Fejezet

1001 22|              spectabilis - mondá Zátonyi, ki ijedtségében burnótszelencéjét
1002 22|              kevés csendet eszközölhetett ki magának, s a bíráknak értésére
1003 22|                 benn áll - szólt Sóskuty, ki azalatt az utasítást forgatá -,
1004 22|             kedvemért hozatott szóba: én, ki õnagyságának ügyeit vezetni
1005 22|                  a közjót feláldozzam; és ki nem látja át a következéseket,
1006 22|                   után megölelé.~Zátonyi, ki egész életén át mindig függetlennek
1007 22|               látni késõbb stb. - A báró, ki talán mert útközben náthát
1008 22|                  ha Macskaházy nem segíti ki azon ajánlatával: hogy miután
1009 22|              Zátonyi - teins Völgyesy úr, ki csak most lépett a megye
1010 22|                  élethez szokva, az ifjú, ki mennyivel tovább élt, annyival
1011 22|         fogadtatnak el: alig volt valaki, ki az ifjú ügyészben szerénységén
1012 22|          hivatalos foglalatossága vala, s ki elõször életében alkalmat
1013 22|             ítéletnél egyebet nem mondhat ki, s a másikról elmellõzni
1014 22|              úrnak többé szava nincs? Az, ki bírákat dehonesztál, infámis;
1015 22|           tartottuk méltónak. - Völgyesy, ki e két - honunkban legkedvesebb
1016 22|             szóhoz juthatott.~- Mondjanak ki reám törvényes infámiát
1017 22|             férfiak? - folytatá a báró.~- Ki vele! ki vele! - harsogott
1018 22|               folytatá a báró.~- Ki vele! ki vele! - harsogott Nyúzó.~-
1019 22|        körülhadarázva kezeivel Sóskuty -, ki vádolhat minket részrehajlással?
1020 22|                    gazság! impertinencia! ki vele! akció! - kiáltatott
1021 22|          törvényes ítélet nem mondathatik ki.~A lárma elnyomta az ügyész
1022 22|           érdemlett büntetést eszközöljek ki.~- Alávaló denunciáns! Nem
1023 22|           felugorva, gallérjához nyúlt: - Ki veled, púpos hátú! - kiáltott
1024 22|             rajtam, kérem, csak azt vigye ki, hogy szegény feleségemet
1025 22|                 Kislaky vala hátra még, s ki a jámbor öreget látá, amint
1026 22|                   vala. Szeretve nejétõl, ki reá, minthogy neki magának
1027 22|                  kívántatik tõle, hogy õ, ki ez életnek egész becsét
1028 22|                   egész becsét ismeri, õ, ki még egy kutyát sem tudna
1029 22|                   felmentheti; egy szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak
1030 22|             ítéletet miért nem mondhatnók ki ma, hogy holnap reggel kevesebb
1031 22|                benne gerjesztett, nyilván ki ne mondja; de Kislaky állandó
1032 22|                 halasztassék.~Macskaházy, ki célját, midõn Völgyesy távozott,
1033 22|                feküdt, mindjárt mondassék ki.~- Reánk nézve - szólt a
1034 22|                   említtetett, s az: hogy ki a gonosznak megbocsát, a
1035 22|                látva maga mellett senkit, ki titkos aggodalmait osztaná,
1036 22|                 tovább, Liptáknéhoz ment, ki éppen az ajtó mellett ült,
1037 22|                  Nyúzó - szeretném tudni, ki eresztette be ezt hozzánk.
1038 22|               szereti? - sóhajta Violáné, ki e szavaknál más gondolatra
1039 22|           kivitetvén, az ítélet Violának, ki azt tökéletes nyugalommal
1040 22|         elpityeredik - szóla közbe Nyúzó, ki azalatt hozzájok jött -,
1041 22|              gyávaság. Ha nem erõltetjük, ki tudja, elvégezzük-e ma?~-
1042 22|               leszek többé! Miért mondtam ki a halálos ítéletet?~Oh,
1043 23|                 felgerjedésben Völgyesyt, ki megijedve az indulatosságon,
1044 23|                   vége van, sõt az ítélet ki volt mondva, még mielõtt
1045 23|              Völgyesy -, nem lehet senki, ki apádat nálamnál inkább tisztelné.
1046 23|                    megfogva Kálmán kezét, ki már az ajtó felé indult -,
1047 23|                  lemennék - mondá Kálmán, ki e megjegyzésnek helyességét
1048 23|               Ákos úrfi kedveért - javítá ki magát János, midõn a pirosságot,
1049 23|                  hozzá János - ha mindaz, ki Magyarországban akasztófára
1050 23|                     válaszolt ez -, elõbb ki kell menni recognoscierungra;
1051 23|             tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején történt változást
1052 23|               vége lett, s fõképp Kálmán, ki az utolsó ételeknél alig
1053 23|                  az öreg huszárt meglátá, ki a folyosón pipázva állt.~-
1054 23|                teins uraimék a profuszok, ki akar ereszteni, annak kutya
1055 23|                  mondtam a tiszttartónak, ki maga is ott volt, hogy jobb
1056 23|                   feljön, s velünk vissza ki a magtár ajtaján. Ha egyszer
1057 23|                 Völgyesy. - A tiszttartó, ki a palláson minden zajt meghallhat
1058 23|                   ifjak Vándoryt találák, ki miután kérését a törvényszék
1059 23|                  most közbe a tiszttartó, ki Vándory után szinte feljött -,
1060 23|              esküdtjével s Macskaházyval, ki a rab biztosságáról tulajdon
1061 23|              kamarában maradt Vándoryval, ki miután rabjának több testi
1062 23|                 az öreg nejéhez fordulva, ki szokása ellen munkátlanul
1063 23|            elveszni - szólt közbe Kálmán, ki azalatt halkan a szobába
1064 23|              eszével valami módot gondolt ki...~- Ez egyszer édesanyám
1065 23|             szívembõl - mondá az asszony, ki most egész derültségét visszanyerte,
1066 23|               közül két nagy kulcsot vett ki, melyet Kálmánnak általadott. -
1067 23|                   Ne kímélj semmit, igyák ki egész pincénket, adass tokajit
1068 23|         tisztújításnál Tengelyiért tevél, ki tudja, fogja-e valaha megbocsátani!~-
1069 23|                  teremtés! - szólt anyja, ki férjével együtt olvasá Etelka
1070 23|             becsületes embert annak teszi ki, hogy ha teljesíti, egész
1071 24|                 többiek, a bárót sem véve ki, nagy erõltetés nélkül,
1072 24|                  pohár vörös bort ürített ki, oly képpel fordulva Kálmánhoz,
1073 24|              bolondságokkal. Nincs ember, ki engem részegen látott.~-
1074 24|                  kiáltott Nyúzó.~Zátonyi, ki két könyökére támaszkodva,
1075 24|                merülten nézé Macskaházyt, ki épp a kártyákat keveré,
1076 24|             türelmetlenebbé vált. Kálmán, ki egy becsületes veszekedéstõl
1077 24|          hevesebben -, s szeretném látni, ki fog megakadályoztatni benne.
