Fejezet

 501 12|                valakit; kérem önt, nézzen ki, s ha Tengelyi - hagyjon
 502 12|             Tengelyi lépett a fõispánhoz, ki õt szokott nyájassággal
 503 12|               jõni, én kéretém.~Tengelyi, ki valahányszor magasabban
 504 12|                bármit mondunk, kevés van, ki ócsárlásnál, senki, ki dicséretnél,
 505 12|                    ki ócsárlásnál, senki, ki dicséretnél, fõképp melyet
 506 12|                   nyíltan, mint olyannal, ki minden jó tanácsot valóságos
 507 12|                   esetben, s Marosvölgyi, ki Taksony megyében eddig nem
 508 12|             többet hallottam, mint nekem, ki pártoskodásba elegyedni
 509 12|                   sóhajjal Tengelyi - oh, ki bírná azt lefesteni méltó
 510 12|                megyébe jött, nem nézett-e ki excellenciád ablakán, ha
 511 12|               mint hogy szabad legyen, de ki e népet szerencsésnek hiszi,
 512 12|          kicsinyeknek látszanak, s ritka, ki ily helyzetben elég önbecsülést
 513 12|                nem lehet elõtte. Tüntesse ki azokat, lépjen föl nyíltan
 514 12|               Nemcsak a mûvész, de az is, ki a gyakorlati életre fordítja
 515 12|                 senki oly célokat nem tûz ki magának, melyeknek elérése
 516 12|            kielégítése lehetetlen. Mondja ki tisztán akaratát, s a követõk
 517 12|               birodalom boldogítását tûzi ki, azok között, kik aljas
 518 12|               akkor, ha nemes célokat tûz ki magának.~- Ön megfeledkezik
 519 12|               vagyok - tevé hozzá a gróf, ki magát soha annyira elragadtatni
 520 12|              valami cél körül egyesülnek, ki e célt tetteivel elõmozdítja,
 521 12|               célt tetteivel elõmozdítja, ki az elfogadott elvek mellett
 522 12|                  uram - szóla a titoknok, ki most bejött -, nem volt
 523 13|                mindig hiányzik, s hol az, ki valamit magával hozott,
 524 13|                  E beszélgetõk egyikében, ki az ajtóval átellenben ül,
 525 13|                  házában látánk. A másik, ki éppen pipára gyújt, elõttünk
 526 13|               elõttünk még ismeretlen; de ki Taksony megye tömlöcében
 527 13|            emberek gyanúskodásainak teszi ki; de van valami az emberi
 528 13|              szóla a zsidó fejcsóválva -, ki hitte volna, hogy kend még
 529 13|                 ha kend inkább nem menne, ki tudja, ott sokan vannak,
 530 13|              lehetne.~- Bajom, ördögadta! ki merne bántani, egy sz.-vilmosi
 531 13|                  az átkozott tömlöctartó, ki annyit bosszantott, látja,
 532 13|                   kerül semmibe!~A zsidó, ki azalatt késével az asztalt
 533 13|           hallottam Violától, hogy annak, ki a tiszteletesnél betört,
 534 13|                 Nem vagyunk-e mi barátok? ki adta el minap is a szürkét,
 535 13|                   van-e valaki a világon, ki õt úgy gyûlöli, mint én?
 536 13|          pajtásaimmal ismét összecsaptam, ki lett volna akkor az igazi
 537 13|                  akkor az igazi fõ ember? ki más, mint én, Cifra Jancsi,
 538 13|                    mint én, Cifra Jancsi, ki õket esztendõkig vezettem,
 539 13|                õket esztendõkig vezettem, ki a Tisza mentében minden
 540 13|               köztök találtam, a furfang, ki, mint az asszony, minden
 541 13|       engedelmeskedem, de majd meglátjuk, ki lakomáz utoljára.~- Igazsága
 542 13|             meglátjuk, kinek szemét vágja ki elõbb a varjú; nem jó annak,
 543 13|              tartja, onnét kend nem veszi ki erõvel, ha én nem nyitom
 544 13|                  takarva két kulcsot vett ki -, a láda kulcsai nálam
 545 13|                   huszonötöt ígérsz!~- De ki megy be a házba? ki szerezte
 546 13|                    De ki megy be a házba? ki szerezte meg a kulcsokat?
