Fejezet
1 1 | korunk az egyenlõségrõl. Nem mondom én, hogy a természet oly
2 1 | gúnyosan -, én csak azt mondom, hogy Viola még ma kezeim
3 2 | én leírhatnám; elég, ha mondom, hogy miként a fûszerrel
4 2 | az ülésekbe? Még egyszer mondom: legjobb a világ úgy, mint
5 2 | fiziognómia ugyanaz), Hajtó Pál, mondom, rendkívüli hajlandósággal
6 2 | ha másokkal szólasz (nem mondom, ugyanazon faluban vagy
7 3 | kétségbe ejt.~- De mikor mondom nagysádnak - viszonzá Macskaházy,
8 5 | falu felé indult.~- Menj, mondom, elõre Sz.-Vilmosra, s várj
9 5 | mint gondolod. Még egyszer mondom, menj s készíttess jó gulyáshúst
10 8 | étvágyát ébresztené, csak azt mondom, hogy a lakoma, melyben
11 8 | Kálmánjának szánta Etelkát. Nem mondom, hogy éppen csak a leány
12 9 | apját akarja alispánnak; mondom est ad...~- Csak a Kislakyak
13 9 | halkabban a fõjegyzõ -, nem mondom ugyan egész bizonyossággal,
14 9 | munka, melynél, büszkén mondom, kevés kitûnõbb angol reportot
15 9 | ft-ra száll.~- Nem hiszik, mondom, nem hiszik - válaszolá
16 9 | alatt találták föl.~- Én azt mondom - szólt hangosabban az elõbbi
17 11| fogalmunk lehet, s ha egyszerûen mondom, hogy Bántornyiék kastélyban
18 11| magát; Magyarországban, mondom, nem történik-e naponként
19 14| legény a vármegyében, nem mondom, az urak között, mert hisz
20 17| Hallgasson kend, én azt mondom - szólt az orvos méltósággal -,
21 18| ûzõbe vette, az egész falu, mondom...~- Az egész falu bolond,
22 19| húzd le saruidat; nem azért mondom, mert e falu Nyúzó Pál fõbíró
23 19| valamelyikben tehát, a sok között, mondom, olvasám, hogy a föníciaiak
24 19| hangosabbá lõn.~- Bandi, mondom, ne ordíts úgy. - Bandi
25 19| méltósággal.~- De mikor mondom, hogy holnapig az írásokat
26 20| lyukakra nem vigyázsz? Lassan! mondom: lassan! másképp úgy nyakad
27 20| Biztos ember? részeg, mondom, Macskaházy barátom, részeg,
28 20| Állj meg, kocsis! állj meg, mondom! én kiszállok.~- Várj csak
29 20| kapaszkodik az istenadta!... mondom, nincs oly jó ló Magyarországban.~
30 20| gerjeszteni. S még egyszer mondom, e tett szép s nemes volt.
31 20| találunk.~- De mikor én mondom, hogy meg kell fogni - kiáltott
32 21| szenved többé.~- De mikor már mondom, hogy Viola nem volt itt -
33 21| teremt-úgysegéljen, üdvösségemre mondom, nem volt itt! Hát mi az
34 21| sírhatjuk ki könnyeinket.~- Mondom, Viola nincs itt - szólt
35 22| rabot.~- És én még egyszer mondom - folytatá mindig nyugodtan
36 22| mégis - mondá Kislaky.~- Mondom: luce meridiana clarius,
37 22| egymáshoz álltak, ismerik, ha mondom, hogy tanúbizonyságaik tökéletesen
38 22| kényszeríteni véleményemet, csak azt mondom, bizony kár, ha nem akasztjuk
39 22| hallgatás után hozzá -, ha mondom, hogy egykor becsületes
40 22| használ-e az valamit? ha mondom, hogy nem saját akaratomból,
41 22| tartozik ide; én csak azt mondom, hogy az írások nálam voltak,
42 22| ám legyen, én csak azt mondom, hogy kihoztam magammal.~-
43 22| loptam el?~- Én csak azt mondom, hogy az írásokat kihoztam
44 22| eltitkolására, csak azt mondom; hogy a tekintetes úr ezt
45 22| valami ördögöd nincs.~- Mondom, teins uram - válaszolt
46 22| feszült hangon a nõ -, ha én mondom, hogy nem ér semmit, mert
47 24| asztalra csapván - mikor én mondom... mit is akartam mondani...
48 24| szenvedélyével szorított kebléhez.~- Mondom, elég idõtök volt pityergésre! -
49 24| senki sem lehet részeg, azt mondom én, és punktum.~- Ne prostituáld
50 25| múlva az leszek.~- És én mondom: nem! nem, és százszor nem!
51 26| sors így akarta.~- Régen mondom - válaszolt Vándory mosolyogva -,
52 26| szólt a másik - tréfa, mondom... Ákosnak biztos hírei?
53 27| nem beszélne így. De amint mondom, én tettekkel akarom bebizonyítani
54 27| Erzsébethez közelebb tolá -, mondom, az irományok, melyek Tengelyi
55 27| voltak idõk, hol maga is, nem mondom éppen ily gazdag, de legalább
56 27| alávalóság!~- De mikor már mondom - szólt megnyugtató hangon
57 28| Tartsd meg pénzedet, mondom - szólt a zsivány megvetéssel,
58 28| mindig neheztelve -, csak azt mondom, hogy a fiskális mindig
59 30| állapotomért kérdeznek, s én azt mondom, hogy özvegy vagyok, akkor
60 30| miképpen rázta fejét; amint mondom, éppen úgy, mint boldogult
61 30| miért nevezte? és itt én mondom...~- Akkor nevezte, mikor
62 30| rázta fejét.~- S én meg azt mondom, hogy elõször rázta fejét,
63 30| mondani.~- S én az ellenkezõt mondom! - lármázott még hangosabban
64 30| figyelmét magára vonta.~- Amint mondom, teins uram - szólt Nyúzó -,
65 30| hozzá félénken -, de, amint mondom, a gyilkost én nem ismertem
66 31| Erzsébet, bámulva férjét.~- Mondom, menj szobádba, s hídd ki
67 31| e kérdések reá tettek.~- Mondom, ne félj, Vilmám - folytatá
68 31| össze holmiját, s elõre mondom, jól fogja tenni, ha hosszabb
69 32| s ezekkel emelkedik? - Mondom, vannak emberek, kik tömlöceink
70 35| izzadni érzenék. Bálokat, mondom, olyakat, melyek a szegények
71 35| elismértetett; bálokat, mondom, melyek a polgári kaszinó
72 35| elhalasztassék.~- És én azt mondom, hogy van benne megalázás -
73 36| szerencsésen átcsúsztak -, midõn, mondom, ezen úri ember meghalt,
74 36| megvizsgálásával fáradhatnának. Mondom, felhozhatnék ily eseteket,
75 37| mint készpénzen -, de ezek, mondom, nem foghaták meg, hogy
76 37| nagysád...~- Menjen ki kend, mondom - szakítá félbe Rétyné a
77 38| lesz belõle.~- De mikor mondom, hogy az - szólt a másik
78 38| boldog lehetett volna, mondom, ha boldogságunk csak jelen
79 38| gyerek, s lám, én mindig azt mondom, akinek még gyermeke lehet,
80 38| reá. Öcsém, én csak azt mondom neked, bolond lennél, ha
81 38| többiekkel? s én mindig azt mondom, sokkal jobb, ha...~- Ne
|