Fejezet
1 1 | hogy szinte elfelejted, mennyire szegénynek látszott az egész.
2 1 | legjobb bizonyságot tehetne: mennyire siet a magyar bíróság; a
3 2 | nyelvek s klasszikusok, mennyire a gyermek azokat fölfoghatá,
4 2 | istenelõtti egyenlõségökrõl - s mennyire kötelessége mindenkinek
5 2 | tartá, Jónásunkhoz. Elmondá: mennyire fölindult azon méltatlanságon,
6 2 | mely rajta elkövettetett, mennyire meggyõzõdött, hogy azon
7 2 | ismervén el a devalvációt, mennyire hatalma terjedett, azaz
8 5 | annyi készület történt, mennyire a falu legöregebb lakosai
9 6 | hogy nem is gyanítjuk, mennyire kitûnõk egyes tulajdonai,
10 7 | évesnek tartom, s jól tudom, mennyire fáradt férje, hogy azon
11 7 | igen szépen szólt. Elmondá: mennyire fáradt s mennyire vágyódik
12 7 | Elmondá: mennyire fáradt s mennyire vágyódik azon nyugodt házi
13 8 | nemtõje ez eszmét súgá fülébe: mennyire kár, ha fiának diadala náddal
14 9 | mondhattak egyebet, mint: mennyire megtisztelve érzi csekély
15 9 | célzatait a nemesség között, mennyire lehet, hirdessük.”~- Persze -
16 9 | törvényes magisztrátus iránt, s mennyire én tudom, a teins szolgabírák
17 11| szállt, akarja megmutatni, mennyire rosszall minden korteskedést.
18 11| között. A harmadik: hogy, mennyire lehet, az egész lakás egy
19 12| nem hiszi excellenciád, mennyire vágyódik itt mindenki a
20 12| Kérésem be fogja bizonyítani, mennyire méltánylom elveit.~Tengelyi,
21 14| száguldani kezdett. Én utána, mennyire lovam bírja, ez elõttem
22 16| engem is; mily tetemes az, mennyire hathat oly dolgokra, melyek
23 17| nyomdokait. A Serer család, mennyire csak történetét követhetjük,
24 17| Ákos, erõt véve magán, s mennyire lehetett, nyugodtan.~- Mátkád? -
25 22| állít; pedig tudva van, mennyire üdvösek e korlátok s mily
26 22| közölte. De ha mellõzzük is, mennyire csudálatos, hogy ez történhetett,
27 22| saját bölcsessége szerint: mennyire lehet kellemes a nagyságos
28 22| közmondás, mindig marad valami! Mennyire illõ s méltányos, hogy Völgyesy
29 22| Macskaházy megmagyarázá, mennyire sértve érezné magát a Réty
30 22| kívánja. Majd meglátja, mennyire halad úgynevezett meggyõzõdésével.~-
31 22| érthettük, s maga Kislaky, mennyire rögtön pirosuló arcain észrevehetni,
32 22| hosszasan, s bebizonyítá, mennyire kívánja az emberszeretet,
33 23| hát, mi történt?~Völgyesy, mennyire lehet, röviden elbeszélé
34 24| késõbb önmagán tapasztalá, mennyire veszélyes valakire titkokat
35 24| huszár azzal mulatá õreit, mennyire bizonyos, hogy senki felváltásukra
36 25| az egész világ tudja, mennyire imádom Etelkát is... de
37 25| színlelnünk kell, legalább, mennyire tõlünk kitelik.~- Vigyázz
38 25| Ákos mindig melegebben -, mennyire józan, vagy nem, embertõl
39 25| teljesítése lehetetlen, mennyire célszerû oly érzemények
40 26| sietett, s õt magával hozá.~Mennyire hatott a jegyzõ határozatának
41 26| képzelheti, nagysád, a jó úr mennyire aggódik; nekem is szemrehányásokat
42 26| Miként is ne? - szólt, mennyire tõle kitelt, bizodalmas
43 26| nyugodtan figyelmezteté õt, mennyire fogná nevelni a gyanút,
44 26| ki magamat... s nevem is mennyire kompromittáltatott Viola
45 27| asszonyom - folytatá az elõbbi, mennyire lehetett érzékeny hangon -,
46 31| Tengelyi megjegyzé: miként õ, mennyire emlékezik, ezt szóval sem
47 31| megjegyzé, hogy úgysem tudja, mennyire egyezett volna meg a tömlöc
48 32| foglalatoskodjam. Völgyesy, mennyire ismerem, becsületes ember,
49 32| válaszolt az elõbbi - és még mennyire! Ha két hajdú nincs velem,
50 32| parancsolta volna?~- Éspedig mennyire! - válaszolt az elõbbi. -
51 32| emlékezteté a jelenlevõket, mennyire sértõ és igazságtalan, ha
52 33| mellett.~Tengelyi kérdé, mennyire lesz szükség? s a kívánt
53 34| mi csekély e dicsõség, s mennyire nem érdemes, hogy egy élet
54 34| elõtt bírhattak beccsel? Mennyire nem gyanakodtam irántatok,
55 35| ellenezték, meggyõzõdhetnének: mennyire hibáztak e törekvésökben,
56 35| olcsóbb - nem vásárol. És mennyire szereti hazáját? Ha vele
57 35| eleségkamrájának használtatott. Mennyire a hely engedé, a rabnak
58 36| tudja nálamnál senki jobban, mennyire bosszantó, ha az író, történetének
59 36| Azok, miket nekem mondál, mennyire én látom, elégségesek, hogy
60 37| elfogulatlan meggyõzõdhetett, mennyire terjed a társaságnak szelleme
61 37| valaha? nem gyûlöl-e most, mennyire csak gyáva lelke ily érzésre
62 38| megmondja.~- A teins úrfi tudja, mennyire szeretem - mondá egyszer
63 38| változékony. Nem tudom, mennyire árthat ez a hónap jó hírének,
64 39| halála után kevesebb, mint mennyire helyzetében szüksége vala.
|