Fejezet

 1 1 |                  nõi szem nem pihenne ez ifjú barátokon örömmel? Képeiken
 2 1 |                 közt, csakhogy mindez az ifjú sima arcokon szebb betûkkel
 3 2 |                 jára gondolataival, s az ifjú lélek, mely e szerény lak
 4 2 |             adott. - Az öreg Ézsaiás, ki ifjú korában néhány német s hollandi
 5 2 |        életpályát választana magának. Az ifjú csak a hullámzó s nem a
 6 2 |              tölté; úgy ritka, ki fõképp ifjú korában hazája határain
 7 2 |               döcögéseinél, melyekkel az ifjú ügyvéd életének színhelyéhez
 8 2 |           mindazon érzeményekkel, melyek ifjú kebleket azon számos pillanatokban
 9 2 |                 volt szó másról, mint az ifjú ügyvéd szemtelenségérõl.
10 2 |       figyelmetessé a rendeket: hogy még ifjú, s kétségen kívül, ha egy
11 2 |               ügyvédnek való - így szólt ifjú kedveltjéhez -, téged magasabbra
12 2 |               elõre ki volt csinálva; az ifjú Réty választásáig - ki a
13 2 |               örömdagadó kebellel vezeté ifjú nejét kis házába, melynek
14 7 |                 tökéletesen kimívelék az ifjú szunnyadó tehetségeit, hogy
15 8 |              fosztott meg. Azonban, noha ifjú barátaink éltöknek egy részét
16 8 |              népszerûnek lenni, s fõképp ifjú korunkban nincs talán semmi,
17 8 |              annyival kevésbé, miután az ifjú Réty ezen erõlködése vala
18 8 |             helyezvén büszkeségét, a két ifjú egymásnak mintegy példányul
19 8 |         könnyzsákjaiban öszvegyûltek.~Az ifjú kor legszebb kiváltsága,
20 14|              fájdalmas gyönyört, mely az ifjú lelkét eltölti, midõn szívét
21 14|                  egy tárgyba pontosítva, ifjú lelkének egész hatalmával
22 14|                 a legszebb, legneveltebb ifjú a vármegyében, kinél az
23 14|          Szerencséje s egyszersmind átka ifjú napjainknak, hogy a lehetséges
24 14|            szorítá a remegõ leányt, s az ifjú szenvedélyes csókja elõször
25 15|                 a mindennapi életben, ez ifjú keblében volt valami, mi
26 16|               volt ugyan veszélyes, s az ifjú hamar magához térve, önkívánatára
27 16|                  a gyönge seb, melyet az ifjú kapott, javára van, mert
28 17|                  sértetlenül hagyá, s az ifjú szinte szégyenlé, hogy,
29 17|                  a szobában, néha, midõn ifjú ura szomorú képét látá,
30 17|        tudományos elõmenetel, mellyel az ifjú a pesti egyetemen a sebészetet
31 17|               magát, igen is jól tudá az ifjú felgerjedésének okát, midõn
32 17|                elsõ - szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm, az utolsó
33 20|                    kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés által elbutult
34 20|            látszik, elveszté hatalmát az ifjú felett, ki mindig inkább
35 22|                elvállalni nem akarta, az ifjú Völgyesyt küldé maga helyett,
36 22|                 táblabíró - válaszolt az ifjú -, nincs szavam. - S ezzel
37 22|             talán célozva - válaszolt az ifjú ügyész, szemeit Sóskutyra
38 22|            szánakozó tekintetet vetve az ifjú ügyészre -, denique nincs
39 22|               magános élethez szokva, az ifjú, ki mennyivel tovább élt,
40 22|                nem maradnak el, s így az ifjú ügyész, valahányszor társaságba
41 22|                  alig volt valaki, ki az ifjú ügyészben szerénységén kívül
42 22|           szilárd módot látá, mellyel az ifjú magát ez alkalomnál viselé,
43 22|         környülállások? - szólt közbe az ifjú ügyész.~- Szörnyû tudatlanság! -
44 22|             mondá éles hangon, szemét az ifjú ügyészre függesztve, Macskaházy -,
45 23|            törvényesen az - válaszolt az ifjú jókedvûen. - Valamint törvényesen
46 25|              emelkedési terveit, a másik ifjú lelkének sugallatát követve,
47 25|             lehetsz, hogy mindenben, mit ifjú vigyázatlanságod jóvátételére
48 25|         igénylünk; ami még hibáznék, azt ifjú képzetünk pótolja... s ha,
49 25|                üveggyöngyökért odaadják, ifjú korunkban egész birtokunkat
50 25|        kitüntetés után vágyódik, mint az ifjú szerelem után sóvárgott;
51 25|            mindenikünknél. Nemes jellemû ifjú vagy, távol minden önzéstõl
52 25|              Ezen esetben - válaszolt az ifjú hideg megvetés tekintetét
53 26|                jegyzõ melegen szorítá az ifjú kezét... s midõn ez védelmére
54 27|        nyájasabban. Való, nem vagyok oly ifjú, mint akkor voltam, midõn
55 31|        szerencsétlen leány magánkívül az ifjú karjai közé rogyott.~Ákos,
56 33|             egész testet túlélték volna, ifjú tûzben ragyogtak hosszú
57 33|                   Majd bizony - mondá az ifjú gyilkos, ki a tömlöc másik
58 33|                 békében hagyatott, s míg ifjú rabtársai az erõs italtól
59 34|             talán még szükségesebbek, az ifjú Réty joggal boldognak mondhatá
60 34|                hogy a hiúsághoz hajlandó ifjú a kilátást megkedvelje,
61 34|                  jött összeütközésbe. Az ifjú érzé tettének aljasságát,
62 34|          Csalódik, ki azt hiszi, hogy ki ifjú korában gyengének mutatkozott,
63 34|              köréhez - még gyengék, s az ifjú nem gyanítja, hogy midõn
64 34|                hasonló helyzetben minden ifjú, a gondolat, hogy mindent
65 35| legkellemetlenebb idõszaka ez; de miként ifjú testünk a tavaszi lázban,
66 35|                  magát; hisz ki látja át ifjú korában, hogy azon eszmék,
67 35|           élethez kedve nem lehetett. Az ifjú többször jött érintkezésbe
68 35|                 által ismerni tanulta ez ifjú jellemének jobb oldalait. -
69 36|                  vala leírnom, melyekbõl ifjú olvasóim, mint egy új Kniggébõl,
70 36|                 által; kit trónra emelne ifjú lelkesedésében, azzal nem
71 38|               született, a kis hely, hol ifjú napjait tölté. Helyhezd