Fejezet

1501 35|              miért pirulna a tudós elõtt, ki minden tényt tíz írott oklevéllel
1502 35|          éjszakákon keresztül; azt tûzvén ki magának feladatul, hogy
1503 35|                   vino veritas, igaz, az, ki a fölköszöntéseket hallá
1504 35|                medico nihil nocet, ha az, ki a törvények fenntartásával
1505 35|                   harmadik kötetemet - de ki tehet róla! nem mindenki
1506 35|                 egyediséggel találkoztam, ki gyolcsingben - mint olyannal,
1507 35|             gyolcsingben - mint olyannal, ki divatos köntösben járt;
1508 35|                 az egy jóravaló ember is, ki parasztnak látszik, a regény
1509 35|              egyéniség. Miután Solon azt, ki az athenei polgárok között
1510 35|               kétszázezer forintja van, s ki Taksony megyében az új kor
1511 35|            roppant vagyona épül? Az elsõ, ki nagy családokból magát kitünteté,
1512 35|                 sokszor híres rabló volt, ki hatalmas kárával egész vidékeket
1513 35|               említhetnék; Zászlósy urat, ki mióta a diáknyelv divatból
1514 35|           iskolába. Egy mezei táblabírót, ki soha regényeket nem írt,
1515 35|                   egészen oly ember vala, ki a politikára kiképezte magát,
1516 35|                 nem tudott, s egy tudóst, ki úgy járva körül, mintha
1517 35|                   remélé, hogy az igazság ki fog világlani nemsokára,
1518 35|                   kell küzdenie. Az önzõ, ki, hol érdeke vagy csak szeszélye
1519 35|              lélek e betegségben fejlõdik ki - mely alatt mindent, mit
1520 35|                 vetette volna magát; hisz ki látja át ifjú korában, hogy
1521 35|              váltva, teli marokkal szórja ki az emberek között; de a
1522 35|                 jöjj. Ákos úgy hivé, hogy ki egy szeretett lénynek boldogítását
1523 35|                  választott magának, mint ki babérért fárad, s fõképp
1524 35|                   s nincs e földön senki, ki szánakozásunkat inkább érdemlené,
1525 35|       munkásságunkat szorítani akarjuk, s ki ezt nem teszi, mindig szerencsétlenné
1526 35|                    ha természetes sorából ki nem lép.” De nyugodtabb
1527 35|                   mívelt századunkban az, ki az elismert morál parancsait
1528 35|              szólt ily alkalommal -, s az ki fog sülni, most vagy késõbb.
1529 35|               szót szól, vagy a fõispánt, ki oly barátilag nyilatkozott
1530 35|            harapnak mind, legjobban tesz, ki tõlük õrizkedik.~- Édes
1531 35|                  mondá a jegyzõ keserûen, ki vita között, fõképp mióta
1532 35|             homoeopathia elveit követi, s ki alávalósággal vádoltatott,
1533 35|                életbe, bolondság volt, de ki tehet róla! mielõtt tapasztalásait
1534 35|              meggyõzõdtem, hogy Sisyphus, ki, a régiek szerint, a hegyre
1535 35|             elõadottak szerint mondhatják ki ítéletöket, s így elmarasztalásnál
1536 35|                várhatunk egyebet. Idõvel, ki tudja, mily környülmények
1537 35|                környülmények fejlõdhetnek ki. Talán a zsidó, ki most
1538 35|           fejlõdhetnek ki. Talán a zsidó, ki most tífuszban halálán fekszik,
1539 35|                 öreg János szakítá félbe, ki anélkül, hogy valaki jöttére
1540 35|              odavezethetne, ha akarna; de ki tudja, nem volna-e magának
1541 35|            gondoskodik. No, csak eresszék ki velem Gazsit, s hallani
1542 35|             furcsa kommandókkal mentem én ki életemben, s mindig becsülettel
1543 35|              bonyodalmairól gondolkozott. Ki áll oly magasan, hogy elõre
1544 35|                   Ilona szigetére nem jõ. Ki ismeri az összefüggést,
1545 36|                    becsületes ember volt, ki a természettudományokból
1546 36|          magyarázatimmal untatom õket. De ki tehet róla! minden embernek
1547 36|                 én nem bírok ily ponttal; ki kívánhat más világot tõlem,
1548 36|              egyeddel ismerkedhetünk meg, ki többször életében megmutatá,
1549 36|                   mindig e hónapban ütött ki, a megye a vásár hetében
