Fejezet

 501 18|                 hány szerencsétlen térdelt e lépcsõkön, hány panaszlá
 502 18|                  hány kelt fel vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista
 503 19|                   saruidat! Így kezdhetném e fejezetet, ha - mint sokan
 504 19|                     nem azért mondom, mert e falu Nyúzó Pál fõbíró úr
 505 19|                utcának neveztetett, s mely e címet legalább annyira megérdemli,
 506 19|                   s mely úgy látszik, soha e határok között jól nem érzi
 507 19|                   elõször pihen meg, mióta e földre jött. Maga a templom -
 508 19|              földre jött. Maga a templom - e palotája azoknak, kiknek
 509 19|          embereknek vigasztalásul adatott, e roskadó födél alá azért
 510 19|                   pihenésre rendelt, érzed e nép egész nyomorúságát.~
 511 19|               tudom, hány úri család, mely e helységnek leányágat illetõ
 512 19|                 ellentétnél fogva, melyben e magasabb épületek a falu
 513 19|                 testének szoktunk nevezni (e test lelkének természetérõl
 514 19|               nekik tetszik; s ha Garacson e törvény szorgalmatosabban
 515 19|                   anyagi világ adományait, e közbirtokosok által annyira
 516 19|                    nemtelen földet találni e falu határai között. A garacsi
 517 19|                    sem kelle gondoskodnia.~E kúriáknak, melyek a helységre
 518 19|           másodalispánnál - mert Édesy, ki e hivatalt eddig viselé, önként
 519 19|                     így csalódik a hatalom e világon - a fõbírót esküdtjével
 520 19|                   ne álljon. Nyúzó szobája e tekintetben tökéletesen
 521 19|         kifejezésére -, s ki ilyent keres, e háznál jobb tanyát nem találhat.
 522 19|                    elhomályosodott tábláin e szobába hat, vagy estve
 523 19|            arcainkon lepergett; s Nyúzónak e ház oly teli vala emlékekkel.
 524 19|         táblabírótól ferblizni tanult; nem e mellé ülteté-e kedves feleségét,
 525 19|                  ki szinte szolgabíró volt e járásban, s õt nemegyszer
 526 19|                   õt nemegyszer megtépázta e szobában, eszébe jött menteprémje,
 527 19|                  úgy látszik, más gondolat e napon nem fért. És a törvényes
 528 20|                 rendbeli utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly rendkívüli,
 529 20|                  másik õrzõ angyalként. Mi e történetet még rendkívüliebbé
 530 20|                     te gazember! Jancsi! - E felkiáltások, melyek alatt
 531 20|               mindenkinek? Nincs senki, ki e világon semmitõl sem félne;
 532 20|                  az országútra tért, s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség
 533 20|                     s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség ért, nem
 534 20|                    az úgyis arra hajlott s e segedelem nélkül is felfordulhatna.
 535 20|              meggyõzõdéssel hagyhatjuk itt e társaságot, hogy ha így
 536 20|           tájismerete vala szükséges, hogy e roppant síkon irányát el
 537 20|                   felelt Zsuzsinak sem, ki e jó hírek hallására mintegy
 538 20|          tökéletesen irányozni iparkodott, e panaszra csak azt mormogá:
 539 20|                meglehet - felele a gulyás, e magasabb sudarak egyikére
 540 20|                   ki, mint a rab ítéletét, e beszélgetésnek minden szavát
 541 20|               hátomon a túlsó partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett
 542 20|                   a fának ára Magyarország e részében oly csekély, hogy
 543 20|                    ütötték föl tanyájukat.~E nagyszerû tölgyesek egyike
 544 20|               határon is. Az erdõség, mely e határ kiöntéseknek kitett
 545 20|                    sebet mutathatának, mit e pásztorok pajkossága baltákkal
 546 20|           mennyivel kevesebb emléke marad.~E kunyhók egyikében, abban,
 547 20|               mióta pár év elõtt nem távol e helytõl egy biztos és két
 548 20|                    szolgái sem igen mertek e helyhez közelíteni. Ha árulástól
 549 20|                    oly biztosan aludhatott e födél alatt, mint bármely
 550 20|                 felfödözik, akasztófa vár.~E kunyhó, melynek egyik szögletében,
 551 20|                 észre lehetett venni, hogy e kunyhó - soha egészen elhagyatva
 552 20|                 kulacson kívül minden, mit e szûk hajlékban találunk,
 553 20|                  lyukakon, melyek a falban e célból csináltattak, megy
 554 20|         szögletében, míg két cimborája, ki e pillanatban vele van, bundákon
 555 20|                    találkoznak többen, kik e képek utánzását tûzik ki
 556 20|         gerjeszteni. S még egyszer mondom, e tett szép s nemes volt.
