Fejezet

 1 1 |               maga külseje rémüléssel tölté el, s pedig nemcsak a vétkest,
 2 2 |             mikor anyja meghalt, alig tölté be negyedik évét, s mi történnék
 3 2 |              hivatalában követé - itt tölté életét, kit a faluban minden
 4 2 |       szomjúzó lelkét azon gyönyörrel tölté el, melyet a tudományos
 5 2 |              született vagy ifjúságát tölté; úgy ritka, ki fõképp ifjú
 6 2 |          nagyobb részét Heidelbergben tölté, s a többi között, mert
 7 2 |       föllépte egyszerre új reménnyel tölté szívét.~Elment tehát még
 8 2 |            szánta, Virgil Georgiconja tölté el képzetét, késõbb csak
 9 2 |             csak boldogságának érzete tölté el szívét.~Be akart menni,
10 5 |             szemeit tiszta cseppekkel tölté el. E nõ, ki betegen, talán
11 6 |              s a nap meleg sugárokkal tölté a tájat, melynek új vetései
12 7 |              falusi fiúkkal verekedve tölté; s ezen - a klasszikus Homér
13 7 |             Sáskay is elég kellemesen tölté napjait, sõt mióta maga
14 8 |         házánál a legjobb társaságban tölté napjait, sokkal több ésszel
15 8 |           reménytelen szerelme szívét tölté. Kálmán, kit ez alkalommal
16 10|               Cserepesen Bántornyinál tölté, kinél szinte tisztújítási
17 10|       neveltetett. Vilma a kastélyban tölté napjainak nagy részét, s
18 11|            szóval minden tisztelettel tölté a nézõ kebelét, s ha Zsolvay
19 14|        napjaitól majdnem egész életét tölté, soha ily szépnek, soha
20 14|         véghetlen boldogság elõérzeté tölté el, melyet leírni, melyet
21 14|              lelkét szörnyû aggodalom tölté el.~Bement Vilmához, ki
22 14|             szakíta félbe, rémüléssel tölté keblét, s anyjának vigaszai,
23 14|             hangon, melynél bizodalom tölté el a hallgatót, Liptákné -,
24 15|         életét nyugodt falusi lakában tölté, nem szokta meg a népszerûség
25 17|           János egész idejét úrfiával tölté, s ha néha ura által megdorgáltatott
26 18|     önlélegzését hallhatá, rémüléssel tölté lelkét. Eszébe jutott, hogy
27 19|        leírhatlan boldogságnak érzete tölté, a fél vármegyét megverte
28 20|          lelkét leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás,
29 20|        maradtak... minden fájdalommal tölté lelkét. Mi boldog volt õ
30 20|            hamuval takart tûz füsttel tölté a kunyhót, mely között a
31 20|               A vidéket halotti csend tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban
32 20|              lelkét csak egy gondolat tölté el, s az Violának veszélye
33 22|              részét a megye tömlöcébe tölté, mit vall? Vallja elõször,
34 22|           szívét azon könyörületesség tölté el, melyet nagy szerencsétlenség
35 22|            lelkiismeretének furdalása tölté el. - Istenem! - mondá magában -
36 24|          leírhatatlan nyugtalansággal tölté Viola s nejének szívét.
37 24|          mondhatatlan nyugtalansággal tölté szíveiket. Ez természetünk...
38 24|              annyival nagyobb rémülés tölté el a szegény tiszttartó
39 24|                mely lelkét rémüléssel tölté, amely között nem tuda választani.
40 28|          ontotta, sokszor borzadással tölté el lelkét... s ámbár azzal
41 28|            mely keblét ez ember iránt tölté, kitõl annyit szenvedett,
42 30|            pincében, hol az egész éjt tölté, megnedvesedett, s még mélyebben
43 30|           elõbbi napot közel jószágán tölté, mihelyt a házában történt
44 30|           hagyá.~Réty szívét borzadás tölté el, midõn ez asszony lelkét
45 31|            éjet kínos érzelmek között tölté. Késõn térve vissza házához,
46 31|          járva boldog ábrándok között tölté, midõn szerencséjének érzetében
47 32|               nem érzett keserûséggel tölté el.~- Ne sírj, kedves leányom! -
48 33|              õt mindenfelõl környezé, tölté õt borzadással - mindez
49 33|               használtatott, undorral tölté lelkedet, s bármily boldogtalan
50 34|          önmegelégedésnek egy nemével tölté szívemet, melyet semmivel
51 34|               nem fogjuk, fájdalommal tölté szívünket, szemeink könnyekkel
52 34|              ellentállhatlan vágyódás tölté el. Elhatározám, hogy hazatérek,
53 34|               mondhatlan aggodalommal tölté lelkemet. Szemrehányásokat
54 36|              legbátrabbat borzadással tölté a halálnak képe, melyet
55 36|              hangzott fel, rémüléssel tölté az átmenõket. Néha éj közepette,
56 36|               mondhatlan nyugtalanság tölté el. Föl s alá járt börtönében,
57 36|               napnak nagy részét nála tölté, egyszóval, mindent tett,
58 36|           képes vala, egy pillanatban tölté keblét, s a szerencsétlen
59 36|             Amit hallott, borzadással tölté el lelkét; s egyszersmind
60 37|         alispánné szívét nyugtalanság tölté el.~„Mi lehet ez? - gondolta
61 37|               a hallgatót borzadással tölté - de hogy fogják nevezni
62 38|            kis hely, hol ifjú napjait tölté. Helyhezd õt tíz mérföldre
63 38|                A hely, hol elsõ éveit tölté, s szüléinek szerény laka
64 38|           napjait fenevadként üldözve tölté? felejtheté-e, mit önmaga
65 38|             érzete elõtt, mely lelkét tölté. Távol az emberektõl, messze
66 39| szerencsétlennek szívét azon sejdítés tölté, hogy utolszor szólt kedveséhez.
67 39|          szeretet, mely tiszta szívét tölté, nem veszte semmit melegébõl,