Fejezet
1 1 | be boldogok ezek!~- Ami engem illet - ismétlé Vándory -,
2 3 | érzeménnyé változott, de nem engem illet ítélni az ember fölött!~
3 3 | üté -, az, mit ön mond, engem kétségbe ejt.~- De mikor
4 4 | vezettetém magamat; hisz engem talán mégsem tartanak Viola
5 5 | magának érdemeket szerezzen. Engem ma, miután egymással szóltunk,
6 5 | kinek egyetlen vétke, hogy engem szeret - mért büntetni õt
7 5 | nem bánom akasszanak föl engem, de õt ne bántsák.~- De
8 9 | bizony rosszul állunk.~- Ami engem illet - válaszolt alázatosan
9 14| szólnak leveretésökrõl is, s engem szebb kötelesség vár. Egy
10 14| világon senkit úgy, mint engem, isten áldja meg érte, de
11 15| felé emelve Sáskay.~- Isten engem, az ember elfeledhetné,
12 16| hogy valaki lehetne, ki engem inkább tudna szeretni.~Vándory
13 16| hogy oly ember, mint õ, engem szeretni tudna. Viola gazdag
14 16| létemre miként hihettem, hogy engem fog szeretni. Ha künn a
15 16| tudod, veszteség ért engem is; mily tetemes az, mennyire
16 17| mindennek megítélése nem engem illet, azonban tény, hogy
17 20| mondá Viola - ezek talán engem keresnek? - Nem vala többé
18 21| írásait mégsem menthettem meg. Engem isten elátkozott, mikor
19 22| adja által.~- Vigyen el engem mindjárt az ördög - szóla
20 22| találna -, hogy miután a rab engem is vádol, néhány kérdéseket
21 22| rablási szándékról, melyrõl engem vádol, senkinek sem szólt,
22 22| képpel körültekintve.~- Mi engem illet - tevé hozzá a szóló,
23 22| Völgyesy - a teins törvényszék engem jegyzõi hivatalomtól kegyesen
24 22| rimánkodásával.~- Isten engem, mindjárt háromnegyed lesz -
25 24| bolondságokkal. Nincs ember, ki engem részegen látott.~- Láttalak,
26 24| elébe kerül, vallomásaival engem kever belé, s ki tudja,
27 25| határozni lehetne.~- Ami engem illet, kire nézve e tárgy
28 26| vannak tanúi, hol a bíró, ki engem reá szoríthatna? Minden
29 27| nyugtatólag -, méltóztassék engem kihallgatni; úgy tartom,
30 28| hisz kend csak nem fog engem bántani. Ha pénz kell, szegényebb
31 28| elviheti. Miért bántana kend engem, szegény beteges létemre?
32 28| mikor Zsuzsi koldult? mikor engem akasztófára ítéltél? - mondá
33 29| látni, mily nótárius dobna engem ki házából. - S ezzel Ferkó,
34 30| és a szakács urat is, aki engem régen ismer...~- Igen, hogy
35 30| zokogva -; mikor szakács úr engem Macskaházy úrhoz vezetett
36 30| szakácsné. - Hát miért kérdez engem a teins fõbíró úr? s miért
37 30| tetszik, s az is igaz, hogy engem kérdezni nem fognak: csak
38 30| irományok voltak, melyek csak engem illettek... magam fel fogok
39 30| jöhetett ez ide?~- Már ami engem illet - válaszolt Nyúzó
40 30| így fegyver nélkül, mint engem találtak, csak nem megy
41 31| tekintetbe.~- Hogy merészel az úr engem rablók cimborájának nevezni! -
42 31| legyen igazságtalan irántam! Engem e házhoz semmi más nem vezetett,
43 34| most is inkább téged, mint engem vádol. Ha ellenem fellépnél
44 34| átkozá végzetét, mert neki engem adott apául? ki foszt meg
45 34| valakinek érdekében lehet engem azon irományoktól megfosztani,
46 34| önmaga tette azt, mire engem nem bírhatott. A gondolat,
47 35| fõhelyén a farsangon által, mi engem leírásra csábított már csak
48 36| sem otthonos? Ha Danton engem kérdez vala: hazánkat magunkkal
49 36| az alávaló asszonyon, ki engem minden rosszra reávett,
50 37| egészen nyugodtnak látszott; engem pedig kiküldtek. De nagyságos
51 37| lehetett volna arra, hogy engem vádoljon, holott mindig
52 37| hogy fogják nevezni azt, ki engem azon tettekre bírt, melyekért
53 37| hozzá végsõ erõvel -, ki engem minden rosszra csábítál,
54 38| híják, mint öreg bátyját s engem is. No, hiszed-e már, hogy
55 38| s ha nem, legalább, ha engem felakasztottak, nincs többé
|