Fejezet

 1 1 |        bírjuk, született optimisták vagyunk valamennyien, te, mint én,
 2 1 |           az égnek, ez idõn rég túl vagyunk, s ha néha itt-ott botrány
 3 3 | beszélgetésben találjuk.~Októberben vagyunk, az estharangot is hallottuk
 4 3 |           jöjjön velem, most ketten vagyunk; ha csakugyan volt itt valaki,
 5 4 |        segíthetnõk-e valamivel. Nem vagyunk gazdagok, de annyit mégiscsak
 6 4 |          Igen, ha egészen tisztában vagyunk magunkkal - szóla Tengelyi. -
 7 5 |         menj el, itt egy percig sem vagyunk biztosan. A restelláció
 8 5 |           kötelességüket, akkor jól vagyunk - s átmenve a szérûkön,
 9 5 |           fölhagyhasson. Keleti nép vagyunk, s nem azért jöttünk nyugotra,
10 5 |      nyugodtan -, hisz nemes házban vagyunk, ide nem jöhetnek be; már
11 6 |      megtéríteni. Mi lányok gyöngék vagyunk, s nem tudunk akarni, azt
12 9 |            mindenkor egy értelemben vagyunk, s a fiú mindenben engedelmeskedik,
13 9 |         eggyel több, mint mi magunk vagyunk - válaszolt a nagy direktor -,
14 10|            megtalálják, s megrontva vagyunk.~- Ki tehet róla? Mindenki
15 11|            megfogják! Végre emberek vagyunk! Bizony elreked. - S így
16 11|      mozsaraznak, hát bizony mi sem vagyunk rosszabbak.~E fontos ok
17 12|          aljasságáról magunk is meg vagyunk gyõzõdve. Kegyelmes uram!
18 15|         kérem alásan, a megyeháznál vagyunk - szólt szemeit ég felé
19 16|            tudod-e, hogy nemtelenek vagyunk? Igen, jó asszony, ne bámulj
20 17|      emlékeztet, hogy úrfi szobában vagyunk, nem is említve a karszékeket,
21 19|           hogy annyival boldogabbak vagyunk, mennyivel kevesebbet tudunk
22 20|       elnyomva nevetését - a gyepen vagyunk, itt egyenes az út; csontig
23 20|       szomorúság, egy óra múlva ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi
24 20|           lábával -, kora reggeltõl vagyunk itt, s nincs egy falatunk.
25 20|             ennyire, ha tudnák, hol vagyunk, elkerülnének inkább.~-
26 20|    megszorítva Rácz karját.~- Körül vagyunk véve - válaszolt Viola -,
27 20|           nem lehet. Mindössze alig vagyunk tizenöten, a többi halva
28 20|        észreveszi, hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve
29 22|       delinkvens megvan, mi is öten vagyunk itt; öcsémuram - tevé hozzá,
30 22|          grácia: de lám, mi férfiak vagyunk, s az egészen más, hozzánk
31 22|          Viola és én régi ismerõsek vagyunk. Ugyebár, Viola? - tevé
32 22|       elénkbe állítja, mi statárium vagyunk, s szabadon bocsátjuk! hová
33 22|   fogadtatott. - Csak végre emberek vagyunk mind, a legügyesebb köztünk
34 23|       odahagyá a termet.~- No, hogy vagyunk, öreg János? - mondá Kálmán,
35 23|           Ha Violát bezárják, mivel vagyunk közelebb célunkhoz.~- Ej,
36 24|           mi itt statáriális sedria vagyunk.~Nyúzó mindig türelmetlenebbé
37 25|       hangján felszólalt: - Rendben vagyunk, nagysám, Violát megfogtuk,
38 25|    összetett kezekkel nyugodt tanúi vagyunk ez alávalóságnak, melyet
39 25|           tenni kell, tisztában nem vagyunk magunkkal, mindig a legokosabb -
40 25|       élénken. - Korodban szerények vagyunk kívánatainkban, egy szalmafödél
41 27|          Vagy teszem, közbirtokosok vagyunk, a jószágnak fele az enyim,
42 27|            alispán... végre emberek vagyunk valamennyien...~- De nem
43 27|    valamitõl igen félünk, hajlandók vagyunk csudákat hinni valamennyien...
44 30|             cimboráidnak már nyomán vagyunk; ha tétovázás nélkül megnevezed,
45 31|         akarsz mondani. Mi gazdagok vagyunk szabadelvû emberekben...
46 31|         mutatta meg senki, hogy nem vagyunk nemesemberek, téged szólásra
47 34|             sejdíté, hogy testvérek vagyunk. Csak magunk között határoztuk
48 35|       nincsenek. Magunk kénytelenek vagyunk megvallani, hogy amint a
49 35|             ronthatná meg - s miért vagyunk hát büszkék?~ ~
50 37|          csak mi szegény regényírók vagyunk a szomorú kénytelenségben,