 557 20|                   földjét, mert érzé, hogy e munkával öndicsõségére kevesebbet,
 558 20|                magasabb cél s indok nélkül e mûveket utánozzák, kik romlott
 559 20|          mindennemû nyomort, melyek között e kalandok játszatnak, e hõsöknek
 560 20|              között e kalandok játszatnak, e hõsöknek egész aljasságát,
 561 20|                kanászok elég disznót öltek e fal mellett; ha moccansz,
 562 20|                   ki beszédeikre, míg azok e tettleges fordulatot nem
 563 20|                    társakat nézé, kik neki e világon maradtak... minden
 564 20|                erdõ vadjai közé, kik miatt e világon s az örökkévalóságban
 565 20|                   bosszút állok rajtatok.”~E pillanatban az erdõben nesz
 566 20|                  fiú, nem lesz bajod.~Mind e készületek sebesebben történtek,
 567 20|              Negyven vagy ötven hang, mely e felszólításra egyszerre
 568 20|                    a sors úgy akarta, hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó
 569 20|                    Emlékezetre méltó, hogy e haditanácsnál Macskaházynak
 570 20|          Macskaházynak szavát nem halljuk, e szerénység felülmúlja legvérmesebb
 571 20|                 legalább a hangból, melyen e szavak mondattak, gyaníthatott. -
 572 20|                    még hangosabban ismétlé e parancsszót, és egy távolabb
 573 20|               hallatszottak, mutaták, hogy e lövések is találtak.~Az
 574 20|                  ajtónak szegezve, elsüté.~E lövésre benn a kunyhóban
 575 20|               megfogják, kiket õ különösen e célból hozott magával, s
 576 20|                 egész világot teremtésétõl e napig, hol ötször csaholt
 577 20|                  tisztét magára vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó
 578 20|                    hátulsó oldalán kimegy, e sötét éjjel, ki tudja, talán
 579 20|                  terjesztve.~Viola megérté e kívánat célzatát, s szomorúan
 580 20|                    El vala határozva, hogy e kunyhó falai alá temeti
 581 20|                 vetett, nem változtatá meg e meggyõzõdést, miután igen
 582 20|                  kunyhóból kirohant, éppen e két férfival találkozott.
 583 21|           szerencsétlen asszony rég elérte e pontot. Midõn a kunyhóhoz
 584 21|                   szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett nyugalom,
 585 21|                  üdvösségét adta volna, ha e szerencsétlennek szívében
 586 21|      ellenállhatlannak tartatik, a falunak e test- s lélekben erõs leányában
 587 21|                leányában ne keresse senki. E szívet keményebb anyagból
 588 21|                    követõi karjai közé. De e gyengeség pillanatai elmúltak;
 589 21|                valamitõl még elborzadhatok e világon. Bármi vár reám,
 590 21|                kétcsövû puskát emelt fel - e fegyvert férjem mindig magával
 591 21|              diadalmaskodhatik végzetén. - E gondolatok Viola lelkének
 592 21|                    nyugalmát. Szomorú vala e nyugalom, minõ azé, ki látva,
 593 21|                    öreg Kislaky úrhoz - ki e járásban statáriális elnök -
 594 21|                    lovas katona küldetett. E hírrel a cigány, miután
 595 22|               találunk példát.~Mi magyarok e tekintetben a mívelt nemzet
 596 22|               Magyarországnak felsõbbségét e tekintetben nem tartom kevésbé
 597 22|                szállíttassék le, elérheted e célt. Ez az, mi által, mint
 598 22|                tudva van, mennyire üdvösek e korlátok s mily áthághatlanok.
 599 22|                   egy sem büszkélkedhetik? E nem szûnõ forrása megtiszteltetésünknek,
 600 22|              kínáltatnak; az emberi észnek e bámulatos találmánya, mely
 601 22|                magát: nem tagadhatni, hogy e világon alig találunk helyet,
 602 22|                 még nagyobb zavart okozott e hír magában Kislaky házában. -
 603 22|                    válhatnék; azonban mind e fáradságot személyes fontosságának
 604 22|               érzete bõven pótolá. Ránézve e nappal új epocha nyílt,
 605 22|             jegyzõre volt szüksége, s maga e hivatalt elvállalni nem
 606 22|                  csak most neveztetvén ki, e tisztet örömmel fogadta
 607 22|                  joggal többen határoznak, e többség majdnem mindig egynek
 608 22|                  vallani, hogy többségeink e tulajdonnal kitûnõleg bírván,
 609 22|                  jól tarokkozni tud.~Midõn e társaság Kislaky házához
 610 22|               példát állítsunk fel, nekünk e szép bizodalomnak meg kell
 611 22|                   suttogott Macskaházy, ki e szavakra szinte megfordult,
 612 22|                   bizonyosan irgalmas lesz e szerencsétlen ember iránt.~-
 613 22|                  engedd meg, hogy legalább e pár órát még együtt tölthessék.~-
 614 22|                  az ünnepélyes csend, mely e sokaság között egyszerre
 615 22|                    inkább helyette. - S ki e pillanatban Cifrára s a
 616 22|                 legalább az elõbbi - kinek e pillanatban talán eszébe
 617 22|       figyelmezteté Sóskutyt: hogy denique e fiatal embernek praxisa
 618 22|                 nincs, másképp tudná, hogy e felolvasás csak éppen formadolog,
 619 22|                állítással lépett fel, hogy e jelentésbõl Viola esetét
 620 22|                ugyan egy kissé, ha azonban e szenvedélyesség arra vala
 621 22|            Völgyesy -, a folytonos üldözés e jelentésbõl nem tûnik ki.
