Fejezet

   1 1 |              némelyek ugyan kevesellték, de melyben a kevés víz szebben
   2 1 |                  kezei tisztákká váltak.~De miután e történet folyamában
   3 1 |             valóban nincs mit bámulnunk! De bármiként legyen ez, gondolatok -
   4 1 |            lepihenni s elvárni az álmot; de ha az emberismerõ e férfiak
   5 1 |                ott függ, nemcsak tolvaj, de nem nemes vala. - A természetnek
   6 1 |                  miután vele beszéltünk. De vannak esetek, hol a természet
   7 1 |                hajtatál, s régi szabású, de tiszta köntösében Tengelyi
   8 1 |                  idõsebbnek hirdeték õt. De valamint a tölgynek rögös
   9 1 |                 szenvedélyei nyugosznak, de nem úgy, hogy többé fölébredniök
  10 1 |            engedé, s küzd remény nélkül, de bátran, mint a bajnok, ki
  11 1 |               nemcsak külön szenvedései, de külön, semmi által föl nem
  12 1 |                  az egyetemet elhagytam, de valahányszor e dombra feljövök
  13 1 |                 s öröm nem természetünk, de önakaratunk mûve.~- És tapasztalásaink? -
  14 1 |                 még ritkábban örömeiket; de mindent összevéve - mivel
  15 1 |                 sóhajta Tengelyi - igaz, de a nagy küszködõ világon
  16 1 |                  dolgok jutnak eszünkbe.~De Nyúzó Pál, e járás fõbírája,
  17 1 |               igazságot ingyen követeli.~De nem is szükséges ezeket
  18 1 |          istentõl nemcsak hogy lássanak, de hogy sértsenek is, látszának
  19 1 |                   ki nem éppen mellette, de valamivel hátrább, a fõbíró
  20 1 |             nyakravalót, mely most urán, de melyen ura éppoly kényelmesen
  21 1 |                egy bírót felakasztatott; de hála az égnek, ez idõn rég
  22 1 |                  az írás azon szava is: „de jaj a botrányt okozónak”,
  23 1 |                  hogy ez nem cigányotok? de ki tudja, a vén gazember,
  24 1 |                Kövesse meg magát akárki, de Nyúzó Pál nem arra való,
  25 1 |                  enyhíteni iparkodott; - de hasztalan. Nyúzó bosszúsága
  26 1 |               küldjük e drága virágot.~- De kérem - rimánkodék Peti -,
  27 1 |            ismerem - sóhajta a cigány -, de mit tehetek én róla, hogy
  28 1 |              lovát egyszer megpatkoltam, de ily öreg ember mit tegyen,
  29 1 |                   ha kedvedet tölthetem, de most az egyszer megbocsátasz;
  30 1 |               eljõ - szóla közbe Ákos -, de...~- Ez egyszer el fog jõni -
  31 1 |                kimondva keleti vonásain, de szerencséjére csak Tengelyi
  32 1 |            uramékkal egyezkedni kezdtek, de nem jöhettek rendbe. Atyám
  33 1 |                 nevethetnék jobb ízût.~- De ki gondolta volna - szóla
  34 1 |                kínjában fejét vakarva -, de mikor nem szól, mikor egy
  35 1 |                 õ ártatlanságában bízik. De most menj, lódulj, takarodj -
  36 1 |                  ezek jobbak másoknál? - De - tevé rövid hallgatás után
  37 1 |             Vándory -, szemmel követtem, de nem tudom, nekem úgy látszik,
  38 1 |               igen bölcsen közlött vele. De mi közünk hozzá - menjünk
  39 1 |            üdvözletként a közelgõk felé.~De hagyjuk õket most gondolataikra;
  40 1 |            követi, néha messze távolban, de mindig föl fogja találni
  41 2 |             szomszédai is alig ismernek, de melyhez az, ki egyszer ott
  42 2 |               élete, kevesektõl ismerve, de szeretve mindenki által,
  43 2 |                 papi méltóság védelmére. De ha az idõ ismét kiderült,
  44 2 |           foglaltatott.~Egy természetes, de váratlan eset földúlta e
  45 2 |           nevelje vagy feledje keservét, de ki õt elõbb ismerte és most,
  46 2 |             sugárai alatt nõ s fejlõdik, de nem ismeri még a vihar hatalmát,
  47 2 |                volna ennek teljesedésén?~De van valami minden gyermek
  48 2 |                hogy fia jó lelkész lesz. De az, hogy e lelkesedés másban,
  49 2 |                  tettel fel kelle lépni, de egyszersmind azon elvbeli
  50 2 |               most magánosan járt körül; de lelke nem veszté derültségét.
  51 2 |                  vala e tiszta kebelnek. De, valamint a folyó bármily
  52 2 |               váratlanul éri szíveinket, de mindamellett apjára nézve
  53 2 |             talált volna ezen körben is. De most, miután az ok, mely
  54 2 |             volna retrográd rendszerét - de én nem oszthatom véleményét.
