Fejezet

 1 1 |        pandúrja, könnyen észreveheté, mily felelet kívántatik.~- Õt,
 2 1 |          közbe Ákos -, hisz ki tudja, mily szörnyûségeket vihetett
 3 1 |             leveleket át nem adtam.~- Mily leveleket? - kérdé Ákos.~-
 4 2 |             hogy e nagy kemence télen mily hosszú kemencepadnak ad
 5 2 |              önmegyéjére, s képzelje, mily sebes elõmenetelt tett volna
 6 3 |       könnyekre nem levén szüksége -, mily szív lakik nagysád keblében,
 7 3 |       háztörés, rablás, mit tudom én, mily iszonyú neveket fognak adni
 8 6 |             közbe mosolyogva Etelka - mily ellenek? mily fondorkodások?
 9 6 |     mosolyogva Etelka - mily ellenek? mily fondorkodások? Hogy ti ifjak,
10 8 |    gyermeksége óta kebelében hordoz. „Mily nevetséges gõg - így szól,
11 8 |       önlakába övéi közé visszatér -, mily utálatos büszkeség, mintha
12 9 | ellentállhatlan hatalmáról beszélt, s mily roppant erõ rejlik a szegény
13 10|               ha eszünkbe jutna néha, mily nagy része úgynevezett meggyõzõdéseinknek
14 10|            idejövetelemre?~- Igen, de mily vendégek! - szólt Tengelyi
15 14|              eszembe. Hogy szerettem, mily boldogok voltunk, s most
16 14|     megérdemelné, de mégsem gyanítja, mily kincset bír e leányban.~
17 15|          bámultában feltátva száját - mily visszaélést, ha szabad kérdenem?~
18 15|        Sóskuty nagy méltósággal inté, mily helyen van, s a fõügyész,
19 16|              halványan látja leányát! Mily víg, mily piros máskor! -
20 16|              látja leányát! Mily víg, mily piros máskor! - És az anya
21 16|               veszteség ért engem is; mily tetemes az, mennyire hathat
22 20|      egyszersmind arról gondolkozott, mily oldalon lehetne legjobban
23 20|               a cigány - még mondtad, mily jó lenne kerítésnek. No,
24 21|           mióta Viola zsivánnyá lett, mily gondolatok jártak át szegény
25 21|             vártam, s õ nem jöhetett, mily iszonyú lehetõségeket képzeltem
26 21|              vagy hogy azt sem tudja, mily írásokról szól, s más ehhez
27 21|          összecsapva - istenem, az éj mily hideg - tevé hozzá, most
28 22|           mennyi gyönyör mindenikben! Mily ellenállhatlan hatalom,
29 22|               csak szólunk?), s mégis mily olcsóság ennyi haszon mellett!
30 22|         mennyire üdvösek e korlátok s mily áthághatlanok. Valamint
31 22|    Tiszarétrõl, s nem láttátok elébb, mily barátságosan szólt feleségével.
32 22|              A teins úr nem is tudja, mily viszonyban állunk mi ketten
33 22|             raboltattak el, ki tudja, mily összeköttetésben van ez
34 22|              bizonyságot tehete - így mily eszköze maradt, mivel e
35 22|             Viola, ki igen jól tudta, mily következtetéseket vonhat
36 22|          életben legjámborabb férfiak mily bosszúsak, ha valamely bûnvádi
37 22|         képpel -, bár igen jól tudom, mily éles fegyverek fognak talán
38 22|   szolgálatába, majd meg fogja látni, mily gyümölcsöket hoz, ha valaki
39 22|              Macskaházy -, a teins úr mily módon fogja bebizonyítani
40 23|       haragudnának, mint én!~- De hát mily módon akarja kend Violát
41 24|            házban tartatik, ki tudja, mily számos bandája van. S ha
42 25|            egész nem erre vonatkozik, mily irományai lehetnek a jámbor
43 25|      irományok megsemmisíttessenek? S mily módon kényszerítse õt prédája
44 25|           tudod-e csak azt, szívednek mily szükségei fognak támadni,
45 26|           csak azért jöttem kérdezni, mily módon tegyük fel az inskripcionális
46 26|             kelle fizetnem; ki tudja, mily drágán leszek még ezután
47 27|              át, s mi rémülve látjuk, mily vészfellegek tornyosulnak
48 27|              a nemzetes asszony maga, mily gondolható érdekem lehetne
49 28|            tekintetet vetve Violára - mily írásokat?~- Ugyanazon írásokat -
50 28|               nem tudja, ez irományok mily becsûek reám nézve, kend
51 28|          Macskaházy - irományaim...~- Mily irományok? - kérdé a szakács,
52 29|              arról jelentést tenne... mily világot vethet ez reá, miután
53 29|            vagyok, s szeretném látni, mily nótárius dobna engem ki
54 30|                elfelejtém hamarjában, mily vármegyében). De mindennek
55 30|           éltünk, s mikor halt meg, s mily betegségben, és...~- Jól
56 31|                Vándory, ki jól látta, mily károsan hathat barátjára,
57 31|              ha gyengeségére mutatsz; mily joggal fordulsz el a gonosztevõtõl,
58 32|         Vándory meghatva -, ki tudja, mily nehéz küzdelmeibe került,
59 32|            hatás nélkül.~- Nézd csak, mily átkozott büszke - mondá
60 32|      kérdéssel fordult a fõügyészhez, mily vasat veressen rabjára.~
61 32|        védelmének mi hasznát veszi.~- Mily hasznát veszik védelmemnek,
62 35|             ablak mellett megállva -, mily megalázás lehet abban, ha
63 35|            egyebet. Idõvel, ki tudja, mily környülmények fejlõdhetnek
64 36|            nagy önmegtagadással, mert mily orvos nem örvendene, ha
65 36|            vallását nem hagyhatom el. Mily alávalónak kellene lennem,
66 37|            orvos észre e betegségnél! mily szép könyveket írhatna az
67 37|          Tudjuk, Wilberforce és mások mily dicsõséget szereztek magoknak
68 38|            úgysem lehetne fogalmuk.~- Mily átkozott teremtés vagyok
69 38|             lehet, az nem tudja soha, mily szerencse vár reá. Öcsém,
70 39|          látszik, midõn eszünkbe jut, mily kevés s mily múlékony létünk.
71 39|            eszünkbe jut, mily kevés s mily múlékony létünk. A nyugalom,