 622 22|                 jegyzõnél tett háztörés, s e tett óta az üldözés nem
 623 22|               alatt fegyveresen ellentáll, e törvényszék illetõségérõl
 624 22|               megegyezést nem látott, mint e tanúságok között.~A fõbíró
 625 22|               rendkívüli összhangzás, mely e két, legalábbis gyanús személynek
 626 22|                 azt, ki esze fitogtatására e pillanatban kedvet találna,
 627 22|                  vesszük is tekintetbe, ha e két embert, kiknek egyike
 628 22|        méltóztassék figyelembe venni, hogy e két ember nem ugyanazon
 629 22|                  kétkedni.~Völgyesy érezte e helyzetet, s felsóhajtva
 630 22|                   hozatá fel fészerébõl.~- E két tanúbizonyság - mondá
 631 22|                    Kislaky.~- Mindenesetre e tanúbizonyságok is érdemelnek
 632 22|               erény azon csíráinak, melyek e kebelben is kétségen kívül
 633 22|                    akasztunk fel?~Az elnök e váratlan kitörésre bámuló
 634 22|                fordulva így szólt: - Minek e hosszú kérdezõsködés? Kár,
 635 22|                     Völgyesy anélkül, hogy e szavakat figyelemre méltatná,
 636 22|                elõadására. Kislaky ismétlé e kérést.~- Tekintetes uraim! -
 637 22|                   elõtt közbíráinak egyike e zsivány által tolvajnak
 638 22|                   s a dolog abbahagyatott.~E rövid beszélgetés alatt,
 639 22|                 mily eszköze maradt, mivel e két embernek alávalóságát
 640 22|                 mutassuk be szintúgy, mint e kendõt s a fehér ruháit?~-
 641 22|                  nem is szóltam volna soha e dolgokról, valamint most
 642 22|       meggyõzõdésben, hogy Viola csakugyan e vallomást tette, mondá,
 643 22|                Száz szóvita között, melyek e világon naponként kisebb
 644 22|                nyújthat nagyobb élvezetet. E természetes hajlamunk, melynél
 645 22|                 ûzõbe; mibõl világos, hogy e tanú vagy tudva hamisan
 646 22|                  nem várathatjuk tovább.~- E tárgy ma nem végeztethetik
 647 22|          megismerheti barátjait, mert hogy e tárgyak említése nem szükséges,
 648 22|                    kellemetlenül fog hatni e nemes családra. Ha az irományok
 649 22|                  maga sem kívánhatja, hogy e megye legelõkelõbb családainak
 650 22|                     mint magam is hiszem - e rágalom alaptalanságának
 651 22|                    itt szavazattal bírnak, e felmentõ szavazatot?~- Az
 652 22|                éles fegyverek fognak talán e zsivány vallomásából ellenem
 653 22|              Sóskuty felkelt, s az ügyészt e nemes nyilatkozat után megölelé.~
 654 22|       kinyilatkoztatá, hogy õ részérõl, ha e nemes nyilatkozat nem tétetik
 655 22|                  függetlenség; - s Kislaky e pillanatban nem tudta, mit
 656 22|           szerkesztetni nem fogom.~Kislaky e nyilatkozat által látszólag
 657 22|              keresni az emberek között!” - E gondolatok Völgyesyt természetesen
 658 22|                  örök kisebbségre ítélvék, e tapasztalás az ifjúnak fájt;
 659 22|                   látszik mutatni; s talán e két nemzeti jótéteménynek
 660 22|                   méltónak. - Völgyesy, ki e két - honunkban legkedvesebb
 661 22|                    tagra háramolni fog, ha e jelen eljárás szomorú végéig
 662 22|                   azon meghagyás áll: hogy e törvényszék minden, a törvénykezés
 663 22|         bebizonyítani részrehajlásunkat.~- E kíváncsiságot kielégíthetem -
 664 22|                   el a szobát.~A zaj, mely e vitatkozás alatt a szobában,
 665 22|                 azokra nézve legalább, kik e hallgatók közül, mint sokan,
 666 22|                 összegyûlve találunk, erre e pillanatban gondoltak volna,
 667 22|             gyönyörûség, mely minden arcon e nyerseségek hallásánál elterjedett,
 668 22|          bemenetelt kért; s miután az õrök e kérését megtagadták, megfeledkezve
 669 22|                    látta a fájdalmat, mely e kedves teremtés arcain elterült,
 670 22|                 mondhatlanul keserves vala e két ember helyzetében, mi
 671 22|                 könyörületre fakadt, midõn e két egymástól távol s mégis
 672 22|                    csak az a kérdés, vajon e vallomásban foglaltakat
 673 22|                    amit mondott, s ami nem e tárgyhoz tartozik, a törvényszék
 674 22|                    nevetve megjegyzé, hogy e perben érzelgõ asszony sem
 675 22|                 felmentheti; egy szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak
 676 22|                   hogy a megvetést, melyet e gyengeség benne gerjesztett,
 677 22|                     midõn a hatást, melyet e szavak Kislakyra tevének,
 678 22|                   egész érzete nehezedett.~E pillanatban az ajtó megnyílt,
 679 22|                férjemet!~Kislaky, meghatva e jelenettõl, fel akará emelni
 680 22|             szereti? - sóhajta Violáné, ki e szavaknál más gondolatra
 681 22|            Liptáknénál; mit csináljunk, ha e gyermekeknek apját felakasztják?~
 682 23|                   inkább fel vala gerjedve e pillanatban, semhogy valakinek
 683 23|                    indulatosságon, mellyel e kérdés tétetett, megállt.~-
 684 23|            keserûen -, s elmentem, mert... e hely - tevé hozzá félbeszakasztva
 685 23|                máskor oly nyugodt Völgyesy e szavakat mondá -, az nem
 686 23|                 teszi. Hidd el barátom! mi e világon rossz s alávaló
 687 23|                   alá járva a szobában - s e levél, melyet Tiszarétrõl
 688 23|                     Minden, mit hihetõképp e tárgyban, vallott, való.
