Fejezet

 1 1 |          vedertelen gémeskút vagy félig kiszáradt láp körül sétáló
 2 3 |      mintha fáradva volna õ is, s félig szunnyadozva mondaná el
 3 5 |       férfi volt. A magas homlok, félig eltakarva holló fürteitõl,
 4 5 |        itt.~- Igaz - felelt a fiú félig sírva -, most nincs itt,
 5 5 |         meg fogjuk látni - ordítá félig magánkívül -, elõre, legények!
 6 7 |       süvege vagy kalapja mellett félig zöld, félig sárga toll vala
 7 7 |       kalapja mellett félig zöld, félig sárga toll vala látható,
 8 9 |          kezeit öszvecsapva -, az félig megnyerte a csatát.~- Oh,
 9 9 |           mond egy öreg táblabíró félig álmosan -, föl kell világosítani
10 10|           a mocskos vörös szakáll félig eltakart; egyik szemén -
11 11|            s a szónok fordított s félig magánkívül tovább olvasá:~-
12 12|      födelû kunyhókat, a földeket félig parlagon, az embereket szomorúan
13 13|           egyes rekedt hang, mely félig álmában Bántornyi vagy Réty
14 13|          mécs világítása mellett, félig suttogva egymással szemközt
15 13|       állcsontjai s a halvány arc félig eltakarva õszülõ haja s
16 15|          Kálmán apjához fordulva, félig halkan mondá: - Ha Kálmán
17 17|        ellen felhozott kételyeket félig sem tartá oly vétkeseknek,
18 18|          török garasra emlékezve, félig sem borzadhat annyira a
19 19| foglalatosságait mutatja, míg egy félig felemésztett tál kocsonya,
20 19|             Megmaradtunk!” szóla, félig magában, s a bú messze elszállt
21 19|   erõsebbé s harsogóbbá lõn: mint félig kiürített poharából észrevehetõ,
22 19|         fülesé - pótolá a másik a félig tölt poharat kiürítve.~-
23 20|      fölpiszkálva a parázst, vagy félig unalomból, félig bánatból -
24 20|    parázst, vagy félig unalomból, félig bánatból - mint magyar ember
25 20|        közelgeni érzé a veszélyt, félig magánkívül járt fel s alá
26 20|       társai lõttek, Mészáros, ki félig magánkívül álla nyílásánál,
27 20|        tudva, mit akar, mit tesz, félig magánkívül rohant a lárma
28 21|       fatöredékek hevertek, s egy félig megmaradt gerenda - mely
29 21|          fellobog, Violát - talán félig elégve - a romok között
30 21|          nem lesz bajok velem, ha félig elégve találom is; csak
31 21|          a gulyás -, de látod, ha félig elégett embereket látsz...
32 21|      Van-e bundája? - kérdé a nõ, félig levéve magáét - különben
33 24|    tiszttartónknál bekövetkezett. Félig magánkívül, dühösen, mint
34 25|         ismert többé határokat... félig magánkívül rohant mostohája
35 25|    kimondani, alávaló! - kiáltott félig magánkívül - zsiványok cimborája,
36 27|       borul, ég felé emeli kezét, félig magánkívül van, végre, ha
37 28|       szorított minden egyebet, s félig magánkívül rohant a szerencsétlenre,
38 29|         visszatartóztatva, ki már félig átmászott, s kit egy a többiek
39 30|    találok a földön egy számadást félig véresen, mely egészen a
40 30|          asszony, ki mindent csak félig ért. Szintúgy vallott a
41 32|          látnak. A porvári börtön félig sem oly borzasztó. Az udvaron
42 33|        helynek elhagyottsága, hol félig rothadt szalmán s egy törött
43 34|         fáj lelkemnek! s noha még félig gyermek valék, fájt már
44 34|     tapasztalás tanított, azt már félig gyermekkoromban sejdíteni
45 36|        egyike, a fiatalabbik, még félig gyermek, mindjárt az elsõ
46 36|        remegõ hangon gyermekéveik félig felejtett imádságait elmondva,
47 36|          után, mely alatt nedves, félig föld alatti kamarájából
48 37|      cukorhoz hasonló porral vala félig telve. - „Így - szólt félhalkan,
49 37|           szakítá félbe, melyre a félig haldokló e szavak hallatára