1550 36|               mindenki, hogy a fõorvosnak ki által történendõ kinevezése
1551 36|              fõorvosa által neveztessenek ki? Isten ments meg! Megyei
1552 36|              józan ember lehet a világon, ki az egyikre oly kevés okot
1553 36|                 vidéken híres ember volt, ki vadászaton még madarakat
1554 36|                konzervatív elveit ismeré, ki tanári oklevéllel bírt,
1555 36|               fogva azonban mást neveztek ki. Igaz, nem ismerte senki
1556 36|                 sem a fõispán nézeteivel, ki kálvinistát nem akart, sem
1557 36|                híres marad mindörökre; de ki még emberek között él, csak
1558 36|                mozgó tömeget jelenlétére.~Ki nehány irodalmi hírességet
1559 36|                 legalább oly bírálatot ád ki, melyben némely hibák erõsen
1560 36|                botrány vagy bírálatocska; ki egyszer feljutott, mennyivel
1561 36|              egész mesterség. A vakondok, ki a földet egy sokaktól járt
1562 36|                  tíz halálos betege volt, ki mind meggyógyult. Minden
1563 36|                   csak a beteget vádolák, ki teljességgel aleopathicus
1564 36|                   minden gyengélkedõ nõt, ki tõle tanácsot kért, nyáron
1565 36|                 Hol a nyavalya az orvost, ki ellene küszködik, száz halállal
1566 36|              pillanatban veszélynek teszi ki életét, melynek nagyságát
1567 36|                   nehogy a ragály általa, ki naponként minden elõkelõbb
1568 36|                   több olyan találkozott, ki õszkor addig iparkodott,
1569 36|                   lakást szerezhetett. De ki e helyt most látá, borzadott.~
1570 36|                   két-három hullát vittek ki. Lenn, hol a mirigy még
1571 36|                    csak azon egyet kérték ki kegyelmül, hogy egy börtönbe
1572 36|              által ápoltatott. Õ vala az, ki öccsét a bûntett elkövetésére
1573 36|                   orvost, vagy hogy vigye ki a tömlöcbõl, s kérje az
1574 36|              idõsebb s vétkesebb állhassa ki a büntetést mindkettõjökért.~-
1575 36|                   e szegény fiút eresszék ki, ártatlan, csak én csábítottam
1576 36|               elborzadva néze testvérére, ki mozdulatlanul mellette feküdt.
1577 36|                  káromkodott isten ellen, ki õt e tíz esztendõn át megtartá,
1578 36|              hasonló szenvedéseket állnak ki. Igen, évekig, s lesz-e
1579 36|                   vádolná? Lesz-e valaki, ki csak azt állítandja, hogy
1580 36|                  végig ti, kik mindenkit, ki a létezõ bajokra int, túlzással
1581 36|              gondatlansága következtében, ki egy vagy más ily egyedet,
1582 36|                 szerencsés véletlen által ki nem világosodott, ott tartott
1583 36|               ártatlan egyed találtatott, ki öthónapi gondolkozás után
1584 36|                 szegletében. Fiatal neje, ki megszabadítására mindent
1585 36|                 szerencsétlennek szívébe, ki, ha e biztató szózat nem
1586 36|                 fogadták oktatásaikat; de ki az, ki fõképp szerencsétlensége
1587 36|                   oktatásaikat; de ki az, ki fõképp szerencsétlensége
1588 36|                    A hit néha nem elégíti ki eszünket, érteni akarunk,
1589 36|             nélküle megelégedését? Vezesd ki a kételkedõt isten természetébe,
1590 36|              valóban jó ember közeledése, ki hitétõl lelkesítve, csendes
1591 36|              azonban nem kevésbé hibázik, ki ellenkezõ szempontból indulva
1592 36|             ellenkezõ szempontból indulva ki, a tömlöcnek minden lakóját,
1593 36|               szívét szelíd oktatásainak. Ki Vándoryt a rabok között
1594 36|                 hatása az üveges zsidóra, ki Macskaházy meggyilkoltatása
1595 36|            fakamaráknak egyike üríttetett ki e célra, s a legszükségesebb
1596 36|            vallatásait kivéve, alig volt, ki hozzá csak szólna. Maga
1597 36|                   lehete embert képzelni, ki inkább sajnálkozást gerjeszthete. -
1598 36|            számolt részvétre - s Vándory, ki látogatásait nemcsak saját
