Fejezet

 1 1 |      emelkedtek, azaz - mint egy elmés barátom néha mondani szokta: vadállatokból
 2 1 |                 Hol járnak gondolatid, barátom?~- Tudom is én - viszonzá
 3 1 |          Emlékezel-e még Heidelbergre, barátom? Jó ideje, hogy nem láttuk,
 4 1 |               Az igazságtalan te vagy, barátom, ki végzeted adományait
 5 1 |    csoportozatra, fölsóhajtott:~- Hej, barátom, be boldogok ezek!~- Ami
 6 1 |              idõtöltésben?~- Elhiszem, barátom - szólá Tengelyi mosolyogva -,
 7 1 |            fenntartatott. Oh, hidd el, barátom, az úri mulatságok legkegyetlenebbike
 8 1 |            felé sietne.~- Úgy látszik, barátom - felelt Tengelyi -, ez
 9 2 |                találta magát.~Egy öreg barátom (szegény jámbor ember, míg
10 2 |             ügyvédi pályát környezik.~„Barátom, te nem vagy ügyvédnek való -
11 3 |           valóban azt gondolja, kedves barátom? - sóhajta az alispánné -
12 3 |             éppúgy remegett, mint most barátom uram. - Ej, be merész ember
13 3 |                megszökik. Csak bátran, barátom, anyám Etelkával addig hazamegy,
14 5 |                Hej! ritka dolog ám az, barátom! fõképp mai idõben, de isten
15 5 |              kell?~- Menjünk, menjünk, barátom! - szakítá félbe Peti -
16 7 |               s ez megint jó, mert egy barátom szerint, kinek nevét keresztyén
17 8 |     szerencsétlenségét elpanaszolja.~- Barátom - szólt padra vetve magát -,
18 9 |          Helyes, tökéletesen igaza van barátom uramnak; apai hatalmamnál
19 11|         emberek öszvejõnek s isznak.~- Barátom; csalódol, ez más; ahol
20 11|              akar, de a király, látod, barátom! a királyt tisztelni kell,
21 11|          Conell...~- Ne szólj ezekrõl, barátom! Hidd el, én a megyét ösmerem;
22 12|                kormánya alatt.~- Igen, barátom! ha helyzetemben azt tehetném,
23 14|             Ákos.~- Az sem, higgye el, barátom, az sem - viszonzá Erzsébet. -
24 15|          tanúságot adhasson? No lássa, barátom az a két teins úr ott benn
25 15|                keresett. - Tengelyi úr barátom: ki egy ujjal nyúl hozzá,
26 15|             fogva kivezeté.~- Menjünk, barátom, lovaim két óra alatt Tiszarétre
27 16|            jókedvbõl elmennének, s így barátom a tisztújítás vége elõtt
28 16|           által különben lenézetett.~- Barátom - szólt Tengelyi, türelmetlenül
29 17|            senki meg nem fog fosztani, barátom! nincs okod szomorkodni.~-
30 19|               véget vetett.~- Te vagy, barátom? - szólt Nyúzó, a száraz
31 20|             részeg, mondom, Macskaházy barátom, részeg, mint a csap.~-
32 20|           tagokkal Sz.-Vilmosra.~- Ej, barátom, ne légy oly poltron - mondá
33 20|                tartaná meg bátorságát. Barátom van, merész, hogy százakkal
34 22|               Igazság; csalódol, Nyúzó barátom - mondá Kislaky -, ez nem
35 22|               a jegyzõ.~- De, tisztelt barátom - szólt a báró minden lehetõ
36 23|           hasztalanokká teszi. Hidd el barátom! mi e világon rossz s alávaló
37 23|                õ, hogy...~- Nyugodtan, barátom - mondá Völgyesy, megfogva
38 24|             hogy megrészegednék.~- Már barátom, ami sok, sok - mondá Kálmán -,
39 26|               elveimmel.~- Engedd meg, barátom - szóla fejét csóválva Vándory -,
40 26|             magával hozza?... Hidd el, barátom, én tapasztalásból szólok.
41 26|          nyugtalanul fel s alá járt. - Barátom - szólt végre, midõn, magába
42 30|           igaz-e, hogy szegény meghalt barátom, midõn szakács úr másodszor
43 30|               azt esküvé, hogy szegény barátom az õ kezei által fog meghalni...
44 30|                   Ez embert, ki egykor barátom volt, ki évekig házamban
45 31|              fogsz találni.~- Hidd el, barátom - mondá a lelkész fejét
46 31|          ellentállni akarna?!... Igen, barátom - tevé hozzá, lelkesedéssel
47 31|               van abban, hogy a fõbíró barátom házához jõ? Nem jõ-e hivatalos
48 32|             Tengelyi nyugodtan.~- Nem, barátom! - folytatá Ákos indulattal -
49 32|           Alkotmányunk, mint egy elmés barátom minap megjegyzé, a középkor
50 34|             vagyok gyõzõdve, ki egykor barátom volt, s kinek leánya fiam
51 35|              De gondolja meg, tisztelt barátom - szólt emez szinte az ablak
52 35|                  gondoljon családjára, barátom.~Tengelyi arcain mondhatatlan
53 35|                   Ön fel van gerjedve, barátom - mondá Völgyesy, a jegyzõt
54 35| meggyõzõdésemet áldozzam fel! Ez több, barátom, mint hogy nyugodtan elviselhetném.~-
55 35|             nyugodtan elviselhetném.~- Barátom! - mondá Völgyesy meghatva -
56 36|                  Nyugtasd meg magadat, barátom - mondá Vándory mélyen meghatva
57 36|            hitelt adni nem fognának.~- Barátom - szólt a lelkész fölkelve -,
58 37|               az ápolónõtõl hallott. - Barátom - tevé hozzá -, nõd szenvedélyes
59 39|               haldoklót körülfogják.~- Barátom! - mondá Vándory mélyen