folytatá, Kislakyhoz fordulva.~- De kérem a teins törvényszéket -
40 22| csendet Nyúzó, a rab felé fordulva - no, most kit akasztunk
41 22| hosszúságát, az elnökhöz fordulva így szólt: - Minek e hosszú
42 22| kend - folytatá Violához fordulva -, élete ezen urak kezében
43 22| mondá Viola, Völgyesyhez fordulva, ismét nyugodtabban -, hisz
44 22| csalódott - tevé hozzá a rabhoz fordulva -, nyugtassa meg magát.
45 22| kend - folytatá Violához fordulva, éles hangon - azon állított
46 22| tevé hozzá, Violához fordulva, gúnyosan - ha még egyszer
47 22| szóla az ügyész az elnökhöz fordulva; mire ez parancsolatot adván,
48 22| tevé hozzá Völgyesyhez fordulva -, ez más volna, de így,
49 23| tovább ment, majd követõjéhez fordulva, valamit kérdezni látszott -
50 23| János - mondá Kálmán ehhez fordulva -, s adasson magának egy
51 23| szólt végre az öreg nejéhez fordulva, ki szokása ellen munkátlanul
52 24| bort ürített ki, oly képpel fordulva Kálmánhoz, mintha keserû
53 24| mondá mérgesen a szólóhoz fordulva, kinek csak utolsó szavát
54 25| Ákossal? - mondá férjéhez fordulva, éles hangon az alispánné -
55 26| be. Az alispánné, feléje fordulva, férjérõl kérdezõsködött.~-
56 27| Hagyjatok! - kiálta nejéhez fordulva, ki kezét még mindig visszatartá. -
57 28| ugyebár? - mondá a többiekhez fordulva, kik mind szavainak valóságát
58 29| csizmáit nézve, majd társaihoz fordulva, a legnagyobb zavarban -,
59 30| Nyúzó, ez érdemdús férfihoz fordulva, szelídebb hangon -, nem
60 30| maga - szólt tovább ehhez fordulva.~- Az igaz - mondá emez -,
61 30| szólt ismét a fõbíróhoz fordulva, lángoló arcokkal az asszony.~-
62 30| feljegyezted? - szólt Kenyházyhoz fordulva, ki még tovább írva, fejével
63 30| mondá Nyúzó esküdtjéhez fordulva. - A nótárius Macskaházyval
64 30| Bandi? - szóla esküdtjéhez fordulva, mély gondolkozás kifejezésére
65 30| Semmirevaló! - szólt a zsidóhoz fordulva - mit kerestél rejtekedben?~-
66 30| tevé hozzá, a zsidóhoz fordulva - ha nem te ölted is meg,
67 30| alispán szinte a zsidóhoz fordulva -, hogy más becsületes embert
68 30| Nyúzó a révész- s kocsishoz fordulva -, hogy ez ugyanazon bot,
69 30| szólt végre emez Rétyhez fordulva - a dolog, úgy hiszem, világos!~-
70 30| házához - tevé hozzá Nyúzóhoz fordulva -, ha ide vezettetné, az
71 31| szólt a fõbíró esküdtjéhez fordulva -, annyi legalább Tengelyi
72 31| eset - szólt esküdtjéhez fordulva, tovább -, hogysem mi róla
73 31| Erzsébet - mondá nejéhez fordulva -, volt-e Viola valaha házunkban?~
74 31| tevé hozzá Tengelyinéhez fordulva -, hadd kérdezzük meg azt
75 31| nyíltan - tevé hozzá Vilmához fordulva -, igaz‑e, hogy Viola, mikor
76 31| a fõbíró- s esküdtjéhez fordulva - vessünk véget e kínos
77 32| leányom! - mondá Vilmához fordulva. - Lám, apád ártatlan, azt
78 32| megengeded - szólt Tengelyihez fordulva -, veled megyek Porvárra.~
79 32| mondá most Völgyesyhez fordulva a fõügyész, kire, úgy látszott,
80 33| iszik? - szólt Tengelyihez fordulva, kire, mióta a lámpa hozatott,
81 39| minden - szólt a lelkészhez fordulva -; hol most mi állunk, veled
82 39| lovára - szólt a pandúrhoz fordulva -, nyargaljon a faluba azonnal,
|