  55 2 |      egyenesebben haladnánk célunk felé, de törüld ki éltedbõl bohóságaidat,
  56 2 |                 nem fogsz felbukni soha; de ha például midõn rókavadászatra
  57 2 |              sokat esztelenkedünk rajta, de végre e botlás s tévelygés
  58 2 |              legédesb gyümölcsöt hozott, de mint a fügét virág nélkül,
  59 2 |                nélkül, vagy kinek bájos, de gyümölcstelen virágozás
  60 2 |                 tölthettem volna idõmet; de hová lettek volna mindazon
  61 2 |             világ úgy, mint teremtetett.~De most miután kis kerüléssel
  62 2 |               csak „dicséretest” kapott, de miután ennél sokkal csudálatosabb
  63 2 |                  tapasztalt, fájt ugyan, de csak éppen addig - míg szekerére
  64 2 |            szerint semmire sem mehetünk; de kénytelen vagyok megvallani,
  65 2 |              téren kezdheté munkásságát; de szíve kedvessé tette a nem
  66 2 |                közt késõbb néha elveszt, de melyet egészen nem nélkülöz
  67 2 |            beszédére nem hallgat senki”, de legalább õ maga nem üldöztetett,
  68 2 |                 küzdés orgánuma (l’organ de combativité) kisebb-nagyobb
  69 2 |               hisz errõl szó sem lehet - de férjeiken, rokonaikon? s
  70 2 |             pereit Hajtó barátjára bízá. De szilárd lelke nem csüggedett
  71 2 |           természetesen nemcsak ellenei, de barátai is támadtak. Fõképp
  72 2 |                tökéletes alispán váljék, de hogy ezekhez mindenekelõtt
  73 2 |           fõbírósága ellen alig egy szó. De „minden dolognak két oldala
  74 2 |      mindenesetre jó volna transigálni”. De miként? Konkolyira nézve
  75 2 |               viselt alispáni hivatalát, de azon egy föltétel alatt,
  76 2 |                 szenved; és ha történik? de erre természet szerint mi
  77 2 |          Tengelyit fõbírónak kandidálja, de hasztalan! A fõispán nem
  78 2 |                 fiatal ember nem szerze; de ki kívánhatná tõle azt?
  79 2 |              hogy ennyi színkülönbségnek de csak legkisebb nyoma sem
  80 2 |               restauráción nem élvezett. De vannak dolgok az égben s
  81 2 |            lehetne. Igaz, itt volt Réty; de habár valahányszor szóba
  82 2 |              Jónás elkeseredett szívvel, de nyugodtan fogott e nehéz
  83 2 |               egyaránt ellentétben állt. De mit vala tennie? hisz Erzsébet
  84 2 |            semmit leghívebb bajtársáért. De az akarat azért egyiránt
  85 2 |                jegyzõjét, õsz fürtökkel, de még testi- s lelkiképp ép
  86 2 |              szenvedés kissé elkeseríté, de azon igazságszeretet, melyet
  87 2 |                 tiszteletet gerjesztett, de még inkább nevelé ezen érzeményt
  88 2 |               szigorúbban meg nem tartá, de senki hidegebb közönösséggel
  89 2 |              másokban tûrni nem akarják? De falusi jegyzõnél, ki befolyása
  90 2 |              hirdeték, én nem mondhatom; de józanul mindenesetre, mert
  91 2 |               akarja, föltaláltathatnék. De valamint Tengelyinek ezen
  92 2 |                nélkül pártola, sokallák.~De végre Tiszaréten s tíz mérföldre
  93 2 |                 mint máskor tért házába. De midõn a kapunál Vilmát látá,
  94 2 |                 hagyni?~- Ez más kérdés, de ha te tevéd - folytatá mosolyogva -,
  95 3 |                   s Icik zsidó jó áron - de hitelbe, még nem termett
  96 3 |                Mindezeket bámulni lehet, de leírni nem. A kertnek legtávolabbi
  97 3 |             szépen arrondirozott. Haja - de ehhez, mindaddig, míg olvasóim
  98 3 |           korunkban csudálkozásra méltó, de fõképp azon mély juridicus
  99 3 |           mintegy véletlenül találkozol, de mely szúró tekintetét azonnal
 100 3 |             valódi érzeménnyé változott, de nem engem illet ítélni az
 101 3 |               felingerült beszédei közé, de amint látszék, kevés sikerrel,
 102 3 |                  sem enged szóhoz jutni, de hogy a valódi hûség csak
 103 3 |              mond, engem kétségbe ejt.~- De mikor mondom nagysádnak -
 104 3 |              bizodalmát elvesztette...~- De ki mondta, hogy bizodalmunkat
 105 3 |               végeig meg fogom hálálni - de...~- Hisz tudom, ön lelkéhez
 106 3 |             lelkéhez nem fér haszonvágy, de az inskripció szép, s habár
 107 3 |                ha arra gondolok, hogy... De ki tehet róla! nevem becsülete,
 108 3 |                 kifogások.~- Igen, igen, de a mód - sóhajta az alispánné -,
 109 3 |                 tett elkövetõjét illeti, de mi közünk hozzá? Ha valaki,
 110 3 |                 szentnek senki sem mond, de ki most büntetõ per alatt
 111 3 |           teljesen megnyugtatva érezé -, de a világ nem így okoskodik!~-
 112 3 |            elhinném - viszonzá Rétyné -, de most Tengelyinél a falu
 113 3 |                igen mulatságos úriember, de alig hiszem, hogy valaki,
 114 3 |                 Ákos nevetve a szólót. - De ha annyira szívén fekszik,
 115 3 |                 én magam?~- S miért nem? De jöjjön velem, most ketten
 116 3 |                  ha nem, jót kacagunk.~- De kérem, domine spectabilis -
 117 3 |               cselédeket vinni magukkal! De miután Rétyné is kéré õt,
 118 3 |           homálynak nem éppen ellensége, de ily út, milyenen most vékony
 119 3 |                 egyike felé veszi útját.~De hagyjuk õt magára - úgy
 120 4 |               magas paloták fölé küldje, de kímélje meg csapásaitól
 121 4 |              elõadhassa, még habozott.~- De hát fogom-e végre hallani
 122 4 |                elfojtott hangon Vilma -, de isten neki, mi nem változtathatjuk
 123 4 |         valamivel. Nem vagyunk gazdagok, de annyit mégiscsak adott isten,
 124 4 |               megköszönte jóakaratunkat, de mondá, hogy csak fia szabaduljon
 125 4 |                 jutottunk volna ennyire. De ez a baj, minket exekválnak
 126 4 |                 nem kap igazságot sehol. De restalláció lesz, majd elmegyek
 127 4 |                 Kend becsületes asszony, de szegény Violáné majd mit
 128 4 |                 szívesen fizetnék értök, de itt az én házamnál, a legnagyobb
 129 4 |            agyrémekkel kínzom magamat.~- De nem neheztelsz reám - zokogta
 130 4 |                 felé terjesztve.~- Igen, de ha Viola eljön - zokogá
 131 5 |            láttunk, most közel a tûzhöz, de még világkörén kívül megállt,
 132 5 |             cigány, szegény,~ Hazátlan - de szabad!~- Hát ismét nagyidai
 133 5 |                 ameddig lábaid bírnak.~- De kérlek, öreg - viszonzá
 134 5 |                köztünk, nem nevezte meg, de annyi bizonyos, hogy minden
 135 5 |              barátom! fõképp mai idõben, de isten meg is áldja érte.~-
 136 5 |      nótáriuséknál van, igen megijedtem. De mikor megmondták, hogy az
 137 5 |            leánya angyal, arra esküszöm. De most ne késsünk, még virradatig
 138 5 |             isten átka feküdjék fejemen, de õ, õ, kit úgy szeretek...