1599 36|                 Vándory vala az egyetlen, ki jószívûségének hírét most
1600 36|                szegény asszonyt fogadott, ki a napnak nagy részét nála
1601 36|                   volt, s mi több, olyan, ki, amint látszott, a keresztény
1602 36|             vallástársainkra terjesztetik ki, s hogy a szent könyvben,
1603 36|         kívánságát, s ha a beteg kérdezé: ki küldte õt hozzá? - ismét
1604 36|               hangzott, s az öregasszony, ki nála volt, azt állítá, hogy
1605 36|               midõn látá, hogy jóltevõje, ki, amint mondatott, délre
1606 36|               többször az öregasszonyhoz, ki ágya mellett ült -, ha a
1607 36|                állt a beteg ágya mellett, ki ápolóját ismét Tengelyihez
1608 36|            remélve jót még istenétõl sem, ki õt, úgy látszott, csak hogy
1609 36|                 nem szeretve senkit, mint ki szülõit nem ismeré, s kihez
1610 36|               Vándory vala az elsõ ember, ki hozzá nyájasan közelített,
1611 36|                ülve nyájasan a lelkész -, ki fogsz gyógyulni, élhetsz,
1612 36|               arcát, s zokogott.~Vándory, ki vallásáról sokkal inkább
1613 36|                 kegyelmérõl kezde szólni, ki a sokáig tévedõt, habár
1614 36|                észrevevé, nyugodtabban -, ki tudja, talán elhagytam volna
1615 36|                   kívül állíttatott.~- De ki ölte meg Macskaházyt? -
1616 36|             Macskaházyt? - kérdé Vándory, ki a rabnak minden szavát a
1617 36|             fölkelve -, áldjad istenedet, ki neked idõt s erõt adott,
1618 36|                  azok mondattak -, pihenj ki, s pár óra múlva jövünk.~-
1619 36|               kitehetnéd - mondá Vándory, ki ha barátját másképp is megmentheté,
1620 36|           szándékkal jöttél-e a házhoz, s ki által buzdíttattál e tettre -
1621 36|             bosszút az alávaló asszonyon, ki engem minden rosszra reávett,
1622 36|                 menjen mindjárt, siessen, ki tudja, fogom-e teljesíthetni
1623 36|                  behívá a beteg ápolóját, ki azalatt a kamara elõtt állt,
1624 37|                   táblabírák ezrei ülnek; ki vonhatja kétségbe, hogy
1625 37|         találkozik e hazában annyi ember, ki ezt kitartja? minek magyarázatára
1626 37|            egyesülete miért nem tûzte még ki jutalomkérdésül azon okoknak
1627 37|                  szimptómákból, melyeket, ki csak ülést látott, észrevehetett,
1628 37|          alapított egyesület alakításának ki nem látja elégséges okát
1629 37|              egyedet találni James úrnál, ki lóversenynél s rókavadászatokban
1630 37|                  jobbnak tarták. Azonban, ki hinné, a cigányok magok
1631 37|                most is. Vándory például - ki máskor, ha szenvedések enyhítésérõl
1632 37|                folytak egy szamár fölött, ki tulajdonosa által megveretett.
1633 37|       jótéteményeit minden létezõ állatra ki akará terjeszteni; a másik,
1634 37|                 már nagy gyõzelmet vívott ki, miután keresztülvivé, hogy
1635 37|               rendkívüli érdemeket emelék ki, különösen azon igazságtalanságra
1636 37|                   miután elõbb Völgyesyt, ki anélkül, hogy tanácskozásaiban
1637 37|                   néven. Keveset ismerek, ki a közfigyelmet másokkal
1638 37|           másokkal szívesen megosztaná, s ki, elnöki székrõl a legszebb
1639 37|                  s lenézve Vándoryt látá, ki Völgyesy s Bántornyi Lajos
1640 37|             magában tovább. - Az asszony, ki a zsidót betegsége alatt
1641 37|                nyugodtan, miért küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével
1642 37|                  urak hihetõképp mindjárt ki fognak jõni.~- Igaz, nagyságos
1643 37|                csakhogy az igazság süljön ki végre. Ugye nagyságos asszonyom,
1644 37|                  elfojtott hangon -, majd ki fog sülni az igazság. -
1645 37|                elég nagy üvegpalackot võn ki, mely fejér, a cukorhoz
1646 37|     gazdasszonytól, minõ õ vala, kitelik. Ki pedig talán a méregnek mennyiségét
1647 37|         festõinassal találkoztam egyszer, ki mestere számára egy font
