Fejezet

 1 7 |        tova siettek, a konyhában a szakács kuktáival, a pincében az
 2 28|     gyilkolás! - kiáltott a vastag szakács, ki hálósüvegében s gyertyával
 3 28|          Mily irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy kissé felemelve.~-
 4 28|          Ah, alávaló! - kiáltott a szakács, a remegõ zsidót az ágyhoz
 5 28|          is lehetne más! - mondá a szakács ismét - csak intsen fejével...
 6 28|            akart mondani - szólt a szakács, miután a halott betakartatott,
 7 28|           bolondokat - válaszolt a szakács -, Tengelyi uramról ilyent
 8 28|            fogni akarni? - mondá a szakács felindulva.~- Isten mentsen
 9 28|             Jól van, jól - mondá a szakács rosszkedvûen -, ki tudja,
10 28|           azért jótállok - mondá a szakács -, s végre is látni fogja
11 30|       felelve nevezte Tengelyit. A szakács, kinek ily roppant hazugság
12 30|          kire az egész éjszakán át szakács s szakácsné egyaránt hivatkoztak,
13 30|            fiskálisunkat - mondá a szakács még azalatt, hogy Nyúzót
14 30|           és utolsó szava...~Itt a szakács nagy örömmel jelenté, hogy
15 30|           úr ismer - szólt közbe a szakács, ki mint a legmagasabb rangú
16 30|            bezárattam... - mondá a szakács méltósággal.~- Nem volt
17 30|           zsidó volt! - kiáltott a szakács, pesztonka a konyhaszolgáló
18 30|             éppen így tett.~- Édes szakács úr - szólt végre Nyúzó,
19 30| pesztonkának engedé által, addig a szakács a fõbírót egészen akképp
20 30|           fogalma van - folytatá a szakács elõadását -, világosan látja,
21 30|         azután disputál.~- Persze, szakács úrnak igazsága van - mondá
22 30|           vendégei elébe helyezé a szakács -, hacsak a teins úrnak
23 30|       tudja ezt - mentegetõdzött a szakács -, mindenki irigyli járásunkat,
24 30|  papirossal. No, majd lát valamit, szakács úr, fogadom, ilyent még
25 30|           és mind Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá, mindent
26 30|           nem ment annyira, mint a szakács, ki oly nép iránt, mely
27 30|   ártatlanság? - mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva szemeiket,
28 30|        tekintetes esküdt urat és a szakács urat is, aki engem régen
29 30|            mindig zokogva -; mikor szakács úr engem Macskaházy úrhoz
30 30|      mindegyre rázta fejét. Mondja szakács úr maga - szólt tovább ehhez
31 30|            volna magánkívül, mikor szakács úr kétszer kérdezte még,
32 30|           úr ezzel fárad - mondá a szakács -, fecseg, mint a kofa,
33 30|           természetes ellensége, a szakács, benn a vallatásnál volt,
34 30|            embert nem is kérdez. A szakács bizonyosan tévedésbe fogja
35 30|            gúnyos mosoly, melyre a szakács ajkai vonultak, midõn magát
36 30|       fiatalabbnak tartja magát. A szakács s esküdt felkacagtak, s
37 30|             félretette pennáját; a szakács mosolyogva néze majd az
38 30|           mikor ez átkozott zsidót szakács úr a haldoklóhoz vezette,
39 30|            ember, isten nyugtassa, szakács volt...~- Tudjuk, tudjuk -
40 30|     szegény meghalt barátom, midõn szakács úr másodszor is ugyane kérdést
41 30|            is volt - szólt közbe a szakács.~- Kicsoda? férjem magánkívül? -
42 30|          voltunk, hallottuk. Mikor szakács úr kérdezte: ki ölte meg?
43 30|  haszontalan fecsegésre? - mondá a szakács türelmetlenül - ez asszony,
44 30|      tagadja senki - szólt közbe a szakács, ki minden intés mellett
45 30|            volt! - szakítá félbe a szakács a szólót - elõször nevezte
46 30|      tanúbizonyságul - válaszolt a szakács.~- Az egésznek tisztába
47 30|          halálánál jelen voltak, a szakács és szakácsné tovább veszekedtek.
48 30|      szavain, elhallgatott; csak a szakács tarta meg elég lelki nyugalmat,
49 30|       szegény özvegy, s a nemzetes szakács úr bizonyosan jobban érti
50 30|            tudom - szólt azalatt a szakács, ki Tengelyinek egyik legfõbb
51 30|     szólóra - azt semmi esetre sem szakács uram fogja megítélni; egyébiránt
52 30|        Hiszen végre igaz - mondá a szakács elég szárazon, mert nemesember
53 30|           lehet.~- De nem mondta-e szakács úr maga - kérdé éles hangján
54 30|       egymással. És hát azt mondja szakács úr, még tegnap este erõsen
55 30|        este erõsen összevesztek?~A szakács nem tagadhatta ennek valóságát:
56 30|       Tengelyit bajba keverheti.~A szakács szólni akart, de midõn látta,
57 30|            fel - jegyzé meg most a szakács minden alázatossággal -,
58 30|    férjével a lépcsõkön le ismét a szakács szobája felé ment -; nem
59 30|           az alispán, ki azalatt a szakács szobájába lépett, csak azzal
60 30|           volna Tengelyit, mikor a szakács õt gyilkosa iránt kérdezé,
61 30|       kályhában - vágott szavába a szakács.~- Bíz én nem tudtam, hogy
62 30|        való! - szólt közbe ismét a szakács. - Tegnapelõtt loptad a
63 30|            válta az esküdttel, s a szakács mintegy akaratlanul felsóhajta: -