Fejezet

1001 33|                 idõelõtti vénség látszott. E halvány arcokon az ifjúság
1002 33|                  miként történhetett, hogy e fiú még a tömlöcben is valamit
1003 33|               Pista - mondá az öreg, kiben e veszély emlékénél a gyûlölség,
1004 33|             emlékénél a gyûlölség, mellyel e gyermek iránt viseltetetett,
1005 33|               hasonló szenvedések takarvák e haza száz tömlöcfalai által...
1006 33|           helyzetben vagyok, hogy nézeteim e tárgyra nézve hõsöm nézeteitõl
1007 33|                     mint Csavargós Gazsit, e tömlöcnek lakóját, jelenleg
1008 33|             nyomhatá el mosolygását, midõn e rabot hallá. - Gyõzõdjék
1009 33|                       Nem vágyódik-e, hogy e láncoktól szabaduljon?~-
1010 33|          szomorkodni - mondá Csavargós, ki e pillanatban mindent inkább
1011 33|                       De hát miért hagyják e gyereket nála? - kérdé a
1012 34|           jellemének egy oldala, mely mind e reményeket meghiúsítá -
1013 34|                    természetes helyzetébõl e hibái által, élte a csalódások
1014 34|            elkövetett mindent, hogy atyját e szándékáról lebeszélje.
1015 34|                 megegyeztek, hogy Tengelyi e hivatalt úgysem nyerheti
1016 34|                  közélet körébe ragadtatva e lépés által, megszokva azon
1017 34|                 szerint fõokai annak, hogy e hiba nemzetünknél annyira
1018 34|                   széket elfoglalva, magát e helyen, hol õt hódolók fogták
1019 34|               miután a taksonyi alispánság e követeléseknek megfelelt,
1020 34|                   õ nem is kívánt egyebet.~E látszó megelégedés azonban
1021 34|                    vigasztalásul szolgált. E nõ, kit olvasóim ismernek,
1022 34|                  emlékeztetett, mi csekély e dicsõség, s mennyire nem
1023 34|                   vakon követte tanácsait.~E gyengeség, mellyel neje
1024 34|                    hogy egész befolyásodat e szerencsétlen történet elpalástolására
1025 34|   szerencsétlenebbnek nem érzé magát, mint e pillanatban. Lelke eliszonyodott
1026 34|            mindazon nehézségeket, melyekbe e tett elpalástolása által
1027 34|                     középút nem volt. Hogy e kettõ között Réty a másodikat
1028 34|                  nem fogja-e maga Tengelyi e körülményt annak bebizonyítására
1029 34|                   A büszke asszony azonban e látszó hidegséget azon megvetéssel
1030 34|                     nem szoktam visszaélni e névvel, mely egykor szívemnek
1031 34|                 azért akarlak emlékeztetni e viszonyunkra, hogy szavam,
1032 34|                  Jónak látád szétszakítani e kötelékeket, s ámbár egy
1033 34|              nyerhettük meg, te eltaszítád e jótéteményt magadtól, ám
1034 34|                  emelnek; tûrheted-e, hogy e föld legbecsületesebb embere
1035 34|                   nem bírhattak arra, hogy e szerencsétlen, általad megrontott
1036 34|          helyzetemben történt. Mióta anyád e házba lépett, jó napjaim
1037 34|                Hosszú küzdés után elhagyám e hazát, s a külföldön kerestem
1038 34|                    Én apámat szerettem még e pillanatban is, egy meleg
1039 34|               mellyel velem mindenki bánt, e lépésre leginkább bátorított,
1040 34|                    Három év leforgása után e bátyám meghalt, s oly sebesen
1041 34|                 Olyanhoz valék hasonló, ki e földön élve halhatatlanságot
1042 34|                  tekinték a jövõnek elébe.~E legboldogabb korszaka életemnek,
1043 34|                 elõtte fiának vallom. Amit e házban találtam, midõn kívüled
1044 34|                 miután közbenjárásod által e falu lelkészének nevezve
1045 34|                minden ok megszûnt, melyért e helyzet változtatását kívánatosnak
1046 34|                     sokat tapasztaltam, mi e természetesnek látszó lépéstõl
1047 34|                    percek, mielõtt magamat e lépésre határozám, hol az,
1048 34|                 vagyonunkkal enyhíthetjük, e vágyban nincs, mit szégyenlenünk
1049 34|                     Az alispán éppen ismét e levél végsõ sorait olvasva
1050 34|                   ha Réty Tengelyi nevénél e pillanatban hasonló érzelmekkel
1051 34|               szólt a lelkész szomorúan -, e mentség jó lehet emberek
1052 34|             mindent feláldozott, mit mások e világon becsesnek tartanak?~
1053 34|                Boldogok voltunk mindketten e viszonyok alatt, s én midõn
1054 34|                    istenemet, hogy magamat e pálya elhagyására elcsábíttatni
1055 34|            gyermekeitekben. S ki oka, hogy e szerencsés napok megváltoztak?~
1056 34|               éltem leghõbb kívánata, hogy e két fiatal ember, kiket
1057 34|                 szemrehányásokat tenni, ha e joggal visszaéltél is. De
1058 34|                  Tengelyi gondjára bíztam, e határozatomat elõtted s
1059 34|           gondolkoznom. Magyarázd meg mind e szörnyû körülményeknek találkozását,
1060 34|                  végzetem úgy akarta, hogy e szörnyeteget válasszam nõmnek.
