Fejezet
1 1 | mérföldekre követhetjük, két férfi ült egymás mellett, elmerülve
2 1 | lépett fia késõbb mint bíró ült. Hasonló okból Darius egy
3 2 | találta, sírva egy szegletbe ült, s éjjel kiterjesztve kis
4 4 | kétségbeesve találtam. A gazda ott ült a pitvarban, s fejét öklére
5 5 | szalma között, egy férfi ült, ki épp most újra kezdé
6 5 | beteg felett õrködõ Vilma ült, távolabb az asztal mellett
7 5 | s nyugodtan bölcsõjéhez ült, mint annakelõtte.~Vilma
8 8 | mint barátja, szomorúan ült helyén, alig merve szólni
9 9 | mellett, hol az alispánné ült, az egész társaság kis körökre
10 14| tisztújítás elõestéjén lovára ült, s Porvár zajos utcáit elhagyva
11 14| leányára várt.~S Vilma bent ült szobájában, szemeit körüljártatva
12 14| világon, mint ez? S Vilma ott ült nyitott könyve elõtt, s
13 14| nézett, ki vele szemközt ült s anyját kínálásában segíté,
14 14| suttogva, egymás mellett ült.~- Vilma - szólt Ákos halkabban,
15 15| megelégedésére csakugyan kapuja alá ült, s nem kevés beszéd között
16 16| elszaladt, házához futott, lóra ült, s ki a sz.-vilmosi erdõségbe,
17 17| kezdett, János mellette ült a földön, s vigyázott, hogy
18 17| most is, midõn ágya mellé ült, részvéttel kérdé: „hogy
19 17| homlokát fejére támasztva ült ágyában. „Ha ez igaz volna!” -
20 18| gyengeségét. Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor
21 18| nyújta. E kereszt mellé ült Violáné. Eszébe jutott,
22 18| körülményeket, kétségbeesve ült ott a padon, a fájdalomnak
23 19| mihelyt ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval hazafelé
24 19| Ez asztal, mely mellett ült, nem volt-e ugyanaz, melyen
25 20| férfi egy ideig hallgatva ült egymás mellett, álmélkodva
26 20| szélvész ellen hajtana, ült a szekér elején; a lovak
27 20| meresztve, mozdulatlanul ült helyén, csak néha, midõn
28 20| könyökét térdére támasztva ült a tûz mellett. Viola kiment
29 20| estéivel eljött, Viola ott ült meleg szobájában, térdén
30 22| zavar mellyel elnöki székén ült, még inkább nevekedett;
31 22| megoltalmazhatónak. Az elnök hallgatva ült székén, s nem tudá magát
32 22| ki éppen az ajtó mellett ült, s midõn senki reá nem figyelt,
33 23| elõször fogadta, szótlanul ült tányérja elõtt. Nyúzó s
34 23| háziúr fejét kezére támasztva ült kandallója mellett, mély
35 23| szokása ellen munkátlanul ült mellette, s majd férjét,
36 23| jámbor házaspár hallgatva ült egymás mellett, míg az asszony,
37 24| hol Violáné gyermekeivel ült, a halvány asszonyt látá,
38 24| keblében dobogó szívvel ült az ágy mellett, melyen gyermekei
39 25| maradni, a fõispán ebédjéhez ült, az apának aggodalma azóta
40 26| elmerülve e kínos gondolatokban ült pamlagán, midõn az ajtó
41 29| barátságos beszélgetés közt ült együtt Erzsébet szobájában,
42 31| alatt kételkedõ mosolygással ült ott -, hogy Tengelyi úr
43 32| Tengelyi mellé az esküdt ült. A kocsis mellett s hátul
44 33| háttal a falnak támaszkodva ült ott, s feje lehajlott, úgyhogy
45 33| szinte a földön, egy gyermek ült; legalább gyenge tagjai
46 36| szólt senkivel. Hallgatva ült ott, ügyelve a betegnek
47 36| udvarra, hol ismét melléje ült, fejét, mint a gyermekét,
48 36| a többiektõl elkülönözve ült magányosan a börtön egyik
49 36| öregasszonyhoz, ki ágya mellett ült -, ha a tiszteletes úrral
50 36| mély gondolatokba merülve ült ágya mellett. Amit hallott,
51 37| udvarra nyíló ablakánál ült s dolgozott, midõn Vándoryt
52 37| szekrényét. Megint íróasztalához ült; s Julis világosan hallá
53 38| ily gondolatokba merülve ült Viola a dombon, mely háza
54 38| férfi egy ideig hallgatva ült egymás mellett; Viola mély
55 38| merülten fejét kezére támasztva ült ott, mikor neje hazajött,
56 39| kebléhez szorítva lovára ült, nem vehette volna senki
|