Fejezet

 1 1 |       ártatlan, mint a ma született gyermek.~- Tudjuk, tudjuk - viszonzá
 2 2 |     visszatartá - kis fia, Jónás. A gyermek, mikor anyja meghalt, alig
 3 2 |          nagy világon? S mégis... a gyermek oly szép vala. Égszínû szemei
 4 2 |            gazdagnak érzené - még a gyermek ártatlan örömeit is, éltünk
 5 2 |      egyetlen tiszta élvezetét? - A gyermek kérdezett, az apa felelt,
 6 2 |   tisztaságában semmi, vele egykorú gyermek mögött nem állt, habár nem
 7 2 |        oldala talán csak az, hogy a gyermek idegen nyelven kapván oktatását,
 8 2 |            klasszikusok, mennyire a gyermek azokat fölfoghatá, hozzá
 9 2 |             öreg lelkészben, hogy a gyermek jövõjérõl gondolkozva, más
10 2 |  teljesedésén?~De van valami minden gyermek kebelében, mire a nevelés
11 2 |     hatalmát ki nem terjesztheti: a gyermek képzelõ tehetsége; - s ez
12 2 |           fejlõdik a férfiúi tett a gyermek könnyû álmaiból, s ki fogja
13 2 |            volna el, valahányszor a gyermek Aristides erényeirõl lelkesedve
14 2 |             elsõ korszakában: úgy a gyermek félistent lát minden nagy
15 2 |        szellemi világ körében is. A gyermek amit csak lát, azt egyenlõn
16 2 |             társasága nélkül nevelt gyermek, mert csak hasonlók társaságában
17 5 |         Pistához, s míg az ártatlan gyermek, kezeit éghez emelve, könnyezõ
18 9 |            példája, ismét egy rossz gyermek, ki nem apját akarja alispánnak;
19 10|        meglehet, hogy csalódtam, én gyermek vagyok.~- Egész testeden
20 11|         vörös köntöseig, az oskolás gyermek examenen nyert díszjelétõl
21 14|           Nem vagyok-e én valóságos gyermek? - szólt végre Erzsébet
22 14|            most nem elég mély, hogy gyermek fúlhatna belé; s az egyedüli
23 16|             vérpénzt tettek, minden gyermek csak arról beszél! De ha
24 16|             ama pillanatban, mint a gyermek. S mégis mindez csak egy
25 16|              Volt-e jobb, szeretõbb gyermek e világon, mint leányod,
26 16|       nyájasan ereszkedett a kedves gyermek homlokára, a kemény szó
27 16|         kemény szó elakadt a szelíd gyermek elõtt, ki térdeit átkarolva
28 17|          csak három láb magas is; a gyermek örül, hogy végre egy felnõtt,
29 17|             szebb napok derültek. A gyermek még dajkánál volt, s a huszár,
30 17|             õ vette karjára, s ha a gyermek, kit térdein táncoltatott,
31 17|       felkacagott örömében. Mikor a gyermek pokrócán mászni s végre
32 17|             ösztön, melynél fogva a gyermek azokat, kik által szerettetik,
33 17|          nyilatkozott benne is, s a gyermek soha boldogabbnak nem érzé
34 17|      legalább bizonyíthatom, hogy a gyermek örömei közt nem volt egy,
35 17|             végigfutó csatornákon a gyermek nagy örömére vízre bocsáttattak,
36 17|          egymást. Ákos, mint minden gyermek, minél több részleteket
37 17|             által foglaltatott el A gyermek ezen elbeszélésekbõl választá
38 17|     tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek képzelõtehetségére hathat,
39 17|         hozatott vissza apjához. „A gyermek mindig locsog”, mondá az
40 17|           ki talán azt hivé, hogy a gyermek, mert mint az egész ház
41 22|        hidegeknek tartunk. Már mint gyermek testi gyengesége miatt nem
42 24|       szemekkel elébe lépett s õt a gyermek ellentállhatlan nyájasságával
43 24|           vigasztalja õt, s midõn a gyermek Zsuzsi karjai között a neszre
44 24|     egyformán szeretném akkor is. A gyermek mikor kicsi, mind egyformán
45 25|           által juthatunk, s mint a gyermek míg a tért, mely õt egyes
46 27|           vett.~- Jó, hogy e kedves gyermek kiment - szólt, székét valamivel
47 30|       ártatlan, mint a ma született gyermek. Mikor Macskaházy ágyához
48 31|    koronaörökös mellett más szegény gyermek tartatott, ki, valahányszor
49 32|           kértem õt. Sírtam, mint a gyermek, lábaihoz borultam, anyámnak
50 32|         találhat; sõt nálunk minden gyermek tudja, miként a tömlöc nem
51 33|             kend, apó - válaszolt a gyermek. - Ha kend szól, szinte
52 33|           biz én akárkit! - mondá a gyermek dicsekedve - csak eresszenek
53 33|         Megint alszik - válaszolt a gyermek.~- Megint? - mondá az öreg
54 33|      könyörgõ hang, mellyel egy más gyermek irgalomért kért, mutaták,
55 33|       érintkezésbe lépni nem fog, a gyermek jajgatásai elfeledteték
56 33|     támasztva, szinte a földön, egy gyermek ült; legalább gyenge tagjai
57 33|            s úgy látszott, mintha a gyermek belsõ ösztön által szeretni
58 33|    teremtésnek akarná adni. A másik gyermek, kinek jajgatása Tengelyit
59 33|           néha a láng fellobbant, a gyermek arcán leírhatatlan gyönyör
60 33|        felkelve már a szerencsétlen gyermek után nyúlt, visszatartóztatá,
61 33|    emlékénél a gyûlölség, mellyel e gyermek iránt viseltetetett, újra
62 34|       szerint nagy beccsel bír.~Még gyermek valék, midõn anyám meghalt,
63 34|         lelkemnek! s noha még félig gyermek valék, fájt már akkor, midõn
64 36|            a fiatalabbik, még félig gyermek, mindjárt az elsõ hetekben
65 36|           reverzálisok által egypár gyermek más vallás szertartásai
66 38|           miként ne lenne a szegény gyermek szomorú? - A nyugtalan életmód,
67 38| kényszeríttetett s melyben e gyönge gyermek osztozott vele; a hideg
68 38|             aggodalomban töltött, a gyermek meghalt, s egy kis sír a
69 38|            kis kedvesébõl maradt.~E gyermek halála az anyának mélyen
70 38|       naponként nõ, s a legderekabb gyermek, kit valaha életemben láttam? -
71 38|           csakugyan szeretetreméltó gyermek volt. Víg, egészséges, minõt