Fejezet

 1 1 | kétségbeesésig, midõn a készületeket hallá, tíz érzelem vala kimondva
 2 2 |              s ha valaki a gyermeket hallá, midõn a Periclesekrõl s
 3 2 |            volt s mindazon szitkokat hallá, melyekkel a most közhanggal
 4 2 |     választásáról, s oly nyugalommal hallá nevét a kijelöltek között,
 5 2 |            kételkedett, ki õt szólni hallá; s ki Tiszarétre jövén az
 6 3 |          hízelgéseit, s örült, midõn hallá, hogy kis ügyvédi ügyességgel
 7 5 |        nézett, s mikor a káromkodást hallá, s eltiprott büszkeségét,
 8 5 |           rejtekében a közelgõ vészt hallá, s pisztolyát készen tartá,
 9 7 |           szemei, ha fiát káromkodni hallá, nem tudni, örömében-e vagy
10 7 |          részben csak egyszer szólni hallá, meggyõzõdött, hogy hacsak
11 8 |      mindjárt Kálmán mellett látá, s hallá a közbizodalom szavát, mely
12 8 |       küszöbön állt meg, s világosan hallá Macskaházy szavát, ki ajtaját
13 10|            hazajött, s a történteket hallá.~- Úgy még nem láttam õt;
14 12|              eszébe jutott: hányszor hallá, hogy a gróf négy szem között
15 12|            õt évek óta valaki szólni hallá -, én mélyen tisztelem az
16 13|            véletlen rejtekében végig hallá beszélgetésöket, s most,
17 14|              mellyel Ákos dicséretét hallá -, Vilmám nem szeretõje
18 14|              ki más?~Liptákné, mióta hallá, hogy Violát tulajdon emberei
19 14|           ajtóhoz, melyet kinyitván, hallá, hogy a másik szobából valaki
20 15|              a Réty-párt rivalgásait hallá, midõn Macskaházy kezeit
21 15|           meghatástól rezgõ hangjait hallá: érzé, hogy azon emberek
22 15|          tolultak, midõn fiát ekképp hallá beszélni: - Mit nekem viszonyok!
23 16|            állva Erzsébet végszavait hallá.~- Viola a nemzetes asszony
24 17|       mihelyt Tengelyi ma a zsidótól hallá, hogy írásai elraboltattak,
25 17|     beszélgetésnek csak utósó részét hallá s maga is észrevette a változást,
26 18|            Peti arcain, fõképp midõn hallá, hogy Macskaházy Cifrát
27 18|       történetét Violáné a gulyástól hallá elõször, férje lóháton a
28 18|              szaladás végett elvált, hallá, hogy árulóra bízta titkát.
29 19|         elõbb hírt vett, mihelyt ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval
30 20|            õt elhagyni bajában. Most hallá, hogy ellenségei új megtámadáshoz
31 20|              a kunyhó elõtt a lármát hallá, Rácz, fejét könyökére támasztva,
32 22|              tiszttartójától elõször hallá, hogy a törvényszék házában
33 22|         melyet testétõl megtagadott, hallá, barátságos tekintetet vete
34 22|          körül, midõn a lánccsörgést hallá, s Sóskutynak arcán, ki
35 22|           mely után, mint az õröktõl hallá, nejével együtt lehet. -
36 22|            azt tökéletes nyugalommal hallá, felolvastatott, s a törvényszék
37 23|           legnagyobb nyugtalanságban hallá az egészt. - Az nem lehet -
38 23|            lépve, apjának végszavait hallá. - Ha atyámuram nem ellenzi,
39 24|             kinek csak utolsó szavát hallá - kikérem magamnak, itt
40 24|          illeszté fülét, s világosan hallá, miként emeltetik ki egy
41 24|            kezdtek, de mégis tisztán hallá a lépéseket s mindjárt utána
42 24|             Macskaházy kiáltó szavát hallá, melyet félelmében meg nem
43 25|           Mihelyt Ákos a történteket hallá, Kálmánnak levél íratott,
44 25|          hogy - mint Kálmántól minap hallá - ez irományok apjának szerencsétlen
45 25|           semmisíttettek meg. Etelka hallá, midõn Macskaházy azokat
46 25|              midõn e fényes terveket hallá, ajkain átvonult -, ha az
47 26|             ki csak a sebes lépteket hallá, melyekkel fel s alá járt,
48 27|              látta, s szobaleányától hallá, hogy az alispánné egész
49 27|           melyen e szavak mondattak, hallá, sejdítheté belsõ felgerjedését.
50 28|          hogy nem csalódott. Tisztán hallá az egyes lépteket, melyekkel
51 29|          közel üldözõinek kiáltásait hallá, egy, a parton álló kis
52 30|          inkább megerõsíté az, midõn hallá, hogy a zsidónál hamis kulcsok,
53 30|        hangon szólt, s hogy csak azt hallá, miként bizonyos írásokat
54 32|       hiányzott, ki, miután Nyúzótól hallá, hogy az alispánné a rabot
55 32|            alispán, mint Kenyházytól hallá, a legnagyobb kíméletet
56 32|            mutatkozott, midõn azokat hallá - ha velök Taksony megye
57 32|              mellyel Tengelyi sorsát hallá, olvasóim képzelhetik. Visszasietett
58 33|         tömlöctartó biztatásait alig hallá, ki minden vagyonosabb rabban
59 33|           mosolygását, midõn e rabot hallá. - Gyõzõdjék meg kend maga -
60 34|             volna. De mikor atyjától hallá, hogy ezáltal éltének legszebb
61 34|         oltalmazza meg.~Réty bámulva hallá a módot, melyen Tengelyi
62 35|            az, ki a fölköszöntéseket hallá s megérté - mihez legalább
63 35|        mindenütt férje magasztalását hallá - nincs becsületesebb ember
64 35|         lépett s annak utolsó részét hallá. Az alispán engedelmével
65 36|              az õr a rabok imádságát hallá, s ha ez elhangozott, ismét
66 36|         melyet eddig mutatott, mióta hallá, hogy felgyógyulásához reménység
67 36|         hozzá? - ismét Vándory nevét hallá. Mint egy fensõbb gondviselés,
68 37|   mondhatja-e el vallomását? s mikor hallá, hogy igen, egészen nyugodtnak
69 37| íróasztalához ült; s Julis világosan hallá nehéz fohászait. - Késõbb
70 37|        látta-e nejét?~Miután Rétytõl hallá, hogy egész nap feleségével
71 38|          Jánostól Tengelyi helyzetét hallá -, akihez csak közelítek,
72 38|           lovának távozó kopogásából hallá, hogy a tanyát sietve elhagyá.~-
73 39|              okáról. Miután férjétől hallá, miként távolléte alatt
74 39|           férjétől vigasztalásul azt hallá, hogy a hely, hová megy,
75 39|             az utolsó isten veled-et hallá, a szerencsétlennek szívét
76 39|        követelnék részöket.~Ákos nem hallá ez embertelen kívánatot,
77 39|      asszonyi hangtól e régi népdalt hallá énekelni:~Ezen a nyári éjszakán~