1078 24|           kandidáltak alispánnak.~A báró, ki a vitatkozás alatt kártyáit
1079 24|               mint ha az forog kérdésben: ki józan köztök? s sok ember,
1080 24|                józan köztök? s sok ember, ki soha életében egy pohár
1081 24|                  senki kétségbe ne vegye. Ki várja, hogy akár Nyúzó,
1082 24|            Kenyházy iszik, hármat ürítend ki, anélkül, hogy megrészegednék.~-
1083 24|                  s egy vén hajdút kivéve, ki maga is katonaviselt ember
1084 24|               uralkodott. Miután Vándory, ki õt a vallás vigasztalásaival
1085 24|                 Hisz mit tehet õ nejeért, ki általa házi boldogságának
1086 24|                  Violáról szólni nem fog. Ki tudja? talán nõm is végre
1087 24|                  az elátkozott teremtést, ki egész életére csak kínt
1088 24|                   szándékát nyilatkoztatá ki, hogy a szegény embereket
1089 24|                 sokat gyaníthatott volna. Ki tehet róla! az élet, bármennyit
1090 24|                 érzemény s indulat köt... ki bírja ily viszonyok között
1091 24|                  a halvány asszonyt látá, ki alvó gyermekét ringatá karjai
1092 24|                 mit is mondtam? - igazítá ki magát - kell bizony, szomorkodjál
1093 24|              közelgeni látá a kis Pistát, ki Vándoryval együtt visszatért,
1094 24|                szellõ érintése alatt... s ki Violát most látá, midõn
1095 24|                   neki bátyja ajánlatára, ki elõbb maga ott lakott, gulyási
1096 24|                   öreg Istvánnál valának, ki Violát, öccse helyett, maga
1097 24|           állapotban találá rabját Nyúzó, ki miután esküdtjét holt részegen
1098 24|            gyermeket hagyok magam után, s ki tudja, szegényekbõl mi lesz.~-
1099 24|         türelmetlenül egy székre csapva - ki innen, s azzal vége. - Zsuzsi,
1100 24|                    mondá végre nevetve -, ki akasztatja fel holnap a
1101 24|                  Nyúzó a rabtól kijött.~- Ki részeg? mi részeg? - mondá
1102 24|               súgott Macskaházy fülébe -, ki szólt rólad? de itt ezek
1103 24|              azalatt Petivel találkozott, ki Viola lovával a kert kerítése
1104 24|                Jánost megismeré az egyik, ki elfáradva, leült, s hogy
1105 24|                 sokáig vártát nem állt.~- Ki tehet róla - mondá a másik -,
1106 24|                   illeti, õ nem tarthatja ki tovább s mindjárt lefekszik;
1107 24|         vallomásaival engem kever belé, s ki tudja, számos elleneim mellett,
1108 24|                   hallá, miként emeltetik ki egy padlásdeszka, s miként
1109 24|                szegény tiszttartó szívét, ki egy idõ óta a halálos félelem
1110 24|                tagjai s fõképpen a báró - ki mégiscsak szinte mágnás,
1111 24|              hallgatott volna... Alispán, ki tudja, talán a hétszemélyes
1112 24|                    hát még tiszttartónak, ki ahhoz szokva nincs. A szerencsétlen,
1113 24|                   nincs. A szerencsétlen, ki máskor, estefelé, beszélgetéseivel
1114 24|                 ítélve a házban tartatik, ki tudja, mily számos bandája
1115 24|                    szegény tiszttartóból, ki a haramját legnagyobb szorgalommal
1116 24|                 padlása feszíttetnék fel, ki tudja, hány zsivány van,
1117 24|                   s az ajtó felé ment. De ki képzeli borzadását, midõn
1118 24|                 magánkívül, dühösen, mint ki életeért küzd, kíméletlenül,
1119 24|                  küzd, kíméletlenül, mint ki kíméletet nem vár, ragadá
1120 24|        Megbolondult! - sikoltott a másik, ki megtámadójának fülébe kapaszkodva,
1121 24|                    õ maga, boldogan, mint ki egy jó tett öntudatával
1122 24|             bizonyosan a padláson szökött ki - min senki nem kételkedett -,
1123 25|            leginkább báró Sóskuty tünteté ki magát. - Ákos egyetlen figyermekem.
