Fejezet

 1 1 |    megszabadítsák.~- Majd bizony - kiálta a fõbíró -, kend megszokta
 2 1 |             átkozott barna kutya - kiálta a szolgabíró -, mert úgy
 3 3 |           csak egy volt...~- Én? - kiálta föl Macskaházy elrémülve
 4 4 |         leszek oka.~- Neheztelni - kiálta az öreg kebléhez szorítva
 5 5 |          meg jól.~- Ha ellentáll - kiálta ismét az esküdt -, csak
 6 5 |         áll elõtte.~- Elöljáróm! - kiálta Erzsébet - zsiványok, latrok
 7 5 |            Botot adjatok, botot! - kiálta Erzsébet dühösen, s fölemelve
 8 11|          Így nem lehet játszani! - kiálta Jánosy ismét - ha a teins
 9 11|           Itt van három húszasa! - kiálta Édesy, ki végre minden türelmét
10 11|            Kardomat nem találom! - kiálta Édesy, új vesztesége fölött
11 11|    küldöttséggel együtt „helyes”-t kiálta, csak a szomszéd falu lelkésze,
12 15|           elõtt: éljen Bántornyi-t kiálta, kezét rázá -, ha az angol
13 16|       lábaihoz borulva kérõ hangon kiálta: - Apám!~Jónás, kit e napon
14 17|               Vagy meg nem halt? - kiálta Serer, rikácsoló hangon -
15 18|    kutyának mindent elmondok. De - kiálta föl, midõn baltáját s bundáját,
16 19|       hiszed, hogy részeg vagyok - kiálta Nyúzó -, hogy nem vagyok
17 20|                Jézus Krisztusom! - kiálta Zsuzsi, kinek lelkében egyszerre
18 20|            ment. - Itt nincs baj - kiálta végre, miután a nem széles
19 20|           Peti, ne hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen nõ a távozó
20 20|            után.~- Ha átmehetünk - kiálta vissza a cigány még egyszer
21 20|         rossz?~- Átkozott hóhér! - kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés
22 20|             A madarak itt vannak - kiálta egy erõs, rikácsoló hang,
23 20|        lármán.~- Ide a puskával! - kiálta, elvetve fejszéjét, s a
24 20| semmirevalók! hol van a zsivány? - kiálta földhöz csapva pipáját,
25 20|            azt, hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró dühösen - szeretném
26 20|      ismertem meg kendet. És ez? - kiálta egy másikhoz fordulva.~-
27 20|          haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~-
28 20|           magadat fogni elevenen - kiálta végsõ erõvel -, ha lehet,
29 20|       tegyen.~- Mi atyánk isten! - kiálta Mészáros, térdre borulva -
30 20|            elolthatom. Ez is ég! - kiálta eliszonyodva, midõn a pálinka
31 20|              Nem lehet többé baj - kiálta Nyúzó messze, hátulról,
32 20|     kunyhót; férjemet égetik el! - kiálta szívhasító hanggal, s magánkívül
33 22|             a napnál világosabb! - kiálta Zátonyi - a dolog világosan
34 22|     akasztani fel az ily embert! - kiálta Zátonyi - tizenöt statáriumnál
35 22|        köszönettel elfogadtatik! - kiálta Zátonyi - teins Völgyesy
36 22|         rabot felakasztathatják! - kiálta végre Völgyesy minden mérsékletét
37 22|  haszontalan asszonyi vinnyogás? - kiálta Nyúzó - szeretném tudni,
38 22|  megváltoztatnunk.~- Nem szabad? - kiálta Zsuzsi, szemeit éghez emelve.~-
39 23|            homlokához. - Átkozott! kiálta - hogy éppen ma kelle távol
40 24|            hiszem.~- Nem hiszed? - kiálta Nyúzó.~- Nem én - válaszolt
41 25|          én megvetek.~- Nagysád! - kiálta Ákos.~- Igen, erkölcstelen
42 26|                Ne kínozz, hóhér! - kiálta Rétyné, kezeit görcsösen
43 27|      szeretõi, de...~- Szeretõi! - kiálta a másik ijedten.~- Hát mi
44 27|            mutatva, szenvedélyesen kiálta, hogy hagyja el házát tüstént.~
45 27|         Gazságodra emlékeztetsz? - kiálta az elõbbi botját emelve,
46 27|       között létezik. Hagyjatok! - kiálta nejéhez fordulva, ki kezét
47 30|    agyonveretlek, ha nem szólsz! - kiálta, midõn a szerencsétlent
48 31|            cimborájának nevezni! - kiálta Tengelyi, ki a mérsékletet,
49 31|         merészelem így nevezni?! - kiálta a felbõszült tisztviselõ -
50 37|            Jerünk, jerünk hamar! - kiálta Vándory - talán még elég
51 37|   hallatszott.~- Fel kell törni! - kiálta Vándory, s miután Rétyvel
52 39|  szerencsétlent bántani, alávaló - kiálta Ákos a legnagyobb indulattal,