1061 34|                 felvetém magamban, hogy õt e titokba beavatom, napról
1062 34|              bírtam; így történt, hogy nõm e viszonyról mindaddig semmit
1063 34|                   Észrevéve Ákos szerelmét e szerencsétlen asszony, ki
1064 34|             követtetett el.~Vándory átlátá e nézet helyességét, s midõn
1065 34|                  reményei!~A hang, mellyel e szavak mondattak, mélyen
1066 34|                    mihelyt fájdalmát látá, e föltétel feledve volt, s
1067 34|              vissza homályos ösvényérõl, s e szép világot minden örömeivel
1068 35|       nagyszerûebbnek tart; miért ne élnék e kiváltsággal, melyet az
1069 35|               átlejteni az idõszakon, mely e pillanat s az aratás között
1070 35|                   történetíró tartotta fel e kiváltságot.~A regény- s
1071 35|                    de csakugyan oly nagy-e e különbség? Azon jellemek,
1072 35|            kíméltem meg õket, megbocsátják e kitérést, fõképp ha tekintetbe
1073 35|          emeltessék. Csak tõlem függ, s ha e három hónap történetét elmondom,
1074 35|                       meggyõzõdött, miként e haza nemcsak jó borokban,
1075 35|       meggyõzõdhetnének: mennyire hibáztak e törekvésökben, miután a
1076 35|            szeretete nem változott volna - e szeretet benne második természetévé
1077 35|                    büntetéssel fenyíté, ha e törvény Corpusjurisunkban
1078 35|                csak egy szájat adott, mely e két fül között áll, arra
1079 35|                   Egészen másképp hatottak e viszonyok Vilmára. Mint
1080 35|                 boldogabb napjaiban. Senki e szelíd teremtésben, mely
1081 35|           nemsokára, de a helyzet, melyben e tisztelt férfit látá, mélyen
1082 35|           megnyugtatá még anyját is; s kik e hölgyet elõbb ismerék, fõképp
1083 35|               fiatalember, Ákos megérdemlé e szerelmet.~Van egy kor életünkben,
1084 35|                tavaszi lázban, úgy a lélek e betegségben fejlõdik ki -
1085 35|                    undorral tekint. - Ákos e koron túl volt. Ha más viszonyokban
1086 35|                    mint sok jeles tehetség e hazában, valószínûleg szinte
1087 35|                 gondolá sokszor magában. - E lelketlen emberhalom, mely
1088 35|                falut magával ragad - ilyen e tömeg mozdulataiban. Elem,
1089 35|             meggyõzék Etelkát, hogy miután e földön teljes tökélyt találnunk
1090 35|                  százszor mondá, hogy soha e házasságban megegyezni nem
1091 35|              maradt hatás nélkül, csakhogy e hatás, mint szilárdabb jellemû
1092 35|                    õket találjuk - s nincs e földön senki, ki szánakozásunkat
1093 35|                    szorítani munkásságát.~„E hazának átalakítása nem
1094 35|                    elébe, tûrhetõbbé vált. E szobának ablaka az udvarra
1095 35|             csinált.~- S minek köszönhetem e részvétet? - válaszolt a
1096 35|                igazságtalanság mértéke itt e földön - s egy kis kört
1097 35|                 név nélkül akartam átmenni e világon, fáradva szüntelen
1098 35|           megalázás, sem más valami, miért e lépést tenni vonakodhatnék.~-
1099 35|                     Voltak pillanatok, hol e szerfölötti buzgalom Tengelyinek
1100 35|               szívet nem ismert, mint mely e bérruha alatt dobog.~- Hát
1101 35|                   s Tengelyi még egy ideig e lépés valószínû sikerérõl
1102 36|               melyben történetünk játszik, e részben másoktól különbözzék,
