Fejezet
1 1 | mert eszökbe jut, hogy egykor az élet is messze rónaként
2 2 | meghalt; s a szív, melyben egykor annyi szerencse megfért,
3 2 | végre a boldogság, melyet egykor anyja ölén élvezett - csak
4 2 | meggyõzõdés, hogy Jónás õt egykor hivatalában követni fogja,
5 2 | mint azon fák alatt, melyek egykor apja õsz fürteit árnyékozák.
6 2 | kertének gyümölcsfái alatt, hol egykor gyermekének játékait nézé,
7 6 | visszaemlékeznek, kiket egykor barátaiknak neveztek, míg
8 7 | melyet ha isten megsegít, egykor kamatos tõkével lefizetend -
9 7 | Taksony megye Demosthenese egykor. Beszéde - hogy egészen
10 7 | tisztviselõk, s azok, kik egykor tisztviselõk voltak s még
11 8 | melyek az ifjúság között egykor nemzetiség neve alatt divatoztak,
12 9 | mintegy hatvan éves lehetett; egykor - meg kell vallanunk - vörös
13 11| A fáklyás lovászok, mint egykor a filiszteusok rókái, midõn
14 12| szellemben jelöltetett ki egykor Porvár is, város helyének.
15 14| mindennapi gondok, melyek egykor még anyai gyönyöreit is
16 14| fölnyitva a könyv, melyet egykor tõle kapott, s melynek lapjain
17 14| kéz az enyém leend, hogy egykor, talán rövid idõ múlva mindazon
18 17| csizmáit tisztítja, sõt kinek egykor talán bérében álland, tökéletes
19 17| s eszének, melyek felett egykor korlátlan hatalommal János
20 18| õserdõ, mely e tájakat talán egykor eltakará, rég kivágatott,
21 18| mellyel e föld szûz testét egykor takarta, az ember fejszéje
22 18| miként ne emlékeznék, hogy egykor sírjába fog szállni õ is,
23 19| ösmerõsöm van, fõõrmester volt egykor az inszurrekciónál, valahányszor
24 20| lelkét. Mi boldog volt õ egykor! Ha a mezei munka bevégeztetett,
25 22| hozzá -, ha mondom, hogy egykor becsületes ember voltam,
26 26| bánásmódja után ön várhat, míg az egykor ígért, de most visszautasított
27 27| ismét e névvel éljek, mely egykor szívemnek oly kedves vala,
28 27| miként azon szeretet, melyet egykor éreztem, nem múlt el anélkül,
29 27| háromszor olyanná válik, mint egykor volt. A nemzetes asszony
30 27| Tengelyi urat most, mint egykor, mikor együtt a német egyetemet
31 30| azon arany, melyet Krözus egykor a görög bölcsnek mutatott,
32 30| hogy az, ki ifjúságában egykor legjobb barátja vala, ily
33 30| határai... Ez embert, ki egykor barátom volt, ki évekig
34 31| Megfoghatom, hogy te, ki vele egykor oly szoros viszonyban álltál,
35 31| állásra emelkedjék, melyet egykor mint kiváltságost elfoglalt,
36 32| ily becsületes ember s ki egykor barátja volt, ennyire szerencsétlen
37 32| értesíttetett, ott maradt, hogy az egykor oly büszke s most rabságra
38 34| hogy a népszerûség, mellyel egykor bírt, visszaszerezhetlen,
39 34| meg vagyok gyõzõdve, ki egykor barátom volt, s kinek leánya
40 34| visszaélni e névvel, mely egykor szívemnek kedves vala, de
41 34| reményrõl, hogy szülõföldemre egykor visszatérek, le nem mondék,
42 34| szelíd kötelék, mellyel egykor az élet kettõtöket összefûze,
43 34| hatalmadat, hogy kínoztad azt, ki egykor barátod volt, s kit most
44 34| Maga a viszony, melyben egykor Tengelyihez álltunk, helyreállt.
45 34| bebizonyíthatám; a levelek, melyeket egykor tõled vagy nõmtõl kaptam,
46 35| megyében állt, Vándorynak s egykor magának az alispánnak barátsága,
47 37| hogy minden, mi e hazában egykor állt, az most leülepedett.
48 38| tyúkszemeink arra, hogy egykor csizmáink által szoríttattunk.
49 38| iránt nem érzett soha, s ha egykor érzett volna is, oly oldalról
50 38| mint az, melyet Tiszaréten egykor lakott, de a nádfödél, újra
51 38| Én szerencsétlen - szólt egykor magában, midõn a mezõn magányosan
52 39| 811-i bor is idei bor volt egykor, s hogy fia is majd kiforrja
53 39| úgy igazíttatá el, mint az egykor állt, oda vonult. Elzárkózva
54 39| árjairól álmodoznék, melyek azt egykor takarták; vagy ha az éj
|