 689 23|                hálára leendünk lekötelezve e nemes tetteért. ~Etelka ~-
 690 23|                   Völgyesy, gondolkozva -, e levél megerõsít mindenben,
 691 23|                     Azok után, miket eddig e dologban hallottam, Macskaházy
 692 23|                lemennék - mondá Kálmán, ki e megjegyzésnek helyességét
 693 23|                    felmentõ szó szükséges.~E pillanatban lépett be János
 694 23|                  visszafelé jöttem, jutott e levél kezembe.~- Persze,
 695 23|              pödörve.~- Kend tudja, mi áll e levélben - szólt Kálmán -,
 696 23|                  találhat kend, mely által e szegény embernek életét
 697 23|            szemrehányó tekintetet, mellyel e jámbor asszony õt életében
 698 23|                  mihelyt látta, hogy Viola e hideg novemberi éjszakára
 699 23|              kétségen kívül a legjobb, mit e körülmények között kigondolni
 700 23|                 hogy az ifjak közbeszólása e cél elérésére szükséges
 701 23|              fõképp Kislakyné felszólaltak e terv ellen is, de miután
 702 23|                   oda záratik.~Völgyesynek e jóslatát a történet igazolá:
 703 23|               kezeimmel adom át hóhérjának e szerencsétlent: ez borzasztó!
 704 23|                  de ha kimegyek házamból s e szerencsétlen embert látom,
 705 23|                  hoztak, elfeledik: úgy én e nem tanult törvényeket tartom
 706 23|      bizonytalanság vala észrevehetõ, mely e becsületes embert, valahányszor
 707 23|                 fõképp törvényes dologban, e kettõ nélkül nem mehetünk
 708 23|               nélkül nem mehetünk semmire. E kettõt, édesanyám, ez egyszer
 709 23|                 szükséges, csak mentsd meg e szerencsétlent.~Az öreg
 710 23|                 szerencséjét azáltal, hogy e szerencsétlenen segítek?~-
 711 23|             kívánok, s ami Etelkát illeti, e sorokból látni fogja, hogy
 712 23|                 sorokból látni fogja, hogy e dologról másképp gondolkozik. -
 713 23|                    csak ne tudja meg senki e tettét, szép tett, igaz,
 714 24|                 meglehet, igaz! Hisz mióta e föld tengelye körül forog
 715 24|              körüljárnak, hány kísérté meg e nehéz feladatot! s hány
 716 24|       tulajdoníthatott egyébnek, mint hogy e gyûlölt ellenség azon merész
 717 24|                 melynek ajtaja elébe éppen e két józanabb õr állíttatott,
 718 24|                  hogy a rabbal szólhasson.~E külsõ csend leírhatatlan
 719 24|                elvesztése, s vajon az élet e szerencsétlennek mit nyújtott
 720 24|                  egyedüli kincs, mely neki e világon megmaradt, nem lesznek-e
 721 24|              gondolkozott magában -, senki e vidéken Violáról szólni
 722 24|       parancsolatára megváltak, s valamint e tüneménynek okait nem annyira
 723 24|                ideig lebegett, lecsapott - e világon nem vala többé semmi,
 724 24|                  János jó hírei felzavarák e nyugalmat. A vén katona
 725 24|                   észre sem vette, hogy ha e pillanatban valaki a szobába
 726 24|              szemeit anyjára, kinek szemei e mosolygásnál könnyekbe lábadtak;
 727 24|               észre, mit mondott.~A titkot e szavak után már nem lehetett
 728 24|                 Jánosnak aggodalma azonban e tekintetben egészen felesleges
 729 24|                 ennyit üldözöttnek? s mind e boldogság, melyet oly közel,
 730 24|              holnap reggelre.~A rab, kiben e pillanatban helyzete bizonytalanságának
 731 24|                  mennyit János biztatására e két ember ivott, e józanság
 732 24|             biztatására e két ember ivott, e józanság nem vala olyan,
 733 24|             hálósüvegét, s fontosságának s e napon mutatott ügyességének
 734 24|                utánok jöhet.~Az öreg János e hírekre nem kis megelégedéssel
 735 24|                magát, mintha õ is innék, s e cselekvés által a hajdút
 736 24|                 kulcsot nem viszi magával. E lármára, melyet a kamarában
 737 24|                   körül ágyán, mintha mind e hivatalok már-már vállait
 738 24|                félelmében izzadni kezdett. E pillanatban feje felett
 739 24|                  hideg veríték homlokán, s e remegés minden tagjaiban,
 740 24|               dunnája alá bújt. Másrészrõl e recsegés, mely mindig erõsebb
 741 24|               vacsorára bort nem iszik; de e feltételek mind csak a jövõn
 742 24|           segíthetének, s a jelenben mégis e két szörnyû veszély állt
 743 24|                       S ezzel valamennyien e tanácsot követve, a lihegõ
 744 25|              fiatalabb napjainkban érezzük e kínokat, hol személyes befolyásunkat
 745 25|                    kicsiség. De ámbár Réty e hírre kinyilatkoztatá, hogy
 746 25|                   a következéseket, melyek e történetbõl reá háramlandanak,
 747 25|                   töltené lelkét.~Egy volt e szerencsétlen nap emlékei
 748 25|                elragadtatá, hiúsága végre, e hiba, melytõl senki közülünk
 749 25|                mértékben érzette ezt, s ki e pillanatban szívébe nézhetett
 750 25|               hibáit, mint éppen ez éjjel.~E gondolatok Etelkát, midõn
 751 25|                   szobája - mint olvasóim, e történet elõbbi részeire
 752 25|        tisztújítási konferencia alkalmával e szobában a sz.-vilmosi jegyzõvel
 753 25|                 volt, félt, hogy az ügyvéd e beszélgetés minden szavát
 754 25|                    illetik, s hogy Vándory e családi titokban beavatott?