 547 14|                   jövõrõl nem határoztak; ki nem látná által, hogy midõn
 548 14|                   s elég köpcös ispánról, ki eddig politikával nem foglalatoskodván,
 549 14|                 Hallottunk egy mérnökrõl, ki mint honorácior szavazni
 550 14|                lutheránussal találkoztam, ki arról panaszkodott, hogy
 551 14|                 találta, mit a rómaiaknál ki akart kerülni. De a hírlapok,
 552 14|                 szerelmünk kedves napjai! ki írhatja le boldogságtokat
 553 14|            boldogságtokat méltó ecsettel? ki mondhatja el azon fájdalmas
 554 14|             magyarázhatatlan sejdítések s ki nem mondható vágyak töltik
 555 14|                mint hogy kimondani tudná; ki találna szót ezen érzelme
 556 14|                magát.~Magyar háziasszony, ki vendéget vár, nem maradhat
 557 14|               szerelme által, mint anyja, ki, mint jó szülék közönségesen,
 558 14|               gazdagabb nemesember nincs, ki apját talán alispáni székében
 559 14|                 neheztelni kezde férjére, ki Ákost házától eltiltá, s
 560 14|                 balgatagságnak nevezé. Õ, ki egy trónról mondott volna
 561 14|              inkább Macskaházyhoz menjek, ki biztos kenyeret adhat; nem
 562 14|                   Ákos gazdag, s Vándory, ki õt nevelte, ki õt mint tulajdon
 563 14|                   Vándory, ki õt nevelte, ki õt mint tulajdon gyermekét
 564 14|            haladásukat.~Nem úgy Erzsébet, ki lényegesebb foglalatosságai
 565 14|                tölté el.~Bement Vilmához, ki azalatt anyja kérdései által
 566 14|               szerencsétlenség nem ért, s ki magát ez órában oly véghetlenül
 567 14|                  én vagyok oka.~Erzsébet, ki leánya halvány arcán észrevevé
 568 14|              keblét, s anyjának vigaszai, ki neki százszor mondá, hogy
 569 14|                   láták a konyhába lépni, ki kurta bundájával vállán
 570 14|                szólt mosolyogva Liptákné, ki a jegyzõ házánál azon bensõségben
 571 14|                 itt-ott még fennmaradt, s ki azért Ákosnak jöttét oly
 572 14|                 konyhából. Tudok mást is, ki éppen most jött még távolabb
 573 14|                jött még távolabb útról, s ki szinte nem jöhet be a házba,
 574 14|            nyelvünk nem bír szavakkal, de ki õt e pillanatban látná,
 575 14|                 mellyel Ákos nevét mondja ki, s midõn vele a szobába
 576 14|                   az az öreg Liptáknéval, ki kis bundájával szemeit törülve
 577 14|                  Ákos!”~Ákos vén dajkája, ki szép növendékének ez ízben
 578 14|                 köszönteni elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin hordott,
 579 14|                azt a két gyereket láttam; ki tehet róla, hogy ilyenkor
 580 14|                valaki halkan kimondott.~- Ki van itt? - szólt az öregasszony
 581 14|                 Itt van õ?~- Viola?~- Hát ki más?~Liptákné, mióta hallá,
 582 14|               velem - suttogott Liptákné, ki a cigány nyugtalanságát
 583 14|              Vilma piruló arcaira nézett, ki vele szemközt ült s anyját
 584 14|                 ugyan méltóztassék.~Ákos, ki e pillanatban mindent megragadott
 585 14|                    nincs e világon senki, ki Vilma szerelmét jobban megérdemelné,
 586 14|               Vilmához fordulva -, vitesd ki az abroszt s edényeket,
 587 14|               száz élvezettel kínálkozik, ki amerre néz, valamit talál,
 588 14|                 szeretetének töredékei õt ki nem fogják elégíteni.~Erzsébet
 589 14|              ellent Ákos meleg szavainak, ki szerelmének változhatlanságáról
 590 14|                  gyõzõdve, mint hogy azt, ki maga sem kívánt egyebet,
 591 14|                 esztendõs vagyok, s akkor ki parancsol velem? A vagyon,
 592 14|                  is? Vándorynál jobban õt ki sem ismeri, s ez nem mondá-e
 593 14|                 jõni nem fog, s Erzsébet, ki magának az egész ház belrendezését
 594 14|                 szorítá leányát kebléhez, ki épp akkor a szobába jött.~-
 595 14|               végre mégis összekerültünk. Ki e világon való szeretetet
 596 14|              kedvesim - folytatá, Vilmát, ki kebléhez simult, homlokán
 597 14|                 egymással, beszélgessétek ki magatokat jól, ki tudja,
 598 14|          beszélgessétek ki magatokat jól, ki tudja, mikor lehettek ismét
 599 14|                    miért sírt?~- Nevessen ki, én gyáva leány vagyok,
 600 14|                   nagy kert - szólt Ákos, ki látva az örömet, mely Vilma
 601 14|                    mi boldoggá teszesz?~- Ki tudja - szólt Vilma sóhajtva,
 602 14|               sötétek, s a zsidó, Cifrát, ki fölfegyverkezve követé társát,
 603 14|               legnagyobb veszélynek teszi ki magát, s ennek hatalmában
 604 14|                jött, a zsidót találá ott, ki a földön feküdve, mihelyt
 605 14|              házából kirohan, embert lát, ki mellette elfut, s kiáltva:
 606 15|                 mindenki meggyõzõdhetett, ki a nyájas, angyali alázatosságú
 607 15|                  azon sz.-vilmosi kortes, ki Rétyt lábánál tartván többször
 608 15|              praktikus kívánatot fejezett ki.~A nemesség nagy száma miatt
 609 15|                nemzet is nagy rokkantját, ki századok elõtt érte küzdött,
 610 15|                   törvényszék neveztetett ki, s a kijelelés után a két
 611 15|             megyeház másik oldaláról néze ki a csatára, mely most a szavazatszedõ
 612 15|           megtanulni nem lehet, s hol az, ki magát e részben kimívelni
 613 15|               kire három járás bízatik, s ki azon egyetlenegy jobb oldalt
 614 15|                  helyett gróf, és vidéki. Ki megyei életünkben járatos,
 615 15|                   illeti, igen csalódnék, ki azt ott keresné, hová a
 616 15|             szavazás gyõzött, s Tengelyi, ki ezen rendszabály által minden
 617 15|                helyet, míg Macskaházy úr, ki majd az udvaron a fõispán
 618 15|            szájából kivéve egy kortesnek, ki épp az asztal elõtt: éljen