1648 37|                   takarva az utcán végig. Ki ezen kétkedik, kérdezõsködjék;
1649 37|              határtalan kínok közt senki, ki szenvedéseimet részvéttel
1650 37|                  részvéttel látná, senki, ki szeretõ kezekkel a halálos
1651 37|          láttatott volna. S a vénasszony, ki a betegnek gondját viselte,
1652 37|                   itt is volt...~- Menjen ki kend - mondá Rétyné reszketõ
1653 37|                    és nagysád...~- Menjen ki kend, mondom - szakítá félbe
1654 37|             mereszté fénytelen szemeit.~- Ki más jõne hozzád? - mondá
1655 37|                  mondá a másik nyájasan - ki gondoskodik felõled? kinek
1656 37|            belõled vallomásokat csaljanak ki. Én az orvostól magától
1657 37|                  hogy fogják nevezni azt, ki engem azon tettekre bírt,
1658 37|                   zsidó! - szólt Rétyné - ki hisz neked, ha ellenem vádakat
1659 37|                tevé hozzá végsõ erõvel -, ki engem minden rosszra csábítál,
1660 37|                 mintegy magánkívül rohant ki a kamarából, hol az ápoló
1661 37|                  a lépcsõn találkozott, s ki által gyertyákat s egy pohár
1662 37|         kíváncsiságukat bizonyosan nem; s ki fõképp szobaleányról azt
1663 37|         Tengelyinél volt, az öregasszony, ki a zsidót betegsége alatt
1664 37|           megtudta, hogy a szerencsétlen, ki most nincs többé, elõttem
1665 37|                   vádolva gondolja magát. Ki tudja, mire nem képes kétségbeesésében?
1666 37|            szavaknál Julis szakítá félbe, ki a szobába rohanva mindent,
1667 38|             megkondul a legszegényebbnek; ki egész éltén át elhagyatva
1668 38|              körül emberek gyûlnek össze, ki örökös akadályok miatt semmiképp
1669 38|                  miért? Azért talán, mert ki józanul cselekszik, tiszteletet
1670 38|                 jobb magyarázó a világon. Ki élete becsérõl kétkedik,
1671 38|                  szegényeknél vitatkozás: ki fizesse a temetést? gazdagoknál:
1672 38|                   mi a barátságot illeti, ki nem tudja, hogy bármennyiszer
1673 38|            csizmáink által szoríttattunk. Ki éltének ezen díjával be
1674 38|                  Ha gazdag földesasszony, ki, mi több, még ötvenedik
1675 38|               tanácskozás tartatott, múlt ki a világból. De mi ez az
1676 38|                megmenthette volna. Serer, ki éppen Porváron lévén, a
1677 38|                   alkalommal Julis által, ki asszonya halálánál jelen
1678 38|                 ily alkalommal Csavargós, ki mióta az öreg Jánossal járt,
1679 38|                    értem - szólt a másik, ki ez értelmezést nagy figyelemmel
1680 38|              Olvasóim tudják, hogy János, ki maga mindig csak rossz kedvvel
1681 38|          hátrafelé? - kérdé Gazsi tovább, ki kételyeit az eddig hallottak
1682 38|                   feleletet nem húzhatott ki belõle, s ha mást kérdezett,
1683 38|            huszárnak filozófiája szerint: ki egy úton, ha csak ballagva
1684 38|          Csavargós után tovább ballagott, ki minden fát megnézve letördelt,
1685 38|                tudomására jött.~Violáról, ki iránt János gazdáját, mihelyt
1686 38|                   emberhez fogja vezetni, ki e részben talán többet mondhat. -
1687 38|                 õsz óta egy gulyás lakik, ki a ti vidéketekrõl jött.
1688 38|                   Violáról tud valamit.~- Ki lehet az? - mondá gondolkozva
1689 38|                  nem tudok pásztorembert, ki tõlünk múlt õszkor ideszakadt
1690 38|                nem fogják felakasztani, s ki tudja, ha Viola kezökbe
1691 38|               gyermekei árvaságra jutnak, ki más lesz oka, mint én, mert
1692 38|             olvasóim között olyan legyen, ki életében gulyástanyát nem
1693 38|                   társaságától, mi annak, ki, mint õ, tõlök sokat szenvedett,
1694 38|               szívének semmi nem pótolhat ki - a falu, melyben született,
1695 38|                   soha nyugodni nem hágy, ki a jövõ pillanatban mindentõl,
1696 38|               minden? s akkor mi vár reá, ki már halálra ítéltetett?