1103 36|                olvasóim nem bocsátanák meg e gyengeségemet, minden, mit
1104 36|              felállíttatott biztos és õrök e marhákat nem akarják beereszteni,
1105 36|             esztendõn át a marhadög mindig e hónapban ütött ki, a megye
1106 36|                    ezen úri ember meghalt, e kérdés természetesen ismét
1107 36|               kitûnõ fiatalembernek ígérte e hivatalt, kinek minden tekintetben
1108 36|                gyógyítá meg. Lehettek, kik e szerencsés eredmények érdemét
1109 36|                  tudják, hogy a fõorvosnak e megyei nyavalya megszüntetésére
1110 36|                   s lármáz, emlékeztetheti e szüntelen mozgó tömeget
1111 36|                ebben fekszik. Olvasóim, ha e nagy kincs után vágyódnak,
1112 36|                 lakást szerezhetett. De ki e helyt most látá, borzadott.~
1113 36|                   hat ágy állíttatott fel. E kórház, ámbár közönségesen
1114 36|           keresztülmenve gyengeségök miatt e gyönyörben nem részesülhettek,
1115 36|                   egy börtönbe zárassanak. E testvéreknek egyike, a fiatalabbik,
1116 36|                   ápolá oly gondosan, mint e szerencsétlen most bátyja
1117 36|                kell, halálom órájáig, csak e szegény fiút eresszék ki,
1118 36|             káromkodott isten ellen, ki õt e tíz esztendõn át megtartá,
1119 36|                  láz elvevé eszméletét, de e kínos gondolatok fenntarták
1120 36|               halál nála, mint annyiaknál, e kívánatot végre teljesíté. -
1121 36|                teljesíté. - Mert hány volt e tömlöcben, kinek e szomorú
1122 36|                    volt e tömlöcben, kinek e szomorú lakhelyt csak sírjával
1123 36|                   lehete felcserélni.~S ha e sors még csak vétkeseket
1124 36|                 kik vétkök nélkül jutottak e helyzetbe? De ez nem volt,
1125 36|                 büntetõ igazság neve alatt e honban még most is naponként
1126 36|               kitûnõleg gyakorlati férfiak e hon tömlöcein, s mondjátok,
1127 36|              öthónapi gondolkozás után még e pillanatig sem foghatá meg
1128 36|                 elárulni nem akarta. Végre e szerencsétlen nõnek leginkább
1129 36|                 csak arra használtak, hogy e szerencsétlenek egypár órára
1130 36|                 õket ez eleven sírba zárá.~E szerencsétlenek szenvedéseit
1131 36|                részesítsenek. Ha Vándory s e katolikus káplán vallásukról
1132 36|           szerencsétlennek szívébe, ki, ha e biztató szózat nem hangzik
1133 36|                   által magát. Voltak, kik e szelíd férfiaktól elõször
1134 36|                Minden nagy- s szépnek, mit e világon látunk, megvan karikatúrája,
1135 36|                  lát, ritkán állhat ellent e szelíd befolyásnak.~Legszembetûnõbb
1136 36|                Porvárra hozatott. Minthogy e zsidó a gyilkosság elkövetése
1137 36|          fakamaráknak egyike üríttetett ki e célra, s a legszükségesebb
1138 36|                 eleinte részvétet mutatott e szerencsétlen iránt, sõt
1139 36|             világos parancsa ellen, nehogy e nemes tett titokban maradjon,
1140 36|                     többeknek elbeszélt. - E magasrangú úrhölgyön kívül
1141 36|                  már zsenge gyermekkorában e világ igazságtalanságával
1142 36|              múltjában talál, ez az, mirõl e rab emlékei szóltak. Boldog
1143 36|                   de a zsidó mit talál, ha e korára emlékezik? - megvetést,
1144 36|              emberi természetet nemesítik, e népnél ritkábban találjuk?!
