Fejezet
1 2 | szükségesnek tarték. Ha hosszasabb voltam, s valakit olvasóim közül
2 5 | mondja, hogy háladatlan voltam. Eressz!...~- De mi haszna
3 11| ennek van hatása. Magam is voltam egy ily meetingnél, Glasgowban
4 13| te, hogy a tiszteletesnél voltam, és ha...~- Ej, Cifra -
5 14| ismerni nem szabad, én boldog voltam így is, õ gyengébb, s nem
6 16| szenvedtem én? Szegény árva leány voltam, apám s anyám jókor meghaltak,
7 16| ragyogtak.~- Igen, én víg voltam - szólt mindinkább lelkesülve
8 16| Ha künn a mezõn aratásnál voltam, s õ négy ökrével, ott hol
9 16| törülve.~- Oh, akkor nem voltam az - folytatá lángoló arcokkal
10 16| istenemet, hogy felesége voltam. Ily nemes szív, mint az
11 17| mint még soha életemben nem voltam, egész lelkemet bús elõérzetek
12 20| komolyan -, én desentor voltam! Tíz esztendeig szolgáltam
13 20| tettem, mint mire köteles voltam... teljesítettem minden
14 20| hóhérok elõtt, alázatos voltam, mint a kutya, megcsókoltam
15 22| függne; tizenöt statáriumnál voltam életemben, s mindig felakasztottunk
16 22| alá való. Magam is jelen voltam párszor, mikor az, kit felakasztottunk,
17 22| egykor becsületes ember voltam, mire egész Tiszarét helységét
18 22| égõ házból kijöttem, el voltam vakulva, fegyver nélkül
19 22| mondá Viola -, annyira el voltam vakulva a füsttõl s a lángtól,
20 22| jutalomra is számolhat.~- Magam voltam - mondá Viola, mindig inkább
21 22| haragosan - tizenöt statáriumnál voltam, pedig higgye el a teins
22 22| Zátonyi - tizenöt statáriumnál voltam, ily prostitúció még nem
23 22| esetre emlékezem - magam nem voltam jelen, másképp, fogadom,
24 22| magával! Tizenöt statáriumnál voltam, s mindig elsõ pillanatban
25 22| elsõ pillanatban tisztában voltam magammal. Jó, hogy barátai
26 26| legyen! én más véleményben voltam - szólt Tengelyi komolyan. -
27 27| e keserû nyájasságra nem voltam elkészülve. De ugyan min
28 27| vagyok oly ifjú, mint akkor voltam, midõn kezemet a nemzetes
29 28| amint tudod, hív embere voltam mindig... mindig... mihelyt
30 30| mióta férjem halálos ágyánál voltam szegény ember, isten nyugtassa,
31 30| nap és éjszaka mindig nála voltam...~- Ki tudja, talán már
32 31| s hangja remegett - el voltam készülve mindenre, de hogy
33 31| elõbbi -, mikor már a faluban voltam s vizsgálataimat megkezdém.
34 33| nála. Én is már kétszer voltam halálra ítélve, s azért
35 33| elõbbi. - Lólopásért is voltam zárva; marhalopásért nem
36 33| gyújtogatásért, de akkor ártatlan voltam; most pedig azt fogták rám,
37 33| három embert megöltek, én voltam az egésznek fõmestere. No -
38 33| zártak, akkor félénk mamlasz voltam, ha csak kést láttam, elfutottam
39 33| legjobból hozzak. Magam voltam a kocsmában, s ha én megyek,
40 33| jókedvûen. - Szolgaember voltam egész életemen át, most
41 33| Dehogynem! - mondá a másik. - Voltam én tömlöcben, hol egész
42 34| kérni kényteleníttessem; meg voltam gyõzõdve, hogy miután Tengelyi
43 34| találhatnánk, s így nem voltam barátok nélkül külföldön
44 34| határozám el magamat. Biztosítva voltam a szükség ellen, s te önként
45 36| sokszor nem elég figyelemmel voltam; több szerelmes jelenetet
46 37| volt semmi szükség reá, nem voltam bõbeszédû soha, s az én
47 37| senkinek elbeszélni, hogy itt voltam.~E szavak oly hangon mondattak,
48 38| retirálna. Soha életemben nem voltam ütközetben, hol nem mi gyõztünk,
49 38| esztendõk óta nem sokat voltam nálatok, de fiatalabb korunkban
50 39| lettem, ami utolsó idõben voltam; bocsássa meg isten azoknak,
|