 619 15|                   egy korteshez fordulva, ki éppen Réty alispánt élteté -
 620 15|             valóságos komédia.~- Igen, de ki parancsolhat kedves nemes
 621 15|                 kitör, és...~- Hát törjön ki, isten neki! De miért e
 622 15|                   megbetegszünk.~Sóskuty, ki az egész vitatkozás alatt,
 623 15|                 Kislaky barátját sem véve ki, figyelmezteté, miként elnöknek
 624 15|                  akármit - szólt Kislaky, ki még folyvást fejét csóválva
 625 15|                    szakítá félbe James -, ki látja, mire szavaznak ott
 626 15|              betût nem ismer. Épp most jõ ki egyik a ketrecbõl. Hej,
 627 15|                Kislaky, az egyik kortest, ki épp a szavazás után az udvarba
 628 15|                szólt a lelkesült Kislaky, ki mindig a titkos szavazás
 629 15|                   bosszankodott.~Sóskuty, ki e napon rendkívüli elnöki
 630 15|                küzdött Bántornyi mellett, ki versenytársától nem messze,
 631 15|             helyzetébe jutott. Bántornyi, ki egész életét nyugodt falusi
 632 15|                pártok, mint ezt mindenki, ki életében hasonló helyzetben
 633 15|                   részt venni nem fog. De ki tehet róla! azon törvényt,
 634 15|               nevezhetett. Hogy a jegyzõ, ki atlétai vagy gimnasztikai
 635 15|                  szerepet játsszák, magát ki nem tüntetheté, Rétynek
 636 15|                 mit sok becsületes ember, ki tömegekhez szól, fájdalmasan
 637 15|           hallgatóitól elválasztatott.~De ki írhatná le a bámulást, mellyel
 638 15|                 két táblabírót észrevevé, ki a szavazati láda mellett
 639 15|                  akár nem - szólt Kálmán, ki Tengelyit mindig szerette,
 640 15|         társaságra, maga az öreg Kislaky, ki Tengelyit egyébiránt leginkább
 641 15|                 leginkább sajnálta, csak „ki hitte volna ezt!” sóhajtá
 642 15|              inkább élvezé Macskaházynál, ki sopánkodásaival alig titkolhatá
 643 15|               visszanyeré nyugalmát. - És ki fogja nekem bebizonyítani,
 644 15|            szemeivel pislogva a fõügyész, ki vastag hasával alig juthatott
 645 15|                     miért nem hirdettette ki, Tengelyi uram, nemességét
 646 15|        jeleltettem, esküdtnek neveztettem ki.~- A nemesség publikációja
 647 15|                   Macskaházyhoz fordulva, ki azalatt szinte az asztalhoz
 648 15|                   esetek...~- Üssétek le! Ki a paraszttal! - ordított
 649 15|                     kiáltott most Kálmán, ki az egész jelenet alatt egyiktõl
 650 15|                      Tengelyi úr barátom: ki egy ujjal nyúl hozzá, halál
 651 15|                emberek sorából kiemelé; s ki õt e pillanatban látá, amint
 652 15|                   öreg jegyzõt védelmezé, ki szavának meghatástól rezgõ
 653 15|                   ordított, míg Tengelyi, ki soha életében magát inkább
 654 16|                nem tudá; Vilma állapotja, ki a szerencsétlen pillanat
 655 16|              zavart még inkább nevelék, s ki e házat huszonnégy óra elõtt
 656 16|                  találkozni fog. Vándory, ki mióta a szerencsétlenség
 657 16|                   is, s maga Erzsébet is, ki hosszú házassága óta férje
 658 16|                betevé, s Vándoryhoz jött, ki az ablak mellett olvasott -,
 659 16|                eddig irántam viseltetett; ki fogja azt visszahozni? Ki
 660 16|                 ki fogja azt visszahozni? Ki fogja nekem visszaadni szerelmét,
 661 16|                    Vilma s Ákos jegyesek, ki tudja, talán a gyönge seb,
 662 16|                  van-e asszonyi teremtés, ki ily történet után fiát abban,
 663 16|               nyomorúságában fölvettük.~- Ki tudja, õ volt-e? - mondá
 664 16|                   E pillanatban Violától, ki zsákmányával épp az ajtón
 665 16|             földre teríttetett. A kovács, ki a gyilkost ûzõbe vette,
 666 16|                Viola nejét, Zsuzsit látá, ki beszélgetésök alatt halkan
 667 16|              megmagyarázni, alig van egy, ki legalább nehány hívet ne
 668 16|                  úgy van - szólt Vándory, ki mindent, mi az emberekben
 669 16|             téphetik, szívét szakíthatják ki testébõl, de háládatlanságot
 670 16|               biztatá a szegény asszonyt, ki azalatt elébbre lépve az
 671 16|             elõtte.~E szavaknál Liptákné, ki azalatt fejér kendõvel fején
 672 16|           gyermekek, kiknek anyjok nincs, ki rájok vigyázzon. Így, isten
 673 16|             eszembe, hogy valaki lehetne, ki engem inkább tudna szeretni.~
 674 16|         illetõségöknél többször hajtattak ki, vagy más valami, mindig
 675 16|                     szólt közbe Liptákné, ki most Zsuzsi helyett a történetet,
 676 16|                követte õket, de nem volt, ki segíteni merne, s csak úgy
 677 16|               házához futott, lóra ült, s ki a sz.-vilmosi erdõségbe,
 678 16|                  s csak az öreg Liptákné, ki Zsuzsinak hideg kezeit szorítva
 679 16|                  állják körül a ravatalt; ki találna erõt beszédre, ha
 680 16|            szeretni, nem lehet alávaló.~- Ki tudja! - válaszolt Erzsébet
 681 16|                  Erzsébet asszonyom, azt, ki így szeretett, nincs miért
 682 16|             szakíttatott félbe. A jegyzõ, ki mindjárt a botrányos jelenet
 683 16|                     Csak ládádat rabolták ki - válaszolt remegve Erzsébet -,
 684 16|               végre a jegyzõ szakítá meg, ki Vándory elõtt megállva röviden
 685 16|                  gyermekeid vannak, fiad, ki most nemességétõl szerencsétlenség
 686 16|                   meséjébõl mégsem vontad ki az egy szomorú oktatást,
 687 16|                 pártolni fogja kérésemet. Ki a királynak alkalmat ad,
 688 16|                  reszketõ ajkain nem jött ki egy szó, mely Erzsébetet
 689 16|              éjfélkor itt lányomnál volt, ki fogja hinni becsületes szándékait?~-
 690 16|                    ha Vilmád Rétyné lesz, ki mer valamit szólni ellene? -
 691 16|                ajtaja meg nyílt, s Vilma, ki sebes léptekkel kijött,