1145 36|                 Engedtünk-e neki tért, hol e nemesebb érzelmeket használja?
1146 36|             nemesebb érzelmeket használja? e haza gyermekének ismerte-e
1147 36|                    helyzet, melybe a zsidó e mûvelt század közepette
1148 36|                    Az üveges zsidó népének e közös szenvedésein kívül
1149 36|                   hamar meggyõzõdött, hogy e szerencsétlen által csak
1150 36|                   mindent elkövetett, hogy e rabnál is, mint a többieknél,
1151 36|                   annyival inkább fáradott e cél elérése után, mennyivel
1152 36|               terhére van, végre elmaradt.~E viszony azonban most egészen
1153 36|                   mindent elkövetett, hogy e szerencsétlennek helyzetét
1154 36|                tûnt fel a váratlan jóltevõ e boldogtalannak képzetében,
1155 36|                  állítá, hogy valahányszor e nevet kimondá, mindig nyugodtabbnak
1156 36|                vissza rövid idõre, mint az e betegség végsõ szakaiban
1157 36|             martalékját, csak hogy, miután e földön még egyszer körültekintett,
1158 36|          érzelmeket, melyek a zsidó szívét e pillanatban tölték. Csak
1159 36|                    hogy szenvedjen, állítá e földre; nem szeretve senkit,
1160 36|                  gyûlölni taníta, megnyílt e szelíd érintés alatt. Mindazon
1161 36|                    Vándory mélyen meghatva e jelenet által -, véghetlenül
1162 36|                   pillanat eljött, melyben e szerencsétlent megtérítheti,
1163 36|                  magától.~A zsidó felfogta e szavak értelmét, s letörülve
1164 36|                    vétkeznél, ha életednek e legfontosabb lépésére nézve
1165 36|                    más ártatlan vádoltatik e gonosztettel, s hogy igaz
1166 36|               irgalmas lesz irántad, ha te e földön az elnyomott igazságnak
1167 36|                     mondá Vándory meghatva e szavak s fõképp a mód által,
1168 36|                    s ki által buzdíttattál e tettre - Tengelyinek helyzetére
1169 36|                    hozzá, könnyeit, melyek e szavaknál ismét szemébe
1170 37|              csendes munkásságnak, mellyel e nép hazáját a tengertõl
1171 37|                     miben a magyar népet - e szót természetesen csak
1172 37|                 múlja: üléseink. Nincs nép e földkerekségen, mely annyi
1173 37|              elmondhatjuk, hogy minden, mi e hazában egykor állt, az
1174 37|                 állt, az most leülepedett. E hon - hogy egészen új hasonlattal
1175 37|                    aranyeret szerez, végre e hon rejtett kincsei is napvilágra
1176 37|                  inkább: miként találkozik e hazában annyi ember, ki
1177 37|             elõidézték s fenntartják? Hogy e kérdés az õ körükhöz tartozik,
1178 37|                  vehetne ügyes orvos észre e betegségnél! mily szép könyveket
1179 37|                    s ennek okairól szólok. E tévelygések, melyek elbeszélésem
1180 37|              székben találunk, ezt, fõképp e pillanatban nem mondhatta
1181 37|          indítványozott társasága, melyet: e haza színes népessége javát
1182 37|               ilyetén javítására, s miután e nevelési rendszer a megye
1183 37|                 nappal elõbb teremté, s ha e sorozatot felzavarni nem
1184 37|               köszönhetni, hogy a társaság e csiklandós kérdésnél föl
1185 37|                 foghatá meg, hogy míg lenn e megye tömlöcében a rossz
1186 37|                  olvasóim nem hiszik, hogy e szavakat német mondta: fogják
1187 37|                  talán azért látott széles e világ minden népeiben magyarokat,
1188 37|            terjedését, talán pótolni fogja e hiányt, mely miatt Anglia
1189 37|                    a másik, ahelyett, hogy e baráti intésnek engedne,
1190 37|                  az emberek többsége mégis e szerint fordítja köpönyegét,
1191 37|                 terjeszteni; a másik, mely e társaság megrögzött konzervatívjeibõl
1192 37|              harmadik, mely mint Ancillon, e túlzó ellentétek közvetítésén
1193 37|                    lovak által régi idõben e haza iránt tett rendkívüli
1194 37|                    eddig mindenki követte, e perctõl lankadott, s James
1195 37|                    a zsidó magánkívül van; e hígvelejû pap bizonyosan
1196 37|              elmondta, mennyi ideig ismeri e zsidót kit most is ártatlannak
1197 37|                Vándory még két úrral éppen e pillanatban tömlöcébe?~Az
1198 37|                 szemeit. - „De miért volna e gondolat oly iszonyú? -
1199 37|            Meghalni... miért borzad szívem e gondolattól? A halál csak
1200 37|                    attól foszthat meg, mit e földön bírunk, s nekem van-e
1201 37|                    lekötve érzeném magamat e földhöz. Férjemet utálom.
