Fejezet
1 17| jutott ez régen eszébe! - A gulyás által bizonyosan megkapjuk
2 18| valamit hallani remélt. A gulyás tanyája Tiszaréttõl jó kétórányi
3 18| bundáját vállán igazítva - a gulyás talán tudni fogja. Mi újság
4 18| Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból észrevevé, hogy
5 18| padra ereszkedett. Az öreg gulyás nem kevés káromkodással
6 18| eleséget küldjön számára. A gulyás Cifra árulásáról még mit
7 18| árulásnak nyomába jött, a gulyás nem találkozott, és semmi
8 18| szekerem jõne már - szólt a gulyás, háza elébe menve. - Beküldtem
9 20| hogy ez éjjel a kislaki gulyás Violánéval, s Nyúzó Macskaházyval,
10 20| hogy ha így haladnak, a gulyás két sárga lovával jóval
11 20| vilmosi erdõhöz.~István gulyás maga is avval vigasztalá
12 20| suhogtatták: ez vala minden. A gulyás bátran tovább hajtott, kétkedés
13 20| szállt párolgó nyakuktól; a gulyás visszavetve bundáját, lobogó
14 20| semmit, Zsuzsim - mondá a gulyás vígan -, ott leszünk, még
15 20| késõ jõnénk - válaszolt a gulyás. - Monddsza, Zsuzsi, de
16 20| volna ez?! - kiáltott a gulyás, ki bal kezével hamar ismét
17 20| Idején jövünk - mondá, a gulyás mellé ereszkedve -, a garacsi
18 20| eszed, Zsuzsi - válaszolt a gulyás nevetve -, hány férget láttam
19 20| Dehogy törik el - válaszolt a gulyás egyet suhogva ostorával -,
20 20| kemény dolog - tevé hozzá a gulyás egyet suhantva -, csak az
21 20| látni, hogy nem alszik. A gulyás, ki ezt nehányszor észrevevé,
22 20| véget vetett haladásuknak.~A gulyás, noha nem szólt, régen osztá
23 20| itt is víz! - kiáltott a gulyás, gyeplõjén visszarántva
24 20| az kellene még - mondá a gulyás, Violánét, ki már szekerérõl
25 20| eszed, Zsuzsi - mondá a gulyás, hasonlóképp leszállva szekerérõl -,
26 20| Ne félj, fiam - mondá a gulyás biztatólag -, majd elmegyünk,
27 20| Igen, meglehet - felele a gulyás, e magasabb sudarak egyikére
28 20| Peti jön, ki által István gulyás húst küld. A szolgabíró
29 20| magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek Sz.-
30 20| miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az egyik a
31 20| bottal kezében elõre ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért
32 20| futóknak lépteit hallhassák.~A gulyás ismét remélni kezdett. -
33 20| Zsuzsi, kiragadva magát a gulyás kezeibõl, nem tudva, mit
34 21| hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette, szinte
35 21| parázst ment szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett
36 21| Viola nincs itt - szólt a gulyás -, de látod, ha félig elégett
37 21| mely elõtt maga az öreg gulyás elhalványodott. Az asztal
38 21| Dehogy fogták - mondá a gulyás, ki még mindig reményeket
39 21| vele, visszaadom - mondá a gulyás.~- S most isten áldja meg
40 21| ezzel a barátok elváltak. A gulyás szomorú gondolatokba elmerülve
41 22| de csak látná nagysád a gulyás számadását, amit megettek,
42 24| hírrel jött, hogy István gulyás éjfél elõtt lovaival s szekerével
43 24| hagyni nem lehetett. István gulyás legjobbnak találta, ha ezeket
44 38| fenyegetõdzött, többet az öreg gulyás kínpadon sem mondott volna.
45 38| közelíttetett meg. A kislaki gulyás neki is csak azt mondá,
46 38| Gazsinak állítása szerint a gulyás, kihez mentek, tíz mérföldnyire
47 38| mellyel az itt tanyázó gulyás Csavargóst fogadá. Úgy látszott,
48 38| pajtásával kibeszélte, kérdezé, a gulyás nem tudott semmit. Legalább
49 38| szólt tovább -, õsz óta egy gulyás lakik, ki a ti vidéketekrõl
50 38| akármeddig, csakhogy István gulyás öccse sohasem lesz belõle.~-
51 38| hogy csakugyan a kislaki gulyás testvéréhez foglak vezetni? -
52 38| kívül gyanítják, a kislaki gulyás testvérének neve alatt azon
53 38| érintkezésbe jött, a kislaki gulyás öccsének tartják õt; de
54 38| s gyermekeivel a kislaki gulyás kocsiján új lakhelye felé
55 38| elkülönözve élt, maga a kislaki gulyás, mióta a tanyán lakott,
56 38| tanyát távolról meglátá, gulyás vezetõjének megköszönte
|