1697 38|                   csak mély háláját mondá ki, mintha nem volna semmi,
1698 38|               õszi levegõ, melynek órákig ki volt téve, s végre a sebes
1699 38|                   szomorúságát észrevevé, ki gyermeke halálában istennek
1700 38|                  még anyai keservét is. - Ki tudja - szólt sokszor -,
1701 38|                   nem marad-e kis Pistám, ki naponként nõ, s a legderekabb
1702 38|                   nem fogom leírni; csak, ki anyát ily helyzetben látott,
1703 38|                   arcokon; megérté a soha ki nem mondott fájdalmat, s
1704 38|                    csakhogy oly embernek, ki, mint én, sokáig begombolva,
1705 38|                 az elõbbi.~Az öreg János, ki jelen járatának helyességérõl
1706 38|                mire ítélhetik, ha nem sül ki ártatlansága, és akkor...~-
1707 38|             vicispán is ígérte; de végre, ki tudja? Amit az urak ily
1708 38|           Csavargós Gazsi igen jó gyerek, ki velem jött, s most a szomszéd
1709 38|                  lehet - tevé hozzá -, de ki tudja, bír-e a többiekkel?
1710 38|                   öcsém - mondá Violához, ki az elõbbi helyen megállt -,
1711 39|         visszanyerte ismét szilárdságát. „Ki tehet róla? - így szólt,
1712 39|                sorsát senki nem kerülheti ki; én szerencsétlenségre születtem.”~
1713 39|               tõlem, rajta segíthetek, és ki tudja, nem kapok-e végre
1714 39|                meghalt, nem szívesen ment ki jószágára, s fiára bízá
1715 39|                  s fiára bízá gazdaságát, ki most is a tavaszi szántás
1716 39|                fiatalember van a világon, ki reggeli álmát könnyen hagyná
1717 39|             kedvben követé öreg barátját, ki út között szüntelen a felkelõ
1718 39|                   közül éppen most jöttek ki a síkra. - Mi ez? - szólt
1719 39|               mégis úgy van - mondá Ákos, ki szemeit azalatt a lovasoktól
1720 39|          lovasoktól nem fordítá el -; az, ki elöl jár, ûzõbe vétetett,
1721 39|                  zsivány - szólt Vándory, ki a lovasok mozdulatait szinte
1722 39|                felbukott pajtásához jött, ki lovastul együtt egy szántóföld
1723 39|         távolságra maradt el, hogy Viola, ki most már nem kívána mást,
1724 39|                    ügetni kezde, s Viola, ki egy részrõl már a törökdomb
1725 39|            ellenére szögezé. De a pandúr, ki lõfegyverét szinte kezében
1726 39|                 közel történt, hogy Ákos, ki mihelyt a lövést s annak
1727 39|        Szerencsétlent? - mormogá a másik, ki az alispán fiát látva, parancsának
1728 39|                forint, mit annak ígértek, ki õt halva vagy elevenen a
1729 39|                  meg - válaszolt Vándory, ki azalatt a beteg mellé térdepelve,
1730 39|                   A nemes vármegye annak, ki Violát elevenen vagy halva
1731 39|                   maradtak Viola mellett, ki még mindig eszméletlenül
1732 39|                Ismerem - mondá a zsivány, ki azalatt magához jött, gyenge
1733 39|                maga nem teheti -, s vegye ki az írásokat... Tengelyi
1734 39|                   oly alávaló ember volt, ki jóltevõjét megkárosíthatta
1735 39|                 félbeszakasztott hangon - ki azt mondja, hogy Macskaházyt
1736 39|                   mondá egy öreg paraszt, ki Vándory mellett állt -,
1737 39|                 párokká váltak, a jövõért ki merne jótállni? noha én
1738 39|                   dolgozik; úgy az ember, ki egész életén át fárad, el
1739 39|              lelkészlakában, hová minden, ki segélyt keresett, oly szívesen
1740 39|                  Ákos gazdájának tett, de ki mindamellett soha huszárköntösétõl
1741 39|           magasztalói, s így nincs ember, ki néha, ha valakinek éppen
1742 39|             szóltam, s így bírálóm elõtt, ki e mûvemet azzal vádolá,
1743 39|                óta síkodat lakja. Boldog, ki e napot elérheti! boldog,
1744 39|                   napot elérheti! boldog, ki legalább azon öntudattal