1202 37|                  azokat kiirtani akarta, s e célra a legközönségesebb
1203 37|                 tagja az enyészet ellen? s e hosszú haldoklás, e határtalan
1204 37|               ellen? s e hosszú haldoklás, e határtalan kínok közt senki,
1205 37|              kezével takarta el.~„De hátha e vénasszony megcsalt? - szólt
1206 37|              egyszerre, mintegy meglepetve e vigasztaló gondolat által,
1207 37|                   mindig jóltevõje valék?”~E gondolatok Rétynét egy pillanatra
1208 37|               félelme által, hogy mindjárt e kétségbeesett gondolatokra
1209 37|                    gondolatokra jutott. De e nyugalom nem tarthatott
1210 37|                       hogy Macskaházy, kit e zsidó megölt, leghívebb
1211 37|               elbeszélni, hogy itt voltam.~E szavak oly hangon mondattak,
1212 37|                    melyre a félig haldokló e szavak hallatára fakadt.~-
1213 37|               vagyok, hol zsidó létemre is e világ hatalmasai fölöttem
1214 37|                    melyek Rétynének keblét e pillanatban eltölték, nem
1215 37|             Macskaházyt vádolá.~A lelkészt e szavaknál Julis szakítá
1216 38|                   embertársai figyelmét, s e pillanat az, melyben eltemettetik.
1217 38|                   tudja, érdemes-e az, mit e földön elérhet, hogy érte
1218 38|                  kezét, az eset ritka, hol e szorongatások után valami
1219 38|              szorgalmát arra fordítá, hogy e szörnyû történet titkos
1220 38|              adatik, nem nagy hitelt adott e magyarázatnak; s mivel,
1221 38|       véleménykülönbség, mik az alispánnét e határozatra bírák.~Maga
1222 38|                   tartották; akár az bírta e kétségbeesett határozatra,
1223 38|                 gondolja azért senki, hogy e fájdalom visszatérõ szeretetének
1224 38|                  vala oka. Való szeretetet e nõ iránt nem érzett soha,
1225 38|              utolsó idõben mutatott, bírta e nõt kétségbeesett határozatára,
1226 38|                  támaszt lát maga mellett. E gondolatok Réty lelkét mély
1227 38|                   Tengelyi sorsa érdekelt, e célra mindent elkövettek,
1228 38|                    bízzanak, úgy látszott, e bizodalom nem egyhamar fog
1229 38|                    túl nem ment; de széles e haza ötvenkét megyéinek
1230 38|                 arra senki nem felel. - De e panaszok sem a gulyást,
1231 38|               magasabbat magánál nem lát - e hasztalan keresés végre
1232 38|           Csavargós Violát keresték, senki e hónapot változékonynak nem
1233 38|                     késõbb azonban, miután e kérdés hozzá Csavargós által
1234 38|                 emberhez fogja vezetni, ki e részben talán többet mondhat. -
1235 38|               rontsam meg szerencséjét.” S e megnyugtató gondolatok között
1236 38|                  keresõket vezetni ígérte. E tanya bõvebb leírását bátran
1237 38|                 mérföldekre terjedett, míg e dombok alatt, ameddig a
1238 38|             egykori ismerõsei közül valaki e vidékre jõ, vagy valamely
1239 38|                    nem kíván többet. Midõn e szegény asszony férjét szabadon
1240 38|                   után még kérnie lehetne.~E boldogság azonban nem tartott
1241 38|                 kényszeríttetett s melyben e gyönge gyermek osztozott
1242 38|           Zsuzsinak kis kedvesébõl maradt.~E gyermek halála az anyának
1243 38|                    máskor fájt volna, mert e csapás boldogsága közepette
1244 38|                 gyermekemnek, hogy elhagyá e világot, hol eddig is csak
1245 38|                közt töltött, végre meghalt e gyermeke is, s a szegény
1246 38|                   a szegény asszony, midõn e kedvesét testvére mellé
1247 38|              haláltól, hogy élte kelyhének e legkeserûbb cseppjét kóstolják