1124 25|                   egyetlen figyermekem, s ki tudja, nem csal-e a hír,
1125 25|         Tiszarétrõl egy második érkezett, ki által a kulcsár, Ákosnak
1126 25|               olyannyira, hogy a fõispán, ki nyugtalanságát észrevevé,
1127 25|                 leányával s a fõorvossal, ki buzgóságát ez alkalommal
1128 25|        szemrehányásokat tett, õ lévén az, ki Vilmát s anyját arra bírta,
1129 25|              alunni ment, s szobaleányát, ki a mellékszobában hált, elküldve
1130 25|                    fõképp oly lány elõtt, ki magát bábbá nem alázva,
1131 25|                 hogy jövõjét oly férfira, ki ezen hibákat oly mértékben
1132 25|          többnyire kedveseink szívére. De ki Etelkát bírni akarta, annak
1133 25|                magában is... Helyzetében, ki a Tengelyi s Rétyek között
1134 25|               meggyõzõdéseinknek. Etelka, ki Kálmán egész szeretetét
1135 25|                  mértékben érzette ezt, s ki e pillanatban szívébe nézhetett
1136 25|             belépett. Macskaházy vala ez, ki Viola elfogatása után az
1137 25|           asztalfiókomba, s legyen ember, ki ezeket tõlem olcsón kicsikarja. -
1138 25|               meghall. - Mire Macskaházy, ki az alispán s leánya visszatérésérõl
1139 25|                  szerencsétlen testvérét, ki apai házát fiatal korában
1140 25|                  részben az veszi magára, ki azokat megakadályoztathatná?
1141 25|          vigyáztalanságot, mire Tengelyi, ki nem akará, hogy házához
1142 25|               feltámadna végre bennem is, ki áll jót, hogy azt, bár mindenben
1143 25|             mindenben tanácsait követném, ki fogom elégíthetni? S e Tantalus
1144 25|                  kezeiket, kinek elégíték ki szomját? Ki vágyódott valaha
1145 25|                kinek elégíték ki szomját? Ki vágyódott valaha kitüntetés
1146 25|                  elérhetetlen célt tûztek ki magoknak - válaszolt az
1147 25|                   tudnék... s tûzhetnék-e ki mást?~- Miért ne? - válaszolt
1148 25|             válaszolt az alispán élénken, ki ámbár érzé, hogy fia keserû
1149 25|                    Igen - válaszolt Réty, ki a vitatkozás hevében legbensõbb
1150 25|              egész jövõjét elrontod, mert ki volna az, ki egy falu jegyzõjével
1151 25|               elrontod, mert ki volna az, ki egy falu jegyzõjével sógorságra
1152 25|             halotti sápadtság lepte el, s ki alig bírá leküzdeni az érzelmeket,
1153 25|           történjék. Ha másképp nem, apád ki fog tagadni, el fog átkozni,
1154 25|              erkölcstelen személy, olyan, ki házasságod elõtt ringyód
1155 25|              zsiványok cimborája, tolvaj, ki e házra szégyent hozol,
1156 25|                   e házra szégyent hozol, ki ha szólni akarnék, e megye
1157 25|                  közt találnád helyedet?!~Ki e pillanatban az alispánnét
1158 25|                   nem tudom, az alispán - ki a történteket nem ismerve,
1159 25|            Röviden búcsút vett Etelkától, ki a történteket megtudva,
1160 26|                  senki inkább, mint Ákos, ki elûzve apai házától, megfosztva
1161 26|                  becsületes ember, olyan, ki szegény s most nemtelenné
1162 26|          tisztelni balgaság; de vajon az, ki valaki iránt csak birtokaért
1163 26|                 csírák aszerint fejlõdnek ki vagy vesznek el, mint azt
1164 26|                   kastélyban.~Az alispán, ki mindjárt a jelenet után,
1165 26|            érhettem el. Szerettem, de az, ki szerelmemet bírta, nem bírt
1166 26|                 Ákos Vilmát szereti... Õ, ki elõtt a világ nyitva áll,
1167 26|               elõtt a világ nyitva áll, s ki mindent odavet egy jegyzõleányért...
1168 26|                   hír olyan, mint a tõke, ki egyszer megszerezte magának,
1169 26|          csudálkozva ügyvédje szeszélyén, ki egyébkor minden nehézséget
1170 26|                    s oly veszélynek tette ki magát, mint én utolsó idõben,
1171 26|                  holnap kell történnie.~- Ki tudja! - válaszolt az ügyvéd
1172 26|             reménylem?... - mondá Rétyné, ki Macskaházy szemtelen tolakodásai
1173 26|                 csapás érje!... de végre, ki biztos holnapjáról? és én,
1174 26|                biztos holnapjáról? és én, ki magamnak nagysád házánál
1175 26|                éppen e pillanatban adatik ki.~- Várjunk még egy ideig -
1176 26|                    ritkállom az ügyvédet, ki ennyi elõrelátással vinné
1177 26|                mennyi veszélyeknek tettem ki magamat... s nevem is mennyire
1178 26|                  is sokat kelle fizetnem; ki tudja, mily drágán leszek
1179 26|                 meg egymással, most tûnik ki azon buzgóság, melynél fogva
1180 26|               mérgesen - szeretném látni, ki kényszeríthetne?... Nem
1181 26|                 vannak tanúi, hol a bíró, ki engem reá szoríthatna? Minden
1182 26|               harag szemeibõl facsart; de ki csak a sebes lépteket hallá,
1183 26|                 Egy tanú s hozzá zsivány, ki ily magas jellemû személy
1184 26|                  fel, én példának okáért, ki a zsivány minden szavát
1185 26|                   magamnak. Maga Vándory, ki semminek inkább, mint megtért
1186 26|           egyszerre a nagyságos asszonyt, ki halványan, minden tagjában
1187 26|             ajtaja megnyílt, s Peti dugta ki borzas fejét. A fûtõ cigány,
1188 26|              borzas fejét. A fûtõ cigány, ki gyanítva, hogy Tengelyi
1189 26|              szólítá meg a távozót János, ki gyertyával kezében vele
1190 27|              elmentek, senki sem fáradott ki dicséretökben. Hisz a szeretet
1191 27|                    ezt az ügyvéden kívül, ki emberek elõtt szokott alázatosságát
1192 27|            áldozatja? Nem voltam-e én az, ki a rablásban egyenes részt
1193 27|               Rétyné cimboraságát? Viola, ki tudja, mikor kerül elé...
