Fejezet

 1 2 |         táblák mögött; s midõn eszébe jutott, hogy e nagy kemence télen
 2 2 |              lehetõség még eszébe sem jutott. Mintha a bárdi lelkészhivatalon
 3 2 |          becsületes szívnek a világon jutott - elmúlt, s Tengelyi Jónás
 4 2 |             tett szert. A ház, melybe jutott, a jobbaknak, azaz azoknak
 5 2 |               gyakorlásukra alkalmunk jutott. - Ezer ember közt alig
 6 3 |               megharagudni eszébe sem jutott, csak némely észrevételt
 7 4 |              többi az igazság kezeibe jutott. Mikor a konyhába léptem,
 8 4 |             is sírni kezdett, eszembe jutott, hogy nem evett semmit,
 9 7 |           illett -, de legalább annyi jutott, mibõl magyar nemesember,
10 7 |         ilyenkor rég elhunyt édesapja jutott eszébe, minden túlzás nélkül
11 7 |               Ágoston kék dolmánya ne jutott volna eszébe, ki mentéje
12 8 |              igen különbözõ mennyiség jutott, az egyenlõség, mely a régi
13 8 |               s a Kislakyak befolyása jutott eszébe, mondá, hogy az egész
14 9 |               vagy kinek talán eszébe jutott, hogy kitagadásra elõbb
15 11|              csakhamar azon elégtétel jutott, hogy ezen állítása - melyért
16 11|             csak egy-két gomb híjával jutott tulajdonosához, ki fölvéve
17 11|              tolongás közt a pitvarba jutott.~Vannak percek emberi életünkben
18 11|         fõispán már a kert-kerítéshez jutott, a fölállított oskolás gyermekek
19 12|             szívét kitárja, de eszébe jutott: hányszor hallá, hogy a
20 13|           írások, melyekhez minap nem jutott, Tengelyi uramnál vannak.~-
21 14|             tisztújítás elõestvéjéhez jutott. Porváron négyezer nemes
22 14|              anyja e szavainál eszébe jutott, hogy valamely, Ákoson történt
23 15|    történteknek híre még Porvárra nem jutott, Réty, noha fiának elmaradásáért,
24 15|               a dolgok ezen állásában jutott, képzelheti az aggodalmat,
25 15|                 melyre csak két járás jutott - elégedetlenségét észrevevé,
26 15|          jelen kellemetlen helyzetébe jutott. Bántornyi, ki egész életét
27 16|               nénémasszonynál sohasem jutott eszembe, hogy valaki lehetne,
28 16|               de az, hogy elvesz, nem jutott eszembe, s imádkoztam, hogy
29 16|              s a tövisek, melyek közé jutott, erõsebben tartják vissza
30 16|             hogy ily lénynek ily sors jutott a világon.~- Kétkedni az
31 17|               Eddig, ha Vilma eszembe jutott, csak nyájas, örömteli jövõ
32 17|              kezdé magát, hogy is nem jutott ez régen eszébe! - A gulyás
33 18|       rémüléssel tölté lelkét. Eszébe jutott, hogy a napokban farkasokról
34 18|             mellé ült Violáné. Eszébe jutott, hogy hány szerencsétlen
35 19|            leányágat illetõ birtokába jutott, szebbnél szebb kúriákat
36 19|              az máig megtartá! Eszébe jutott a hetven forint negyvenhárom
37 19|         tisztújításra költött, eszébe jutott édesapja, ki szinte szolgabíró
38 20|              ügyész, ki, midõn eszébe jutott, hogy neki sem felesége,
39 20|              tudja az ördög, mért, az jutott eszembe, hogy eleget katonáskodtam,
40 20|            hevert lábai elõtt. Eszébe jutott, hogy más alkalommal életét
41 22|           nézve, mely neki a kocsiban jutott, mindent elborító szomszéda
42 22|              pillanatban talán eszébe jutott, mi közel állt többször
43 22|           asszony, miután a folyosóra jutott, kisebb gyermekét Liptáknénak
44 23|              s már visszafelé jöttem, jutott e levél kezembe.~- Persze,
45 23|      megbosszankodnak reám, s eszembe jutott, hogy azon esetben Kálmánunk
46 25|             itt épp annyival közelebb jutott céljához, mint magát bátorsága
47 25|        melyeknek véletlenül tudásához jutott, vele közölheté. Mihelyt
48 26|              foghatom meg, miként nem jutott eszembe azonnal, hogy mióta
49 27|              a módot, melyen hozzájuk jutott, s a részt, melyet mostohája
50 28|           zárhatja-e be mégis. Eszébe jutott, hogy mióta Ákos kiköltözködött
51 28|       pillanatban az ügyvédnek eszébe jutott, hogy fiókjában töltött
52 29|    cimboraságban áll. Másnak talán az jutott volna eszébe, hogy hivatalos
53 30|          szívesen, s ha valami eszébe jutott, nem nyugszik, míg elméje
54 30|          meztelenségében látva eszébe jutott, hogy eddig egész életét
55 32|            oly büszke s most rabságra jutott falusi jegyzõnek megérkezését
56 32|               utolsó történetek által jutott, elhagyni nem akarta. Az
57 33|        ellenségeinek gonoszsága által jutott. Nem a barna foltok, melyek
58 33|              rabsága s az ocsmány bûn jutott eszébe, mellyel vádoltatik;
59 33|               mutatá, hogy oly korhoz jutott, minõt kevesen érnek el,
60 33|         pillanatban, hová történetünk jutott, átvonultak.~Ez álmélkodásokból,
61 34|        átgondolá, azon meggyõzõdéshez jutott, hogy egész életének irányát
62 34|       megfelelt, s Rétynek eszébe sem jutott, hogy minden párttól egyiránt
63 34|         megalázó akaratlanság, melybe jutott, mások által is észrevétessék,
64 34| gonosztevõkkel akaratlan cimboraságba jutott. Õ elõre látá mindazon nehézségeket,
65 34|             Azon pillanatok egyikéhez jutott õ, hol a szív, tovább nem
66 35|            nagy tudományosság híréhez jutott; de amint mondám, másokra
67 35|               szomorúbb helyzetbe nem jutott, mint ön; de én csak azt
68 36|             azon kellemetes helyzetbe jutott, hogy betegei, ha bajuk
69 36|              tulajdonképpen, mi módon jutott a tömlöcbe.~A szegény ember,
70 37|            szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit bánom, akár él, akár
71 37|            kétségbeesett gondolatokra jutott. De e nyugalom nem tarthatott
72 39|             nejére nézett, a fájdalom jutott eszébe, melyet e szerencsétlen