 692 16|                    kit e napon annyi ért, ki magát polgári állásában
 693 16|                apai érzeményeiben sértve, ki magát azon egy által, kiben
 694 16|                   a szelíd gyermek elõtt, ki térdeit átkarolva kérõ tekintetet
 695 17|           veszthette. A seborvos azonban, ki hamarjában Sz.-Vilmosról
 696 17|             sejdítések tölték el. Kálmán, ki azon meleg részvét által,
 697 17|              szemeit. Csak az öreg János, ki idõrõl idõre friss jégborítást
 698 17|                vissza székére; míg János, ki azalatt fát tett a kandallóba,
 699 17|                káromkodott Kálmán ellen, „ki ahelyett, hogy a beteget
 700 17|               most szednek - szólt János, ki ismét az ágyhoz visszatért
 701 17|              tudniok, hogy az öreg János, ki 1814-ben, noha olvasni csak
 702 17|                   azért becsületes ember, ki annyi ideig valakinek kenyerét
 703 17|                huszár által töltetett be, ki, ha Rétyékrõl szólt, soha
 704 17|               nagy bajuszú embert talált, ki vele barátságosan beszélget,
 705 17|                 kellemes.~Az öreg huszár, ki semmit gyermekeknél inkább
 706 17|              látjuk, hogy a legszilajabb, ki minden idegentõl sírva elbúvik,
 707 17|                   is hatással, s ha Ákos, ki Jánosánál senkit szívesebben
 708 17|                   sõt a fiatal nevelõ is, ki Ákos hetedik évében a házhoz
 709 17|                   hanem Horvát kapitányt, ki alatt János szolgált, s
 710 17|                tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek képzelõtehetségére
 711 17|                irányt ad. János ellenben, ki életébõl senkinek annyit,
 712 17|               nyújtottak, sõt a vén inas, ki nemegyszer nevelõi szerepet
 713 17|                   visszatértek, a szolga, ki ura képén kedélyének minden
 714 17|               halálos ellenségek.~Kálmán, ki félig-meddig érzé e szavak
 715 17|          Boldogsághoz két lény szükséges, ki egymást megértse azon mennyei
 716 17|            legalább ugyanazon fõ gondolta ki. A többi közt - tevé hozzá
 717 17|               hozzá kis szünet után, mint ki oly valamit kérdez, mirõl
 718 17|                    Nagyapád második neje, ki egyszersmind nagyanyád,
 719 17|        beszélgetõket János szakítá félbe, ki friss borítással kezében,
 720 17|                   karjára. Az öreg János, ki semmit e világon nem szenvedhetett
 721 17|               Vilmoson töltött, embernek, ki, mint János, soha beteg
 722 17|                  hogy ha utazóink egyike, ki népünk eredetét keletfelé
 723 17|                keresztneve, vala az elsõ, ki e szép mûvészethez semmi
 724 17|                  ostoba”, szóla a legény, ki ismét ily alkalmaknál néha
 725 17|                 bõbeszédûsége tetszett, s ki talán azt hivé, hogy a gyermek,
 726 17|                   fõhöz emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett, hogy
 727 17|                 körülhaboztak, nem pótolá ki egészen azon élvezetet,
 728 17|              tekintetet a szomszéd fiára, ki õt apjánál inasi helyében
 729 17|                 mint bárki más a világon? Ki szegezheti hallgatója nyakához
 730 17|                 fenyegetve, ha közbeszól? Ki tudja meg, ki közli gyorsabban
 731 17|                  közbeszól? Ki tudja meg, ki közli gyorsabban a helység
 732 17|                   közönsége nem marad el. Ki ne lenne boldog ily helyzetben,
 733 17|                   még a tanácsot sem véve ki, legtisztább kezekkel járhat
 734 17|                 rejtély állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb, mint
 735 17|              feloldani nem tudja, elvesz; ki reá felelni tud, ki magával
 736 17|               elvesz; ki reá felelni tud, ki magával tisztába jött, hogy
 737 17|             melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl van, habár lassú
 738 17|                pesti gazdája reményeinek, ki a borotválás közt legényén
 739 17|                sebész meghalt, s özvegye, ki egyszersmind Serer fõnökének
 740 17|                sebész helyére neveztetett ki, hol õt e napig találjuk,
 741 17|                  A megye fõorvosán kívül, ki tanári oklevelénél egyebet
 742 17|                már rosszul érzem magam.~- Ki hallotta, hogy homoeopatha
 743 17|              önnek betegei meggyógyultak, ki tudja - szólt Ákos -, azokat
 744 17|                meggyõzõdve csak az lehet, ki belõle évenkint háromszáz
 745 17|               tudománya valóságáról, mint ki oskolakönyvein kívül az
 746 17|          tudományról mást nem olvasott, s ki a biblia ellen felhozott
 747 17|                   egész képe ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival
 748 17|                valakit meggyógyíthat, én, ki három findzsával adok legalább,
 749 17|                szólt az öreghez fordulva, ki mintha már a botot kezében
 750 17|                 sem az orvos, sem Kálmán, ki magát mélyen meghajtá, nem
 751 17|             mostohája fölött. Ez asszony, ki indulatát soha senki irányában
 752 17|              fiatal emberek, hol van egy, ki ily alkalommal kezét nem
 753 17|             Rétyné -, ne végy soha olyat, ki lakodalom elõtt becsületénél
 754 17|               óráig, s megölne mindenkit, ki kétkedni merne.~- Méltóztassék -
 755 17|            ellenkezõleg - válaszolt Ákos, ki mostohájának fölgerjedését
 756 17|                lehettek a tolvajok?~Ákos, ki az egész idõ alatt szemeit
 757 17|                  van - elsietett.~Kálmán, ki a beszélgetésnek csak utósó
 758 17|                    kérlek, siess.~Kálmán, ki azalatt kalapját s bekecsét
 759 17|               csak János ébreszté õt fel, ki friss borítással jött s
 760 18|                jellemének tulajdonítható. Ki az, ki e hon rónáin végigtekintve
 761 18|         jellemének tulajdonítható. Ki az, ki e hon rónáin végigtekintve
 762 18|                jutottak gyermekei, férje, ki talán e pillanatban új veszélyben
 763 18|                   de a lovas Kálmán vala, ki gyorsan hazafelé nyargalt.
