Fejezet

 1 1 |            ócsárlod - szólt Vándory mosolyogva megfogván barátja kezét -,
 2 1 |  határozataiban megnyugszom - szóla mosolyogva Vándory -, s mert e síkon
 3 1 |            barátom - szólá Tengelyi mosolyogva -, ritkán értjük más emberek
 4 1 |            ha megkapod - monda Ákos mosolyogva -, min, engedelmeddel, még
 5 2 |             kis kérésem van - szóla mosolyogva -, míg nem ígéred, hogy
 6 2 |           de ha te tevéd - folytatá mosolyogva -, legyen megígérve ez is.~
 7 5 |        csalódol - viszonzá a cigány mosolyogva -, magam is azt gondolám
 8 6 |              Én? - viszonzá a leány mosolyogva, midõn nagy fekete szemeit
 9 6 |        miket beszélsz - szóla közbe mosolyogva Etelka - mily ellenek? mily
10 9 |        illet - válaszolt alázatosan mosolyogva Krivér -, a teins úr ismeri
11 12|  ellenkezõleg - viszonzá a titoknok mosolyogva -, nem hiszi excellenciád,
12 12|             baj neki - szólt a gróf mosolyogva -, ha félszázaddal elõre
13 14|             Holnapra hagyta - szólt mosolyogva Liptákné, ki a jegyzõ házánál
14 14|          nyugodt lehet - szólt Ákos mosolyogva -, a sz.-vilmosi láp, ha
15 14|     Liptáknét talán - szólt a hölgy mosolyogva örömében - oh, az úgy szeret!~-
16 15|          készíttetett. Mire Sóskuty mosolyogva megjegyezvén, hogy ily kicsiségekkel
17 16|         igen - szólt végre keserûen mosolyogva -, minden rendben van, a
18 17|          térdein táncoltatott, néha mosolyogva nézett rá, felkacagott örömében.
19 17|         szakítá félbe a szólót Ákos mosolyogva -, a beteg sok élvezettõl
20 17|        végre a lehetõségig nyájasan mosolyogva - Vilma Rétyné! s ily történet
21 19|   Megvagyunk! - szólt néha nyájasan mosolyogva - megvagyunk! - szólt ismét,
22 19|           szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -, csak úgy van az, szemesé
23 20|                mondá Rácz, gúnyosan mosolyogva.~- Mikor minden ember lábon
24 20|       belõled - mondá Rácz gúnyosan mosolyogva -, hisz nem parancsolta
25 20|      természete - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy egyszerre sül el.
26 22|         elküldi.~Macskaházy s Nyúzó mosolyogva integettek egymásra. - Más
27 22|    válaszolt a táblabíró még mindig mosolyogva -, egy kis lárma volt, nálunk
28 22|             mond - szóla Macskaházy mosolyogva a törvényszékhez -, legalább
29 22|            remegõ hangon, de mindig mosolyogva -, kíváncsi vagyok, miként
30 22|            menkõ ember vagy - szóla mosolyogva a kérdõ -, de ha éppen oly
31 23|        akarja, János - mondá Kálmán mosolyogva -, csak ha lovával készen
32 23|            Már ez más - mondá János mosolyogva -, a teins urak különben
33 23|            sokkal - válaszolt János mosolyogva. - Mikor az ember maga van
34 23|             szakítá félbe Völgyesy, mosolyogva -, hadd õket magukra, s
35 24|             az esküdt, barátságosan mosolyogva -, s pedig emberségesen
36 24|        persze, Zsuzsi?... no - tevé mosolyogva hozzá - arról majd gondoskodom.~
37 25|          keressük pótlékunkat.~Ákos mosolyogva rázá fejét.~- Ne rázd fejedet -
38 26|          mondom - válaszolt Vándory mosolyogva -, csak nem akartad hinni...
39 27|          szólt Macskaházy nyugodtan mosolyogva -, noha megvallom, rendkívülinek
40 27|        sokat? - válaszolt az ügyvéd mosolyogva. - Mi szükség ehhez az irományokra?~
41 27|          szemeit; Macskaházy mindig mosolyogva tovább szólt. - Édes Erzsébet
42 27|             azt - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy mint minden egyéb,
43 27|             megy - mondá Macskaházy mosolyogva -, ha Ákos hozzánk hasonló
44 30|         esküdt felkacagtak, s Nyúzó mosolyogva kijelenté, hogy csak a többiekre
45 30|      félretette pennáját; a szakács mosolyogva néze majd az egyik- majd
46 30|            vágott szavába, gúnyosan mosolyogva, a fõbíró - most persze
47 31|         válaszolt Tengelyi keserûen mosolyogva. - Olvastam többször, hogy
48 31|              mire a fõbíró gúnyosan mosolyogva Liptáknét hívatá elé, ki
49 32| pártfogásodba ajánljam - tevé hozzá mosolyogva -, nincs szükség.~- Oh,