 139 5 |              bánom akasszanak föl engem, de õt ne bántsák.~- De hisz
 140 5 |               engem, de õt ne bántsák.~- De hisz ki bántaná õt - szóla
 141 5 |               jobb gondját nem viselték; de menjünk, mert isten bizony
 142 5 |                 országért elárult volna. De mióta a tiszteletest kirabolták,
 143 5 |          háladatlan voltam. Eressz!...~- De mi haszna a jegyzõnek abból,
 144 5 |                   s Peti társával sebes, de zajtalan léptekkel halada
 145 5 |               mely Tiszaréten található, de épp azért kétszerte kitûnõbb
 146 5 |                 India kelméinek raktára, de szép sárga festése és azon
 147 5 |               bújj be s rejtsd el magad, de az istenért be ne menj a
 148 5 |                 sírva -, most nincs itt, de itt volt, azt elhiheti nénikém;
 149 5 |                eltûnt ott a bokrok közt, de bizonyosan a kertben van,
 150 5 |                   apámnak el kell bújni, de ugye az nem igaz, hogy apám
 151 5 |              ismerheté meg a leskelõdõt, de látta, hogy az alak, mihelyt
 152 5 |          jöhettél volna.~- Jól van, jól, de mit tegyünk most? Bevezethet
 153 5 |                  hogy észrevennék - nem, de a nótárius nincs honn, s
 154 5 |           Lóduljatok át a másik oldalra, de ne felette sokan, kössétek
 155 5 |                 ott földúlnának mindent, de nemesi kúrián biztosan van
 156 5 |                hazában nem találhatunk - de volt egy pont, melyen túl
 157 5 |                szóla nem éppen kellemes, de annyival inkább szívreható
 158 5 |                 akará cselekvése módját.~De Erzsébet, zavarodását észrevéve
 159 5 |                   valami haszonnal járt, de végre türelmének fõképp
 160 5 |                kisfiú, nem értve semmit, de biztatva, hogy apjának semmi
 161 5 |             Violát itt fogja találhatni. De midõn végre az udvarból
 162 5 |                 isten áldjon meg érte.~- De most hamar Sz.-Vilmosra -
 163 6 |           unalmas vagyok.~- Kétségkívül; de ez a magyar nemesi jogok
 164 6 |                  majdnem mindig legjobb, de egyszersmind azon neme,
 165 6 |        alkalmatlankodnak szolgálatukkal, de nem jut-e eszünkbe ilyenkor:
 166 6 |               öszveg is elviselhetetlen. De ki tehet róla! kereskedõ
 167 6 |        szenvedéllyel -, én tisztelem õt, de e tiszteletnek megvannak
 168 6 |                 boldogságát áldozza föl; de reménylhetem-e ezt Vilmától?
