Fejezet

 1 1 |         leveleinket; kinek juthatna eszébe, hogy az alispán fûtõ cigányát
 2 2 |          kis táblák mögött; s midõn eszébe jutott, hogy e nagy kemence
 3 2 |      gondolkozva, más lehetõség még eszébe sem jutott. Mintha a bárdi
 4 3 |             e tréfákon megharagudni eszébe sem jutott, csak némely
 5 5 |           róla megemlékeznék, kinek eszébe jutna, hogy mindez másképp
 6 5 |     violenciális törvények jutottak eszébe, s ki másrészrõl tekintélyét
 7 5 |            egész haragja föltámadt, eszébe jusson: a fõbíró bosszúja
 8 6 |     eloszlott, s valahányszor ismét eszébe jut, egy negyedóra alatt
 9 7 |             elhunyt édesapja jutott eszébe, minden túlzás nélkül elmondhatá,
10 7 |            dolmánya ne jutott volna eszébe, ki mentéje sujtásaival
11 8 |             rövid feleletei hibáját eszébe juttaták, s az ebéd vége
12 8 |          Kislakyak befolyása jutott eszébe, mondá, hogy az egész tévedés,
13 9 |         kinek társaságában senkinek eszébe sem jut, hogy mágnással
14 9 |     gyakorolhatna, vagy kinek talán eszébe jutott, hogy kitagadásra
15 12|            egész szívét kitárja, de eszébe jutott: hányszor hallá,
16 14|          boldogságra emlékezett, de eszébe jutottak múlt napjainak
17 14|           mihelyt anyja e szavainál eszébe jutott, hogy valamely, Ákoson
18 17|         hogy is nem jutott ez régen eszébe! - A gulyás által bizonyosan
19 18|            rémüléssel tölté lelkét. Eszébe jutott, hogy a napokban
20 18|       farkasokról hallott beszélni, eszébe jutottak gyermekei, férje,
21 18|          kereszt mellé ült Violáné. Eszébe jutott, hogy hány szerencsétlen
22 19|      tentanyomait az máig megtartá! Eszébe jutott a hetven forint negyvenhárom
23 19|            a tisztújításra költött, eszébe jutott édesapja, ki szinte
24 19|   nemegyszer megtépázta e szobában, eszébe jött menteprémje, melyet
25 20|     gyermekem.~Az ügyész, ki, midõn eszébe jutott, hogy neki sem felesége,
26 20|            köd között is észrevett, eszébe juttaták, hogy a Tisza talán
27 20|           az miként juthatott volna eszébe? Petin s István gulyáson
28 20|         vérében hevert lábai elõtt. Eszébe jutott, hogy más alkalommal
29 21|            Tengelyi írásai jutottak eszébe. Mikor az égõ kunyhóból
30 22|           kinek e pillanatban talán eszébe jutott, mi közel állt többször
31 22|             hogy ily gyengeség soha eszébe nem juthatott, hogy senki
32 24|            Nem jutott-e szükségképp eszébe, hogy gyermekeinek reá még
33 24|               Ha valakinek a házban eszébe jut, hogy a tiszttartó padlását
34 24|  veszélyében forgott, ha az ifjúnak eszébe nem jut, hogy az zaj nélkül
35 24|       hivatalos számadásai jutottak eszébe, s mennyivel inkább úgy
36 25|        melyben szólt, apjának hamar eszébe juttatá a hibát, melyet
37 26|            kinek karjai között soha eszébe ne jusson, miként kínos
38 28|            nem zárhatja-e be mégis. Eszébe jutott, hogy mióta Ákos
39 28|            pillanatban az ügyvédnek eszébe jutott, hogy fiókjában töltött
40 29|        Másnak talán az jutott volna eszébe, hogy hivatalos kötelességeit
41 30|      mindenki szívesen, s ha valami eszébe jutott, nem nyugszik, míg
42 30|         egész meztelenségében látva eszébe jutott, hogy eddig egész
43 32|   vezettetett, átmegy - akaratlanul eszébe jutnak; de abban, hogy a
44 32|        embert értelmezé, mi nem jut eszébe, fõképp miután természetének
45 33|             s az ocsmány bûn jutott eszébe, mellyel vádoltatik; midõn
46 33|         melyek által környeztetett, eszébe juttaták: hány, az övéhez
47 33|            De hát nem jut-e kendnek eszébe a szabadság? - kérdé Tengelyi
48 34| követeléseknek megfelelt, s Rétynek eszébe sem jutott, hogy minden
49 36|            ha legalább két embernek eszébe jut, miként az egyháznak
50 37|        látta, a szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit bánom, akár
51 39|           nézett, a fájdalom jutott eszébe, melyet e szerencsétlen
52 39|           vala minden, amit látott. Eszébe jutottak mindazon remények,
53 39|          jövén azon dolgok jutottak eszébe, melyek a domb körül akkor