Fejezet
1 2 | fõbírónak tesszük. Hisz ön nemesember, s az Magyarországban
2 3 | a földet üté -, az, mit ön mond, engem kétségbe ejt.~-
3 3 | félbe az alispánné -, hogy ön kétségbeesni nem fog; mit
4 3 | kétségbeesni nem fog; mit bánja ön a mi bajainkat. Ha koldusbotra
5 3 | világ elõtt meggyaláztatunk, ön azért ügyvéd marad, és ki
6 3 | találok.~- Ne vegye fel úgy ön - szóla közbe engesztelõleg
7 3 | hálálni - de...~- Hisz tudom, ön lelkéhez nem fér haszonvágy,
8 3 | vallhatna.~- Oh, ha tudná ön - szóla Rétyné sóhajtva,
9 3 | uram. - Ej, be merész ember ön, a francia közmondás szerint;
10 11| vonult.~- Hagyjon békét ön; szerencsétlenné tett.~-
11 11| szerencsétlenné tett.~- Szép! ön elmondja beszédemet, s én,
12 11| miért vette el palástomat?~- Ön palástját?~- Igen, nézze
13 11| öszvecsapta kezeit: Igazság, ez ön palástja. S a két szónok
14 12| nélkül jelenünk meg.~- S ön azt hiszi - szólt a fõispán
15 12| reggel jõnek, és...~- De ön tudja, hogy ily eszközökhöz
16 12| istenasszonyt.~- Ne enyelegjen ön.~- Mit tehetek róla, ha
17 12| a réti jegyzõvel szólt ön?~- Mindjárt itt lesz, kegyelmes
18 12| sokaság ritkán követi.~- Hisz ön egészen lelkesedve szól
19 12| vezethetjük. Sièyes ugyan, ki ön elõtt nagy tekintély, egy
20 12| pillanatot raboljon el.”~- Ön csalódik bennem, ha azt
21 12| Ezelõtt nehány évvel, midõn ön a Rétyekkel még barátságosabb
22 12| számolhat reám.~- Ne féljen ön, inkább ismerem s becsülöm,
23 12| hallok, meggyõztek: hogy ön azon egyediségek közé tartozik,
24 12| szünet után folytatá:~- Ön, mint értesítve vagyok,
25 12| Ne vegye kíváncsiságnak ön! - folytatá a gróf szünet
26 12| folytatá beszélgetését:~- Ön félreérti célomat, higgye
27 12| oly szerencsétlen, mint ön festi. Nem ismerek büszkébbet,
28 12| bátorságát jobbágya vetésein?~- Ön a nép között él - szólt
29 12| célokat tûz ki magának.~- Ön megfeledkezik helyzetemrõl.
30 12| kiknek hivatalbani maradását ön legkárosabbnak tartja; magam
31 12| hallgatott.~- Higgye el ön - szólt végre érzékenyebb
32 14| megáldja érte. Oh, Ákos, ön jó, nemes teremtés, nincs
33 14| meleg szorítást.~- Oh, mert ön nem tudja, ön nem sejdítheti
34 14| Oh, mert ön nem tudja, ön nem sejdítheti a szerelmet,
35 14| nemes szándékairól. Oh, de ön gazdag, önnek a világon
36 14| szólt Vilma megijedve -, ön megvet minden veszélyt,
37 14| Vilma kérõ hangon -, míg ön atyja helyben nem hagyja
38 14| szólt szelíd hangon -, ön beteg, nyugtassa meg magát.~-
39 15| vélemény kívántatik -, lássa ön, ha azt teszi, most nincs
40 15| nemesnek tartattam. Szóljon ön - mondá Macskaházyhoz fordulva,
41 19| mondanák: ne zsenírozza magát ön, úgyis azon világítás mellett,
42 22| én ismerem a magamét; ön lelkiismérete szerint fogja
43 22| alája tartozik magát vetni. Ön által fogja látni késõbb
44 26| mi Rétynének feltûnt. - Ön ma különös kedvben van -
45 26| világ gazdagnak hiszi.~- Ön ma rendkívül jó kedvben
46 26| és...~- Minek hozza fel ön ez ígéretet? - vága szavába
47 26| váltassék be, azután...~- Ön tréfál! - szólt az alispánné,
48 26| igazságos tehát, hogy...~- S ön azt hiszi, hogy ezen szemtelen
49 26| inskripciót megígértem, ön által nem is teljesíttetett,
50 26| kinek kezében lehetnek, míg ön hallatlan szemtelenségével,
51 26| kényszerítve magát. - Az írások ön kezében vannak, s mindenki
52 26| el; már hogy reménylheti ön, hogy férjemet ennyi pénz
53 26| másik szinte határozottan.~- Ön nem adja vissza ötvenezer
54 26| elõttem, s mai bánásmódja után ön várhat, míg az egykor ígért,
55 26| pamlagáról az alispánné - ön nem képes ezt tenni!~- Annyira
56 27| megegyezésünket is bírja... Érti-e ön? Férjem megegyezését is!
57 31| fenntartani képes nem volt - ön, kirõl az egész megye tudja,
58 31| látszassanak a jelek, melyek ön ellen szólnak, én ártatlanságáról
59 32| kevesebb, közönyössé vált. Ön nagy szerencsétlenségnek
60 35| meg, melyeket megvetek?~- Ön fel van gerjedve, barátom -
61 35| helyzetbe nem jutott, mint ön; de én csak azt állítom,
|