 169 6 |                  kivéve, s az becsülete; de mi ezt csak távolról érdekli,
 170 6 |                   mindig pártomat fogta, de az asszony, ki nem éppen
 171 6 |             melyet legjobban védelmezni, de azé, melyért legmelegebben
 172 6 |              legalább, s meglehet, igaz; de épp ez biztosít szerelmünkrõl;
 173 6 |                 kissé dörmögve fogadott, de miután zongorához ültem
 174 6 |                   addig legyen türelmed. De most menjünk, a kortesek
 175 7 |              találhatnánk, számra kevés, de oly egyedekbõl áll, kik
 176 7 |                feledé el, néha untattak, de észrevéve, hogy e férfiban
 177 7 |                 már apjára sem illett -, de legalább annyi jutott, mibõl
 178 7 |               kissé verekedõ természetû, de becsületére mondhatjuk,
 179 7 |        állhatlansággal? - nem mondhatom, de annyi bizonyos: hogy midõn
 180 7 |         kortescsapat közt tûnt volna el. De ismert dolog, hogy alkotmányos
 181 7 |                maga ugyan sohasem szólt, de mely a megye jegyzõkönyvében
 182 7 |            magának vagyont nem szerzett, de még egész birtokát kártyán
 183 7 |                az ellenzék soraiba állt? De nagy lelkek nem így bosszulják
 184 7 |                 több ily rossz elmésség, de miután Réty ellenei, mint
 185 7 |                futott végig a tárgyakon. De egy idõ óta beszédein bizonyos
 186 7 |             fonal vonula át, gyönge még, de máris észrevehetõ, s a megye
 187 7 |            nagyokat tûrni panasz nélkül; de hogy nagy férfiak nõinek
 188 7 |                    midõn a csend távoli, de hatalmas éljen által félbeszakadván,
 189 7 |                   Szegény legény vagyok, de vigyen el az ördög, követem
 190 7 |              annyi zöldeket, mint mások, de annyival több zöldet, kéket,
 191 7 |           érzelmeit szebben kimondhatná.~De mi vagyok én? hogy e roppant
 192 7 |               között haladott mindeddig, de melyen a megtámadott nemesi
 193 8 |         alkalmazva sükerhez vezethetnek, de épp azért másoknál a lehetõségig
 194 8 |             lehetõségig céliránytalanok. De valamint azon befolyás,
 195 8 |             hajlamink szerint különbözõ, de mindig ellenállhatlan befolyást
 196 8 |                 az õsök míveletlenségét, de egyszersmind a hajdankor
 197 8 |        nevetségesnek látszó elõítéletet, de velök azon hitet, mely nélkül
 198 8 |                  kétségen kívül fekszik; de éppoly bizonyos az is, hogy
 199 8 |              azért, mert vele beszélünk, de mert vele eszünk, nem bámulhatja
 200 8 |        kevesebbnek tartja, mint jószívû, de közönséges fiatal embernek.~
 201 8 |               belõle magyar úrfi váljék? De Kálmán ismeré a világot
 202 8 |                 régi alkotmány épségére; de „legyõzve bár, megtörve
 203 8 |           keblében a betyár szunnyadott, de még élt egész épségében;
 204 8 |                 ugyan törökkel szájában, de palackkal kezében Kinizsi
 205 8 |        tiszteletet vívhatna ki magának.” De ha a teins alispán vagy
 206 8 |               látott; te, ki nemes vagy, de kinek családjából senki
 207 8 |             magát egyenlõnek ne vallaná. De menj csak egyszer szabadelvû
 208 8 |            társasági állást szerezzenek? De büszkeségöknek más táplálék
 209 8 |             nyertek minden érdem nélkül. De hogy Ákost e népszerûség
 210 8 |                föl, mint Kislaky Kálmán; de ha poharak vagy társalkodás
 211 8 |                 alig ivott pár pohárral, de hogy, amint látszik, a bor
 212 8 |                tõle elfogadni nem akart, de hogyha e szerencse oly valakinek
 213 8 |                részegül, mint bájaiktól, de, hogy mint a jó pezsgõ hatása
 214 8 |                 több okunk volna örömre, de lelkünk elveszti rugékonyságát,
 215 8 |               minél elõbb véghez menjen; de ki az köztünk, halandók
 216 8 |            vagyona hozá õt e gondolatra; de miután a két család birtoka
 217 8 |                 nem tudák, mit tegyenek. De midõn az ispán szívrázó
 218 9 |                  nehéz volna föltalálni, de a tény tagadhatatlan -,
 219 9 |                   mint hivatala kívánná, de kik, mint egyházi szónokok,
 220 9 |              igaza volt méltóságodnak... de...~- Az a Veszõsy - mondtam
 221 9 |          nekitüzesedõ bárót Slacsanek -, de Veszõsy hatalmas ember,
 222 9 |           melynek legtöbb szavazata van, de...~- Azt akarja mondani,
 223 9 |            javasolnám, hogy mást tegyen; de épp ez egyben...~- De csak
 224 9 |            tegyen; de épp ez egyben...~- De csak éppen ebben méltóztatnék
 225 9 |                 megyében, és most... no, de a fiú nem akar házasodni; -
 226 9 |                  házasodni; - hallatlan! de nem akar házasodni.~- Hát
 227 9 |                 semmit nyíltan ellenünk, de mellettünk sem.~- Ecce -
 228 9 |               járást nem féltem.~- Igen, de a Kislakyak is bizonytalanok -
 229 9 |              jött, Kálmán elégedetlen.~- De a mai történet, hisz Etelka
 230 9 |              ugyan egész bizonyossággal, de nekem úgy látszott, mintha
 231 9 |                örök dicsõségére szolgál. De nehogy olvasóim, fõképp
 232 9 |                  akarjuk a nemzetiséget, de akarjuk azt is, hogy a szabadság,
 233 9 |                az egész nemzet haladjon, de úgy, hogy a rend, melyben
 234 9 |            magyar nemzetiség virágozzék, de miután e nemzetiség egyedüli
 235 9 |                csábítani kell az adóhoz, de akkor...~- Talán bizony
 236 9 |               által terhesnek tartatott, de õméltóságának s fõképp általánosan
 237 9 |                úr választatott e terhes, de szép hivatalra.~- Még egy
 238 9 |               tökéletesen kijavíttassék, de úgy, hogy azok szétszedetvén,
 239 9 |                  csekélyeknek látszanak, de együttvéve sokszor roppant
 240 9 |       tekintetben talán kevésbé érdekes, de tisztújításoknál mindig
 241 9 |               nélkül hagyni nem lehet -, de vajon nem kell-e azért annál
 242 9 |                az utolsó három évben is, de a zsidók, kik az egész ország
 243 9 |                  áron vásároltatnak meg, de csak azoktól, kik pénzbeli
 244 9 |                   mi az igen közönséges, de azért nem kevésbé kellemetes
 245 9 |            szerint, nem ugyan egymással, de egymásnak beszéltek, s az
 246 10|          boldogot? Botlunk valamennyien, de legkevesebbet, ki bátran
 247 10|                 gyenge hölgykebel képes, de mely épp mert annyival szebb
 248 10|                 szánom a szerencsétlent, de ösmeretsége után nem vágyódom.