1194 27|         asszonynak mondhatok el, mint az, ki itt elõttem ül.~E magasztalások
1195 27|               voltak; azonban a jegyzõné, ki az ügyvéd által mégis oly
1196 27|         szenvedést nem kerülhettünk volna ki mindketten, ha az én kedves
1197 27|            szóljon! - válaszolt Erzsébet, ki felindulását, midõn férjérõl
1198 27|             neheztelésre, mert hisz õ az, ki által éltem fõboldogságától,
1199 27|              veszem senkinek rossz néven, ki felõlem ekként szól... a
1200 27|              tartom - válaszolt Erzsébet, ki elvégre mégis megsokallá
1201 27|                miután annyi bajnak teszem ki magamat, csak azért, hogy
1202 27|                 vágott szavába az ügyvéd, ki Erzsébet célzását megérté -,
1203 27|               nélkül oly veszélynek tenné ki magát, minõvel a rangunkféle
1204 27|    visszanyerésére semmit nem tehet?~- De ki mondta azt, hogy nemességök
1205 27|                  irományokra?~Tengelyiné, ki elsõ pillanatban gúnynak
1206 27|                 történik körülötte. Ugyan ki hallotta valaha, hogy nemességet
1207 27|         legközönségesebb. Ha mindenkitõl, ki kiváltsággal él, leveleit
1208 27|                 de ez a dolgot nem fejezi ki, miután ott, hol törvény
1209 27|                  meg valakit... nincs is, ki valóságos úzusán kételkedni
1210 27|                 asszonyom, igen csalódik, ki azt hiszi, hogy a nemesség
1211 27|       elmozdíttatik, minden rendében van. Ki tehet róla? a házasság,
1212 27|           fiskális úr - kérdé Tengelyiné, ki most az ügyvéd szándékát
1213 27|                 szóljunk tovább.~- De hát ki szól Vilma boldogsága feláldozásáról? -
1214 27|                 férjet találhatott volna, ki mellett minden házi gondoktól
1215 27|               miután az oly rosszul ütött ki, s Ádám neki teremtett feleségével
1216 27|             párját, s rosszul cselekszik, ki nem magához hasonlót választ.
1217 27|                   képez - mondá Erzsébet, ki beszéd között, mint asszonyok,
1218 27|                  a fiatalságtól kívánjuk: ki veheti azt rossz néven?...
1219 27|                       válaszolt Erzsébet, ki hevében egészen elfelejté,
1220 27|                 becsületes ember létemre, ki sorsában a legnagyobb részt
1221 27|                   tántoríthatlan. Embert, ki talán külsõ fénybõl leányának
1222 27|                   vetve a mellette ülõre, ki bámulatában szót nem talált -,
1223 27|                  venném és...~Macskaházy, ki a közte s Vilma között kötendõ
1224 27|                  megelégedésre magyarázza ki szavait; de a jegyzõné nem
1225 27|                    hogy magát mérsékelje, ki a hangot, melyen e szavak
1226 27|          kíváncsian benézett. Macskaházy, ki e tanúk által biztosítva
1227 27|                  kiálta nejéhez fordulva, ki kezét még mindig visszatartá. -
1228 27|                   követte, Vándory által, ki éppen a házhoz jött, szobájába
1229 27|                  a többiek s késõbb Ákos, ki Vándory után eljött, nemegyszer
1230 28|              semmi esetre nem csikarhatok ki... s ha most Ákos házasságát
1231 28|            követtem el, az világos!... De ki is hitte volna, hogy ez
1232 28|                közé tartozott, hogy Ákos, ki õt régóta gyûlölte, még
1233 28|          melyekhez csak oly ember juthat, ki egyszerre tetemes pénzösszegnek
1234 28|                  felé közelget... s éppen ki akart ugrani ágyából, midõn
1235 28|                véredet egyenként ontom is ki, nem fizeti meg, mit te
1236 28|               vetve maga körül -, én...~- Ki volt oka - szólt a másik
1237 28|                      melyeket ha nem adsz ki mindjárt, ez ágyból nem
1238 28|                 tudom - mondá Macskaházy, ki a hangból, melyen Viola
1239 28|                    igaz, hogy én ragadtam ki kezedbõl... de látod, mihelyt
1240 28|             ötvenezer forintot kívánsz.~- Ki mondta ezt kendnek? - szakítá
1241 28|                    s az írásokat nem adod ki mindjárt, látni fogod, hogy
1242 28|                   az írások nálam vannak? ki küldött hozzám?~- Ne fecsegj -
1243 28|                kitõl annyit szenvedett, s ki most éltét fenyegeté, háttérbe
1244 28|                 rohant a szerencsétlenre, ki segítségért kiáltva, a földrõl
1245 28|             kocsis s még egy ember által, ki az istállóból lámpással
1246 28|                kiáltott a vastag szakács, ki hálósüvegében s gyertyával
1247 28|               hajdú kiáltása hallatszott, ki, mint mondá, a gyilkost
1248 28|              tudom - vágott szavába amaz, ki szóvitára alkalmat találva
1249 28|             fiskális úr, mikor kérdeztük, ki a gyilkos? csak mégis Tengelyit
1250 28|              mikor a fiskálist kérdeztük: ki ölte meg? Tengelyit nevezte,
1251 28|                   szakács rosszkedvûen -, ki tudja, mit akart mondani?~-
1252 28|             ítéletig.~- Majd a szolgabíró ki fogja sütni, azért jótállok -
1253 29|                 is tartozott, Vándoryval, ki évek óta majdnem minden
1254 29|                    türelmetlenül kérdezé, ki által háborgattatik? s már
1255 29|            töltött e fa alatt barátjával, ki ily alkalommal nemegyszer
1256 29|              lennie! - kiáltott a kocsis, ki, noha lámpása elaludt, a
1257 29|               egész csapat a kocsis után, ki lámpájával mindig a nyomot
1258 29|                  ördög! - szólt a kocsis, ki a kerítés ajtajánál pár
1259 29|                 Ferkót visszatartóztatva, ki már félig átmászott, s kit
