Fejezet

 1 4 |          mit akarok? Mondám, hogy a beteg asszonyt akarom látni; mire
 2 4 |           ajtajához vezetett, hol a beteg fekvék. Kértem, hogy csak
 3 4 |             halotti csendet, mely a beteg körül uralkodott. Most úgy
 4 4 |      fakadjon; s míg az asszonyok a beteg ágyához ültek, szüntelen
 5 5 |            feleségem - mondád, hogy beteg?~- Arról ne aggódjál - szóla
 6 5 |           házban többé, s amennyire beteg embernek lehet, neki jó
 7 5 |             feküdt neje, mellette a beteg felett õrködõ Vilma ült,
 8 10|            kitenné magát, csak hogy beteg kedvesét lássa? Vilmám,
 9 10|        mondá:~- A cselédház mellett beteg van, s már háromszor mondtam,
10 14|           szólt szelíd hangon -, ön beteg, nyugtassa meg magát.~-
11 16|             kezét nyújtva -, de még beteg vagy, s ha e hideg õszi
12 17|      leszedve s a sebet megnézve, a beteg állapotávali megelégedését
13 17|      embernek, ki, mint János, soha beteg nem volt, ellene panasza
14 17|          chinát, orvosságot, hogy a beteg izzadjon, s az izzadság
15 17|         szólót Ákos mosolyogva -, a beteg sok élvezettõl fosztatik
16 17|            össze konzíliumot, míg a beteg meg nem gyógyult.~- Vagy
17 17|       hangon - jó orvos kezében tíz beteg közül nem hal meg egy, az
18 17|   folyamodott segedelemhez. És ha a beteg meghal, az az orvost felmentheti-e
19 17|           De nem mindegy-e az, ha a beteg meggyógyul? - kérdé Ákos.~-
20 17|            öt évig tanultuk, hogy a beteg nem gyógyul meg, ha neki
21 17| gyógyíthatlan volt és látta, hogy a beteg szörnyen kínlódik, azért
22 20|          magamat, meglátod, halálos beteg leszek.~- Ne légy oly hypochondricus -
23 20|        akadály átugratására, vagy a beteg megérintésére képesebbnek
24 20|       mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál, ha egyszer elcsúsznál,
25 20|             készült, megfordulva -, beteg voltál, a föld csupa sár
26 22|    leszolgáltam, ott szabad maradni beteg feleségemnél nekem is; én
27 36|       védõkre is számolhatott. Ha a beteg érvágás után halt meg, a
28 36|         nõtt; ennyi gondjára bízott beteg mellett, kik közül naponként
29 36|  parancsoknak, azért egy szobában a beteg rabok számára hat ágy állíttatott
30 36|     gondolatok fenntarták magokat a beteg vad álmai között is, s a
31 36|        teljesíté kívánságát, s ha a beteg kérdezé: ki küldte õt hozzá? -
32 36|            hét múlt anélkül, hogy a beteg állapotjában változás történnék,
33 36|        aznap nem vala Porváron, s a beteg óráról órára nyugtalanabb
34 36|         hogy Vándory mégsem jött, a beteg majdnem kétségbeesve veté
35 36|              s a lelkész ott állt a beteg ágya mellett, ki ápolóját
36 36|        szeretet vallása?! - szólt a beteg, kinek arcaira egy pillanatra
37 36|            érezem erõmet.~Vándory a beteg ágyához közelebb tolta székét,
38 36|        ígéretemet?~Vándory behívá a beteg ápolóját, ki azalatt a kamara
39 37|            egy bizonyos, akkor igen beteg ügyészhez hívattak el, kit
40 37|          kérdé, miként érzi magát a beteg most? s nem tudja-e, miért
41 37|          kérdeztetett: miként van a beteg?~- Nyugodtabban, sokkal
42 37|           talán, ha itt maradnék. A beteg szavamat jobban megszokta,
43 37|          embert hínak, de mihelyt a beteg ismét magához jõ, úgyhogy
44 37|            s a zsidót megszólítá.~A beteg nem felelt; egyenetlen lélegzete,
45 37|            már átváltoztatott, de a beteg behunyt szemekkel nem felelt
46 37|             szakítá félbe szavait a beteg -, hadd haljak meg legalább
47 37|         vallomásomból - válaszolt a beteg -, egy szót sem.~- Zsidó -
48 37|          székre ültettek... - Itt a beteg megtörött szavai érthetlenné
49 37|         magánkívül vala, s Rétyné a beteg hideg kezének rángatásaiból,
50 37|      vetének körül.~- Nagysád talán beteg? - mondá Julis, midõn a
51 37|       keverne poharába.~- Csakugyan beteg - gondolá magában -, bizonyosan
52 38|            formák megtartattak, s a beteg, csak miután fölötte két
53 39|     válaszolt Vándory, ki azalatt a beteg mellé térdepelve, sebét