 249 10|               valami csínyt követett el, de azért...~- Õ javíthatlan -
 250 10|               ebéd alatt mellette ültem. De ne szóljunk többé e kellemetlen
 251 10|                pillanatokra nemes lelkû, de nem férfias, s valóban szeretni
 252 10|          legderekabb férfi, kit ismerek, de férfi, s azért nem képes
 253 10|          szenvedélyét kissé megnyugtatá, de becsületszavára fogadta,
 254 10|              nálunk nem oly veszélyes.~- De hisz tudod, hogy az egész
 255 10|               egészen ok nélkül.~- Igen, de atyám, téged kivéve, egész
 256 10|         bízhatunk, te nem szólsz és...~- De ha pörre kerül a dolog;
 257 10|                  Liptákné is azt mondja. De nem képzelheted helyzetemet;
 258 10|               Vilma, könnyeit törülve -, de te nem ismered apám egész
 259 10|            borulni s megvallani mindent, de akkor ismét nyugalma, becsülete
 260 10|                  ki szívemet apám elõtt. De hidd el, minden rendbe jõ
 261 10|            szólhatsz apáddal is.~- Igen, de addig! Viola tudta, hogy
 262 10|                 senkit...~- Most eltûnt, de hidd el, Etelkám, ott állt,
 263 10|                  kutya a háznál.~- Igen, de talán a szomszédoknál; idegen
 264 10|                 jó volt, nem egészen új, de nagyon jó, öt forint harminc
 265 10|                kezeit, engedelmet kérek, de úgy meg vagyok zavarodva.
 266 10|               ajtón melyen jött, kiment; de nem, mielõtt a másik szobában
 267 10|                hazánkba, talán az volna, de hozzátok mit jõne kémlelni?~-
 268 10|               nem bámulja tolakodását.~- De nem vetted észre, mennyit
 269 10|                  idejövetelemre?~- Igen, de mily vendégek! - szólt Tengelyi
 270 10|               alig bírtuk kiigazítani.~- De igen - válaszolá a jegyzõ -,
 271 10|               minden a réginél maradt.~- De ez szörnyûség, atyám! -
 272 11|                 szentelni tehetségeiket; de a „beati possidentes” a
 273 11|                 hívei között, nem a cél, de - min annyi becsületes ember
 274 11|               nem küszöbölheté ugyan ki, de mely, mióta õ utazásából
 275 11|                pénzt, szeretik bátyádat, de be se mennek a tisztújításra,
 276 11|             friend - azaz igazságod van; de mit tegyünk?~- Ha bátyádat
 277 11|           törvények mellett agitáltatok; de, hogy a dologhoz visszatérjünk,
 278 11|             szólhat mindenki, amit akar, de a király, látod, barátom!
 279 11|             highchurcht, mint Angliában. De azért nem tesz semmit, ha
 280 11|             talán párviadalaim lehetnek, de ki tehet róla! Politikai
 281 11|                 nem boldogulunk.~- Igaz, de mit tegyünk? Bátyám s magam
 282 11|        határozatot így is magyarázhatni, de vannak emberek, kik a tárgyról
 283 11|      korteskedhettek, mennyit akartok.~- De Tengelyi?~- Tengelyi s mindig
 284 11|                tiszta ember, megengedem, de végre, mindent öszvevéve,
 285 11|                is tudja az egész dolgot, de hallgatnunk kell; ha Tengelyi
 286 11|                azokat észre sem vesszük, de mondjuk el csak szebbítés
 287 11|             által egyenlõn tiszteltetik. De most menjünk a házba.~Nem
 288 11|             egész társaság kissé hangos, de nem kevésbé szép harmóniája
 289 11|          pagátját!~- Hát persze, ez baj! De hát mikor hazavitte, ki
 290 11|         legkerekdedebb másodalispánja.~- De mikor én betakarom.~- Hát
 291 11|              haragosabban Édesy.~- Igen, de akkor játsszék maga, vagy
 292 11|                 a fõügyész is megösmeré, de nem mielõtt kalpagja a tolongásban
 293 11|                szobába.~- Kérem alássan! De kérem, én vagyok a küldöttség
 294 11|            cafrangokkal, be kell mennem! De csak gondolják meg. - Míg
 295 11|              ejtetett s ott gázoltatott, de csak egy-két gomb híjával
 296 11|                  S most siessünk, uraim! De kérem, hisz már elkészülhettek!
 297 11|               hallani mindig mulatságos. De a nagy férfiú távol volt.
 298 11|                 nemcsak fontos hivatala, de még személye terheit is
 299 11|              ifjasszony említése volt-e? de annyi bizonyos, hogy az
 300 11|       Megbolondult a fõtisztelendõ úr?~- De mind jó keresztények - sóhajta
 301 12|                  igen sokat említhetnék, de fontosabb dolgaim lévén,
 302 12|            ellentálljon vagy széttörjön, de ne engedjen soha. Századunkban,
 303 12|                admirari-t” nemcsak jóra, de mi nehezebb, az alávalóságra
 304 12|           Marosvölgyi öltözete egyszerû, de ízletes. Zöld atilla agát
 305 12|           bizonyos címet el nem fogadni, de ha egy ideig viseltük, majdnem
 306 12|             holnap reggel jõnek, és...~- De ön tudja, hogy ily eszközökhöz
 307 12|              romlottságot, s ez szomorú; de mi kisebb emberek, kik a
 308 12|              minden sértés s baj nélkül, de mégis a Rétyek nagy kárára.