1260 29|                   alatt - mondá a kocsis, ki, mint minden ember, ha valami
1261 29|                     minket ebrúdon dobnak ki.~- Majd meglátjuk!... én
1262 29|                 mily nótárius dobna engem ki házából. - S ezzel Ferkó,
1263 29|                feltartatná, két társával, ki vele a kastélyból jött,
1264 29|                bátorsága, midõn Tengelyi, ki csak imént jött haza, s
1265 29|              Látta kend - szólt a kocsis, ki a révésszel hátrább maradt,
1266 30|                minden édességeit vonhatja ki, s pedig nemcsak azon ritka,
1267 30|               gondolat, mint a pénz, azé, ki vele él. Ki nagy sommákat
1268 30|                  a pénz, azé, ki vele él. Ki nagy sommákat penget, az
1269 30|                 van a gondolatokkal is... ki velök élni akar, nem keresi
1270 30|                 végszavai iránt fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól
1271 30|           Macskaházy, mikor kérdeztetett, ki ölte meg? egyenesen ezen
1272 30|                 az igazságnál maradnia, s ki, mint vitatkozás között
1273 30|                egyetértettek. Tengelyire, ki még éjszaka a házhoz jött,
1274 30|                    szólt közbe a szakács, ki mint a legmagasabb rangú
1275 30|                 szólalt fel Ferkó kocsis, ki most szinte elõre tolakodott -,
1276 30|               szakácsné panaszkodva, hogy ki sem is hallgatják, rosszkedvûen
1277 30|                  zsidó által öletett meg, ki mihelyt a tettet elkövette
1278 30|                  Bandi? - kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett, hogy
1279 30|                 készen legyen. Mire emez, ki már úgyis alig mérsékelheté
1280 30|          egyenlõen alkalmaz. Ha az egyed, ki kezei közé akadt, nem illik
1281 30|          amennyiben senki jelen nem volt, ki pártját foghatá; és mind
1282 30|                 Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá, mindent
1283 30|                  annyira, mint a szakács, ki oly nép iránt, mely hurkát
1284 30|                   el oly egyed irányában, ki, mint az üveges - egész
1285 30|             kacagott a fõbíró - s így néz ki az ártatlanság? - mire Kenyházy
1286 30|        gyilkolta-e meg? õ fejét rázta; de ki tudja, mit értett alatta!
1287 30|                 szakácsnét - szóla Nyúzó, ki most szinte ez asszony különös
1288 30|             fõbíró ostobaságáról beszélt, ki okos embert nem is kérdez.
1289 30|                most az igazság bizonyosan ki fog sülni, a meghívást követve
1290 30|                  a vizsgálók elõtt.~Kata, ki még soha mint tanú bíró
1291 30|              alávaló szakácsnak kabalája, ki õt bajba akarja keverni...
1292 30|                 tisztán jószántából is... ki várhatna most rövid feleleteket
1293 30|                alá a szobában. Az esküdt, ki egy egész könyv írására
1294 30|                   mindig nála voltam...~- Ki tudja, talán már magánkívül
1295 30|                 magam, de amit akart...~- Ki szólt itt férjérõl? - vága
1296 30|                Mikor szakács úr kérdezte: ki ölte meg? csak azt mondta...
1297 30|                    szólt közbe a szakács, ki minden intés mellett nem
1298 30|               vágott szavába a szakácsné, ki a régi vitát újra megkezdve,
1299 30|                 az, hogy mikor kérdezték: ki ölte meg? világosan a nótáriust
1300 30|               szólt Kenyházyhoz fordulva, ki még tovább írva, fejével
1301 30|                 ellen gyanút támasszon, s ki minden mellékgondolat nélkül
1302 30|            fejeikkel, fõképp a szakácsné, ki mióta szavainak következtetését
1303 30|            azonban a szerencsétlen tanút, ki elõbbi vallomását most minden
1304 30|                  szólt azalatt a szakács, ki Tengelyinek egyik legfõbb
1305 30|               erõsen összeszólalkoztak... ki tudja, a fiskális utolsó
1306 30|             állítását; a szakácsné pedig, ki azt hivé, hogy Tengelyinek
1307 30|                 nem csábítja.~Az alispán, ki, amint tudjuk, az elõbbi
1308 30|               végre holdkórosnak kiáltasz ki, ki mindent elõre lát. Rosszul
1309 30|                 holdkórosnak kiáltasz ki, ki mindent elõre lát. Rosszul
1310 30|                 oly valaki követhette el, ki a házban jól ismeretes;
1311 30|                   borzadását - azt vigyék ki - tevé hozzá erõt véve magának -,
1312 30|        gonosztevõt - mondá Nyúzó Rétyhez, ki mély gondolatokba merülve
1313 30|               után a kályhalyukból húzták ki.~- Üveges Jancsi? - szólt
1314 30|                   féljetek, el fog múlni. Ki tehet róla? Macskaházy hív
1315 30|                 lehetetlen! - mondá Réty, ki minden hibái mellett becsületesebb
1316 30|                   hisz ritkán találkozik, ki rosszban más valakirõl oly
1317 30|                  azon meggyõzõdését mondá ki, hogy a dolgot mindenesetre
1318 30|       Megvizsgálni!... igen - mondá Réty, ki a gondolaton, hogy az, ki
1319 30|                 ki a gondolaton, hogy az, ki ifjúságában egykor legjobb
1320 30|                 egész semmiségében tûnjék ki még ma.~- Bámulom e nem
1321 30|           megvannak határai... Ez embert, ki egykor barátom volt, ki
1322 30|                   ki egykor barátom volt, ki évekig házamban élt, s ki
1323 30|                 ki évekig házamban élt, s ki mindent összevéve, nem vétett
1324 30| magyaráztathassanak meg. Mire az alispán, ki azalatt a szakács szobájába
1325 30|                  s hogy õ ostoba asszony, ki mindent csak félig ért.