 755 25|                     S ha ez úgy van, miért e titkolódzás, miért nem szólt
 756 25|              feltenni, hogy ha a családnak e szerencsétlen tagja még
 757 25|                    végre Ákos, miután mind e lehetõségeket egymás után
 758 25|                  lehetett, hogy õ legalább e pillanatban talán sejdíti
 759 25|                     Kedves atyám, jó, hogy e tárgyról szólunk - mondá
 760 25|         észrevehetõ -, tisztába kell hozni e dolgot, s pedig mentül elébb,
 761 25|               istenem, tizenhét esztendõs!~E szavak, s fõképp a mód,
 762 25|                volna, a mód, mellyel anyám e szobában felõle szólt, elég
 763 25|               nemmel felelhetett, s fõképp e fontos tárgyra nézve alig
 764 25|                    engem illet, kire nézve e tárgy kérdésen kívül legfontosabb -
 765 25|                    nappal is hosszabbítani e kínos állást, melybe e családot
 766 25|       hosszabbítani e kínos állást, melybe e családot hoztam.~- Kedves
 767 25|                  vala érzéketlen, s fiának e szavai mélyen hatottak szívére;
 768 25|            odavetjük, oka egyedül az, mert e múló élvezetekben kimeríthetetlen
 769 25|           balgatagságodat, mellyel magadat e pályáról kizártad.~- De
 770 25|                    ki fogom elégíthetni? S e Tantalus almák, melyek felé
 771 25|                  érzem magamban, ha valaha e szenvedély bennem felébred,
 772 25|            emberbõl, mint te, minden lehet e világon. Való, az út, melyen
 773 25|                   a mosolygást, mely midõn e fényes terveket hallá, ajkain
 774 25|                  hol élsz? Nem tudod, hogy e megyében családi befolyás
 775 25|                    szólót -, ne folytassuk e beszélgetést, mely mindkettõnknek
 776 25|            nagyapád s én, hogy családunkat e polcra emeljük, s te egyszerre
 777 25|            feldúlsz, mert nõm s Vilma soha e világon barátságosan találkozni
 778 25|                    házamat, hogysem valaha e szerencsétlen házasságba
 779 25|          meggondolását fiának ajánlaná, ha e pillanatban az ajtó fel
 780 25|                    az úrfi azt hiszi, hogy e házasságban valaha megegyezünk...~-
 781 25|          észreveheté -, sohasem számoltunk e megegyezésre; egyébiránt...~-
 782 25|                mindeddig; nem hiszem, hogy e szándéka megmásolhatatlan
 783 25|          megmásolhatatlan volna.~- Apádnak e szándéka megmásolhatatlan -
 784 25|                 nem! nem, és százszor nem! E házasságból nem lesz semmi! -
 785 25|                    nem tûröm, hogy rajtunk e gyalázat történjék. Ha másképp
 786 25|             felemelt karját. - Hogy merted e szót kimondani, alávaló! -
 787 25|            zsiványok cimborája, tolvaj, ki e házra szégyent hozol, ki
 788 25|               hozol, ki ha szólni akarnék, e megye tömlöcében haramják
 789 25|                közt találnád helyedet?!~Ki e pillanatban az alispánnét
 790 25|               melyben ez vele tudatá, hogy e házat - mihelyt egészsége
 791 26|                  Nem tapasztalá a szerelem e gyógyerejét senki inkább,
 792 26|                  sokkal hamarébb teljesíté e kérést, mint azt közönséges
 793 26|                  csak nem akartad hinni... e két ember együvé való.~-
 794 26|              gázoljon... képtelenség volna e házasságot tovább akadályoztatni,
 795 26|                    kinek megelégedése neki e föld minden kincseinél többét
 796 26|          becsületemet, egész létemet, hogy e háládatlan tulajdon házamban
 797 26|          elfoglalni gyenge. Mi közöm nekem e gyermekekhez? nem vérembõl
 798 26|                  fog.~Az asszony elmerülve e kínos gondolatokban ült
 799 26|                     Egypár nappal, mielõtt e házban az utolsó tisztújítási
 800 26|            konferencia tartatott, szóltunk e tárgyról. Nagysád bizonyosan
 801 26|                     én jól emlékezem erre, e szavak, melyek által örök
 802 26|               titokban nem maradhat, éppen e pillanatban adatik ki.~-
 803 26|                   van-e ily asszony széles e hazában, mint az én fõnököm,
 804 26|              akartam, miután egész éltemet e család szolgálatának szenteltem,
 805 26|                   hatalmat, melyet nagysád e házban az egész család felett
 806 26|                    Az alispánné nem felelt e gúnyoló szavakra, s a szoba
 807 26|             elmondom, miként egész éltemet e házban töltve magamat háladatosságom
 808 26|                     nem hittem volna soha, e háztól, hol annyi kenyeret
 809 27|              sötétben; s alig tekintheténk e kebelnek titkaiba egy percig,
 810 27|                   s lármáznék, nem bánnám; e keserû nyájasságra nem voltam
 811 27|                    megnyugtatva érzé magát e kilátás által, s mert azon
 812 27|                   kérdé: minek köszönhetik e látogatást? nem vala a legbarátságosabbak
 813 27|              dolgok elmondására, melyektõl e családdal való kibékülését
 814 27|                fordulatot vett.~- Jó, hogy e kedves gyermek kiment -
 815 27|                mint az, ki itt elõttem ül.~E magasztalások úgy, mint
 816 27|              hangon -, engedje, hogy ismét e névvel éljek, mely egykor
 817 27|                   Erzsébet -, hagyjunk fel e haszontalanságokkal. Ismerjük