 309 12|                  vissza akarák foglalni, de veszteséggel visszaverettek,
 310 12|           fõispán székén nyújtózkodva -, de ki tehet róla, ha, mint
 311 12|                 emeltetnek, dolgozzanak, de kiknek rokonszenve azokkal
 312 12|             elõítéleteiket legyõzhetjük; de hatvanéves ész tévedései
 313 12|                politikai jellemekrõl is. De úgy tetszik, hallok valakit;
 314 12|                 paraszt gubája alatt is; de másokra nézve mindenki annyit
 315 12|             elõtte egész szívét kitárja, de eszébe jutott: hányszor
 316 12|         elegyedni nem akarok, szükséges. De nincs-e a pártokon kívül
 317 12|               Engedjen meg, Tengelyi úr, de úgy hiszem, e szavakban
 318 12|                 mint hogy szabad legyen, de ki e népet szerencsésnek
 319 12|               mást nem szerzett magának, de téli napokban kevesebbet
 320 12|                 szavának hatása nincsen, de azért kevesebbet érzi-e
 321 12|             szólt a fõispán nyugodtan -, de higgye el, e részben mégis
 322 12|                öszvehasonlítást.~- Igen, de hát ezen egyeseken kívül
 323 12|            érdekeit - mondá a fõispán -, de mit tehet ennek megváltoztatására
 324 12|              tudta a törvények ellen is. De ha már ez állapotot változtatni
 325 12|               megvetés nélkül tekintsen. De volt a jegyzõ szavaiban
 326 12|              másoknál. Nemcsak a mûvész, de az is, ki a gyakorlati életre
 327 12|              eszményének választására.~- De vajon a mûvész azért nem
 328 12|               talán senki sem érte utol, de hol a haladásnak még lehetõsége
 329 12|               tesznek, nem méltánylanám; de a buzgóság, mellyel meggyõzõdésünknek
 330 12|                  nem cselekszik másképp, de az, mi rossz, jobbá válik-e,
 331 12|        küzdelmeinkben mellettünk állnak, de kiknek aljasságáról magunk
 332 12|                 dolgok, nemesek, szépek, de melyeknek létesítései egy
 333 12|        koszorúkra, diadalokra számolhat. De hát e nemességen kívül,
 334 12|              hálálhatja meg fáradalmait, de mely, ha napja eljövend,
 335 12|                 csak néma hálával fizet, de áldásai felhatnak az égbe,
 336 13|                 elõttünk még ismeretlen; de ki Taksony megye tömlöcében
 337 13|               gyanúskodásainak teszi ki; de van valami az emberi arc
 338 13|                 mégis, egy leírhatatlan, de mindenikünkre egyiránt ható
 339 13|                 Kend menkõ ember, Cifra, de vigyázzon magára, ha Viola
 340 13|               testvére volna is.~- Igen, de nem fogja megtudni - szólt
 341 13|             Viola rám gyanakszik?~- Nem, de...~- Vagy talán el akarsz
 342 13|                kerüljek? Tudjuk, tudjuk; de isten neki, neked csalnod
 343 13|                  parancsolok, mint urok. De persze nekik más ember kellett.
 344 13|           parancsol, én engedelmeskedem, de majd meglátjuk, ki lakomáz
 345 13|                 tolva, suttogó hangon -, de én tudnék alkalmat, hogy
 346 13|            erõvel, ha én nem nyitom fel. De látja kend - s itt a zsidó
 347 13|               Cifra; be okos ember kend; de ugyan tudja-e hát a lakat
 348 13|          mellette.~- Micsoda fortélyt?~- De Cifra bácsi, azt nem oly
 349 13|         másvalaki, segítségemre jõjön.~- De huszonöt forint! - Semmirevaló,
 350 13|                csak huszonötöt ígérsz!~- De ki megy be a házba? ki szerezte
 351 14|                 lituusainkat, baj lehet, de csak a század szellemének
 352 14|             rómaiaknál ki akart kerülni. De a hírlapok, melyeknek megyei
 353 14|                  melybe illatot zártunk; de boldogságtokat leírni nem
 354 14|          megtagadta egyedüli jutalmát -, de aki valaha szeretett, képzelheti
 355 14|               alig tarthatá meg irányát. De õ nem érzé a hideg nedvességét,
 356 14|                vétke nélkül számûzetett, de hol egypár óra a távollét
 357 14|           hatalmát ismerik, bámulhatják, de csak ha elfeledik, hogy
 358 14|                  boldogságra emlékezett, de eszébe jutottak múlt napjainak
 359 14|            eltöltheti. Ábrándozott õ is, de a nagy kastélynak, Ákos
 360 14|                izzadtságában kereshetné! de nem boldog-e õ így is? Azon
 361 14|            szomszéd ház falát sem látni, de Ákos azért biztosabban megy,
 362 14|            rendkívül vígnak mutatkozott.~De e szavaknak nem az vala
 363 14|         szerencsét valami megzavarhatná, de mihelyt anyja e szavainál
 364 14|                  nem bizonyította volna; de mindennek Vilmára nem volt
 365 14|        szerencsétõl is hasztalan várunk; de midõn valamely bajnak lehetségérõl
 366 14|                  hisz az nem nagy dolog, de köztünk, szegények között
 367 14|              fejét hajtogatva -, tudjuk, de mi szegényemberek csak szeretõnek
 368 14|           szeressétek egy mást és sza- - de mit is akartam mondani,
 369 14|                 õ nem ismer veszélyeket, de éppen az aggaszt, az éj
 370 14|                  setét - szólt komolyan, de oly hangon, melynél bizodalom
 371 14|                 a hallgatót, Liptákné -, de az isten szeme nem õrködik-e
 372 14|                 megfázott tán egy kissé, de ha szép koromszemébe néz,