1326 30|                   s általa bottal ûzetett ki házából.~- De hisz a zsidónak
1327 30|                  kell - szólt az alispán, ki mély gondolatokba merülve,
1328 30|                  nálad találták.~A zsidó, ki régen észrevette, hogy a
1329 30|                mert ha a gyilkosság sülne ki reá, felakasztanák, de azért
1330 30|                  s az írás elenyészett... ki tudja, az üveges nem tanulta-e
1331 30|           vérfoltokat könnyebben moshatni ki akármily tentánál!~Ez okoskodás,
1332 30|             mondhatják meg.~Ferkó kocsis, ki eddig csak mint nézõ veve
1333 30|                   támadt, õ volt az elsõ, ki a béressel - kivel éppen
1334 30|                  elõadásában, ha a béres, ki szinte jelen volt - s mint
1335 30|            nagyobb hatást, mint a révész, ki most e botot a fõbírónak
1336 30|                  átadá azt az alispánnak, ki összecsapva kezét, mintegy
1337 30|                tegnap találtak.~A révész, ki százszor elátkozá belsõképp
1338 30|          jelenlevõket azon intéssel külde ki a szobából, hogy senki a
1339 30|               Midõn a haldoklót kérdezik: ki ölte meg? Tengelyit nevezi.
1340 30|                 egész falu összeszalad, s ki tudja, a jegyzõ talán mégis
1341 30|                kívánata szerint irányozá, ki még ily pillanatban sem
1342 30|                   kötelességemnek. Nyúzó, ki régen észrevette, hogy ha
1343 31|                cimborája volna; mintha õ, ki eddig majdnem túlzott szigorúsággal
1344 31|                 tanácsot kérjen.~Vándory, ki télben-nyárban négykor kelt,
1345 31|             egésznek feleletterhe rajtam, ki gyanítva, hogy irományaim
1346 31|                  módon juthat hozzájuk, s ki ahelyett, hogy õt ebben
1347 31|                 oly embernek elfogatását, ki magát reád bízta? s oly
1348 31|         állományunk?... ha irgalom annak, ki a gonosztevõt az igazság
1349 31|              értelemben lesznek.~Vándory, ki jól látta, mily károsan
1350 31|             hazugság ellen - így szólt -, ki a valót el akarja titkolni,
1351 31|                mondá Tengelyi keserûen -, ki tudja, ha az egész történetet
1352 31|                szegény gyermek tartatott, ki, valahányszor a herceg leckéit
1353 31|              iránt. Megfoghatom, hogy te, ki vele egykor oly szoros viszonyban
1354 31|                iránt szigorúbb?... Ha az, ki legjobb barátját szükségében
1355 31|                   emelkedésére használta, ki elveit százszor megtagadta;
1356 31|               elveit százszor megtagadta; ki meggyõzõdését vitorlaként
1357 31|              hármat, kik oly ember iránt, ki magát nemesi kiváltsággal
1358 31|                legfeljebb ezer ember van, ki úgy érez, mint mi, kiknek
1359 31|            tarthatja fel magát többé... s ki tudja, nem fognak-e jõni
1360 31|              Lehetetlen! - szólt Vándory, ki barátjánál nem kevésbé megindulva,
1361 31|                   valaki legyen a háznál, ki ilyen törvényes dolgokat
1362 31|              házból tegnap bottal ûzetett ki. Az egyik világosan emlékezett
1363 31|           szolgáló urát tizenegy óra felé ki látta menni a házból, mi
1364 31|     összhangzásban volt, hogy az alispán, ki Nyúzót minden lehetõ kíméletre
1365 31|             Nyúzót kivéve nem vala senki, ki a szenvedélyes keservet,
1366 31|                inkább, mint az alispánra, ki egykori barátjához közelítve,
1367 31|           Tengelyi úrnak - mondá a fõbíró ki most, mint minden hivatalos
1368 31|            másokra is, s fõképp Tengelyi, ki azoknak egész fontosságát
1369 31|                 honnan van - kérdé Nyúzó, ki egész idõ alatt kételkedõ
1370 31|          gonosztettével össze vala kötve, ki nem tette volna, ha arra
1371 31|               akart, Nyúzó folytatá: - És ki teszi ezt? ki követi el
1372 31|              folytatá: - És ki teszi ezt? ki követi el e szörnyû bûnt?
