Fejezet

 1 1 |         erényeknek, melyek nélkül jó embert nem is képzelhetünk? s van-e
 2 1 |             világon nehéz becsületes embert találni - ti csak ilyeneket
 3 1 |     parancsolták, hogy minden gyanús embert fogjunk el.~- S azért -
 4 1 |            lovast lát s mellette egy embert, ki vele beszélget. „Hátha
 5 1 |           mérföldnyire ismeri meg az embert.~- Majd megválik - szóla
 6 1 |             úr is tudja, Peti minden embert ismer -, szaladni kezdett.~-
 7 2 |            kivitelére nem képes - az embert csak szeretet nevelheti
 8 7 |             ösmertem több becsületes embert, ki húszéves korában, ha
 9 10|            fordulva Tengelyi -, hány embert nem vernek meg tisztújítások
10 12|        bennem, ha azt hiszi, hogy az embert külsõ helyzetétõl elválasztani
11 13|         zászlói állíttattak föl, két embert találunk, kik gyönge mécs
12 13|          világon annyi ok van, mi az embert embertársai ellen igazságtalanná
13 13|             a vásárra, úgy viszik az embert restellációra.~A két alak
14 14|               midõn házából kirohan, embert lát, ki mellette elfut,
15 15|      szabályain alapul, hogy mielõtt embert valaminek tevésére bírni
16 15|             erõ, hanem épp az, mi az embert az állatvilágban megkülönbözteti:
17 15|    politikával foglalkozó becsületes embert, csak ellenzés bírt arra,
18 16|        meggyõzõdése, hogy isten a jó embert e világon nem hagyja el,
19 16| érzeményekkel telhetik el, melyek az embert e föld porán túl emelik,
20 17|         vegyíttetik - de hogy hívebb embert, olyat, kiben minden viszonyok
21 17|            egy felnõtt, nagy bajuszú embert talált, ki vele barátságosan
22 19|              Görögi Vincét, jöttment embert, éppen most került ki az
23 19|           esküdt -, s a zsiványok az embert minden bokorból agyonlõhetik.
24 20|             mint Diogenes lámpájával embert, úgy új szörnyeteget keresnek
25 20|            nincs, minek boszontod az embert?~- Hát csak úgy! - válaszolt
26 22|     legnagyobb éhség bírhatá az elsõ embert arra, hogy azokat megízlelje.
27 22|       eledelek egy nemére szorítá az embert, úgy hiúságát olyképp alkotta,
28 22|            esztendõn át felakasztott embert kellessék látnom. - S ezzel
29 22|             hisz talán ezt a szegény embert csak nem fogják felakasztani?~-
30 22|             zsivány-e vagy nem? Száz embert ölt-e meg vagy egyet sem,
31 22|        melegebben -, egypár garasért embert csak nem lehet felakasztani?~-
32 22|           Kislakyné, ki a kis fiatal embert eddig alig vevé észre, midõn
33 22|              felakasztassa magát, az embert fogni kell; de mikor hallotta
34 22|              van.~- De ily tanúságra embert csak nem fogunk halálra
35 22|              is tekintetbe, ha e két embert, kiknek egyike a megye fogházából
36 22|         zsivánnyá? hogy soha szegény embert nem károsítottam, s uraktól
37 22|        éjszaka lévén, az elõtte futó embert csak tévedésbõl nézte Cifrának.~-
38 22|             Nem akasztani fel az ily embert! - kiálta Zátonyi - tizenöt
39 23|       elhallgatott -, halálra ítélni embert, ily viszonyok alatt. Ne
40 23|        próbálnia erejét. De mikor az embert mindenfelõl nézik és látják,
41 23|            én megmenthettem volna ez embert, s õ mégis meghal. Vére
42 23|           házamból s e szerencsétlen embert látom, kit künn határomon
43 23|            egy szegény szerencsétlen embert itt tulajdon határunkon
44 23|       észrevehetõ, mely e becsületes embert, valahányszor tõle valaminek
45 23|            háziúr -, mely becsületes embert annak teszi ki, hogy ha
46 24|           öreg, sóhajtva -, de ha az embert úgy szeretik, mint elsõ
47 24|             mennem, felköltök egypár embert, s akár magam strázsálok
48 27|           egymásnak teremtette e két embert!...~- Ne higgye, édes nemzetes
49 27|          állandósága tántoríthatlan. Embert, ki talán külsõ fénybõl
50 29|              találkozás helyére több embert visz magával, s a zsiványt
51 30|       ostobaságáról beszélt, ki okos embert nem is kérdez. A szakács
52 30|            mutatá, kit ért -, aki az embert, ha szólni nem tud, nem
53 30|           tartom, többet üldöztük ez embert, mint miért isten elõtt
54 30|              megvannak határai... Ez embert, ki egykor barátom volt,
55 30|      fordulva -, hogy más becsületes embert gyanúba keverve magadon
56 31|           meggyilkoltatása iránt egy embert nehéz gyanú terhel, s vallomásom
57 31|            hajdúival, s minden egyes embert egyenként kikérdez.~Tengelyi
58 32|         csudálatosak, de jótett soha embert nem vezetett még romláshoz.~
59 32|            állatnak, miként Pláto az embert értelmezé, mi nem jut eszébe,
60 32|            szörnyû kegyetlenség, ily embert négy esztendõre elzáratni!~-
61 33|           pásti rablásnál, hol három embert megöltek, én voltam az egésznek
62 34|           Vesztõhelyre hozni egy oly embert, kinek ártatlanságáról meg
63 35|           teszi valóban érdekessé az embert. Az egyetlen jel, min valóban
64 36|          nyoma látszott, alig lehete embert képzelni, ki inkább sajnálkozást
65 36|            zsidók között is kevés jó embert találtam. De - folytatá
66 37|         fõképp miért hítt még egypár embert magával? míg sokan legmegfoghatatlanabbnak
67 37|         beteget ápolni kell, szegény embert hínak, de mihelyt a beteg
68 38|          retirálás csak az, mikor az embert visszafelé kommandírozzák.~-
69 38|     figyelemmel hallgatá -, mikor az embert az ellenség megkergeti.~-
70 39|          embereket, kikkel e szegény embert házamhoz vitethessem.~-
71 39|          azóta kevés megelégedettebb embert láthatni. Sokan azt hivék,
72 39|             sokan elég balgatagok az embert külsõ formája után ítélni