 373 14|                  gavallér volna, az más, de Ákos, Ákos legény, eszem
 374 14|              nyelvünk nem bír szavakkal, de ki õt e pillanatban látná,
 375 14|               még ma. Nem bírnak lábaim, de ha kend nem tudja, hol van,
 376 14|                   megrontja étvágyunkat, de négyórai lovaglás, fõképp
 377 14|              melyhez a teins úr szokott, de csak, mint szegény házunktól
 378 14|                 úr annyi ideig nem jött, de puha, ugyan méltóztassék.~
 379 14|                  Erzsébet megzavarodott, de a tekintetben, mellyel Ákosra
 380 14|           szerelmét jobban megérdemelné, de mégsem gyanítja, mily kincset
 381 14|                  nemes szándékairól. Oh, de ön gazdag, önnek a világon
 382 14|                 irányozni kívánatainkat? De e gondolat, mely Erzsébet
 383 14|             elhiszem - szólt Erzsébet -, de Jónásom! Nem ismeri õt senki
 384 14|             áldott teremtés, élõ angyal; de ha valamirõl azt hiszi,
 385 14|             engem, isten áldja meg érte, de ami meggyõzõdésével össze
 386 14|              érném el tõle.~- Meghiszem. De lehet-e meggyõzõdése ellen,
 387 14|                   én gyáva leány vagyok, de mindnyájan aggódtunk, anyám
 388 14|                   szembeszáll mindennel, de gondoljon reánk, anyám ma
 389 14|               hallok. Arra vevém utamat, de alig közelgék a lovashoz,
 390 14|              való és zsiványnak tartott, de bárki legyen, isten áldja
 391 14|               érte, nem fogok eltévedni. De - tevé Ákos hozzá halkabban,
 392 14|        megegyezésére nem számolhatunk.~- De apám helyben fogja hagyni
 393 14|                reményeit helyben hagyná, de szemei leírhatlan boldogságban
 394 14|       mellékszoba ajtaján áthallatszott, de midõn minden neszt a lehetõségig
 395 15|              köszönik, le szokták nézni, de hogy ez legalább Taksony
 396 15|                 nemcsak Rétynek hízelgõ, de egyszersmind a kortes helyzetében
 397 15|           udvarukat nem fenn a teremben, de a szó szoros értelme szerint,
 398 15|             táblabíróarc nemcsak lángol, de valósággal izzad meggyõzõdése
 399 15|           legszebbike s legboldogabbika! De jõjenek ez ócsárlók tisztújításainkhoz,
 400 15|                kegyelt népek is élvezik, de a választás módját értem.~
 401 15|               felelne meg bizodalmoknak? De mégis a világ oly gonosz!
 402 15|             emelkedés után vágyódjanak - de van-e erre jobb mód, mintha
 403 15|             megállva, ne ingadozzanak... de mit tehetnénk célirányosabbat,
 404 15|              saját lábaikon állhatnának.~De hagyjuk ezt, regényt s nem
 405 15|               katonaság állíttatott föl; de miután e világon minden
 406 15|           ellenzésre talált szóval élek! de tisztújításainknál, hol
 407 15|              másik nem oly régi kamarás, de báró helyett gróf, és vidéki.
 408 15|               valóságos komédia.~- Igen, de ki parancsolhat kedves nemes
 409 15|               Hát törjön ki, isten neki! De miért e falak? - szólt Kislaky -
 410 15|               világos parancsolatja...~- De mikor a teins megye látja,
 411 15|             elõbbi módon tovább folyt.~- De mondjon nagysád akármit -
 412 15|                   hogy így folytassuk.~- De kérem - válaszolt megnyugtatólag
 413 15|               Quite independent.~- Igen, de - kiáltott a jámbor Kislaky.~-
 414 15|            kiáltsanak is itt elõttünk?~- De kérem - szólt Kislaky legnagyobb
 415 15|                  a Herkó páternek sem.~- De tud kend olvasni mégis? -
 416 15|          közbevágva - csakhogy nem akar, de tud?~- Dehogy tudok, teins
 417 15|        legkellemetlenebb pillanata volt. De pártok, mint ezt mindenki,
 418 15|               alatt részt venni nem fog. De ki tehet róla! azon törvényt,
 419 15|            rántották, az önként értetik. De Tengelyi ismeré e megyei
 420 15|             hallgatóitól elválasztatott.~De ki írhatná le a bámulást,
 421 15|              munkánkat? Titkos szavazás! De hát mi ez egyéb, mint titkos
 422 15|             kételyei újra föltámadtak -, de a bölcs többség.~- Kérem
 423 15|               így hibáról szó sem lehet. De ha nem volna is így, vajon
 424 15|                az alperes taval meghalt: de így Porváron nem csudálkoztak
 425 15|                 nemességét bebizonyítni, de...~- Hát csak tessék - szakítá
 426 15|              úzust fogjuk bebizonyítani; de ne feledje el uraságod,
 427 15|             kiáltott Sóskuty biztatva.~- De hisz mindig nemesi kiváltságokkal
 428 15|                 nemességét a megyében?~- De mikor nemességemen nem kételkedett
 429 15|                ily védõje találkoznék!~- De idõnket nem veszthetjük -
 430 15|                 a királyi rezolúció...~- De 21. Julii 1785 - szólt a
 431 15|           köszörülve, akciókról beszélt.~De Kálmán nem tartozott azon
 432 15|       fontorkodások által elnyomassék.~- De domine spectabilis, kérem
 433 16|              éjjel a kastélyba vitetett; de a lopás, melynek kárát Erzsébet
 434 16|            külvilág kincseiben keresünk, de még afelett is, melyet csak
 435 16|             tudta a kár egész nagyságát, de meggyõzõdése, hogy isten
 436 16|               visszakerülhetnek.~- Igen, de a bizodalom, mellyel Jónás