 818 27|                   a jövõ meg fogja mutatni e vádak egész alaptalanságát.~-
 819 27|           kezdetett?~A nyugodt mód, melyen e kérdés éppen az által tétetett,
 820 27|                 rendkívülinek tartom, hogy e részben reám vettetik a
 821 27|              vannak azon irományok, melyek e házból elraboltattak. Vagy
 822 27|                   mindent elkövetnék, hogy e dolog kiegyenlíttessék,
 823 27|                tartozik a dologhoz, kit... e lépéstõl visszatartóztassam,
 824 27|            felfoghatom a fájdalmat, melyet e veszteségen érzenek, fõképp
 825 27|             lépnének. A vád, mely ellenünk e tekintetben emeltetett,
 826 27|                   pillanatban gúnynak vevé e szavakat, reá mereszté szemeit;
 827 27|                  mint nekem? De vajon, hát e kedves leány csak úgy lehet-e
 828 27|                Tengelyiné a szólót -, hogy e házasságot azért kívánjuk,
 829 27|                 úgyis egymásnak teremtette e két embert!...~- Ne higgye,
 830 27|             elûzetett, azóta nem elegyedik e dolgokba. Mindenik magának
 831 27|            százszor mondá, hogy senki mást e világon nem szeret, szeretõi
 832 27|                  érzene. A szerelem - hogy e tárgyról, mely éppen azért
 833 27|                     de Tengelyiné felmenté e fáradságtól, midõn elõadását
 834 27|                   s hogy szemtelen pofáját e házban ne lássam többé! -
 835 27|            mérsékelje, ki a hangot, melyen e szavak mondattak, hallá,
 836 27|                 belsõ felgerjedését. Éppen e mérséklet azonban tévedésbe
 837 27|              tettem, nem olyan, mely által e bánásmódot megérdemeltem;
 838 27|                   benézett. Macskaházy, ki e tanúk által biztosítva gondolá
 839 27|                  egyszersmind érzé, hogyha e bánásmódot nyugodtan eltûri,
 840 28|                 által menekülhetett; addig e beszélgetéseknek tárgya,
 841 28|              házasságát akadályozhatom is, e háladatlan asszony soha
 842 28|                 közelgett, mikor az ügyész e munkát bevégzé, s a levelek
 843 28|               megnyugodott. - „Megbódultam‑e? - szólt, még egyszer ajtajához
 844 28|                    hová fordítsa vagyonát.~E kellemes ábrándokból az
 845 28|                   az asztalhoz közelített. E pillanatban az ügyvédnek
 846 28|                 magát önszemei elõtt, hogy e tettet önvédelem között
 847 28|               felkapott, maga fölött látá. E küzdés azonban nem tarthatott
 848 28|                    a jelenlevõk borzadtak.~E pillanatban egyszerre a
 849 28|                 követte el senki más, mint e semmirevaló üveges.~- Mikor
 850 28|                    az ifjasszony nem fogja e gyilkosságot fogni akarni? -
 851 29|                   óta majdnem minden estét e házban töltött, barátságos
 852 29|                   munkáját; miután azonban e nesz még kétszer ismételtetett,
 853 29|                  kezébe adom magamat~Viola~E sorok, melyeknek átolvasása
 854 29|             visszatérjen, s inkább eldobja e reá nézve haszontalan papírokat,
 855 29|                 irományokat magához veszi. E gondolat azonban nem fért
 856 29|           sajátomhoz juthattam volna. Hogy e lépésem valaki által megtudassék,
 857 29|               által kijelöltetett.~Nyárban e hely a tiszaréti határ egyik
 858 29|              határt már kopárrá égette is. E helyet három oldalról sûrû
 859 29|                  Tengelyi sok órát töltött e fa alatt barátjával, ki
 860 29|                    törökdomb nem lenne is, e fa maga Tiszarétet már a
 861 29|             lakhelyek sorába állítná.~Most e hely szomorú- s elhagyottnak
 862 29|                   s ûzõbe vétetett, nehogy e gyanús helyen találtassék,
 863 29|                   perccel, miután Tengelyi e helyet elhagyá, egy csomó
 864 29|                   vesztette... Csak utána! e nyomon tovább; bizonyosan
 865 29|                  másik - nem tudja-e, hogy e háznál már több zsivány
 866 29|              között, miként nem ártana, ha e büszke cselédeket egyszer
 867 29|            érzeményt, mely a jegyzõ keblét e pillanatban eltölté... Viola
 868 29|                  kétségben, hogy az ügyész e szerencsétlen által gyilkoltatott
 869 29|                       s Tengelyi borzadott e gondolatnál, hogy a gyilkosságnak,
 870 29|                észrevevék a hatást, melyet e hír Tengelyire tett, s bámulva
 871 30|                   üdvezültek énekében áll; e földön az emberek örömei
 872 30|                 létezik, s mert véletlenül e tárgyra jöttem, miért ne
 873 30|              tulajdon szavát nem hallhatja e fecsegés között.~Mind hallgattak,
 874 30|                    melyeknek magyarázatára e geometriai formánál jobb
 875 30|                 megy. A zsidóság hazánkban e pillanatban oly hegyhez
 876 30|                 igaz - mondá emez -, mikor e gazembert az ágyhoz vezettem
 877 30|                    tanú elébe jõjön, midõn e panaszok helyett: a fõbíró
 878 30|                     kik a nyelvet mívelik, e címre alkalmasak, neki is
 879 30|                    lehet röviden s egyedül e kérdésre felelve: igaz-e,
 880 30|                     mondá a fõbíró, miután e lármát egy ideig békességesen
 881 30|                  úr bizonyosan jobban érti e dolgokat, hogy azonkívül
