Fejezet

 1 1 |         fogsz, vén gazember.~- Ugyan kérem a nagyságos teins fõbíró
 2 1 |        valóban gyanús”-sal felelt.~- Kérem alássan - ellenzé, fájó
 3 1 |        küldjük e drága virágot.~- De kérem - rimánkodék Peti -, mikor
 4 1 |         indulásra inték foglyukat.~- Kérem alássan, nagyságos úrfi -
 5 3 |              nem, jót kacagunk.~- De kérem, domine spectabilis - szólt
 6 7 |             mindig legszigorúbbak, s kérem õket, legyenek hasonló engedékenységgel
 7 11|    fölhalmozott mentékért küzdött.~- Kérem alássan, domine spectabilis!
 8 11|              nem juthat a szobába.~- Kérem alássan! De kérem, én vagyok
 9 11|         szobába.~- Kérem alássan! De kérem, én vagyok a küldöttség
10 11|             most siessünk, uraim! De kérem, hisz már elkészülhettek!
11 11|           Kráveczkynél még különb.~- Kérem alássan - szólt a lelkész
12 12|             tetszik, hallok valakit; kérem önt, nézzen ki, s ha Tengelyi -
13 14|          elviselnem, s akkor áldását kérem, semmit, mint áldását: õ,
14 15|            spanyolfal mögé vonult.~- Kérem alásan - szólt Kislaky felugorva
15 15|            hogy így folytassuk.~- De kérem - válaszolt megnyugtatólag
16 15|     kiáltsanak is itt elõttünk?~- De kérem - szólt Kislaky legnagyobb
17 15|         léptetésére elfogadtattak.~- Kérem alássan méltóságodat - szólt
18 15|                de a bölcs többség.~- Kérem alássan.~- Rogo humillime.~-
19 15|              többieket legyõzheté.~- Kérem, édes öcsémuram, mint édesatyja
20 15|             bejelentem, egyszersmind kérem az egész nemesség nevében,
21 15|       fízetésérõli bizonyítványai?~- Kérem önt - szólt Tengelyi türelmetlenül
22 15|               De domine spectabilis, kérem alásan, a megyeháznál vagyunk -
23 17|              Mi kell?~- Hát csak az, kérem alásan: fel se vegye a teins
24 17|            homoeopatha, s mit ad be? Kérem alásan, mit ad be ily alkalommal?
25 17|              hangon szóla: - Nagysád kérem, egy szót se többé ily hangon;
26 20|            Viola, ezt nem tennék, ha kérem, ha szépen, térden állva
27 20|              ha szépen, térden állva kérem. Édes Viola, még oly fiatal
28 22|           Kislaky szerényen.~- Ugyan kérem, domine spectabilis, miért
29 22|              mint sokan gondolják.~- Kérem alássan, nagysám - válaszolt
30 22|             ellentállva - függ.~- De kérem méltsádat - mondá Kislakyné
31 22|   bizodalomnak meg kell felelnünk.~- Kérem alássan - szólt most Macskaházy,
32 22|           életkorát betûkben kiírni? Kérem alássan, ez vexa, valóságos
33 22|              úgyis...~- Az istenért, kérem a teins urat, ne hagyja
34 22|          ismert zsivány s haramja?~- Kérem alássan - vágott közbe most
35 22|             gonosztevõ, zsivány...~- Kérem alássan - vága közbe Nyúzó -,
36 22|            Kislakyhoz fordulva.~- De kérem a teins törvényszéket -
37 22|      magammal. Minden alázatossággal kérem a tekintetes törvényszéket,
38 22|              könyörülni akar rajtam, kérem, csak azt vigye ki, hogy
39 22|              semmire határozni.~- De kérem alássan - mondá Sóskuty,
40 22|           fogunk köszönni mindent.~- Kérem, ne öljék meg apámat - sírt
41 22|           vannak, és...~- Nem is azt kérem, teins törvényszék - mondá
42 22|       holnapig maradhatunk itt.~- De kérem - mondá Zsuzsi, mindig inkább
43 25|        halasztani nem fogom, s azért kérem megegyezését.~Rétynek különös
44 27|               megfosztattam, és...~- Kérem a teins urat - szakítá félbe
45 27|       hallottam, s azok után...~- De kérem, édes nemzetes asszonyom -
46 27|           irományokról...~- De ugyan kérem a nemzetes asszonyt - kérdé
47 27|             megsértettem, az istenre kérem, ne bosszulja meg ez ártatlanokon!~
48 27|        akarod, hogy kidobjalak.~- De kérem, édes nemzetes uram - szólt
49 30|          hirdeté ártatlanságát. - De kérem a tekintetes fõszolgabíró
50 30|  csináltattam, mindig megcsalt.~- De kérem alássan, biz én nem csaltam
51 30|           meddig éltünk egymással, s kérem alássan azt is, hogy jól
52 30|       kisasszony nem volt idehaza... kérem, tekintetes nagyságos uraim,
53 30|            az ölésben is.~- De ugyan kérem - rimánkodott a zsidó még
54 30|            szólni életemben.~- Igen, kérem alássan - folytatá a rab,
55 30|             loptad a konyhában.~- De kérem alássan - folytatá igazolását
56 30|           látszott -, hol van?~- Hát kérem - válaszolt a révész -,
57 30|           ismét Nyúzó élénken.~- Hát kérem minden alázatossággal -
58 30|        mondja, hogy lehetetlen!~- De kérem a teins urat - szólt Nyúzó,
59 32|          Magyarországban élünk.~- De kérem, I say - mondá ismét az
60 32| tömlöcrendszerhez tartozik. De ugyan kérem, domine spectabilis, mikor
61 32|              meg a gonosztevõt.~- De kérem - szólt végre Völgyesy,
62 35|            Ha ítéletem elhalasztását kérem, mi más ez, mint világos
63 35|           bérruha alatt dobog.~- Hát kérem a teins urat - mondá az
64 36|          neki mondhatok meg. Menjen, kérem, s kérdezze, nem jött-e