 437 16|              mondá vigasztalva a másik - de Tengelyi jobb, semhogy megbocsátani
 438 16|             érdemlik. Réty gyönge ember, de nem romlott szívû, s az
 439 16|                helyre, mint a fenevadat, de ezt Viola nem tette. Darabokra
 440 16|                szakíthatják ki testébõl, de háládatlanságot nem fognak
 441 16|              hinni, hogy igazat mondasz, de hiába, minden férjedre mutat,
 442 16|            asszony, mit tehetsz te róla, de férjed mégiscsak zsivány.~
 443 16|               gyermek csak arról beszél! De ha majd a végítélet napja
 444 16|                 ha nem bíznék istenében; de higgyék el, ha néha meggondolom
 445 16|                 mint üdvezítõnk.~- Igen, de õ isten fia volt - szólt
 446 16|          Édesanyám midõn szült, meghalt, de nénémasszonynál sohasem
 447 16|                magamban, Viola jó ember; de az, hogy elvesz, nem jutott
 448 16|                ily kevély gondolatoktól. De midõn Viola karácsonkor
 449 16|         szeretem-e? s mikor nem szóltam, de csak úgy lesütöttem szemeimet,
 450 16|               lép boldogan férje házába, de nekem minden nap az elõbbinél
 451 16|                   Viola jól bírta magát, de csak paraszt volt, és az
 452 16|               fõbíró haragjától nem fél. De az urak mind összetartanak,
 453 16|             senki a telkes gazdák közül, de hogy mégis szívesen elmegy
 454 16|               Gondoltuk, minden jól van, de félóra múlva a hajdú megint
 455 16|               lova. Viola bosszankodott, de midõn kértem, hogy minden
 456 16|                 sem cselekednék másképp, de hogy mégis jobb lesz elmennie,
 457 16|            hallottam magam körül semmit, de mint a szomszédok s itt
 458 16|                  szomorúan követte õket, de nem volt, ki segíteni merne,
 459 16|                  közel”. Mind hátráltak. De Nyúzó káromkodva, lelkére
 460 16|               távozónak kezét nyújtva -, de még beteg vagy, s ha e hideg
 461 16|                   szólt emez meghatva -, de most megint jól érzem magamat,
 462 16|               végzet virágágyra fekteté; de, hogy Zsuzsi angyal, az
 463 16|              szólt lelkesülve Vándory -, de hát nem hallotta-e a szavakat,
 464 16|               rakja legnehezebb terheit, de hát nem boldog-e õ, mindemellett?
 465 16|                jámbor teremtés csalódik, de vajon maga az, hogy a jó
 466 16|        Hihetõképp még fiókodban lesznek, de a láda nyitva van.~Tengelyi,
 467 16|                 az ajtó küszöbén, nemde? De tudod-e, hogy nemtelenek
 468 16|                fekszenek, te nem tudod - de bízzunk istenben!~- Van-e
 469 16|               gyermekeid miatt viselnéd; de le kell-e mondani mindjárt
 470 16|               optimizmus szép, jó dolog, de mindennek vannak határai!
 471 16|                pártolni fogja kérésedet? De hát nem látod-e, hogy az
 472 16|              szándékkal jött a házhoz.~- De hát becsületes ember módjára
 473 17|                beszélgetést idézzen elõ, de mind hasztalan! Végre kiment,
 474 17|                egyet-kettõt a ferkóktól, de sebaj! Nem kell szomorkodni,
 475 17|             hinné...~Ákos elmosolyodott, de arca elõbbi szomorú kifejezését
 476 17|               ember szeme, hacsak ránéz. De tudja-e, teins uram, mit
 477 17|                fejér sóval vegyíttetik - de hogy hívebb embert, olyat,
 478 17|                 ismét elszállásoltatott; de mióta Ákos a világra jött,
 479 17|           pillanatban szeretettel simul; de ha a szépség némely gyermekre
 480 17|                huszár által neveltetett: de azt legalább bizonyíthatom,
 481 17|         kezdetétõl végig mindig gyõztek; de mindamellett a hallgató
 482 17|                 néha kellemetlenné vált, de Ákos sokkal jobb vala, semhogy
 483 17|           könnyen el lehetne vesztenünk. De vajon boldoggá fogom-e tehetni
 484 17|               oldalt szoktam feltalálni; de azon pillanat óta, melyben
 485 17|                  egyesülésünket eltûrik, de értem azt, mely szívbõl
 486 17|            hasztalan zúgolódik ellenünk: de nyugodt szerencséhez, s
 487 17|                 szólt Kálmán biztatva -, de most, meg kell vallanom,
 488 17|                csak Macskaházyról szólt, de az egészbõl láthatám, hogy
 489 17|          szerencsések második nejeikkel; de mi köze ennek Vándory irományaihoz?~-
 490 17|                 irományokra céloztatott. De -~Itt a beszélgetõket János
 491 17|                 érdemelhetett a világon, de haragot csakugyan nem: benne
 492 17|            arccal járt körül a városban; de õ, kit eddig minden darab
 493 17|                   habár lassú léptekkel, de szüntelen haladni fog a
 494 17|         sebésznek, mint borbélynak való. De miután e világon nem a tudomány,
 495 17|                  eret vághattam volna.~- De hát miért, ha a teins úr
 496 17|         homoeopathák? - szóla keserûen - de hát mit tesznek a homoeopathák?
 497 17|                teins úr, ha tud!~- Igen, de a homoeopathák is beadnak
 498 17|           válaszolá a sebész gúnyosan -, de ha a természet nem volna!
 499 17|         természet néha csudákat mível!~- De nem mindegy-e az, ha a beteg
 500 17|             Kálmán érthetõbb tréfáira. - De hát van-e abban csak mákszemnyi