 882 30|             fordult a zsidóhoz: kik voltak e gonosztette elkövetésére
 883 30|         bekövetkezik, ha kocsizörgés éppen e pillanatban a fõbírót az
 884 30|                  arcain, kire az alispánné e pillanatban nézett, különös
 885 30|             alispánné annyira elhalványult e pillanatban, hogy mind férje,
 886 30|                    neki halkan mondá: hogy e zsidót csakugyan ártatlannak
 887 30|              tettre emlékeztetett, melynek e szoba tanúja volt; s az
 888 30|                   alispánné, midõn szemeit e tárgyakon körüljártatá,
 889 30|                  alispánné jól tudva, hogy e néhány levél Vándory irományainak
 890 30|                    a többit elégetve, csak e pár levelet tartá meg, mely -
 891 30|                teins uram - szólt Nyúzó -, e véres irományok, miket a
 892 30|                   az egészt.~Rétyné, kinek e beszélgetés élénk figyelmét
 893 30|                  felszólítására más által. E gondolatban az alispánnét
 894 30|                  az alispánné is Tengelyit e tettnek elkövetésére nem
 895 30|                támadt gyanút megerõsítse.~„E gondolatok után, melyek
 896 30|                    annyira megindult, hogy e pillanatban az engedékenységrõl,
 897 30|                tûnjék ki még ma.~- Bámulom e nem szokott lelkesedést -
 898 30|                 oly hangulatban, hogy vele e tárgy iránt tovább szólhatna,
 899 30|                   esküdt a látlelettõl már e szobába visszatértek, s
 900 30|            agyonütött nem sebei, hanem egy e pillanatban bekövetkezett
 901 30|              üveges nem tanulta-e tõle meg e mesterséget? s pedig tudva
 902 30|              tekintetet látá, melyet férje e kérdésnél reá vetett.~-
 903 30|                  mondani nem fog, s miután e határozata legjobb barátja -
 904 30|                     mint a révész, ki most e botot a fõbírónak átadá.
 905 30|                   szóval sem mondták, hogy e botot a gyilkos vesztette
 906 30|                    nézve - százszor láttam e botot Tengelyi kezében;
 907 30|            találunk összevérezve... s most e bot. Volt-e valaha ennyi
 908 30|                    hogy eddig egész életét e szívtelen teremtés kívánata
 909 30|                   És ha Tengelyi csakugyan e szörnyû tettre vetemedett
 910 30|                  pártolója!” És az alispán e szándékkal azonnal a jegyzõ
 911 31|              gondolat szívedet tölti, hogy e szerencsétlen azt hihetõképpen
 912 31|                követte el; de vajon tudtad‑e ezt? s miként állt volna
 913 31|                rágalmakra fogják használni e hírt. De Tengelyi e tekintetben
 914 31|              használni e hírt. De Tengelyi e tekintetben hajthatlan volt. -
 915 31|                    õ; nálunk, úgy látszik, e szokás fenntartotta magát.
 916 31|               annak, ha úgy tetszik; de ha e gyengeség minden alávalóságnak
 917 31|                     nemcsak a hazában, itt e megyében is szebbnél szebb
 918 31|                   nemesség értetik! tovább e szabadelvû urak nagylelkûsége
 919 31|              körülöttük zajog. De az, hogy e hazában néhány száz vagy
 920 31|                     szebb napok közelgnek, e nemzet minden osztályaira
 921 31|                  fog, min bámulna; azonban e hír, melyet Liptákné hozott,
 922 31|                  úgy tetteti magát, mintha e szörnyû dolgot hinné. A
 923 31|                   senki nem tudatik, kinek e férfiú halála érdekében
 924 31|                raboltattak volna el, s így e gyilkolás igenis érdekében
 925 31|               néhány társaikkal éjfél felé e házhoz jött, Tengelyi úr
 926 31|                  mond nótárius úr ezekhez?~E hosszú elõadás, mely, mint
 927 31|                    arcaiba nyomult -, hogy e gúnyoló szeszély hivatalos
 928 31|                 természetes vala, valamint e gyanúnak alaposságát semmi
 929 31|                 birtokához Macskaházy csak e rablásban való részvétele
 930 31|                  sem mondta.~- Úgy tartom, e részben minden tagadás feleslegessé
 931 31|       megszerzésökért ily veszélynek, minõ e gonosztettével össze vala
 932 31|                    teszi ezt? ki követi el e szörnyû bûnt? Kérdem: egy
 933 31|           szükségesnek, hogy elöljárójának e pontra nézve is engedjen,
 934 31|                 zsivány az egész idõ alatt e házban rejtve volt, hová
 935 31|                   rossz életre adta magát, e házban nem volt; mire a
 936 31|               vezethetted volna a zsiványt e ház kamarájába, anélkül,
 937 31|                  vezetve elõtte megjelent, e halvány szabályos arcnak
 938 31|              kérdésekre feleljen - azaz ha e pillanatban ellenére nincs,
 939 31|                  Vilmához fordulva -, igaz‑e, hogy Viola, mikor a faluban
 940 31|                midõn a hatást látá, melyet e kérdések reá tettek.~- Mondom,
 941 31|                 kérdezem, nincs többé, min e világon bámulhatnék. De
 942 31|                   fordulva - vessünk véget e kínos jelenetnek. Amit a
 943 31|                  azt hiszem, hogy valamint e viszonyok között a jegyzõ
 944 31|             érzelmeket, melyek Ákos szívét e híreknél eltölték, s melyekkel
 945 31|                       Ha elmegyek, légy te e szegényeknek apjok.~Réty
 946 31|        visszautasítá, visszatartóztatta õt e részvétnek nyilvánításától.
