Fejezet
1 1 | hogy én ezúttal Szellõ és Cigány hõstetteit, s mennyiszer
2 1 | retteg, nem más, mint Peti cigány, és...~- Nem fogom tûrni,
3 1 | oly igen becsületes vén cigány mikkel foglalatoskodik még
4 1 | sebesen sietõ pandúrok s a vén cigány fölött - várá a szerencsétlen
5 1 | kimenni házából.~Az öreg cigány, ki azalatt hallgatva sötét
6 1 | Pista megszólítja - a cigány szörnyen megijed...~- Megijed -
7 1 | fájó kezeit dörzsölve a cigány -, mikor csak úgy káromkodva
8 1 | háramlott -, „ez nem igaz, Péter cigány - mondtam én -, kend itt
9 1 | más nótán táncoltatjuk”. A cigány még mindig tagadta. „Hát
10 1 | No, s mit mondott erre a cigány? - kérdé az esküdt, mély
11 1 | teins uram - rimánkodék a cigány -, hogyne szaladtam volna,
12 1 | hogy ismerem - sóhajta a cigány -, de mit tehetek én róla,
13 1 | faluban lakjunk - felelt a cigány alázatosan -, elég baj ily
14 1 | elkövetett, hogy az öreg cigány bûntettei napvilágra jõjenek.~-
15 1 | el ne szökjék, mert...~A cigány rimánkodott, s már a pandúrok
16 1 | közt lesz, s meglátjátok, e cigány cinkosaihoz tartozik.~-
17 1 | úr reám bízott - szóla a cigány, egypár ruharongyokba takart
18 1 | huszonötöt vágatni rád, hogy...~A cigány, ki most az egyszer hátulról
19 1 | vagy, vigyázz magadra.~A cigány, noha a nap már a láthatárt
20 1 | Vilmos felé sietett. Nyúzó a cigány távollétében egész mérgét
21 5 | hely nem marad;~Hazátlan a cigány, szegény,~ Hazátlan - de
22 5 | egyszer csalódol - viszonzá a cigány mosolyogva -, magam is azt
23 5 | az ember nem gróf, hanem cigány, nemigen bízik a tisztviselõségben; -
24 5 | Vilmosra.~- Én? - szóla a cigány, fejét rázva - abból, öcsém,
25 8 | s néha egy jól muzsikált cigány dicsõ megjutalmazása által
26 13| szegletében feküdt, egyszerre Peti cigány fekete arca merült fel.
27 13| által ébresztetett fel. - A cigány véletlen rejtekében végig
28 14| nem gyanakszik - szólt a cigány türelmetlenül -; tegnap
29 14| suttogott Liptákné, ki a cigány nyugtalanságát látva, elõbbi
30 14| szándéklott rablásról a cigány által hírt vett, vele együtt
31 18| kend.~- Az egész falu? Peti cigány talán? - kérdé Cifra, lángoló
32 18| kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel Sz.-Vilmos
33 20| kellett menniök, maga a cigány állt.~Peti felült. - Idején
34 20| helyzetökben reményleni lehetne? A cigány keselyûszemeit a setét ködbe
35 20| már el volt borítva. A cigány leugrott s pocsogva elõre
36 20| jókor jöhetünk - válaszolt a cigány biztatva, noha szavának
37 20| beszélhet kend így - szólt a cigány fejét rázva -, mikor a víz
38 20| fekete tó betelt - kiáltott a cigány összecsapva kezeit -, nincs
39 20| vagy! minek hoztál ide?~A cigány, ki azalatt szemeit mindenfelé
40 20| Balra a fától - folytatá a cigány gondolkodva -, mintegy kétszáz
41 20| Igazság! - válaszolt ismét a cigány - még mondtad, mily jó lenne
42 20| Zsuzsi lelkem - mondá a cigány, ki már futásra készült,
43 20| átmehetünk - kiálta vissza a cigány még egyszer megfordulva -,
44 20| partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett áll, egy cseppet
45 21| képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt a kunyhó körül rakott,
46 21| katona küldetett. E hírrel a cigány, miután még egy szomorú
47 21| szabad ég alatt - mondá a cigány vigasztalólag -, a szín
48 21| szóla Violáné, megfogva a cigány kezét - ugye, s az emberek
49 21| kovács pajtása, ki, mint õ, cigány létére a falun kívül lakott,
50 22| azt hiszem, hogy valami cigány fogja felakasztani. Talán
51 23| csak deszkázva van. Peti cigány mindezt ismeri. Lassan felszedünk
52 23| öreg János s a vén Peti cigány esze volt; azonban a mód
53 24| kerítése megett várt. Az öreg cigány vasrudat, fogókat, szóval
54 26| ki borzas fejét. A fûtõ cigány, ki gyanítva, hogy Tengelyi
55 30| bánásmódot, mint melyet Peti cigány a törökdombon tapasztalt,
56 30| legjobb barátja - azaz Peti cigány által helybenhagyatott,
57 35| szerint Beethoven mûvei Bandi cigány nótáit nem pótolhatják;
58 38| Valószínûnek látszott, hogy Peti cigány Violának hollétét ismeri;
|