Fejezet
1 9 | beszélgetésben, nem más, mint báró Sóskuty õnagysága. Valódi gavallér,
2 9 | hivatal ígértetett, báró Sóskuty pedig minden választandó
3 9 | választások végeztével báró Sóskuty -; minden szép és jó a világon
4 11| hatalmasabbnak látszott, sõt Kislaky, Sóskuty s Slacsanek kivételével,
5 11| politikai csatatért, melyen báró Sóskuty s nagyreményû fia végre
6 11| oly irtóztató, hogy maga Sóskuty félbeszakítá beszédét.~-
7 11| toutles-trois vala kiérthetõ, míg Sóskuty rövid kék, aranyrojtos magyarruhájában,
8 11| hol van kardom? - kiált Sóskuty, a szoba szögletéhez futva,
9 11| hogy „eresszék ki”. Míg Sóskuty minden erejét arra fordítá,
10 11| menjünk! - kiáltott végre Sóskuty a küldöttséghez fordulva,
11 11| ezüst rojtos ruhákból álló. Sóskuty rövid kék huszárköntösében,
12 11| lett.~A cím után szünet.~Sóskuty halkan visszavonul a szónokhoz: -
13 11| egyedüli sötétebb foltját, Sóskuty megnyugtatva érzé aggodalmát
14 11| azt elõdbe vezeti - itt Sóskuty nagyon elbámult -, az nem
15 11| uram, mit csinál? - suttogá Sóskuty - fordítson egyet -, s a
16 12| tehessék. Réty, Bántornyi, b. Sóskuty, Slacsanek, a tisztviselõk
17 15| küldöttség, egyike báró Sóskuty, másika egy más zöld, kék
18 15| mindenikünk tudja, a díszhely? Sóskuty a megye egyik fõtáblabírája,
19 15| hely készíttetett. Mire Sóskuty mosolyogva megjegyezvén,
20 15| most a kapu alá lép, hol Sóskuty küldöttségével helyet foglalt,
21 15| érzelmeinek? - vágott közbe Sóskuty - az ember ily pillanatokban
22 15| valamennyien megbetegszünk.~Sóskuty, ki az egész vitatkozás
23 15| kend olvasni mégis? - szólt Sóskuty közbevágva - csakhogy nem
24 15| Kislaky bosszankodott.~Sóskuty, ki e napon rendkívüli elnöki
25 15| intézkedéseket látá, melyek Sóskuty tanácsára a titkos szavazás
26 15| Visszaélést? - kiáltott Sóskuty, bámultában feltátva száját -
27 15| az határoztatott - felelé Sóskuty -, azért teljesítjük e parancsolatot.
28 15| megmagyarázom - kiáltának Slacsanek, Sóskuty és még egy táblabíró egyszerre,
29 15| mérföldnyirõl másodnap meghozá. Sóskuty összecsapta kezeit, Sáskay
30 15| asztalhoz.~- Igazság! - kiáltott Sóskuty - incumbit privato, azaz
31 15| méltóztassék elhozni - kiáltott Sóskuty biztatva.~- De hisz mindig
32 15| nem veszthetjük - szólt Sóskuty türelmetlenül -, folytassuk
33 15| viszonyára emlékezteté. Báró Sóskuty nagy méltósággal inté, mily
34 22| Persze, persze - mondá Sóskuty -, minek az a sok húzásvonás,
35 22| alássan, nagysám - válaszolt Sóskuty szokott udvariasságával -,
36 22| Elhiszem - válaszolt Sóskuty, ki elv- s megszokásból,
37 22| alássan - vágott közbe most Sóskuty, ki az egész vita alatt
38 22| Csak azért - válaszolt Sóskuty méltósággal -, ellentállni
39 22| lehetetlenség, hogy hazudott volna.~Sóskuty, kinek mondásait a helyszûke
40 22| megegyeznek - sóhajtott Sóskuty -, de minden szóban, minden
41 22| hallott-e ilyet a világ?~Sóskuty ujjain kezdé bebizonyítani,
42 22| tényrõl csak egy tanú szól.~Sóskuty ujjain talán tízszer számolá
43 22| gondol, amice! - válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy
44 22| lehetett is akkor lárma - mondá Sóskuty -, nem szerettem volna a
45 22| kegyelemígéretek.~Miután azonban erre Sóskuty megjegyzé: hogy az instrukciónak
46 22| be fogja panaszlani. Mire Sóskuty csak a mostani ifjúság szemtelenségérõl,
47 22| az asztalra tevé s belõle Sóskuty s Zátonyi nevetve csak egypár
48 22| Persze - szóla közbe Sóskuty -, ily környülállások alatt
49 22| Igen, igen - jegyzé meg Sóskuty -, a remedium juridiciumoknak
50 22| fehér ruháit?~- Igen - szóla Sóskuty -, mi oka lehetne erre a
51 22| küldessenek ki, s midõn Sóskuty s Zátonyi nyugtalanságát
52 22| hallgassuk meg - ismétlé Sóskuty, ki többször órájára nézve,
53 22| félbeszakasztva Zátonyi s Sóskuty által, kik - fõképp midõn
54 22| siessünk, siessünk - inté Sóskuty is, kit, úgy látszott, inkább
55 22| Feljegyezni, mit? - kérdé Sóskuty bámulva - azt, hogy a nótárius
56 22| nem tartoznak - jegyzé meg Sóskuty -; ha a rab nekünk prédikációt
57 22| említtetik az irományokban.~Sóskuty, fejét csóválva, a megyében
58 22| Ez szörnyûség! - szólt Sóskuty, szemeit az éghez emelve -
59 22| pártolása.~- Persze - lármázott Sóskuty -, valóságos proemium a
60 22| nyilván benn áll - szólt Sóskuty, ki azalatt az utasítást
61 22| nemes deklaráció - mondá Sóskuty, ragyogó képpel körültekintve.~-
62 22| szigorúsága alól kivonhatja?~Sóskuty felkelt, s az ügyészt e
63 22| ez alkalomnál viselé, s Sóskuty, Zátonyi, az öreg Kislaky
64 22| rikácsolt Macskaházy.~Sóskuty oly sebesen hadart, hogy
65 22| vonni? hallatlan! - mondá Sóskuty.~Zátonyi, burnótszelencéjébe
66 22| szakítá félbe a szólót Sóskuty -, az irományokban nem áll
67 22| Nyúzó.~- Akciót! - kiáltott Sóskuty.~Sok idõ kellett, míg Völgyesy
68 22| körülhadarázva kezeivel Sóskuty -, ki vádolhat minket részrehajlással?
69 22| De kérem alássan - mondá Sóskuty, ismét kihúzva óráját -,
70 22| igazsága van - vága közbe Sóskuty -, ma este tarokkozunk,
71 22| bizalmát megcsalni nem fogja. Sóskuty a humanitásról szólt hosszasan,
72 22| szemeiben könny ragyogott, Sóskuty a legnagyobb türelmetlenséggel
73 22| szörnyûség! - sóhajtott Sóskuty.~- Hagyjon békét kend -
74 22| Hála istennek - szólt Sóskuty Zátonyihoz halkan, miután
75 22| praeses gyenge - jegyzé meg Sóskuty.~- Persze, mikor egy statáriális
76 22| ebéd oda van - sóhajtott Sóskuty -, pedig jobb pecsenyét
77 25| bõségére nézve leginkább báró Sóskuty tünteté ki magát. - Ákos
|