 947 31|             követni, hogy egykori barátját e szerencsétlen helyzetbõl
 948 31|                igazságtalan irántam! Engem e házhoz semmi más nem vezetett,
 949 31|                   fenségesebb, semhogy reá e földön számolhatnánk. Rövid
 950 32|              szeretetét. Nem fogják-e most e rossz emberek atyámra fogni,
 951 32|                    lenne is, mi hozta mind e szerencsétlenséget reánk,
 952 32|                    még romláshoz.~Tengelyi e szavaknál mélyen felsóhajtott;
 953 32|         kötelessége pártját fogni; de mind e szép beszédnek vége az vala,
 954 32|           szobájában akarja õriztetni, míg e szerencsétlen dolog világosságra
 955 32|              Rendek, ha õ Tengelyinek, kit e megyében sokan gyûlölnek,
 956 32|                   nincs szükség.~- Oh, bár e pártfogásra még több jogom
 957 32|                jobb embernek semmi kínzóbb e világon nem lehet, mint
 958 32|             találni.~Vannak emberek - mert e kétlábú tollatlan állatnak,
 959 32|                  végzetünknek! nem hallgat e holdkórosok szavára, s Taksony
 960 32|                régi állapotot, midõn éppen e látogatást követõ télen,
 961 32|                   s ámbár a betegek, kiken e sebészi mûtét véghezvitetett,
 962 32|                    mikor az alsó tömlöcben e lábak elfagytak, fenn, hol
 963 32|               mellett már az is szól, hogy e nevelõ-intézetnek (hisz
 964 32|                    fõadószedõ hivatalában. E szokás divatozott Taksony
 965 32|              meggyõzõdését, hogy Tengelyit e vádra nézve egészen ártatlannak
 966 32|                 dobáltatáshoz, mely szinte e mesterséggel jár; - s úgy
 967 32|               Nálunk azonban, úgy látszik, e régi közmondás nem nagy
 968 32|                  maga körül, mint Kenyházy e pillanatban.~- Bizony nehéz
 969 32|                   az érdeket látva, melyet e kérdések a jelenlevõkben
 970 32|                   szavába a fõügyész, kire e szavak még több hatást tevének,
 971 32|                 ismerem való gondolkozását e tárgyban... A nagyságos
 972 32|                    vasat veressen rabjára.~E kérdés Karvaly helyzetében
 973 32|                mert Taksony megyében, mint e haza igen sok törvényhatóságaiban,
 974 32|                  veretik-e lábaira, melyek e megyében oly erõseknek mutatkoztak,
 975 32|                használata tiltatott. Való, e megyében eddig azon szokás
 976 32|             belátására bízatott, s õ ismét e jogát egészen a hajdúkáplárnak
 977 32|               Bármi természetes vala tehát e kérdés, mégis a fõügyész
 978 32|                  látok semmi okot, melyért e dolog elhatározásával várni
 979 32|                     Mielõtt még a fõügyész e felszólításra felelhetne,
 980 32|                  meg vagyok gyõzõdve, hogy e részben tisztelt alispánunk
 981 32|                   igen rosszkedvûen hallák e határozatot, s fõképp az
 982 32|             legalább nem õt okolhatják, ha e parancsolat nem egészen
 983 32|              teheti.~Olvasóim nem érthetik e szavak értelmét, s fõképp
 984 32|                     s talán oka volt, hogy e tömlöcben a skorbut soha
 985 32|                    elsõ emeletében azonban e tömlöcökön kívül még négy
 986 32|                csak négy ember fér, s hogy e magány-börtönök el vannak
 987 32|                  türelmetlenségét -, egyik e magánytömlöcök közül üresen
 988 32|                 azt határozta, hogy egynek e tömlöcök közül, váratlan
 989 32|             magamat. Azonkívül a nótáriust e szobába zárni semmi esetre
 990 32|                Völgyesy, midõn látta, hogy e téren nem gyõzhet -, ha
 991 32|             záratik; de Nyúzó véget vetett e hosszú vitatkozásnak, midõn,
 992 33|                   drótfonás a nap sugárait e szerencsétlen helyrõl annyira
 993 33|           tökéletes setétben érezte magát. E setétség, fõleg pedig a
 994 33|              meggyalázott nevét hagyhatja?~E szomorú gondolatokból Tengelyit
 995 33|                   valakit megölni akartál, e haszontalan olajkárost kerested
 996 33|            gondolna, mint hogy vén korában e szegény gyermekeket rontja.~-
 997 33|              legalább tanulhatnak valamit.~E pillanatban a tömlöc nagy
 998 33|             kifejezést adtak, mutatá, hogy e tömlöc-patriarchánál, ha
 999 33|                 megnyugtatást érezél, hogy e kéz tõrt ragadni nem képes
1000 33|                  õt, nem kívánhattad, hogy e szerencsétlennek szenvedései,