1373 31|            üldözése kötelességében áll, s ki a bizodalmat, mellyel iránta
1374 31|                kiszabadítsák.~Az alispán, ki a dolgok kifejlõdésében
1375 31|                   a kezességet; de Nyúzó, ki eddig az alispán kívánatát
1376 31|               nevezni! - kiálta Tengelyi, ki a mérsékletet, melyre magát
1377 31|                merészelem én így nevezni, ki a tekintetes nemes megyének
1378 31|             szemtelenkedett fenyegetni.~- Ki mer házam ellen ily rágalommal
1379 31|               valaha házunkban?~Erzsébet, ki mint Tengelyi maga, arról,
1380 31|          mosolyogva Liptáknét hívatá elé, ki azt, mit a rögtönítélõ törvényszék
1381 31|           vigyázzon; s pedig ha elmondom, ki tudja, mennyi bajt kerülhettünk
1382 31|                   bajt kerülhettünk volna ki.~- Aki hiszi, üdvezül -
1383 31|             anélkül, hogy valaki tudná?~- Ki mondta azt, hogy senki nem
1384 31|                   a nemzetes asszony sem, ki akkor már alunni ment. Mikor
1385 31|             Mondom, menj szobádba, s hídd ki leányodat - válaszolt Tengely
1386 31|            mellett, midõn a hölgyet látá, ki anyjától vezetve elõtte
1387 31|               csak Vándory szakítá félbe, ki midõn barátjához közelített
1388 31|                   a szobába lépett.~Ákos, ki, miután Vándoryval tegnap
1389 32|                    s a dolgok való állása ki fog világlani, s akkor visszatérek
1390 32|             miként ily becsületes ember s ki egykor barátja volt, ennyire
1391 32|         teljesítse... s õ megtagadta!~- S ki tudja - mondá Vándory, kinek
1392 32|                 mondá Vándory meghatva -, ki tudja, mily nehéz küzdelmeibe
1393 32|                Vilmát nõmnek nevezhetném! Ki tudja, mit apám fia boldogságáért
1394 32|            Nyúzónak nem kis bosszúságára, ki a jegyzõt teljességgel szekeren
1395 32|               miután az idegen táblabíró, ki a porvári kaszinóban a börtönök
1396 32|                halálos ítéletek mondatnak ki - kétségen kívül a legillendõbb
1397 32|                   bámulhatnak, ha Nyúzó - ki mihelyt vallatását Tengelyi
1398 32|               néhány al- s a fõjegyzõnek, ki székén elaludva nem távozhatott,
1399 32|                egy nyugalmazott kapitány, ki Porváron élt, ezen esetet
1400 32|     másodalispánná lett Krivér hiányzott, ki, miután Nyúzótól hallá,
1401 32|                egy római közmondás, hogy: ki jól el tudott a világ figyelme
1402 32|              hiszem, kevés ember tüntette ki magát, ki élete végén be
1403 32|                  ember tüntette ki magát, ki élete végén be nem vallotta
1404 32|                   bír, s alig van valaki, ki magát kitüntetve látván,
1405 32|              éppen ez - felelt az esküdt, ki az érdeket látva, melyet
1406 32|               tartom - szólt közbe Nyúzó, ki a hatást, melyet esküdtje
1407 32|                Ákos, szenvedélyességében, ki tudja, mire vetemedhetnék.
1408 32|             szobába, Völgyesytõl követve, ki mihelyt érkezésérõl hírt
1409 32|                  emez komolyan -, de azt, ki valamely gonosztettel vádoltatik,
1410 32|                csak azt nyilatkoztathatom ki: miként kötelességem szerint
1411 32|                nemcsak regényíróra nézve, ki sehol jobban nem érezheti
1412 32|                   haladás zászlaját tûzte ki, aljas anyagi dolgokat,
1413 32|                  az egyetlen rabon kívül, ki nagy lépésekkel fel s alá
1414 32|                   rabra nézve; lassanként ki fog terjedni a többiekre
1415 32|           foglalva.~- Elfoglalva! s ugyan ki által? - kérdé James, kit,
1416 32|             válaszolt sóhajtva a várnagy, ki minden rabjai közül talán
1417 32|                  vagy maga is megzsákolt. Ki tehet róla? mikor a parasztokkal
1418 32|                szavát akarta tartani... s ki tehet róla?... a fiú csak
1419 32|         tízesztendõs volt... nem tartotta ki, s meghalt. Erre szörnyû
1420 32|                   esztendõre terjesztette ki, pedig már hetven esztendõs;
1421 32|                láttam jószágán.~- Ha néha ki nem eresztjük - mondá a
1422 32|                harmadikban egy mérnök ül, ki bankócsinálásért került
1423 32|                     szólt végre Völgyesy, ki az egész beszélgetés alatt
1424 32|        ellentmondott fiatal kollégájának, ki valóban rendkívüli tapintatlanságot
1425 32|               öten vannak. A vén orgazda, ki most tizenkettedik esztendejét
1426 32|                maga kimegy az alispánhoz, ki midõn azt üzenteté, hogy
1427 32|                   lement.~Midõn Völgyesy, ki mély gondolatokba merülve
1428 33|             Alkonyat felé, mint most, az, ki a világos udvarról lejött,
1429 33|                   biztatásait alig hallá, ki minden vagyonosabb rabban
1430 33|                   ez érdemes tisztviselõ, ki egyébiránt káplári címet
1431 33|            pálinkát hozat nektek, igyátok ki egészségére, s hogy senki
1432 33|          mélyedett.~Ha volt valaha ember, ki szilárd jelleme által a
1433 33|           haszontalan olajkárost kerested ki magadnak. Csak tizenöt garast
1434 33|                 még bajszod nõ, ne jöjjek ki soha tömlöcömbõl.~- Megölök
1435 33|              dicsekedve - csak eresszenek ki egyszer.~- Nem mered te
1436 33|                  közelgett ezen rabjához, ki, mint mondá, inkább kísértethez,