 764 18|                  a pápista földesasszony, ki azt részbirtoka mellett
 765 18|                  bajait annak képe elõtt, ki földünkre szállt, csakhogy
 766 18|                érzemény ad, s melyet sok, ki egyes vallások tanai felett
 767 18|                  megfordulva Cifrát látá, ki a kereszthez támaszkodva
 768 18|               Meglehet, én nem tudom. Hát ki lett volna? - szólt Cifra
 769 18|               Porvárra ment, de a kovács, ki kendet ûzõbe vette, az egész
 770 18|                   szólt emez nyugtalanul, ki midõn az asszonyt meglátá,
 771 18|                    még az idén nem öntött ki. Az istenért, ne kímélje
 772 18|             Vilmos felé sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból
 773 18|                   midõn Peti megérkezett, ki a rablásnál Violától könnyebb
 774 18|             fõképp most restelláció után. Ki tudja, otthon van-e már?
 775 18|              nincs jobb lova senkinek. De ki is gondolta volna, hogy
 776 19|              álmodott? talán volna tudós, ki értekezésben elmondaná az
 777 19|                   száma szerint vettetnék ki, az egész faluban nehéz
 778 19|                többséggel Réty kiáltatott ki alispánnak. Neje, ki a Tiszaréten
 779 19|           kiáltatott ki alispánnak. Neje, ki a Tiszaréten történtekrõl
 780 19|             másodalispánnál - mert Édesy, ki e hivatalt eddig viselé,
 781 19|             töltöttek s tálakat ürítettek ki, nem volt semmi, mi arra
 782 19|                tesz - az étvágyat neveli, ki kívánhatná igazságosan,
 783 19|                   még aznap Tiszarétre, s ki õt ó-bõrszékén, pipával
 784 19|                   kebleikben érzenek, azt ki sem köphetik, anélkül hogy
 785 19|                 fogalom kifejezésére -, s ki ilyent keres, e háznál jobb
 786 19|                   szolgabírónak lehetnek, ki magát ismét három évre megválasztva
 787 19|                   eszébe jutott édesapja, ki szinte szolgabíró volt e
 788 19|                  éve két elsõ fogát törte ki, de egyszerre szomorúságának
 789 19|                csak a felsõ fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint
 790 19|                 embert, éppen most került ki az utósó iskolából. - Mit
 791 19|                agyonlõhetik. Majd bizony, ki hallott ilyet?~- No, látod,
 792 19|             figyelmét magára nem vonja.~- Ki lehet ez? - szólt a fõbíró
 793 19|                 megmaradtunk!~Macskaházy, ki bundájában a szobába lépett,
 794 19|                      dörmögött az esküdt, ki a felkelést ez egyszer inkább
 795 19|                   szabadulhatva Nyúzótól, ki ismét csókoláshoz fogott -,
 796 19|                   Macskaházy után nyúlva, ki látva a két tisztviselõ
 797 19|               eszemen? Átkozott prókátor! Ki az elsõ alispán? Réty, és
 798 19|                szóljunk hát józanon.~- És ki az esküdt? - dörgé Bandi. -
 799 19|                más. Bandi! hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy
 800 19|               mindjárt? - szólt a fõbíró, ki most sokkal józanabbnak
 801 19|                   kocsira ültek, s Cifra, ki ez idõ alatt a pitvarban
 802 20|          Porvárról jöttünk, nem is fogott ki.~- Jaj nekem! - kiáltott
 803 20|                   itt csak nem szállhatsz ki a sár közepette, mindjárt
 804 20|         disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki azalatt pipáját félretevé,
 805 20|               épen - jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt, kissé
 806 20|                négy gyermekem.~Az ügyész, ki, midõn eszébe jutott, hogy
 807 20|                találok Sz.-Vilmoson s jól ki nem izzadhatom magamat,
 808 20|                 nevezik a szerencsétlent, ki élte terhét tovább vinni
 809 20|                 mindenkinek? Nincs senki, ki e világon semmitõl sem félne;
 810 20|                   sem félne; nincs senki, ki bizonyos tárgyak elõtt,
 811 20|              fogják-e levenni kalapjokat, ki négy lábnyi magas akadályon
 812 20|               eszik; vagy az orvos elõtt, ki ha csak lovat lát, elhalaványul,
 813 20|                magát az erényesek sorából ki ne zárja: mindenki oly morált
 814 20|                 lógatá maga mellett, mint ki egy darab aranyat hordva
 815 20|                 ez?! - kiáltott a gulyás, ki bal kezével hamar ismét
 816 20|                  ne búsulj. Öcsém, Pista, ki ott a Tiszán túl lakott,
 817 20|                 nem felelt Zsuzsinak sem, ki e jó hírek hallására mintegy
 818 20|                hogy nem alszik. A gulyás, ki ezt nehányszor észrevevé,
 819 20|                 egyes sötét foltok álltak ki szigetekként a nagy áradásból,
 820 20|                 mondá a gulyás, Violánét, ki már szekerérõl leszállni
 821 20|                mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál, ha egyszer
