Fejezet

 1 4 |           szörnyûket beszéltek, hogy apám ma éjjel el fog jõni, s
 2 4 |            nem fogod elfogni, nemde, apám - szóla Vilma hozzá simulva -,
 3 5 |      székérõl, s kezeit öszvecsapva „apám, apám” fölkiáltások közt
 4 5 |            kezeit öszvecsapva „apám, apám” fölkiáltások közt feléje
 5 5 |            de ugye az nem igaz, hogy apám zsivány, mint a pandúrok
 6 6 |      megvannak határai, s ha Vilma s apám egymás mellett nem férnek
 7 10|           Ákos viseletét; hasztalan! Apám mondá, hogy kár volt az
 8 10|           szerezzen elõttünk. Oh, ha apám tudná, hogy Viola itt volt!
 9 10|              ha pörre kerül a dolog; apám mondá, hogy meg fogja esketni
10 10|          hogy titkom elárultatott, s apám szeretetét elvesztém. Hidd
11 10|         törülve -, de te nem ismered apám egész jóságát. Ha mellém
12 10|             nem tárhatom ki szívemet apám elõtt. De hidd el, minden
13 10|               a tisztújítás után, ha apám, mint reménylem, hivatalából
14 14|      kenyeret adhat; nem neheztelt-e apám? s mégis, nem vagyok-e Tengelyiné
15 14|             mért essünk kétségbe még apám helybenhagyásán is? Vándorynál
16 14|              nem hagyja választását, apám megegyezésére nem számolhatunk.~-
17 14| megegyezésére nem számolhatunk.~- De apám helyben fogja hagyni választásomat.
18 16|           Szegény árva leány voltam, apám s anyám jókor meghaltak,
19 16|              megyébõl szakadtam ide, apám, mint lelkész, nemességével
20 16|        borulva kérõ hangon kiálta: - Apám!~Jónás, kit e napon annyi
21 17|               melynek fõmestere...~- Apám? - kérdé Ákos ijedten.~-
22 17|           mások eszközének tartja.~- Apám ily tettre képtelen - szólt
23 17|       feleséget vész magadnak, mondá apám sokszor testvéremhez - szólt
24 23|               az nem lehet, hogy hol apám jelen van, ily dolgok történjenek.~-
25 25|         felkelt s távozni készült -, apám lépteit hallom a folyosón...
26 25|             el, mindez nem ide való. Apám tudja, mi történt, tudja,
27 25|              Hagyjunk fel a gúnnyal, apám - szólt komolyan -, s beszéljünk
28 25|              felugrott pamlagáról.~- Apám - szólt s arcai lángoltak -,
29 25|             mindenrõl kedve szerint, apám, én megegyezésénél nem kérek
30 25|              iparkodol.~- De, kedves apám - szóla Ákos, nem nyomhatva
31 25|             én bírok, és...~- Kedves apám - szakítá félbe Ákos a szólót -,
32 25|         tekintetét vetve a szólóra - apám megegyezése nélkül leszek
33 25|           szorultam volna arra, hogy apám házát ekképp hagyjam el.~-
34 31|        mondott. - Bocsánatot, kedves apám! - tevé hozzá könyörgõ hangon -
35 31|          halálától megmentsek, mégis apám, mert Violát gonosztevõnek
36 32|             s azt mondja nekem, hogy apám így fog felelni kéréseimre:
37 32|            Ákos még keserûbben -, ha apám Tengelyiért csakugyan kezességet
38 32|           nevezhetném! Ki tudja, mit apám fia boldogságáért nem tett,
39 34|             jöttél: mivel félt, hogy apám örökségét meg fogom osztani
40 34|              mindazon kínzás, melyet apám házában, mióta te a világra
41 34|               így gondolám magamban, apám nem véd, szidnak és kínoznak,
42 34|             elválasztattam tõled is. Apám egész szeretetét benned
43 34|              meg lett volna kímélve.~Apám, mint sokszor mondád, szeretett,
44 34|          elteltek, együtt térünk meg apám házához, együtt kérjük bocsánatát
45 34|          Tudtam általad azt is, hogy apám vágyódik utánam; de egyszer
46 34|       magamnak választék, mint nõmet apám házához vezetem, õ, kinek
47 34|              fiának feltalálása csak apám végnapjainak nyugalmát zavarhatá.
48 34|         egyik tagja éltem házunkban, apám, kit talán természetes ösztöne
49 34|              meghalt, kevéssel utána apám is, kinek hátralevõ erejét
50 34|         felfedezésétõl, s két nappal apám halála után magam kértetek,
51 38|            zsivánnyá ne legyek. Ugye apám, nem lesz zsivány többé?