Fejezet

 1 1 |              azt végre elérheti - az boldog; egy nyúl elfogása vagy
 2 2 |          annyi derült, annyi valóban boldog órákat élne, mint az õsz
 3 2 |              szakítja szét, Erzsébet boldog lehetne-e isten mennyországában,
 4 2 |      fejlõdött apja ápolása alatt. A boldog nem gyanítá még: mi szomorú
 5 2 |           egész tömegénél többet ér: boldog gyermeki emlékeket, melyekre
 6 2 |          fiának tudvágyán örült, sok boldog órát töltött e képek magyarázatával,
 7 2 |            Így múlt el majdnem öt év boldog változatlanságban. Jónás
 8 2 |           gyanakodókká, s õ még azon boldog korban állt, hol minden
 9 2 |    szerencséjének útjában semmi, s a boldog kántor örömdagadó kebellel
10 5 |      fordulva, Viola kisfia, korának boldog kiváltsága szerint aludva
11 8 |             egyszerre tíz kéz nyúl a boldog szeretõ felé, õt lábáról
12 9 |   dörzsölheté kezét, mint Taksonynak boldog Law-ja, ki most megelégedett
13 11|         Bántornyi James háza elõtt a boldog szigeten vélheté magát,
14 12|       Kegyelmes uram, az ország, hol boldog nép lakik, nem ilyen.~-
15 12|       jellemû férfiakban; s Taksonyt boldog nép fogja lakni kormánya
16 13|           padra vetett szûrök által, boldog álomba szenderült, melybõl
17 14|          ezen érzelme leírására?!... Boldog napok teli bánatokkal! Mint
18 14|     Vilmámnak ismerni nem szabad, én boldog voltam így is, õ gyengébb,
19 14|              hogy érte jótáll. - S a boldog anya már ott a kastélyban
20 14|          volt keserûség, mely néha e boldog érzelmeken átvonult, éppen
21 14|           egyébrõl megfeledkezik. Mi boldog volna e leány, ha érte dolgozva,
22 14|          órák múltak anélkül, hogy a boldog ábrándozó észrevenné haladásukat.~
23 14|            néz, elmondhatná: „ej, be boldog az az Ákos!”~Ákos vén dajkája,
24 14|             A jegyzõ házában azalatt boldog pillanatok folytak. A szerelem,
25 14|      ereszkedett, s a kályha mellett boldog ábrándokba merülve nézé
26 14|     észrevevé, hogy Erzsébet azalatt boldog gondolatai közt elszunnyadott -,
27 16|             az érzés által, melyet e boldog idõk emléke keblében gerjesztett,
28 16|         nemességet szerezzél! Ej, be boldog vagy, hogy eddig élhetél,
29 17|          Allgemeine szerkesztõje, ha boldog pillanataiban a németfaj
30 17|            nem marad el. Ki ne lenne boldog ily helyzetben, fõképp ha
31 19|             utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket ott töltött.
32 19|         országának); - de hogy az is boldog állapot, ha maga az igazság,
33 19|            visszatámaszkodva székén, boldog ábrándokba merül, minõk
34 19|          került aznap ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz ítélet, miknek
35 20|           elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis, jobb kezébe fogva
36 20|           vétket. Mint a lovagregény boldog emlékû korában, az írók
37 20|          szinte vágyódott az ököljog boldog idõszaka után, s mintegy
38 20|         fájdalommal tölté lelkét. Mi boldog volt õ egykor! Ha a mezei
39 23|             zsebébe dugva, elment.~- Boldog fiú! - mondá anyja, szeretetteli
40 23|             szerelmes Etelka belé!~- Boldog! - sóhajta Kislaky, a kandalló
41 26|              mellyel leányát, kire a boldog szerelem minden bájait önté,
42 26|   örömkönnyezõ szemekkel néze majd a boldog párra, majd férjére, kinek
43 31|           szobájában fel s alá járva boldog ábrándok között tölté, midõn
44 32|           közállománynak, hol, kik a boldog középnél magasabban vagy
45 33|            õt pihenni; s adjon az ég boldog álmakat minden szenvedõnek.~ ~
46 34|             Honi nyelvemen ifjúságom boldog emlékeirõl szólhattam ismét,
47 34|        vissza akarlak emlékeztetni a boldog napokra, melyeket együtt
48 34|      Boldizsárom - szólt végre -, mi boldog vagy te, kinek keblét annyi
49 34|            kik hozzád közelítenek.~- Boldog? igen, Sámuel, én az vagyok -
50 34|      Porvárra, addig is vigasztalják boldog álmok lelkedet.~Réty a távozót
51 36|            hol Ákost és Vilmát, mint boldog házaspárt, az oltárnál láthassák,
52 36|        meggyõzhetnék mindenkit, hogy boldog földünk a policiának ezen
53 36|         mirõl e rab emlékei szóltak. Boldog a gyermekkor! a férfi, ha
54 38|           szegény, s most bizonyosan boldog; hisz oly szép gyermekei
55 38|              meleg sugáraiban.~Viola boldog lehetett új lakhelyén. A
56 38|             egy neme a szerencsének; boldog lehetett volna, mondom,
57 39|              Etelkával a lehetõségig boldog párokká váltak, a jövõért
58 39|      reménylek találni, mint midõn a boldog ifjak kedveseiket elõször
59 39|       címérõl is, de kedves Kálmánja boldog, s ez a becsületes öregúrnak
60 39| szolgálhatott, miként nem lett volna boldog õ! Hogy a levelek birtokába
61 39|             ezred óta síkodat lakja. Boldog, ki e napot elérheti! boldog,
62 39|         Boldog, ki e napot elérheti! boldog, ki legalább azon öntudattal