 822 20|               minek hoztál ide?~A cigány, ki azalatt szemeit mindenfelé
 823 20|              átmegyek, csak hagy ismerjem ki magamat egy kissé. Nem az
 824 20|               magasabb sudarak emelkedtek ki.~- Igen, meglehet - felele
 825 20|                   megyek - szólt Violáné, ki, mint a rab ítéletét, e
 826 20|                  lelkem - mondá a cigány, ki már futásra készült, megfordulva -,
 827 20|                 hátomon a túlsó partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett
 828 20|                 célból csináltattak, megy ki, a bennlét az égõ tûz mellett
 829 20|           szögletében, míg két cimborája, ki e pillanatban vele van,
 830 20|                   e képek utánzását tûzik ki maguknak célul. Költõk,
 831 20|                   keblébõl nem veszhetnek ki soha egészen, midõn figyelmessé
 832 20|                 karcolással töltsön be, s ki ezt érzi, azt egypár kedvezõ
 833 20|                  mûvei alkotásában talál, ki nem elégíthetik. A költészet
 834 20|              nemesítése után törekszik. S ki az istentõl nyert tehetségeit,
 835 20|         valamiképp csorbát ne szenvedjen; ki magas helikonáról, félistennek
 836 20|            megérthesse. De ha a költõtõl, ki nemes emberi cél után fáradva,
 837 20|                 önmegtagadást, mellyel õ, ki keble mélyében gyémántokat
 838 20|                   el - dörmögött a másik, ki eddig a tûzben piszkálva,
 839 20|                 mellyel ily öreg zsivány, ki mesterségét hat bandával
 840 20|                 kutya - kiáltott a másik, ki, mint látszott, a kulacsból,
 841 20|                fokosát -, majd meglátjuk, ki parancsol nekem.~Rácz, ki
 842 20|                 ki parancsol nekem.~Rácz, ki minden mozdulatait figyelemmel
 843 20|                  Mi a baj? - szólt Viola, ki beszédeikre, míg azok e
 844 20|                 mondá az idõsebb zsivány, ki most szerencsétlen pajtását
 845 20|            parancsolta senki?~- Hát neked ki parancsolta? - mormogott
 846 20|                  részeg - válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve
 847 20|                legfelebb ha még Peti jön, ki által István gulyás húst
 848 20|                     a veszedelem akkor üt ki, mikor az ember legkevesebbé
 849 20|             békességben állt. - Mészáros, ki egy ideig hõstetteirõl beszélt,
 850 20|               szemét Zsuzsira függesztve, ki a lobogó mécs mellett nem
 851 20|                 csak embereknek adta azt. Ki hinné, hogy a virág, mely
 852 20|              élvezetében; mitõl félhetne, ki az emberektõl oly keveset
 853 20|              felkapom ismét, s jaj annak, ki elõmbe jõ. De ti, kiket
 854 20|                  hangjaikkal tölték el. - Ki lehet ez? - gondolá Viola
 855 20|             követett el; szegény pajtása, ki most a lökdösést angyali
 856 20|              szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson. Takard el
 857 20|               Mészáros, ha valakit látsz, ki az oldalhoz közelít, azt
 858 20|                  hatalmát az ifjú felett, ki mindig inkább elhalványodva
 859 20|                  társai lõttek, Mészáros, ki félig magánkívül álla nyílásánál,
 860 20|                    hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó azon oldalára állíttatott
 861 20|                 parancsolok. - Itt Nyúzó, ki vezéri tehetségeit már azáltal
 862 20|                 Napóleon között létezett, ki, mint tudva van, a lehetetlen
 863 20|      tarthatatlanul futott a fõbíró felé, ki az egész jelenet alatt káromkodni
 864 20|                közelebb.~A kommisszárius, ki végre látá, hogy egymaga
 865 20|                    mint bármely hadvezér, ki várakat ostromol... és a
 866 20|                 legnagyobb náthának teszi ki, s így alattvalóinak példát
 867 20|               elõtt meg nem álltak volna, ki haragjának egész hatalmával
 868 20|                   pipát emelé fel.~- Verd ki, de jól, te gazember - mondá
 869 20|                 boldogulni.~- Lehetetlen! ki mondta azt, hogy lehetetlen? -
 870 20|                dühösen - szeretném tudni, ki merte mondani, hogy lehetetlen.
 871 20|                    mondá a kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez
 872 20|                 méltóságának érzetében -, ki parancsol itt?~- Próbálja
 873 20|                illanni, s a sötét erdõben ki mehet utána?~Nyúzó már hajlani
 874 20|                 átlátá, midõn Macskaházy, ki miután a küzdés zaja megszûnt,
 875 20|             adatott a pandúrok egyikének, ki a felgyújtás tisztét magára
 876 20|             között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval maradt, örömében
 877 20|            oldalán kimegy, e sötét éjjel, ki tudja, talán elillanhat -
 878 20|              szemei öreg pajtására estek, ki vérében hevert lábai elõtt.