1437 33|                    mondá az ifjú gyilkos, ki a tömlöc másik szegletében
1438 33|           Tengelyi, midõn a fiatal rabot, ki felkelve már a szerencsétlen
1439 33|          haszontalan gyereket, ha az ott, ki a pálinkát hozatta, úgy
1440 33|                   szenvedéseknek tétessék ki, melyeket sem õ, sem bírája,
1441 33|                  Napjainkban nem végezzük ki rabjainkat hóhérpallossal,
1442 33|             rabjainkat hóhérpallossal, de ki tömlöceink küszöbén átlép,
1443 33|                vezeti. - S hány ártatlan, ki, mint Tengelyi, csak azért,
1444 33|                   által ébresztetett fel, ki, midõn Tengelyi mellé madrácot,
1445 33|                 még egy kis kosarat húzva ki a vánkosok közül, melyben
1446 33|                   enni? - mondá Tengelyi, ki miután egész napon át ételhez
1447 33|         legkönnyebb vasat verték reám. De ki tudja, ha a láncokat leveszik
1448 33|            szomorkodni - mondá Csavargós, ki e pillanatban mindent inkább
1449 33|         pincelyukban az ördög sem tartaná ki; nincs egy valamirevaló
1450 33|                 mondják - felelt a másik, ki azalatt szinte bundájára
1451 34|               életben pillanatok, hol az, ki munkássága céljául dús vagyont,
1452 34|                   vagy kitüntetést tûzött ki, mélyen érzi iparkodásainak
1453 34|              fárad, van egy pont, hol az, ki rajta halad, midõn annyi
1454 34|                ezen úton el nem érhetõ, s ki a sokaságtól elválva, magányos
1455 34|           múltjára, mint most az alispán, ki szobájában fel s alá járva,
1456 34|          körülötte senki nem találkozott, ki azt megzavarja, s a hiú
1457 34|            házassága elõidézte ezt.~Réty, ki elsõ házasságánál szívét
1458 34|                   oly nõt hozott házához, ki noha szegény, nagy családból
1459 34|                házába lépett, célul tûzte ki magának, hogy Réty hiúságát
1460 34|                 egy élet céljaul tûzessék ki. A közszeretet s bizodalom
1461 34|                szokta; szóval az alispán, ki egész élte boldogságát abban
1462 34|                 önszemei elõtt.~Csalódik, ki azt hiszi, hogy ki ifjú
1463 34|              Csalódik, ki azt hiszi, hogy ki ifjú korában gyengének mutatkozott,
1464 34|                   válik. Sõt valamint az, ki meredek hegyen állva, lefelé
1465 34|             távolabb fekvõ célokat tûzzön ki. A hiúság szüntelen kielégítés
1466 34|                   a házhoz. Vándory maga, ki nála eddig mindennapos vala,
1467 34|                nem volt senki a megyében, ki a zsivány elõadásának hitelt
1468 34|      ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve, ki egykor barátom volt, s kinek
1469 34|                érez, nem titkolhatjuk el, ki gyanítja, hogy a szerelem,
1470 34|                fogok, téged talán kivéve, ki gyermekjátékaid között észre
1471 34|                távozásom által történt, s ki talán vissza fogod óhajtani
1472 34|                Anyámnak egy közel rokona, ki mindig különös szeretettel
1473 34|        szeretettel viseltetett irántam, s ki miután a módot látá, mellyel
1474 34|                   Olyanhoz valék hasonló, ki e földön élve halhatatlanságot
1475 34|                  lehetünk. Maga Tengelyi, ki elõtt egyébiránt titkunk
1476 34|                szabadságában, s vétkezik, ki az isten által számára kijelelt
1477 34|                   távol voltál; Tengelyi, ki, mint tudod, kívüled szívemhez
1478 34|         áldozatnak látszott. Nincs ember, ki néha életében vagyon után
1479 34|                  kíván, mit tõled az kér, ki, miként minden vagyonát,
1480 34|                  Boldizsár! ha még te is, ki oly irgalmas s oly szeretõ
1481 34|           Tengelyi tömlöcben...~Ritka az, ki azon ember iránt, kit megsértett,
1482 34|                Réty, s arcai lángoltak. - Ki dúlta fel életem csendjét,
1483 34|                   neki engem adott apául? ki foszt meg benned az utolsó
1484 34|         bocsánatot fogok kérni tõle.~- És ki mindennek oka? - kérdé Vándory
1485 34|                  Az alispán hallgatott.~- Ki oka - folytatá Vándory feddõ
1486 34|              összefûze, szétszakíttatott? ki üldözé a másikat?~Az alispán
1487 34|            hatalmadat, hogy kínoztad azt, ki egykor barátod volt, s kit
1488 34|                  öccsére függesztve - az, ki érted mindent feláldozott,
1489 34|                   nincs senki a szobában, ki szavaimat hallhatná, ki
1490 34|                   ki szavaimat hallhatná, ki elõtt magadat szégyenlened
1491 34|                   élni gyermekeitekben. S ki oka, hogy e szerencsés napok
1492 34|            Hagyján! - folytatá az elõbbi, ki mindig melegebben, majdnem
1493 34|              nõmtõl kaptam, magamon kívül ki elõtt bírhattak beccsel?
1494 34|                  e szerencsétlen asszony, ki büszkeségének mindent feláldozni
1495 34|                    de részint mert téged, ki iránt annyi köszönettel
1496 34|              elcsábítva az alávaló által, ki teljes bizalmát bírá, gonosztettekre
1497 34|          boldogtalanná váltál. A bányász, ki a föld gyomrában kincseket
1498 34|                céljául oly tárgyat jelelt ki, melyet a sors elõtte elrejtett,
1499 35|                 erkölcsi tanokat vonjanak ki, magasabban állanak-e azoknál,
1500 35|            történetkönyveinkben tanulunk? Ki a jelen erkölcsök képét