Fejezet

 1 4 |         dolga van - szólt az öreg Liptákné, ki ez egész idõ alatt mellette
 2 4 |         sövények mellett, az öreg Liptákné házuknál volt s fõzött.
 3 5 |          régi bibliájában az öreg Liptákné olvasott, s idõrõl idõre
 4 5 |       most egyszerre sírni kezde. Liptákné karjaira vette, s föl s
 5 5 |           hogy itt legyen - szóla Liptákné, ki azalatt szintén az ablakhoz
 6 5 |         jut eszedbe, fiú? - szóla Liptákné a gyermeket kezénél föltartva -,
 7 5 |           Nem, nem, fiam - felelt Liptákné suttogva -, csak maradj
 8 5 |            az ágy mellett maradt; Liptákné a kertbe ment.~Viola helyzete
 9 5 |         Ily körülmények közt jött Liptákné, s halkan kimondva Viola
10 5 |     kertfelõli ajtaja megnyílván, Liptákné a várónak jelt adott; s
11 5 |         adattak s teljesíttettek, Liptákné a zsiványt a kamrába egypár
12 5 |        féljen, kisasszony - szóla Liptákné nyugodtan -, hisz nemes
13 5 |          van mindenki.~Ez egyszer Liptákné azonban csalódott, s nemsokára
14 5 |  Imádkozzál, fiú, apádért - szólt Liptákné a kis Pistához, s míg az
15 5 |      által jobb fordulatot võnek, Liptákné ismét nyugodtabb lett, s
16 5 |         nem bocsátaná meg soha.~S Liptákné a kamrába ment. Vilma anyját
17 5 |         Úgy, most mehetsz - szóla Liptákné, félretolva a hordókat,
18 5 |   irományok után. Értette kend?~S Liptákné fejével jelt adott.~- Hát
19 10|      mellett a kamra volt, melybe Liptákné az üldözött zsiványt elrejté.
20 10|    elbeszélé az egész történetet; Liptákné, én s az egész ház dicsérte
21 10|  történteket kárára használnák.~- Liptákné is azt mondja. De nem képzelheted
22 10|     készül, s mégis eljött. Amint Liptákné mondja, nem képzelheti senki,
23 14| melegíteni kezdé.~- Csak kend az, Liptákné? - szólt köszöntését viszonozva
24 14|         hagyta - szólt mosolyogva Liptákné, ki a jegyzõ házánál azon
25 14|             Jól van, jól, - szólt Liptákné fejét hajtogatva -, tudjuk,
26 14|   bizodalom tölté el a hallgatót, Liptákné -, de az isten szeme nem
27 14|      olyan, mint a többiek.~- Ej, Liptákné, bárcsak itt volna - szólt
28 14|            Te vagy, Peti? - mondá Liptákné bámulva. - Porváron gondoltalak;
29 14|              Viola?~- Hát ki más?~Liptákné, mióta hallá, hogy Violát
30 14|         Hát jer velem - suttogott Liptákné, ki a cigány nyugtalanságát
31 16|    cselédek ide s tova futkostak, Liptákné alig bírá elutasítani a
32 16| cimborájánál nem volt más; s maga Liptákné megvallotta, hogy Viola
33 16|       ugyanez este a faluban, sõt Liptákné házánál volt. Nincs kétség!
34 16|      állhatni elõtte.~E szavaknál Liptákné, ki azalatt fejér kendõvel
35 16|         ilyeneket, Zsuzsi - szólt Liptákné komolyan - írva áll: könnyebben
36 16|    Erzsébet meghatva hallgatának, Liptákné szemeiben könnyek ragyogtak.~-
37 16|             Úgy van - szólt közbe Liptákné, ki most Zsuzsi helyett
38 16|     görcsösen összekulcsolva, míg Liptákné az egész testén remegõt
39 16|      jelenlevõkre, s csak az öreg Liptákné, ki Zsuzsinak hideg kezeit
40 17|          kis úrfia körül járt. Ha Liptákné, mert tudjuk, hogy õ vala
41 22| berendeltettek, s a másik oldalon Liptákné és a tiszaréti kovács, kik
42 22|         könyörüljön rajta - mondá Liptákné suttogva a kovácshoz -,
43 22|           s az elnök engedelmével Liptákné vezettetett a szobába. Liptákné,
44 22|   Liptákné vezettetett a szobába. Liptákné, elhallgatva, hogy Violát
45 22|             kérdé ismét a fõbíró.~Liptákné akadozott.~- Csak bátran,
46 22|           uram, megvallom - szólt Liptákné -, ha akarnék is, nem tudnék
47 22|         szólhatott volna kenddel?~Liptákné azon meggyõzõdésben, hogy
48 22|   törvényszéken együtt nem ültek. Liptákné, úgy látszott, más nézetben
49 31|         midõn az ajtó megnyílván, Liptákné rohant a szobába. - Az istenért,
50 31|        mindketten a módon, melyen Liptákné szólt, s mely bennök azon
51 31|           úr, miért jött? - mondá Liptákné. - A fõbíró azt mondja,
52 31|    bámulna; azonban e hír, melyet Liptákné hozott, mégis készületlenül
53 31|         gondoltam eleinte - mondá Liptákné szomorúan. - Mikor a fõbíró
54 31|            jerünk - szakítá félbe Liptákné -, midõn a háztól elmentem,
55 31|        Viola Vilma megegyezésével Liptákné által a házban elrejtetett,
56 31|      senki nem tudta? - válaszolt Liptákné. - Én csak azt mondtam,
57 31|         meg vagyok gyõzõdve, hogy Liptákné hazudik. Soha leányom nem
58 31|       igazságnak nyílt megvallása Liptákné igazolására szükséges, Vilma
59 31|           vala, sem Tengelyi, sem Liptákné jöttérõl mit sem hallott,
60 38|           sem mondott volna. Maga Liptákné is minden szeretete mellett,
61 39|        okai voltak.~E pillanatban Liptákné jött. Midõn a történtekrõl
62 39|          szava gyengült, intésére Liptákné melléje térdepelt, hogy
63 39|        élt, s miután Ákos a házat Liptákné segedelmével úgy igazíttatá
64 39| magányosan töltötte napjait, maga Liptákné csak ritkán láthatá õt,