 879 20|                   halkan, Ráczra mutatva, ki behunyt szemekkel mintegy
 880 20|             lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben... Viola,
 881 20|             magával, s azon hírrel menjen ki a világból, hogy legnagyobb
 882 20|                 felett, s nem volt senki, ki önmaga nem akarná megkötözni
 883 20|                    szólt a kommisszárius, ki a többiek között elõször
 884 20|                 Sz.-Vilmosra vele.~Viola, ki még mindig ájulásban vala,
 885 20|                  ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért kéré, hogy magokkal
 886 21|          hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette, szinte
 887 21|                 valami undorítót találsz, ki tudja, nem árt-e meg. Menj
 888 21|                 között talán férje leheli ki életét, s õ jelen sem lehetett
 889 21|                 sírjához, s itt sírhatjuk ki könnyeinket.~- Mondom, Viola
 890 21|              parasztnak holtteste feküdt, ki a kommisszárius mellett
 891 21|                  fogták - mondá a gulyás, ki még mindig reményeket akart
 892 21|                      vágott közbe Zsuzsi, ki lehajolva egy kétcsövû puskát
 893 21|              keresztülmentek. Maga Viola, ki a faluháza nyitott színében
 894 21|                nyitott színében köttetett ki s két hajdú és épp annyi
 895 21|                 kezeibe adá, vagy inkább, ki által ragadtattak el, s
 896 21|                  többször kérdezé azokat, ki õt felváltva hordák - mert
 897 21|                   feleltek, egyet kivéve, ki a többieknél beszédesebb,
 898 21|                hogy egyik közülök valamit ki is rántott kezébõl; mi volt
 899 21|                   többször kérdé Nyúzót - ki a színben állva, poroszlóinak
 900 21|               Macskaházy kezébe kerültek, ki annyi ideig törekedvén,
 901 21|                vala e nyugalom, minõ azé, ki látva, hogy végzetének ellenállnia
 902 21|                   Így találá Violát Peti, ki társát a falun kívül hagyva,
 903 21|                 miszerint éppen most jött ki Porvárról, megtudá, hogy
 904 21|                   az öreg Kislaky úrhoz - ki e járásban statáriális elnök -
 905 21|           látják-e, hogy férjem ártatlan? Ki hallotta valaha, hogy gonosztevõ
 906 21|                 vala, egy kovács pajtása, ki, mint õ, cigány létére a
 907 22|                  azokat megízlelje. Pedig ki tagadhatja, hogy ami hiúságunk
 908 22|                hús- és növényemésztõ, az, ki jövedelmezõ, vagy ki csak
 909 22|                  az, ki jövedelmezõ, vagy ki csak szépen hangzó megtiszteltetést
 910 22|                miszerint az öreg Kislaky, ki a megyét soká mint alispán
 911 22|        törvényszéke elnökének neveztetett ki, s mert olvasóim nem értenék,
 912 22|                mely szerint minden ember, ki az alispánságon keresztülment,
 913 22|            találunk. A vastag tiszttartó, ki máskor annyira távol vala
 914 22|                   béresével tanácskozott, ki, mint faragó, a szükséges
 915 22|                 szorgalmat tanúsíta, hogy ki õt ma látá, szinte sajnálta,
 916 22|                   válaszolt a tiszttartó, ki a határnak ily módoni megtiszteltetését
 917 22|         törvényszék elnökének neveztetett ki. Már az igaz, hogy a törvényszék
 918 22|                   rabjával s esküdtjével, ki hírt véve hivatalos társát
 919 22|                  érkezett meg Macskaházy, ki elébb még Tiszaréten volt,
 920 22|             Völgyesyt küldé maga helyett, ki csak most neveztetvén ki,
 921 22|                  ki csak most neveztetvén ki, e tisztet örömmel fogadta
 922 22|                 legkevesebbet találunk; s ki hazánk közdolgaiban járatos,
 923 22|                 érté - s az öreg Kislaky, ki megtudván, hogy Viola elfogatott
 924 22|                   lehetne.~A háziasszony, ki a kocsikat hallva szinte
 925 22|                  törvényszékre küldettünk ki, nekünk rögtön kell ítélnünk,
 926 22|             Elhiszem - válaszolt Sóskuty, ki elv- s megszokásból, hol
 927 22|              teins vármegye azért küldött ki, hogy példát állítsunk fel,
 928 22|                    szólt most Macskaházy, ki már régen türelmetlenségének
 929 22|                 Igazság, - mondá Kislaky, ki addig majd feleségére, majd
 930 22|                     suttogott Macskaházy, ki e szavakra szinte megfordult,
 931 22|                  Nyúzó fülébe.~Kislakyné, ki a kis fiatal embert eddig
 932 22|             elment, s Kislakyné férjével, ki egypár percre visszamaradt,
 933 22|                megengedi - mondá az öreg, ki alig nyomhatá el könnyeit;
 934 22|                  fel inkább helyette. - S ki e pillanatban Cifrára s
 935 22|               szoktuk.~- Szeretném tudni, ki fogja felakasztani - szólt
 936 22|                 vénasszony szomszédjához, ki minden erõlködése mellett
 937 22|              Igazán, komám - felelt emez, ki azalatt elõbbre fészkelõdve
 938 22|                  közbe egy öregebb ember, ki az elõbbiek mellett állt -,
 939 22|               mondá a másik asszony -, de ki fogja felakasztani hát?~-
 940 22|                   meg a kisbíró felesége, ki férjének minden pártolása
 941 22|                egy vastag fiatal asszony, ki az egész beszélgetést figyelemmel
 942 22|                  felolvastattak, s Nyúzó, ki szinte a táblabírák között
 943 22|     felolvasásánál Völgyesy magaviselete, ki az egész hosszú szabályokat
 944 22|                 számítva, hogy Völgyesyt, ki az egész megyében mindig
 945 22|                  kívül hiteles, nem tûnik ki, hogy a rab folytonos üldözésben
 946 22|                   e jelentésbõl nem tûnik ki. Violának utolsó vétkes
 947 22|                 Völgyesy -, de miként sül ki ezen jelentésbõl, hogy Viola
 948 22|            csakugyan haramja?~- Mibõl sül ki?! - mondá Zátonyi összecsapva
 949 22|                vágott közbe most Sóskuty, ki az egész vita alatt észrevételeit
 950 22|                   azon meggyõzõdést mondá ki, hogy a lehetõ legcélszerûbb
 951 22|             kételkednem - szóla Völgyesy, ki, midõn látá, hogy Kislakyt
 952 22|                    melynek hallásán amaz, ki éppen szomszédjának valamit
 953 22|            legocsmányabb lehet, amint az, ki viseli, megérti valódi hivatását,
 954 22|            szólunk, oly fontos, hogy azt, ki esze fitogtatására e pillanatban
 955 22|                    vagy bármiként hívják, ki jelenleg becsületes ember,
 956 22|                   hát Szentvilmosi János, ki a rablásról elõre tudósíttatott,
 957 22|                  hallott, s látta Violát, ki puskával mellette elszaladt.
