Fejezet
1 1 | melyeknél Kenyházy mindig egy: „no, úgy megmaradunk”-at mormoga
2 1 | eléggé keresztül mívelte -, no, ne félj, lakolni fogsz,
3 1 | Vilmos felé sietett.~- No és - szóla türelmetlenül
4 1 | kivel kend elõbb beszélt?”~- No, s mit mondott erre a cigány? -
5 5 | Alszanak - szóla nevetve -, no, ha mind így teljesítik
6 9 | három megyében, és most... no, de a fiú nem akar házasodni; -
7 9 | Tengelyi! egy falusi jegyzõ, no nagy dolog! Tengelyi? s
8 15| történtekrõl tanúságot adhasson? No lássa, barátom az a két
9 16| tudom én, hány kérdést. „No várj - szólt végre derest
10 17| szólt Ákos bámulva.~- No, hát azt a kicsiséget, a
11 17| Más baj? Igazság! Ej no, hogy is felejthetem el -
12 18| kirabolták? - szólt nevetve - no, mit mondtam? Mihelyt hallám,
13 18| két óra elõtt, s mégse jõ. No, várj, átkozott fattyú!
14 18| zsivány, s még õ árulkodik, no várj, várj! Mindjárt Cifra
15 19| ismét, az asztalra csapva - no, várjatok”, s összeszorítá
16 19| bámulva kérdé: - Mi kell, no?~- Hát megvagyunk - szólt
17 19| Igazság! mi megmaradtunk, no, várjatok csak - szólt öklével
18 19| bizony, ki hallott ilyet?~- No, látod, Bandi - válaszolt
19 19| mindjárt nyergeljenek.~- No, ez már más - szólt emez
20 20| isten! - sóhajta Zsuzsi.~- No, az ördög elvihetné, ha
21 20| Hiszem! Sárga, ne!... No Zsuzsi, semmi szomorúság,
22 20| meglátá: - Férget láttatok, no, csak menj Kislakra, átkozott,
23 20| Peti nem találkozott vele; no, mi baj, vén cigányhús a
24 20| mily jó lenne kerítésnek. No, menjünk, te jobbra, én
25 20| és maradj nyugodtan.~- No várj, vén kutya - kiáltott
26 20| többiek álljatok sorba. No úgy, fiaim! no, rajta, hogy
27 20| álljatok sorba. No úgy, fiaim! no, rajta, hogy az ördög vigyen
28 20| nyugodtan, félreállva.~- No, várj, hogy hívnak?~- Kovács
29 20| nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~- Teins uram -
30 21| hogy gonosztevõ aludhatnék? No, mondd, beszéld el, Peti,
31 22| ég felé emelé szemeit.~- No, de lehetett is akkor lárma -
32 22| Nyúzó, a rab felé fordulva - no, most kit akasztunk fel?~
33 22| akasztatlak fel. Csupa fogadás. No, és most kinek volt igaza?~-
34 23| életemet adnám, ha tehetem.~- No, akkor ez a kis ítélet nem
35 23| kenyerérõl gondoskodnia. No ugye, de Kálmán úrfinak
36 23| Völgyesyvel odahagyá a termet.~- No, hogy vagyunk, öreg János? -
37 23| holnap nyakravalót kap.~- No enyelegj - folytatá Macskaházy
38 24| Feleséged persze, Zsuzsi?... no - tevé mosolyogva hozzá -
39 24| félelemnek tulajdonított. - No, Viola - mondá végre nevetve -,
40 24| hogy meg nem fagyunk.~- No, várjanak kendtek - mondá
41 25| Tengelyinek nemeslevelei... no, most keresheted nemességedet,
42 29| a fiskálist megölték?... No, nem nagy kár érte, de ha
43 30| mellett tentával s papirossal. No, majd lát valamit, szakács
44 30| hogy is ölhetné meg!?~- No már, zsidó - mondá Nyúzó -,
45 32| hasonlóinknak képzelik magokat.~- No, sebaj! - mondá Nyúzó jókedvûen,
46 32| bankócsinálásért került fogságra.~- No, s mit tapasztalt Karvaly
47 33| késznek nyilatkozott.~- No, semmi baj! - folytatá az
48 33| férfihang, látszólag remegve.~- No, sebaj! - mondá az elõbbi -
49 33| voltam az egésznek fõmestere. No - tevé hozzá nevetve -,
50 33| kedve jõ az embernek.~- No, ne félj, neked is lesz
51 33| vállamon?... És a szabadság? no, ha igen szép idõ van, fõképp
52 33| Tengelyi felsóhajtott. - No, nem kell szomorkodni -
53 35| senki nyomára akadni.~- No, így nem is csuda, ha nem
54 35| cigányt - szólt Völgyesy.~- No, ami a cigányt illeti -
55 35| huszár maga is átlátá.~- No, ha úgy van, teins uram -
56 35| az én uram gondoskodik. No, csak eresszék ki velem
57 37| talán szüksége lesz reám. No, csakhogy az igazság süljön
58 38| öreg bátyját s engem is. No, hiszed-e már, hogy csakugyan
59 38| embernek mondott, Viola volt. No, holnap meglátjuk. - S ezzel
|