1248 38|                sohasem volt, megzavarodott e kérdésnél. - Hát csak meg
1249 38|                    bámulást, mellyel Viola e szavaknál reá tekintett,
1250 38|           életemben.~Violának kíváncsisága e szavak által még inkább
1251 38|                 végre valamennyien, mintha e földön csak úgy átmasíroznánk
1252 38|                   nem egyhamar lesz széles e világon, de gyerek, s lám,
1253 38|                 eddig is, másképp nem adná e tanácsot - így válaszolt. -
1254 38|            véletlentõl függ.~János, érezve e szavak valóságát, felsóhajtott.~-
1255 38|          megkönyörül rajta isten s elveszi e világról, hol azoknak, kik
1256 38|                 gyermekei sírjától jött, s e könnyekben nem látott semmi
1257 39|                  nejét megnyugtassa? Mióta e tanyán laktak, Zsuzsi, valahányszor
1258 39|                    vált. Férjén kívül neki e világon nem vala semmije;
1259 39|             fájdalom jutott eszébe, melyet e szerencsétlen érzeni fog,
1260 39|                  mindazon remények, mikkel e helyre jött, a keservek,
1261 39|                legnehezebb csapása vár - s e gondolatoknál ismét könny
1262 39|                    nejéhez küldi; s miután e hely a tanyától, hol nejét
1263 39|              eltûrni inkább, mint azt, mit e kedves teremtés túlélni
1264 39|              erdõnek éppen legsûrûbb része e télen kivágatván, a fák
1265 39|                   Vándory, szokása szerint e reggelen is jókor fölkelve,
1266 39|                   nem takarta a láthatárt, e látvány õt ma hidegen hagyá.~
1267 39|                   Violát fogatta meg.~Ákos e szavaknál mintegy akaratlanul
1268 39|                sóhajtva -, elég volt, hogy e helyrõl egyszer ily szörnyûséget
1269 39|              üldözõje felbukott, csakugyan e pillanatban kedvezõbbé vált.
1270 39|                   kezében tartá, alig látá e mozdulatát, midõn iszonyú
1271 39|                   ellenek oly közel voltak e pillanatban egymáshoz, hogy
1272 39|        visszatartóztathatá.~- Ne merészeld e szerencsétlent bántani,
1273 39|                    híjon embereket, kikkel e szegény embert házamhoz
1274 39|                 küldetett, pajtásai szinte e helyre jöttek - vízért ment,
1275 39|               Tengelyi úr egészen ártatlan e tettnél.~Viola fáradtan
1276 39|                  azoknak, kik okai voltak.~E pillanatban Liptákné jött.
1277 39|                    Hagyjatok meghalni itt, e mezõn, melyet szántottam,
1278 39|              meghatva -, nyugodjék békében e nehéz élet után.~Azoknak
1279 39|         hivataloskodott, azonnal lemondott e díszes címérõl is, de kedves
1280 39|                    a házak s utak mellé, s e szüntelen munkásság, melyben
1281 39|                     több való szerencsét õ e világon nem találhatott
1282 39|          szentírásban olvasunk, ilyen vala e férfi lelkülete; a láng,
1283 39|              melyben sok gyõzelmes csatáit e második Réty-ivadéknak elmondhatja.~
1284 39|                    s így bírálóm elõtt, ki e mûvemet azzal vádolá, hogy
1285 39|              sétálva, egy asszonyi hangtól e régi népdalt hallá énekelni:~
1286 39|                   gyõzzetek meg, hogy mind e dolgok, melyekrõl szóltam,
1287 39|                 hazánkban, s áldani foglak e meggyõzõdésért; valamint
1288 39|              legforróbb óhajtásom az, hogy e regény minél elõbb valószínûtlenné
1289 39|                   töltöttem, s hová, midõn e munkát írám, képzelmem annyiszor
1290 39|               annyiszor visszatért! Szépek e hegysorok, szép a Duna messze
1291 39|                  mint te nagyszerûebb vagy e föld minden bérceinél, honom
1292 39|                  síkodat lakja. Boldog, ki e napot elérheti! boldog,
1293 39|                   hogy minden tehetségével e szebb idõ elõkészítésére