 958 22|            magasztalni fiatal kollégáját, ki az ördögöt magát fehérre
 959 22|                   hozatni, midõn a hajdú, ki a szoba ajtaja mellett állt,
 960 22|                    hogy még két tanú van, ki meghallgattatni kíván, s
 961 22|            házához szaladt, s a gyilkost, ki a kapun puskájával éppen
 962 22|               eset van a világon, hol az, ki valamely gonosztettet követett,
 963 22|                     vágott közbe a másik, ki rögtönzött gondolatába,
 964 22|            ráismert valamely cimborájára, ki éppen arra ment, megmutatja
 965 22|                érdemetlent ért: Völgyesy, ki azok után, miket eddig látott
 966 22|                 közöttök nem találkozott, ki az erény azon csíráinak,
 967 22|                hallá, s Sóskutynak arcán, ki a híres zsiványt nem látta
 968 22|             emberrel tréfát ûz.~Völgyesy, ki az egész jelenet alatt alig
 969 22|                  akar - mondá Macskaházy, ki a dolgok ezen fordulatát
 970 22|             törvényszék védelmét szívesen ki fogja hallgatni, s hogy
 971 22|                  mondá haragosan Zátonyi, ki minden érzéketlensége mellett
 972 22|               bizonyos irományokat hoztam ki magammal, melyek egy nappal
 973 22|            vakulva, fegyver nélkül léptem ki, s csak az írásokat tartottam
 974 22|                   Ocsmány halálnak tettem ki magamat...~- Semmirevaló,
 975 22|                 irományai raboltattak el, ki tudja, mily összeköttetésben
 976 22|           komolysággal nem nyilatkoztatja ki, hogy bármit határozzon
 977 22|         megvakultunk.~- S hogy hozta kend ki írásait?~- Hát csak mellettem
 978 22|              hiszed, hogy írásokat hoztál ki magaddal, úgy szegény nyomorult,
 979 22|                 egypár fehérnemût vevének ki, leírhatlan. - Ez az õ kendõje
 980 22|              találkozhatott volna valaki, ki látva, hogy a kunyhóból
 981 22|                 zsivány, két ember ellen, ki mint bíró felette ítélni
 982 22|                 az is hihetõ, hogy azokat ki akarta hozni magával; de
 983 22|                 helyett fehérruháit hozta ki. Igen természetes.~- Persze -
 984 22|                 hogy a hajdúk küldessenek ki, s midõn Sóskuty s Zátonyi
 985 22|                   most is azért küldettem ki a hajdúkat, hogy vallomásomat
 986 22|         hallgassuk meg - ismétlé Sóskuty, ki többször órájára nézve,
 987 22|                   nem említé.~Macskaházy, ki a hosszú elõadást nyugodtan,
 988 22|                  vagy Liptáknénak?~Viola, ki igen jól tudta, mily következtetéseket
 989 22|              mondhatom - válaszolt Viola, ki inkább hatszor halt volna
 990 22|             ismerni a drágalátos virágot, ki neked ily híreket hoz, hacsak
 991 22|              Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt adott, nem tehetett-e
 992 22|             mindig gúnyolódva -, hogy az, ki valamely rablást megakadályozni
 993 22|                  láttál?~- Csak a zsidót, ki kinn állt - felelt Viola -,
 994 22|                    Nincs.~- Talán a rabot ki lehetne vezetni? - szóla
 995 22|       valószínûségek közé nem tartozik -, ki fogja hinni, hogy ezen harmadik,
 996 22|               lehetséges - mondá Kislaky, ki annyival nyugtalanabbnak
 997 22|              spectabilis - szólt Zátonyi, ki egyik kezében nyitott burnótszelencéjét
 998 22|              méltányos, hogy Völgyesy úr, ki a tisztújításnál Réty úr
 999 22|                   magokat igazolhatnák.~- Ki akadályozhatja Macskaházy
1000 22|                  Az igaz - mondá Kislaky, ki így két legfõbb kívánatát,